Beszélgetés Papi Zolival a Burning Sun fanzine-től

Nem tudom, hogy a valódi underground kihalása a nagy rock/metal magazinokból, a kemény zenei színtér elkurvulása vagy a soha nem látott mértékű könyöklés és tyúkszemtaposás a zenészek között az, ami előidézte a fanzinezés felvirágzását, de tény, hogy ez jelenség most nagyon tombol. Mintha csak a rajongók szomjaznának - éheznének valamire, ami letűnőben van. Mondom ezt én úgy, hogy tényleg későn érkeztem ebbe a szubkultúrába. Viszont pont mivel nekem is feltűnt, lehet logika abban, amit mondok. A klasszikus - veretes vonal bandáit megjelentető Burning Sun fanzine kiagyalója Papi Zoltán lett kifaggatva most - aki nem mellesleg itt a Fémforgácson is kollégánk.

Káger Balázs azt mondta pár éve, hogy valóságos fanzine robbanás történt idehaza. Nagyjából mikor jött az ötlet, hogy te is belekezdj a dologba?


Nálam ez az elképzelés egészen spontán jött, ha egészen jól emlékszem, akkor tavaly áprilisban. Egy malajziai kiadó tulajdonosával beszélgettem, aki Pokolgép kazettákat szeretett volna tőlem vásárolni. Valamiért feltétlenül ismerősnek tűnt neki a nevem, de fogalmam sem volt, hogy miért: Kérdezgette tőlem, hogy van-e esetleg kiadóm vagy fanzinem, mert ő bizony akkor is tudja, hogy engem valahonnan ismerni kell! Haha! Szó sem volt ilyesmiről, de ez a gondolat valahogy velem maradt.
Rémlik, hogy épp Tokajba utaztam, amikor a vonaton mintegy villámcsapásként belém vágott, hogy nekem fanzinet kell csinálnom! Haha! Elvégre mi az? Interjúk meg lemezkritikák?! Simán menni fog! Haha! Persze később rájöttem, hogy ez jóval többről szól, jóval mélyebb, viszont élveztem azt a tanulási folyamatot, ami végül elvezetett oda, ahol a hamarosan megjelenő harmadik Burning Sun tart. Igazi kaland!

Ez egy alig több mint egy éves tanulási folyamat? :-D


Igen! Nagyon a nulláról indultam! Még azt sem tudtam, hogy mi az a fanzine, csak annyival voltam tisztában, hogy léteznek rajongók által készített újságok. Nagyon sokat olvasgattam róluk, de egyetlen fanzinem sem volt. Ebből adódóan az első szám olyan lett, amilyen. Az volt a szárnypróbálgatás.

Ehhez képest a Hammerworld Hangpróbán is feltűntél. Az az első vagy a második BS után volt?

A második Burning Sun megjelenése után volt, ha jól tévedek, akkor nagyjából másfél hónappal később. Lénárd László urat már jóval a lap megjelenése előtt felkerestem, hogy elmeséljem neki a szándékom valamint kértem tőle néhány tanácsot. Nagyon sokat jelentett, amikor a Hammerworld honlapja hírt adott a Burning Sun megjelenéséről, ennek hatására rengetegen kerestek meg támogató szándékukkal. Amikor a második szám megjelent, akkor is volt híradás, így nem sokkal az áprilisi Hammer megjelenése előtt kérdezte meg tőlem, hogy részt akarok-e venni a hangpróbán. Hogy a fenébe ne? Haha! A tinédzser korszakomban a Hammer nagy szerepet játszott abban, hogy rengeteg új zenekart ismertem meg… Gondolhatod milyen érzés volt, amikor márciusban feltette nekem ezt a kérdést! Nagyon megtisztelő! A mai napig nagyon megtisztelőnek érzem! Arról nem is beszélve, hogy öt lemezkritikám is megjelent a lapban!
Itt szeretném megemlíteni Káger Balázst is, akinek nem győzök elégszer köszönetet mondani minden tanácsáért, véleményéért, támogatásáért. Ő volt ugyanis, aki javasolta, hogy keressem fel László urat.


Milyen bandákat szerepeltetsz a fanzine-ban?

A fő elképzelés a kezdetektől fogva az volt, hogy olyan hagyományos metal irányzatot képviselő bandákat mutassak be, akiket ilyen vagy olyan módon, de szeretek. Eleinte ez heavy és power metalra korlátozódott, mert abban az időben nem sikerült elérnem egyetlen speed metal csapatot sem, ami érdekelt volna. A második számon már látszódik, hogy teret – jó nagy teret – kapott a speed metal, valamint kisebb részben az old school thrash is. Lényegében ezek a fő műfajok, legyen szó akár amerikai akár európai power metalról. Az extrémebb (black vagy death) thrash irányzatokat is szeretem, ezek folyamatosan szivárognak bele a magazin kínálatába. Nyilván az elsődleges feltétel, hogy az adott zenekar tetsszen. Nem kell egyedinek, vagy kísérletezőnek lennie. Ezek engem nem érdekelnek. Én jó zenét akarok hallgatni, nem formabontót. Ezt a fajta metalt, amit én képviselek, elsősorban „érezni” kell, ha szabad ilyen idealista módon fogalmaznom.
Természetesen a középpontban elsősorban az underground csapatok állnak, de mellettük egy-egy főáramhoz tartozó brigád is elfér. Nyilván jóval kisebb mértékben, hiszen a lap elindításának egyik alapelve az volt, hogy az ismeretlen vagy kevésbé ismert alakulatokról írjak.

Azzal nyitottam a beszélgetést, hogy rengeteg fanzine van jelenleg hazánkban. Tartod a kapcsolatot a többi hozzád hasonló arccal?

Egyre többekkel. Káger úr révén kerültem kapcsolatba Dudás Attila úrral (Tales of the Morbid Butchers, Fekete Terror), akinek szintén nagyon sokat köszönhetek! Utána ismerkedtem meg Kudri Dáviddal (Posthuman és még jó pár másik fanzine), Zsiga úrral (Blast! fanzine), akivel amúgy Zoltánilag névrokonok vagyunk, valamint néhány metal catacombsos szakíró úrral, többek között Lédeczy Lamberttel és Csizi Norbival. Az újoncként megjelent – bár ez a megállapítás nem kifejezetten állja meg a helyét, lévén tapasztalt arcokról van szó – No Obligation fanzinevel szintén jó kapcsolatot ápolok. Hajassal többször levelezünk, illetve Somoskői „Busó” Viktor személyes jó cimborám. Nagyon metal ez az életérzés! Haha!
Bár nem tartozik a kérdéshez, de több külföldi fanzinnel is tartom a kapcsolatot, mert náluk is megjelennek az írásaim: Under Fire Fanzine (Mexikó), Headbangers Zine (Hollandia), Metal Command (Németország), valamint egy paraguayinál is fog megjelenni egy interjúm, de erről még én sem tudok sokat. Ez lényegében annyit jelent, hogy ők is megjelentetik az interjúim. Nagyon minimális plusz munka van velük.
Mindenkivel törekszek jó kapcsolatot ápolni, segíteni, hogy ha tudok. Ennek az egésznek csak úgy van értelme, hogy ha támogatjuk, segítjük egymást. Én a kezdetektől fogva ezt kaptam mindenkitől és én is így állok mindenkihez.


 
A metalban pedig szeretik egymást marni a rajongók a műfajközi ellentétek miatt. Ez a nagy összetartás inkább csak az undergroundra jellemző. Szerinted mi az oka annak, hogy pont a metalban vannak a legnagyobb durvulások? Lehet ennek köze a zene agresszív mivoltának?

Akár. Én például kifejezetten utálom az összes kórságot... Deathcore, metalcore, screamo meg nem is tudom, hogy micsodák vannak még... – a grindcore-al pont nincs bajom, csak nem az én világom. Az ezeket kedvelő srácokkal sincs bajom, csak épp okádok a zenéjüktől. Szerény véleményem szerint az nem metal. De ez megint csak egy trve metalos arc véleménye, nem igaz? Nem mondok újat! Tessék, agresszív vélemény! Haha!
Mondjuk, ha végignézed a thrashereket, akkor látod, hogy ők például baromira komolyan veszik a zenéjüket. Valahol meg tudom érteni, mert a thrash az egy agresszív, gyors és adrenalin gazdag műfaj. Éppen ezért szeretem én is! Könnyű eggyé válni ezzel a szellemiséggel és utálni egy kicsit a „pózereket”! Haha! Viccet félretéve igen, azt hiszem, hogy a zene lendülete, szellemisége adja meg ezt az alapvető elkülönülést. Ameddig nincs tényleges erőszak, addig ez is rendben van, nem igaz? Én egyébként azon a véleményen vagyok, hogy mindenki azt szeret, amit. Nem szabad és nem is lehet ráerőltetni semmit senkire. Én elfogadom mások véleményét, legfeljebb nem érdekel.
Az underground kb. végtelen. 13 éves korom óta megszállottja vagyok a metalnak, de egy idő után kezdett ellaposodni nálam. Nem találtam meg magamnak azokat a bandákat a mainstreamben, amit szeretek. Azt hittem, hogy a metal mindössze ennyi. Persze, hallottam már az underground kifejezést korábban is, de idehaza nem igazán lehet beszélni az általam kedvelt alműfajok undergroundjáról... Viszont ennek ellenére teljesen azt gondolom, amit te. Ez a fajta hozzáállás, amit mi az undergroundban képviselünk, szinte hírből sem ismert a mainstreamben. Ezt egyáltalán nem egyfajta „elitista” magatartásból merem kijelenteni. Ez tény.

Hogyan határoznád meg, hogy mi UG és mi nem az?

Most mondjam azt, hogy ezt is érezni kell? Vagy az túl klisé lenne? Haha! Egyszer az egyik tanárom azt mondta, hogy csupán magáról a hazugság témaköréről hatalmas nagy és vastag könyveket írnak. Talán ez a téma is ilyen sokrétű. Mindenki másképp vélekedik róla.
Zenei szempontból szerintem az underground az a közeg, ahol a metal valóban „él”, mert itt a zenészek a zene iránti alázatos szeretetből zenélnek, illetve adnak ki lemezeket. Az undergroundban senkinek nincs pénze drága stúdióra, helyette viszont őrületesen sok energiát és lelkesedést fektetnek a dalaikba. A mainstreamban általános a „műanyag” megszólalás, a megfelelési kényszer, a siker utáni hajsza. Egyik sincs jelen az underground közegben, mert itt a rajongók a dalokat, illetve a befektetett kemény munkát értékelik elsősorban. Szerintem sem a műanyag megszólalás, sem a megfelelési kényszer nem társítható össze a metal zenével. Egyébként a másik meg az, hogy az undergroundban rejlenek a valódi kincsek. Én például egyre kevesebb mainstream zenekart hallgatok.
Ha viszont emberi szemszögből közelítem meg, akkor szerintem az underground egy szoros, összetartó közösséget jelent. Olyat, ahol értékeljük egymás erőfeszítéseit, ahol támogatjuk, segítjük egymást, hiszen mindannyiunkat szorosan összeköt a zene iránti fanatikus rajongás. Mi nem csak rajongók vagy „zenekedvelők” vagyunk, hanem fanatikusok. Szerintem mindannyiunk nevében beszélek, amikor azt mondom, hogy ez sokkal több számunkra, mint zene. Ez egy életérzés, egy közösség, amihez tartozunk.


A Burning Sunnak már a harmadik száma fog megjelenni pár nap múlva. Mire számíthatunk?

A pár nap azért kicsit több, mert a megjelenési dátumot még csak magamnak tűztem ki. Reméljük, hogy minden jól alakul, mert akkor már tényleg csak pár hét.
A lap ezúttal 60 oldalas lesz, viszont tartalmilag nem nyújt majd kevesebbet, mint az elődje, épp ellenkezőleg. Ezúttal 13 zenekarral készítettem interjút, köztük néhány ismertebb név is megtalálható, ha nem bánod, akkor leírnám, kikről van szó: Assassin, Cauldron, Elvenstorm, Flotsam and Jetsam, Grey Wolf, Ice War, Mortal Strike, Onslaught, Skull Fist, Terminus, Unhoped, Vinyl, Zarpa. Ha megfigyeled, akkor nincs két egyforma kezdőbetűs zenekar a megkérdezettek között! Ez volt az egyik célom, nekem nagyon tetszik!
Hatalmas megliszteltetés volt velük interjúzni, hiszen valamennyi brigád így vagy úgy, de különleges, és ezért a rajongójuk vagyok. Külön öröm számomra, hogy a Flotsam and Jetsam-al és a Zarpa-val is sikerült interjúkat készítenem. A Flotsam második lemeze, a No Place for Disgrace is ott szerepel a 20 örök kedvencem között, a Zarpa-val kapcsolatban meg kijelenthető, hogy a „10 örök kedvenc” zenekaros listámon foglal el helyet. Nagyon régi csapatról van szó, akikről ráadásul, nem hogy magyarul, de még angolul is alig lelhető fel információ. Érdekes lesz! Természetesen a „Célszemély” interjú sem marad el, ahol a megkérdezett ezúttal José Luis Cano barátom. José rengeteg dologgal foglalkozik, igazi polihisztor!
Fontos szempont volt, hogy a tartalom változatos és érdekes legyen. Létrehoztam egy új rovatot „Beismerő vallomás” címen, ahol egy adott zenekar tagja mesél a diszkográfiájukról, illetve írtam egy kétoldalas cikket az idén 20 éves Time of the Oath című Helloween lemezről. Hatalmas rajongójuk vagyok! Az újságban helyet kap egy „Csak röviden” című rovat is, aminek a lényege az, hogy egy olyan zenekart mutasson be, aminek még nincs nagylemeze vagy EP-je, de aktív, ezért rendelkezik egy demó felvétellel. Itt mindösszesen 11 általános kérdést tettem fel nekik, de ez épp elég ahhoz, hogy megismerd a csapatot. A zenekarokat bemutató biográfiákat tartalmazó rovat szintén a magazin részét képezi, csak úgy, mint az újonnan bevezetett „Vasvallás”, ahol egy banda az új lemezének dalairól (főként a dalszövegek mögötti tartalomról) beszél. A „Rozsdamentes acél” képében egy rég elfeledett, ám mégis kiváló felvételt mutatok be egy egész oldalon keresztül. Az írásban az album keletkezésének körülményeiről, utóéletéről és természetesen magáról a zenéről is szó lesz. Remélem, hogy érdekesnek találják majd az olvasók!
A borítót, ami először itt, a Fémforgácson látható, Mihályfi-Tóth Alex barátom rajzolta. Teljesen el vagyok tőle ájulva!
Ezen felül egy-két kisebb meglepetéssel is készülök még, melyekről egyelőre csak szűkszavúan tudok nyilatkozni. Előjáróban legyen elég annyi, hogy a sokak által hiányolt CD melléklet ezúttal nem fog hiányozni! Nagyon izgatott vagyok velük kapcsolatban!

Honnan jött neked a kemény műfaj iránti rajongás? Gyűjtöd a fizikai hanghordozókat?

Azt hiszem, hogy ez valami olyasmi, amit a kedves édesapámtól „örököltem”. Egy időben mindig mutogatta a kazettáit – főleg a Helloween-t –, de akkor talán még fiatal voltam hozzá, hogy értékeljem. Nem is igazán érdekelt a zene, de amikor kölcsön kaptam egy írott DVD lemezt mindenféle mp3 albummal, akkor valahogy mégis utat talált hozzám a műfaj. Az egyik mappában rátaláltam a MetallicaMaster of Puppets lemezére, amiből a Disposable Heroes kőkemény riffelése egyből megfogott! Olyas érzés volt az, amitől azonnal libabőrös lettem! Rögtön tudtam, hogy ezt a zenét szeretném hallgatni naphosszat újra és újra! A korongon volt továbbá a St. Anger és a 1991-es Black Album is, valamint ha jól emlékszem két Nirvana, amit a mai napig nem tudok értékelni. A St. Anger tetszett – most is tetszik – de a fekete lemez már gyengus volt. Ennek ellenére persze szerettem, sokat hallgattam. Alapvetően a fogós és/vagy dallamos, súlyos és dinamikus muzsikák hatnak rám a leginkább. Ezért is a Helloween az örök elsőszámú kedvencem! Na meg a német metal! Mindez 13 éves koromban történt.
Igen, a magam szerény lehetőségeihez képest igyekszem begyűjtögetni a hőn áhított lemezeket. Sajnos sokszor „túltolom”, ezért előfordul az is, hogy a kelleténél többet költök albumokra! Haha! Mostanában szinte csak underground kiadványokat vásároltam, de a múlt hónapban a kedvenc helyemen, a debreceni Rocknessben hozzájutottam egy pár lemezhez, köztük a Destruction All Hell Breaks Loose albumához, amit imádok! Az idei céljaim között szerepel az egyetlen hiányzó Helloween lemez, a Live in the U.K. beszerzése, illetve jó néhány underground alkotásra is vadászok. Remélem sikerül egy-két vadat elejteni! Haha! Persze mindezt meglehetősen korlátozottan tehetem csak meg, de azért igyekszem. Idén az új Pokolgép lemeznek örültem eddig a legjobban – meg nem tudnám mondani, hogy milyen rég vártam rá – illetve annak, hogy a Stormspell Records-tól sikerült beszereznem jó néhány kedvencet, köztük majdnem az összes Rocka Rollas-t. Csak CD-t vásárolok, a kazettához sajnos nincs lejátszóm, a bakelit meg soha nem is érdekelt.


A korábbi lapszámokról mit tudsz mesélni nekünk? Hogyan készültek, mennyire fogytak, merre jutottak el?

Eddig két lapszám készült, a maga módján mind a kettő egy-egy lépés volt a hamarosan megjelenő harmadik felé.
Az első lapszám A/5 méretben jelent meg, 60 oldal tartalommal. Meglehetősen kezdetlegesnek gondolom, a megjelenésekor sem voltam rá büszke, mert éreztem, hogy sokkal jobban is sikerülhetett volna. Oda se neki! Szárnypróbálgatás volt. Ehhez Molnár Bence barátom is hozzájárult néhány interjúval és lemezismertetővel, valamint Daniel Müller barátom Németországból és José Luis Cano barátom Mexikóból. Daniel és José munkájának köszönhetően, akik régi motorosok a fanzinezés világában, a színvonal nem süllyedt a béka feneke alá! Haha! A borítón Máté Nikolett látható, akit kifejezetten az újságban való megjelenés miatt keresett meg Mihályfi-Tóth Alex grafikus barátom, aki kiváló munkát végzett a logó és a borító elkészítésével. További érdekesség, hogy az első 50 példányhoz járt a Starborn zenekar demója egy egyszerű írott CD-n, egyszerű nyomtatott borító mellett. A zenét leszámítva semmi különleges nem volt abban a kiadványban, afféle „promóciós” eszköznek szántam, hogy többekhez eljusson a banda muzsikája.
A második Burning Sun idén februárban jelent meg, 80 darab A/4-es oldalon. Az interjúk és a lemezismertetők mellett szerepelt benne egy két oldalas történeti áttekintő cikk, amit a Helloween első lemezéről írtam, illetve volt benne egy „Metal ajánló” nevű rovat is, ahol rövid zenekari biográfiákat lehetett olvasni. Ezt a harmadik lapszámra átneveztem „Fémdetektor”ra. Az érdeklődés sokkal nagyobb volt rá, a visszajelzések is csak pozitívak voltak! Ebben már helyet kaptak thrash és speed bandák is. Daniel és José ezúttal is hozzátett az újsághoz, Bence viszont már csak lemezismertetőkkel járult hozzá a nemes ügyhöz. Úgy érzem, hogy ez egy nagy lépés volt az elődjéhez képest, de még semmiképp nem azt a minőséget hozta, amit szerettem volna. Érdekesség, hogy a „kabalám”, az újság elején látható bőrdzsekis hölgy (tudom, klisé... de nem zavar) is ekkor tűnt fel először. A borítót, csak úgy, mint az új lapszám esetében, ezúttal is Mihályfi-Tóth Alex barátom hozta össze.
Mind a kettőből 80 darab készült és ennyi is fogyott el. Egy nyíregyházi nyomda termékei.

Veled nagyon könnyű és nehéz dolga van egyszerre annak, aki interjúra hív. Könnyű, mert nyomod a válaszokat rendesen, és nehéz, mert már arra is válaszolsz, amit csak akartam kérdezni, így nincs mit kérdezzek. Tudod mit? Az utolsó kérdést te tedd fel magadnak!

Hmm, talán, hogy ha olyat kérdezel, aki maga is kérdezni szokott, akkor tudja milyen válaszok lennének a kielégítők, így maga is megpróbál ekképp válaszolni! Haha! Kérdezni talán nem tudnék mit, ezért ha nem haragszol, inkább elmondanék pár dolgot zárszóként!
Ha szereted a hagyományos metal irányzatokat és szeretsz új bandákat, lemezeket megismerni, ajánlom a figyelmedbe az alkotásom, aminek a harmadik és egyben legjobban sikerült lapszáma hamarosan beszerezhetővé válik. Ha a mai digitális, elhidegült világban még jelentenek számodra valamit a kézzelfogható dolgok, továbbra is vásárolj lemezeket és fanzineket, elősegítve ezzel további kiadványok elkészültét!
Végül, de nem utolsó sorban, hálásan köszönöm neked az interjú lehetőséget! Hatalmas megtiszteltetés számomra az érdeklődésed! Nagyon hálás vagyok mindenki támogatásáért! Köszönöm mindenkinek, aki olvassa, és ez által támogatja a Burning Sun-t! Nélkületek semmi nem lenne ebből az egészből! A metal örök!

Facebook oldal: http://www.facebook.com/burningsunzine



Beszelgetes_Papi_Zolival_a_Burning_Sun_fanzine_tol
Írta:
Nagaarum
2016. július 11., hétfő, 16:53
Facebook:
Aki a Burning Sun mögött áll - beszélgetés Papi Zolival
Interjú, 9000Sanyi @ 2017. június 12., hétfő, 06:59
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.013 seconds to render