Nem egy könnyű sőt könnyed albumocska, épp ezért odafigyeléssel, beleéléssel hallgatandó.
Miért? /o\
Az Intro nagyon jól sikerült.
Nyolc.
Nem rossz ez, de ha thrash metal akkor most inkább az új Legion of the Damned.
Nagyjából minden rendben van az albumon, csak valahogy semmiben nem emelkedik ki igazán.
A zene nem az én világom, viszont az énekesnő hallgathatóvá teszi számomra is a lemezt.
És mégis ragyog a nap!
Körülbelül annyira röhejes, mint amikor a Green Day próbált Pink Floyd-ot játszani.
Az almába harapva hányingerkeltő tud lenni, ha szemünkbe kacsint egy apró kukacka.
Könnyed, felszínes kölökmuzsika ez pár angyalkától.
Fantáziadús.
A klasszikusok már rég a polcon fekszenek. Reprodukcióra lemezen így semmi szükség.
Ez nyilvánvalóan egy poénajánlat, nemdebár? Amennyiben mégsem, az eddigi legízlésficamosabb tagot köszönthetjük a 'Forgácson.
Álmatlanságban szenvedőknek erősen ajánlott.
Talán kicsit túlságosan is nagyot akartak markolni.
Még az 1 pont is erős túlzás erre a minden muzikalitástól mentes fostengerre.
Monothon
Nem is rossz...
Az Elegies lemez nagyon betalált, ezen kevesebb a kiugró momentum.
A zene lightosabb Lullacry, az énekes csaj pedig egy hatalmas rock torok. A tempós dalok egyszerűen hibátlanok!
A zene változott, de szerintem jó irányba.
Értem ám a viccet..
Az előző lemezük jobban tetszett.
Ocsmány.
Dögunalom
Itt-ott egész élvezetes volt.
Olyasmi, mint a Lullacry, csak ez szarabb. Sörrel azért elmegy, van rajta néhány jól sikerült pillanat.
A címadó dal az 10 pontos a többi felejthető.
Welcome To The Black Parade \o/
Pont mint a Celtic Frost
Nagyon unalmas.
Rosszabbra számítottam :)
Vannak üresjáratok de amúgy egész jó album. Kedvenc: Ghost Of The Seasons.
Természetesen az ének a gyenge pont zeneileg egész jó.
Jól sikerült nagyon, egyértelmű előrelépés az előző albumukhoz képest. Az idei év első meglepetése...
Legalább van benne élet...
Nincsenek rajta dalok. Jó és szörnyű témák egymás utáni sorakozását hallom csak...
Sűrű, de jó. El lehet vele lenni egész évben.
Az eddigi legjobb Impious album. Csak így tovább.
Kiváló album.
Átlagos "tingli-tangli" album, átlag alatti énekescsajszival, a felejthető kategóriában, de azért néhány jó pillanattal.
Olyan semmilyen. Hörgő-hömpölygő zene, csak nem sok a kapaszkodó.
Ne haragudj... A fiaimnál bekerült a lejátszási listába, mentségükre legyen mondva, Ők gyerekek. Majd kinövik.
Könnyen elveszítettem a fonalat. Nagyon egyformának tűnnek a hangok.
Egy újabb örökérvényű klasszikus, egy újabb mérföldkő, Obituary-éknak megint van mit tanulniuk :-) Tökéletes, ahogy az egész életművük az!
Biztatásul 8-as, mert változtattak a legények és jó az irány. De még mindig találni egy kis hónaljszagot, ami viszont görcsössé teszi az idegeimet.
Az énekes hangja emlékeztet egy bizonyos Andi Deris-re, akinek a hangját több, mint egy évtizede utálom. Bár egy másik énekessel is 8-ast kaptak volna, mert gitárszólók terén nagyon gyér a kínálat. Pedig ehhez a zenéhez elengedhetetlen a fülbemászó gitárdallam.
Ehhez én most beteg vagyok.
