- Kezdjük is rögtön az elején! Egy gyors bemutatkozást szeretnék kérni...ki milyen poszton játszik, illetve mi a civil foglalkozásotok, ha nem titok?

- Az Ozone Mama zenekar tagjai: Gábor Andris gitáros (ez lennék én), Székely Marci énekes, Dobos Gergő basszer és Tiszai Vivien dobos.
Civil foglalkozásunk szerint a zenekar fele alkalmi munkákból, a másik fele irodai melóból él, mely nem mindenképp függ össze azzal, amit eredetileg szerettünk volna csinálni, vagy azzal, amit épp tanultunk.

- Mióta vagytok résztvevői a magyar underground klubéletnek? Bevallom, nem vagyok az a nagy bulikra járó, de egészen ez év januárjáig nem találkoztam a nevetekkel.

A magyar underground életnek 5 éve vagyunk résztvevői. Eddig nem váltunk emblematikus figuráivá, de reméljük az utóbbi is hamarosan elérkezik.  Sokat játszunk kisebb, ismertebb klubokban. Valóban nehezebb velünk találkozni, hogy nincs videoklip, vagy lemez, csupán esetleg egy koncertet csíp el valaki tőlünk. Történelmileg mostanra alakult úgy, hogy innentől ez már másképp lesz. Viccet félretéve elég sok helyen játszottunk már, de nem voltunk annyira benne az underground vérkeringésben, mint más zenekarok, ismeretség, stabil felállás és lemez híján. Mostanra a felállás stabilizálódott, így előrébb tudunk lépni. Biztos, hogy egyre többet fognak hallani rólunk, hiszen az elmúlt évben már elindult valamilyen lendület, melyet idén a koncertekkel, a megjelent lemezzel és a készülődő klipünkkel még inkább meg fogunk lökni.

- Beszélhetünk esetleg egyéb formációról a múlt szegmenseiből, ami a nevetekhez fűződik, vagy mindannyiótoknak ez az első zenekara?

Nem, mindenki játszott már más zenekarokban. Inkább azokat sorolom, amelyek valamilyen szinten kötődnek a zenekar nevéhez, pontosabban, aki megfordult nálunk, hol játszott/játszik jelenleg is: Memories’ Garden, Rooster, Endorfin, Csók És Könny, The Idoru, Leave No Man Behind, October Sun, stb.

- A dobok mögött egy szemrevaló hölgyet találunk, valljuk be ez egy elég férfias hangszer....

Eleinte furának tűnt az ötlet, hogy női dobosunk legyen ebben az alapvetően férfias hangzású bandában, emellett viszont nem hangzott rosszul, már kiállás szempontjából. Végül mindenki kellemesen csalódott! Az a férfias hangszer eléggé erőteljesen kapja a kiképzést attól a finom kis női kéztől!  De nem számít a nem, csak az, hogy jó dobos-e valaki, vagy sem. Így Vivi nálunk maradt, úgyhogy rácáfolunk arra a sztereotípiára, hogy a dob kizárólag maszkulin hangszer, mely csak férfi kezében prüszköl úgy, ahogy kell.

- Az albumra felkerült dalokat tekinthetjük friss szerzeményeknek, vagy esetleg már jóval korábbi, érlelgetett és csiszolgatott dalokról van szó?

Ezek a szerzemények nem újak, kb. 3 éve, még az eredeti felállással (Gelóczy István – dob, Mohácsi Matyi – basszus) születtek. Csak sajnos mindig közbejött valami, mely megakadályozta, hogy végre egységes formában megjelenjenek. Hosszú story, viszont a lényeg, hogy megjelent és mindenkihez eljuttatható, aki már régóta várt rá, vagy akit érdekel. Például pont most érdeklődött egy svéd srác, hogy hogyan juthat hozzá a lemezünkhöz – na ennek mi mindig nagyon tudunk örülni!
 

- Volt szó róla hogy magyar nyelvű dalokban gondolkodtok?

Nem, bár sokan kérdezték, javasolták, tanácsolták. Én nem vagyok híve a magyar szövegeknek, ahogyan a magyar zenei hagyatékunkért sem vagyok oda annyira. Ezzel nem azt mondom, hogy rosszak lennének a magyar zenekarok, de valahogy a mi nyelvünk nem cseng úgy ebben a műfajban, ahogy kellene… Ennek a zenei műfajnak a „hivatalos” nyelve mindig is az angol volt, nem beszélve arról, hogy szeretnénk, ha a zenénk esetleg országunk határain kívül is érdeklődő fülekre találna.

- Kifejezetten izgalmasnak tűnik a ti zenei egyvelegetek, számomra olyan mintha a 90-es évek közepi, Foo Fighters és Alice in Chains-féle rockot kombinálnátok a valóban tradicionális blues-rock hangzásokkal (szájharmónika) és megoldásokkal (Lynyrd Skynyrd, Cream, Gary Moore)...végülis milyen konkrét hatásokról beszélhetünk?

- Körülbelül körvonalaztad is a hatásaink meghatározó részét. Mindenkire hatással vannak bizonyos zenekarok, tehát a mi zenénk alapja valóban ez a blues-os americana rock, de épp az említettek miatt lelhetőek fel benne más elemek is. A grunge, a southern rock, vagy az alternatív rock igazából mind a 60-as, 70-es évekhez nyúlnak vissza, hangzásunkkal mi is erre törekszünk valahol, ezt szeretnénk „belecsempészni” a magyar zenei felhozatalba. De kár belemenni ezekbe a skatulyázásokba, hangos, feelinges rockzene, megjegyezhető, „énekelhető” dallamokkal, röviden jellemezve. Nálunk nincsenek experimetalis, elnyújtott progresszív megfejtések, pszichedelikus elemek viszont természetesen akadnak. Úgy érezzük, hogy ezt sikerült is meglovagolni, jó néhányan - akik meghallgatták a lemezünket - mondták, hogy ez nem egy tipikus „magyar” lemez, olyan mintha egy külföldi banda nyomná. Na pontosan ez az, amit én személy szerint hallani szeretnék, és nagyon jól esik.

- Ez a dzsuvás, polírozatlan, ezáltal nagyon is élő hangzás telitalálatnak tűnik. Gondolom pont így képzeltétek...

„Dirty” – így van, de nevezheted mocskosnak, szutykosnak, vagy épp dzsuvásnak... Nincs polírozás, meg kristálytiszta hangzás, stúdióban is arra törekszünk, hogy minden minél „élőbb” maradjon, és a hangzás is megfelelően legyen régies, autentikus. Persze ez nemcsak a hangszereken, erősítőkön, meg a stúdiók felszereltségén, hanem a témákon is múlik.

- Mi az amit elsősorban szeretnétek közvetíteni a zenétek által? Biztosan nem a véletlen műve, hogy lázadó zenét játszotok.

Csupán a jó hangulatot akarjuk eljuttatni mindenkihez ebben a formában. Lázadó ez a zene? Lehetséges, hogy van, aki így gondolja. Ez a fajta rock’n roll itthon ritkaságszámba megy, melynek az okát igazából nem értem, de talán ez nem is baj a mi szempontunkból.

- A friss album egyelőre csak tőletek, postai úton illetve a koncertjeiteken beszerezhető, mikorra várható a rendes terjesztés?

Ez a terjesztőnktől is függ. Nem egyszerű dolgok ezek, egyelőre örülünk, hogy megvan a lemez, mindent csak szép sorjában, nem rohanunk semerre. Úgyis lassan készül már a második album anyaga. Jelenleg a lemez koncerteken kapható, vagy postán rendelhető, bár én nagyom szeretném már elérni, hogy online terjesztésen keresztül is hozzáférhető legyen.

 

- Mit gondolsz, Magyarországon egy zenekar meddig juthat el olyan zenével, mint amit ti játszotok? Úgy értem, rétegzenéről beszélünk, klubbulikra manapság kevesen járnak el, hogy a CD eladásokról ne is beszéljünk. Bár Európában máshol is hasonló a helyzet, itthon azért hatványozottan jelen vannak ezek a korlátok, nemde?

- Nem vitás, hogy ez rétegzene! Mivel azonban befogadható az idősebb korosztály számára is, aki annak idején hallgatta a korabeli gitár-centrikus bakeliteket, mégis talán örökzöld muzsika. Vannak korlátok, de úgy érzem, ha kitartóan csinálja az ember, csak eljut valahova. Én nem vagyok elégedetlen, játszottunk már az A38 hajón, Dürer Kertben, vagy a Gödör nagyszínpadán, eléggé jó kritikákat kaptunk eddig is - eltekintve pár önjelölt szakértő véleményétől, amit viszont abszolút le is szarunk… Mindent lehet jobban csinálni, de mi ezt élvezzük és szemmel láthatóan szeretik is az emberek.

- Elnézegetve a weboldalotokon lévő képeket, odafigyeltek az imidzsre rendesen. Mennyire része az életeteknek ez a korhű öltözködés?

- Nyilván munkahelyre nem megy be az ember csizmában, meg szűk naciban, kifestett szemekkel. Azért ennek ellenére adunk a megjelenésre. Igenis számít a külső a zene mellett, elsősorban a koncerteken, promo-fotókon és klipeken.

- Eresszük egy kicsit lazábbra a gyeplőt...fel tudnál sorolni 5-5 kedvenc albumot a régmúltból, a közelmúltból, illetve napjainkból?

Régmúlt:
Allman Brothers – Win Lose or Draw
Rolling Stones – Let It Bleed
Lynyrd Skynyrd – Nuthin’ Fancy
Bob Dylan – Highway 61 Revisited
Bad Company – Bad Company album

Közelmúlt:
The Black Crowes – Amorica
Cry Of Love – Brother
Monster Magnet - Powertrip
Blind Melon – Blind Melon
Screaming Trees – Dust

Napjaink:
Rose Hill Drive – Moon Is The New Earth
Super 400 – 3 and The Beast
Gutter Twins - Saturnalia
Earl Greyhound – Suspicious Package
Alvin Youngblood Hart – Motivational Speaker

- Melyik a legféltettebb darabja a zenei gyűjteményednek? Illetve egy eldöntendő kérdés: A zenei fizikai, vagy digitális formában előnyösebb számodra?

- Legféltettebb darab talán a két Post Stardom Depression lemez, vagy a Cult dupla Best Of, amely, ha jól tudom, már csak szimpla formában hozzáférhető. Nyilván a digitális formátum előnyösebb, de én a mai napig veszek cd-ket, ha tehetem. Legalábbis a fontosabbakat. Nekem kell a borító, az artwork! A digitális forma keveset jelent számomra. Tipikus „jobb, mint a semmi”, túlságosan leegyszerűsített fogyasztói verzió, bár használat szempontjából valóban kényelmes a mi elkényelmesedett, materialista és felgyorsult világunkban. Ha milliomos lennék, minden lemezemet begyűjteném bakeliten is, hogy adjunk kicsit a tradíciókra.

- Kedvenc gitárosod?

- Uhh. Hát van pár.. Keith Richards tutira az első, de csípem őket is: Audley Freed, Jimmy Page, Duane Allman, Luther Dickinson, Eric Clapton, Buddy Guy, George Harrison, Ed Mundell, Zakk Wylde, Derek Trucks, stb..

- Manapság igencsak elterjedt az a trend, hogy a zenekarok a komplett album tartalmát felpakolják vagy a weboldalukra, vagy a myspacükre.
Ez egyfajta beismerés, hogy csak pusztán a fizikai hanghordozó által nem jut el elég emberhez a zene? Avagy ha már a CD tartalma előbb-utóbb úgyis kiszivárog a netre, akkor már inkább a zenekar tegye elérhetővé?

- Nyilván egy előadó sem szereti viszontlátni szerzeményeit egy torrent-oldalon. Mivel azonban a CD nehezebben hozzáférhető, gyakran egyszerűbb és gyorsabb megoldás, ha letöltöd a cuccot, főleg, ha már nagyon hallgatni akarod. Én úgy tudom, hogy a legtöbb zenekar elérhetővé teszi a lemezeket a honlapokon, de ott is fizetni kell érte bizonyos összeget. Ingyen letöltésekkel találkoztam én is, bizonyos limitált ideig. Nem látom át még 100%-ban hogy működik ez, de mi sem kerülhetjük el a digitális terjesztést, mert ez nem a jövő, hanem már a jelen. De én továbbra is beszerzem a fontosabb CD-ket, ennyivel adózok a kedvenc előadóimnak, leróva így a tiszteletet!

- Lényegében végére értünk a kérdéseknek, van esetleg valami, amit feltétlen szükségesnek érzel elmondani?

- Hallgassátok a zenénket minél többen, és gyertek a koncertekre!

- Köszönöm az interjút a Fémforgács nevében.

- Én is köszönöm, részemről a megtiszteltetés.
 

Írta:

2011. február 17., csütörtök, 23:20

Facebook: