Számomra ez egy hangszeres erődemonstáció de lélektelen. A tiszta ének nekem se tetszett, ezt a fajta basszus hangzást sem szeretem.Színvonalas lemez de nem érintett meg
Nem szoktam ilyesmit hallgatni. Nem rossz, de semmi kiemelkedőt nem hallottam
Ahol működik, ott nagyon hangulatos, de vannak benne üresjáratok
Sokat gondolkodtam a pontszámon. Brutális lendülete van, a hangszeres szekció virtuóz az extrém vokál még virtuózabb, olyan mint egy cunami. Viszont baromi sok minden szempontból, a rengeteg malacvisítás eléggé irritált. Ez a cucc elég lett volna két lemezre is
Nekem kicsit vontatott, a dalok szerkezete annyira egyforma, hogy olyan érzés mintha ugyanazt hallgatnám végig
Elment mellettem, semmilyen nyomot nem hagyott.
Rettenetes hangzás, de vannak jó ötletek, jó témák, okozott néhány kellemes percet.
Eléggé untam, számomra sok mvolt az üresjárat.
Egy zenei amőba kapaszkodók nélkül. Azért van egy hipnotikus hatása.
Korrekt, tisztes iparosmunka. Egyszer elment
Nagyon komoly teljesítmény zeneileg, azonban a végeredménybe belekakkant a lélektelen sterilség és az itt-ott gagyi tiszta ének.
Roppant hangulatos a merengés, ütősek a keményebb részek, csak valahogy a kettő között nem tökéletes a kémia.
A cirkusz megnevezés nagyon találó a zenekar nevében. Jól játszanak hangszereken, egyébként minden ízében szenvedés volt.
Nem mondanám különösebben kiemelkedőnek, de kellően karcos, mocskos anyag, amit most hiánycikknek éreztem a körben.
Kiváló death/doom anyag, akárcsak az előző. Biztosan lesz róla cikk. Update: írás közben még jobban felértékelődött.
Metalba csomagolt jazz fusion és ambient. Ez egy hangulati atombomba.
Nagyon nincs mibe belekötnöm, nem rossz a lemez, de valamiért mégsem fogott meg, pedig az Obscura gyakori vendég a lejátszómban.
Ha már női vokálos bandák, maradhatnánk a Brutus színvonalon. :D
Elég volt meglátnom a borítót és a 20 buck spin nevét ahhoz hogy tudjam, hogy ez a lemez minimum 8 pontról fog indulni. Közel tökéletes anyag, a hossza is pont jó, változatos, és szerencsére nem túl szép (az néha tud idegesíteni).
Elképesztően erős lemez! Nem gondoltam, hogy idén már elém kerül egy ilyen színvonalú anyag. Első lemez ugyan, de a tagok nem pályakezdők! Minden szám tetszett, ezt a lemezt megvenném fizikai formátumban is, ami nagy ritkaság, ezért jár a 10 pont. Köszönöm az ajánlónak, ezt nagyon jól kiválasztotta.
Árva Lávinyhoz képest jóval keményebb és minőségibb anyag. Bár az USA rockrádióiban biztos elő-előfordul[hat(na)], de ott alapból is keményebb zenék mennek, bár most látom, hogy finnek, úgyhogy nem biztos. Én nem látok problémát, minden szépen szól, jók a számok, a vokál tetszik.
Érdemei elismerése mellett nem tetszett.
Egy szó ugrott be már az első szám hallgatása közben, a virtuóz. Én nem tudom mi folyik itt, de nem bírom megállni, hogy ne osszak ki még egy magas pontszámot. Ilyen zenei tudást sem hallok minden nap! Hihetetlen, ami ezen a lemezen történik és ezt emberek viszik véghez. Nem kispályás a csapat az biztos.
Érdemei elismerése mellett tetszett! :) Jó volt hallgatni, izgalmas, magas hozzáadott értékkel bíró zene ez. Nem tudok belekötni semmibe akárhogy is szeretnék. Már várom az új Within Temptation és Kamelot lemezeket is! Ennél kevesebbet nem érdemel.
Egy jól megszólaló és jó kiállású az átlagostól valamivel jobb death metal anyag. Nincs vele különösebb gond, de az álló vizet sem különösebben kavarja fel.
Nem volna ez rossz, ha lenne mögötte egy erős zenei tartalom (ez egyszemélyes bandáknál csak rendkívül ritkán fordul(hat) elő, mivel az illető nem kellően felkészült minden hangszer és/vagy az ének terén) és hangmérnöki segítség. Ez így elég vérszegény, az ének meg különösen nem megy neki, de mivel a hiányosságai ellenére nem volt kellemetlen a hallgatása és látok benne fantáziát, így az átlagos fiók felső részébe helyezem.
Hát ez számomra nagyon kellemetlen volt, az ezt megelőző rendkívül ingergazdag lemezek után. Annyira ingerszegény lemez ez, hogy ezt maximum alváshoz tudnám elképzelni. Az az időnként megjelenő iszonyat mély bugyborékoló hörgés meg szerintem nem illik már ehhez a meditatív jellegű zenéhez.
Érdemei elismerése mellett nem tetszett.
Nekem elég természetesnek tűnt, nem éreztem kimérve a dolgokat, azért sem, mert ahhoz jóval magasabb tudásszinten kell állni, ami még a zenekar jelenlegi szintjén nem áll fenn. Az Obsidious, az Imperial Circus, vagy a Rhapsody természetesen megeszi őket reggelire, de egy új bandáról beszélünk és ezt figyelembe kell vennem. A lemez mindenesetre bizalomgerjesztő, a negyedik számban megjelenő női vokál elég kreatív és kellemes volt. Ja és majd elfelejtettem, hogy melodikus death metal, ami miatt +1 pont! :)
Korrekt album, de se kedvenc nem lesz, se nem fogom sűrűn hallgatni - ha egyáltalán. Az emészthetőség határán túltekernek, túl "komplexálnak", erőltetett témahalmozás, túlbonyolítás, dalokká össze nem állás...
Zeneileg nagy átlag, ének elég gyengécske. Dalok több mint a fele meg olyan, amin azt érzem, azért lett, hogy "kilegyen" az album hossz.
Nem egy könnyű, befelé fordulós, depresszív egy album ez, viszont nekem tetszett, totál méltatlan lenne, ha a HP aljára kerülne.
Zeneileg még úgy ahogy értelmezhető, de amit vokál terén összeszenvednek, az nekem borzalmas. Ahányszor meghallgattam, annyiszor ment lejjebb a pont, háromnál megálltam, hogy rendes legyek.
Semmi extra megint, átlag, alulról.
Néha-néha hallok ki jó témákat (de összességében nagyon-nagyon sokszor szétcsúsznak), és maga a stílus is egyébként nekem nagyon bejön, de: ez nem csak hogy nem "lemez-érett" produkció, de még demónak is gyenge. Szerintem vissza "újraírni" és kezdeni előlről (márha tőlem kérdeznék, de úgysem fogják, és végülis tök mindegy, hogy én hogy hallom-gondolom.)
Mondjuk úgy, hogy az albumborító az egyetlen amit megmutatnék, a zene minden percében "bealvós".
De inkább 100 pont. Megeszi a többi hp-s albumot könnyedén. Év végi listás, lehet, dobogós...
Jöjj kedves, megkaptuk az íbéjről a "mindentől-védő" űrruháinkat. Egy séta a Vénuszon? Vagy repülés a Jupiter gázviharaiban? Kísérőzenének meg visszük az új BAN-t... Remek.
Semmi olyan, ami rossz, és amiatt lehúznám, és semmi olyan, amit meg dícsérni tudnék.
Profi, de tényleg. De csak semlegest tudok adni, egyszerűen nem a világom.
Egyszerű, mint a faék, háttérben elment, de nem igazán váltott ki belőlem érzéseket...
elméletben én szeretem az ilyet, de ez valahogy nem áll össze nekem.
Kövi körre szeretnék egy kazah lakodalmas deathcoreba oltott funeral djentet is, mert az nagyon különleges és újító lehet...
A mostani volt az utolsó lehetőség beajánlani ezt a lemezt és nekem állt szándékomban, de valaki megtette helyettem :) Amikor először hallgattam séta közben az anyagot, azt gondoltam, na ők is öregszenek. Aztán ahogy pörgettem a lemezt, rájöttem, hogy az utóbbi évek legérettebb fantasy metál alkotását hallgatom. Iszonyat sok réteg van a dalokban, mindig nyújt valami újat, mikor beteszem és eközben meg olyan szinten árasztja a heroikus hangulatot, hogy azonnal dnd-ézni támad kedvem.
Imádom a hangzást, organikus. A zene sajnos pár szám után nem volt annyira érdekes, de nem is volt rossz.
Én imádtam a régi Ancientet a vámpíros lemezzel, Hecate Enthronedot meg a Mystic Circle-t :) Senkivel nem találkoztam élőben, aki szintén. Itt is valami ilyen a helyzet. Hetek óta majd mindennap lemegy a lemez, az én agyammal nagyon tud kapcsolódni :) A zene erősen gyökeredzik a 90-es évek dallamos black metaljában, a nem odaillő részek pedig erősen színesítik az amúgy is hangulatos cuccot.
Az underground egyik csodálatos mellékterméke, hogy a zenét nem ismerve meglátod a kiadó logóját (20 buck spin) és már dörzsölöd a kezed, hogy itt valami kurva jó dolog lesz. És az is lett. Fél pont levonás az időkénti túlzott pszichedelikus légiességért. De csodálatos. UPDATE: tökéletes.
Szóval a Blut aus Nord is felfedezte Lovecraftet. Ami nem baj, mert szerintem ez mindekinek csak is jót tesz :) Ilyenkor mindig próbálom elképzelni , hogy reagált volna az 'öreg' (igazából soha nem öregedett meg), ha akkoriban belehallgathat az általa inspirált, 100 évvel későbbi muzsikákba, mint ez... Engem megvett kilóra.
Alkoholmentes Arch Enemy, panelhegyekkel. Nem nekem zenélnek.
Két kisebb-nagyobb bajom van a lemezzel; egyrészt a szövegek néhol sete-sutának tűnnek, reméltem valami emelkedett témájú, koncepcióra felhúzott albumot, másrészt -bár szerintem nagyon profi mind a tiszta-, mind a hörgő vokál- sokszor az ének túlságosan elnyomja a háttérben zajló virtuózkodást, ami amúgy számomra izgalmasabb lenne, mint a vokál maga. Az album második fele érezhetően erősebb, tömve van jobbnál jobb témákkal. Lanser játékát külön kiemelném, a dob valami elképesztően zseniális. Persze azt már megszokhattuk az Obscurában nyújtott teljesítménye alapján is. Összességében egy bitang erős és fogós lemez, apróbb hibákkal.
Ajj bazz, mennyire hiányzik a Luca Turillis Rhapsody-éra. Anno akkora fan voltam, hogy csináltam nekik külön weblapot, ahol a dalszövegeiket fordítgattam magyarra. Na de mindegy is, a lényeg, hogy a Rhapsody még mindig az egyik leghitelesebb (a maga cheesy módján) élharcosa a generikus fantasy power metalnak a Twilight Force mellett. Hiába nem nagyon hallgatom már őket, objektívan megítélve is; ez az album jó. De a Legendary Tales-Triumph of Agony korszakot szerintem sosem fogják tudni már felülmúlni a szememben. Az Abyss of Pain-nel amúgy sikerült meglepniük, azért kapnak még egy fél pontot.
Vindsval mester tovább masíroz a kaotikus, disszonáns fekete örvénybe, most éppen külső birodalmak Lovecraft által ihletett szegletébe. Ami nem baj, mert az atmoszférát páratlanul képes megragadni az albummal, viszont -ahogy a Lovecraftian Echoes sok dala esetében is- a legtöbb szám inkább a hangulat átadására fekszik rá, mintsem hogy önálló metal track-ként próbáljon érvényesülni. Inkább tudnám egy nagyon-nagyon beteg filmzenéhez hasonlítani a lemezt, mintsem egy teljes értékű metal albumhoz. Abszolút nem rossz, de nagyon rá kell hangolódni és megfelelő passzban hallgatni, mert nem mindig tud működni.
Patikamérlegen kreált, innováció- és kreativitásmentes zene. Nem akarom nagyon lepontozni, mert amúgy a maga műfajában profinak érződő cucc, de engem nem késztet további ismerkedésre és újrahallgatásra, az biztos.
