angL (2008)
Éppen az előző cikkemben utaltam (SatyriconRebel Extravaganza), hogy a black metal élvonalában hajdanán két igazán elitista csapat volt, mindkettő feloszlott – nagyjából egyidőben, majd a Satyricon végül újra éledt, az Emperor kultikus hamvai, pedig ezerfelé vitte a csípős norvég szél… Az utolsó anyagjuk így is egy stúdió lemez volt, lejátszhatatlan és megvalósíthatatlan témákkal, a 2001-es Prometheus - The Discipline of Fire & Demise (hasonló sterilséget és gépi közrejátszást illetve szélsőségesen pontos és effect ízű hajlásokat a Rebel Extravaganza esetében is éreztem, de nem is ez a lényeg…). Az Emperor és a Satyricon két olyan norvég horda volt (volt egy közös project a Zyklon-B, mely éppen e két bandának projectje volt), mely képes volt megújulni és újabb és újabb arcával kajánul belenevetni a trendek és hatások malmaiba (pl. az Emperor elsők között volt a black metalok halmazában, akik-amik elhagyták az arcfestést). A feloszlás után jó pár évvel a frontember Vegard Sverre Tveitan – művésznevén; Ihsahn 2005-ben megalkotta ugyabban a városban szólóprojectjét, ahol az Emperor befejezte, ez a hely a misztikus hangzású Notodden. Az Emperor-ra még az összeomlás előtti időszakban jellemző kezdett lenni, a progresszív és rengeteg féle megoldások (többsége nem black metal közegbe illő) használata, de valljuk meg őszintén, az Emperor mindig is kilógott a sorból, s éppen ezekkel az apró varázsaival lett egyedi, és került az elit kánonjába. Hogy ne szaporítsam tovább már a szót lassan rá is térnék a szólólemezre, csak tisztázni akartam az előzményeket!


Az angL Ihsahn második nagylemeze, a jól sikerült inkább hasonlít egy Cold Meat Industry féle matrial vagy neoklasszikus formáció külsőségeire, s igazából egyáltalán nem illik a zenéhez, mely műfajilag az extrém progresszív metal soraiba sorolható leginkább. Senki se gondoljon itt Dream Theater vagy Queensryche által építkező zenére, sem művészkedő faszkodás, sem politikai tanulság-tartalom színház nincs, ellenben tele van érzelmekkel, melankóliával, hietlenül jó témákkal, erős riffekkel és csodálatos megtisztulásokkal, amiket durva középtempós szaggatás és hörgések szeleteknek darabokra. A zene engem sok helyen emlékeztet az egykori holland death-thrash csodára, a Pestilence-re (annak is leginkább a Testimony of the Ancients 91-es lemezére), s ehhez vegyünk hozzá némi újabb Moonspeell irányvonalat és néhol a görög utolsó Rotting Christ Theogonia féle hatásokat, telítsük fel félemetesen mély és érzelem gazdag burjánzással, s már meg is kaptuk ennek a komplex 47 percnek az elegyét. Mindez így „szakácskönyvileg” egyszerűnek tűnik, de a progresszív zene lényege éppen az elkapott hangulattal való játszadozásban rejlik, építkezés és atmoszféra hullámok hadában, illetve a jazz zenén kívül a progresszív metal csapatok tagsága tesz le tudás terén a legtöbbet az asztalra, s itt szeretném leírni, egy szóval se merem rágalmazni a Dream Theater, Queensryche és társaik csapatokat, csak egyszerűen nekem túl megjátszott – már-már öncélú az a hatalmas tudás, amivel előadják megint csak számomra érthetetlen koncepciójukat – engem taszít, ha valami arról szól, hogy csak azt mutassa meg, mekkora komplexió is rejlik egyesekben, s közben elvész a tudás mögött az érzelem. Az új Ihsahn teljesen más eset, nem csak azért, mert Vegard Sverre Tveitan képtelen volt 18 év felgyülemlett Emperor-ját magáról lemosni, önmagából kitépni, hanem mert egy olyan határvonalon táncol az angL mely a dallamok fényes szárnyait és a depresszív félhomályt egyaránt keringőre kéri a progresszív táncparkett felhólyagozott linóleumán. Nem csak virtuóz szólókban, de vendégzenészekben sincs hiány, Lars Koppang Norberg basszussal segít rá (őt Spiral Architect-ből ismerhetjük, aki nem ismerné őket 2000-ben megjelent A Sceptic's Universe címre keresztelt iszonyatosan vérprofi és technikás progresszív fém csodájuk – 1000 pontos anyag, pedig én aztán nem rajongók a progresszív dolgokért!). Aztán a dobokban segít be Asgeir Mickelson, aki megint csak tagja a Spiral Architect-nek és mellette egy valag bandában tolja, hogy olyat írjak, amit illik ismerni; Borknagar… És még mindig nincs vége a listának, az Unhealer című tételben besegít az énekben Mikael Åkerfeldt az Opeth-ből… Minden másért az egykori Emperor frontember a felelős, de ahogy hajdanán, így ma is áll rá a zseni fogalma.


Nincs mit tenni, csak hallgatni, s ahogy a Death a 98-as The Sound of Perseverance lemezén totálisan a dallamok felé fordult és egy hihetetlenül paradoxon lemezt tett a hallgatók elé Chuck Schuldiner, úgy most a második Ihsahn koronggal kapcsolatban is érnie kell a végeredménynek a végső befogadásig. Egy azonban biztos, és miközben hallgattam, ez a szó lebegett a szemem előtt: bámulatos…

Ihsahn_angL_2008
Kiadó:
Forgalmazó:
Stílus:
Extrém progresszív metál
Értékelés:
 
Pont
: 10 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Misanthrope
2.Scarab
3.Unhealer
4.Emancipation
5.Malediction
6.Alchemist
7.Elevator
8.Threnody
9.Monolith
Írta:
haragSICK
2008. augusztus 8., péntek, 15:40
Facebook:
godfucked 2008. augusztus 11., hétfő, 14:51
godfucked
Csatlakozott:
2004. március 16.
Hozzászólások: 2759
es ha mar ihsahn, egy szo erejeig mindenkepp megemlitendoek a peccatum es a starofash projektek... na meg a hardingrock.
--
Did I see a moment with you,
In a half lit world,
I'm frightened to believe,
But I must try
bjorn666 2008. augusztus 11., hétfő, 08:32
bjorn666
Csatlakozott:
2006. november 2.
Hozzászólások: 295
Nyilván kihasználták a stúdiótechnikát. A dobok terén a trigger technológia alkalmazása miatt egyfajta "muszáj" editálni, kvantálni a feljátszott témákat.
Ami a húros hangszereket illeti: annyi gitársáv és szólam van az Emperor lemezeken hogy azt mindet eljátszani élőben csak jóval több gitárossal lehetne.
De szerintem ennyi simán belefér: a lemezek színesek, aprólékosabbak, a koncerteken a pluszt meg a brutalitás, a nyersesség jelenti ill. jelenetette.
Emperort hallgatni olyan, mintha komolyzenét hallgatnál csak metalban, és itt most nem a Therion-féle szirupos megoldásra gondolok.
Amúgy az új Ihsahn is fasza, hogy ne legyek annyira off :-)
De itt a zenéről kicsit már jobban le vannak metszve azok az apró tirádák, meg cirkalmaságok ami az Emperorban még ott volt.
haragSICK 2008. augusztus 8., péntek, 23:11
haragSICK
Csatlakozott:
2008. január 3.
Hozzászólások: 1161
Javítottam a kérdéses lemez dolgot a cikkben, mert egyre gondoltunk, csak rosszat címet választottam, elnézést kérek mindekitől, elég szép hiba volt :-p
--
"MisanThr0PiG & Здравствуйте CO."
haragSICK 2008. augusztus 8., péntek, 23:01
haragSICK
Csatlakozott:
2008. január 3.
Hozzászólások: 1161
Nincs azzal a lemezzel semmi probléma, de már ez az ami előtte volt. Ettől függetlenül mindkét csapat nagy kedvenc marad, s rám elsősorban a Saryricon volt hatással, mikor 13-14 éve ismerkedni kezdtem a műfajjal.
--
"MisanThr0PiG & Здравствуйте CO."
alcapone 2008. augusztus 8., péntek, 22:53
alcapone
Csatlakozott:
2008. augusztus 3.
Hozzászólások: 1167
Úgy bizony ott volt a Prometheus... is, de azt én sem tekintem teljes értékű Emperor lemeznek, mert akkora már megbomlott a zenekaron belüli egység.
haragSICK 2008. augusztus 8., péntek, 22:51
haragSICK
Csatlakozott:
2008. január 3.
Hozzászólások: 1161
Az én értelmezésemben a Prometheus - The Discipline of Fire & Demise már nem élő lemez, ahogy te is írtad, erre gondoltam a cikkben is. Sajnálom, hogy nem bírtam egyértelmű lenni :-p
--
"MisanThr0PiG & Здравствуйте CO."
zs. 2008. augusztus 8., péntek, 22:38
zs.
Csatlakozott:
2008. augusztus 8.
Hozzászólások: 2
ha jól értelmezem a szavaid akkor te a IX Equilibrium-ot teszed az Emperor utolsó albumának, de azért ott van még a 2001-ben megjelent Prometheus: The Discipline Of Fire And Demise album, igaz, hogy azt is teljes egészében Ihsahn írta
IX Equilibrium-ról játszanak három számot is az Emperial Live Ceremony élő albumon, szóval nekik azért nem lejátszhatatlan és megvalósíthatatlanok azok a témák :-D
haragSICK 2008. augusztus 8., péntek, 22:16
haragSICK
Csatlakozott:
2008. január 3.
Hozzászólások: 1161
A dolog tényleg nem volt túlszellőztetve, de anno fórumokba meg kisebb hírcsokrokba olvasható volt. A dvd-jük az egyetlen olyan lemezük, amit nem vettem meg eredetiben - hazudok, a 2008-as EP-t se még :}}
--
"MisanThr0PiG & Здравствуйте CO."
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.07 seconds to render