Ez nem volt annyira vészes, nem zavart a végighallgatása. Néhány számban voltak értékelhető momentumok is, annak ellenére, hogy indokolatlanul hosszú némelyik. A záró "interlude" viszont rettentően idegesítő. A hangzás elmegy, a borítót és dalszövegeket nem tudom értékelni (utóbbit az ilyen stílusú zenéknél nem is feltétlen kell). Nálam a közepes szintet épphogy nem érte el.
Nekem tetszett. Hallgassátok meg a Funebrum - Nocturnal Misanthropy lemezét hasonlóan jó mellesleg nagy kedvencem. Jutubon ott van. Azt hiszem.
Soha nem tudtam elképzelni true arcnak Ihsahnt. Az Emperor is zenei katyvasz volt nekem. Előre elnézést a rajongóktól ez is csak egy vélemény. Ez is egy jól megtervezett semmi. Aki nem ismeri a "80-as évek metal zenéit annak mondhat valamit. Nekem biztos nem.
Genre:Power Metal. Nemegyszer kellett gatyát cserélni. A továbbiakban farrrkas véleményén vagyok. Tökéletesen és hiánytalanul megfogalmazta azt az érzést amit magam se tudtam volna szebben. Köszönöm.
Szerintem ez egy ötlethiányban szenvedő lemez. A stílust szeretem, nyomják ezerrel, de nem igazán szeretném megvenni. Akarnak dallamosak is lenni de az is olyan semmilyen. Szerintem szilveszter után nem is fogok emlékezni rá,hogy meghallgattam ezt a lemezt. Nemhogy maradandó lenne.
Erre szintén azt tudom mondani, hogy nem nekem szól, nagyon nem, habár hallgatok black/death zenéket is, de nem ennyire harmad-negyed-ötödvonalas bandákat. Az "ének" egy idő után borzalmasan idegesítővé válik, pedig hasonlóban is hallottam már jót. A hangzás elviselhető, kevésbé gagyi, mint másoknál, így legalább van, amire pontot tudok adni + talán még a borítóra. Hiába próbálom szinte teljesen objektíve nézni a dolgokat, nem igazán tudok másra pontot adni, az utolsó szám az valami elképesztően borzalmas, ami alapból -3 pontot eredményezett. Ez a bandanév meg...nagyon "eredeti"...
Az első lemez analógabb mélyebb hangzása közelebb áll hozzám. Ez se rossz. De nem hiszem, hogy hallgatni fogom hosszútávon. Akárcsak a többi thrash lemezt. A '80-as éveket nem lehet überelni ebben a stílusban max. közelkerülni hozzá. Itt is ez történik.
Ha az első 5 Black Sabbath ilyen ötlettelen riffekkel nyomult volna ma a feledés homályába vesznének. Maga a zene ha bárhol belehallgatok nem rossz, de egyvégtében nagyon unalmas. Hiába na Tomi Nyominak születni kell. Amúgy hihetetlen,hogy a '70-es évek óta (kb 40 éve) senki nem talált fel egy kibaszott jó fülbemászó mégis fogós doom riffet. Jó volt egy kettő. De egy egész lemezen?
Csak én hallok Crematoryt? Persze ez nem baj annak aki szereti az előbb említett zenekart. Engem nem zavart sőt. Hasonlóan melodikus doom death. Meglepne ha nem ismernék a Crematoryt. Mondjuk a ritka kivételek egyike mikor meghallgatok ennyire "modern" hangzású zenét. De a Crematory (már megint) Oblivion lemeze is tetszett. Itt nem nem tudok elvonatkoztatni tőle, de ez nem hátrány, úgyhogy előre csak így tovább.
Nem egyszerű mutatvány, amely a tátongó űr elkerülése végett kénytelen a black/death metál zsáner között egyensúlyozni. - Az egész produkcióról az jut eszembe, mint amikor valaki még kisgyermekként megtalálja a nagymami turmixgépét, s kiviszi a kertbe sarat készíteni, no abban benne van minden: föld, homok, víz, giliszta, kavics, macskaszar... No, itt pont valami hasonló játszódik le. Szóval aki szerette, illetve szereti a Morbid Angel-t és az Emperor-t turmixolva, s egyszerűen szereti az albumokat másfélszeres sebességgel lejátszani, annak jó választás a németek új albuma.
Nincs itt semmi baj, csak épp' a megvalósításon sikerült elhasalni. - Kár, hogy az élvezetes részeket fogpiszkálóval kell összeszedegetni, mert a koncepció nem rossz, van egyfajta sejtelmes bája. - Ha a következő albumra összeszedik magukat, akár még haverok is lehetünk. - Óvatosan, mert bár nem antizene, de a gyengébb idegrendszerrel és szervezettel bírók esetében egyfajta nem kívánatos inger léphet fel.
Jól esett a mester által közölt nótákat hallgatni, s nem mellékesen az ékes anyanyelven előadott dalok sokkal őszintébb hangvételűek. - Én csak szuperlatívuszokban tudnék erről az Ep-ről bármit is mondani, a többi rátok van bízva. Engem megvett kilóra. - Igazi fúziós black metal. :)
No, én most vesztettem el a Sabaton szüzességemet. - Szóval most fokozatosan elkezdem szépen bepótolni a korábbi albumaikat. - Mit is mondhatnék? Aki nyitott egy jóféle svéd power metal albumra, az ne fogja vissza magát, s hallgassa meg az előző albumaikat is. - Fesztiválra szerintem ideális választás. Nem különben egyes tanárok történelem óráit is feldobhatja, csak tudni kell előadni... :)
Semmi több, mint egy átlagos blackened death metal horda finnhonból.
Az első dal után meghallgatása után ez erőteljes lejtmenet. - A Crepa még mutat valami grind utánérzést, de leginkább is ez nem mást, mint egy black metal-ba oltott sludge förmedvény. Igen, ezzel nem hogy egyszerűbb nem lett, hanem sokkal komplikáltabbá vált az O befogadására tett kísérlet. S erre az Era még rátesz egy lapáttal, kevesen vagyunk aki egy ilyen drone/grind/black metalban szétsavazott nótát sokáig hagynának a lejátszási listájukban.
Huh, a Heart of Darkness című eposzt akár Dani Filth-ék is írhatták volna. :D No, de félre a répával. Ez csak egy szokásos thrash album az új világból. Nem rossz, csak épp' nem is felkavaró. Stílusgyakorlatnak tökéletes, amihez egy pöpec kis hangzás is társul. - Más zenekar a fél lábát odaadná érte. - Ettől függetlenül egy ezeréves Exodus, Kreator, Overkill még mind a mai napig köröket ráver. Ez van. :)
Érdekes, amióta pontozok mindig próbálok objektívnek maradni, s függetleníteni magam a sok évtizedes dogmáimtól. Így esett ez most is a finn srácok esetében. Nem a legnépszerűbb stílust választották ahhoz, hogy gondolataikat tolmácsolják egy egyetemes nyelven, a zenén keresztül. De igen is tetszik, hogy a funeral elemek mellett számos ős Sabbath komponens jelenik meg olyan tálalásban, hogy az akár a mezei hallgató számára is élvezetes maradjon. Ráadásul az anyanyelven előadott dalok csak jót tesznek az albumnak.
Ha már említettétek a párhuzamokat, akkor ne csak a külhoni előadókat említsük meg, hanem hazai oldalról a Solar Scream-et is. - Persze ez csak amolyan személyes benyomás. - No, de a lényegre, aki szereti a sok szintivel, ipari hatásokkal, női énekkel támogatott mai progger zenét (nem, nem Dream Theather féle maszturbációról van szó) az ne is keressen tovább. - Személy szerint én mondjuk a hörgést hanyagolnám, de nem vagyunk egyformák. - Igen, van egyfajta svéd szinti metal íze is, meg amolyan gót, ipari, "szpész" hatásaik is, de ez engem sohasem zavart. :)
Tipikusan az a BM, amit nem nekem írtak...
Hangulatos háttérzene, de én nem szeretem túlzottan az efféle hangulatot...
Valahogy sosem fogott meg. Itt sem rossz, de nekem speciel a feldolgozások jönnek be az EP-ről...
Igazából ez az első Sabaton lemez, amit meghallgatok. Bombasztikus power metal, amit alapján érthető a sikerük. Számomra viszont nem mond sokat, így nem is tudok lelkesedni. Talán élőben meg tudnának győzni.
Ettől sem fogom jobban szeretni a death metalt.
Vannak jó pillanatai, de viszonylag kevés. Ráadásul szerintem indokolatlanul hosszú.
Klasszikus, szikár thrash, egy-két jobb pillanattal. Azon túl, hogy az energia benne van, nekem hiányoznak az igazán invenciózus megoldások. Koncerten biztos működik, de itt nekem a Defiance of Fate volt kiemelkedő, és nem csak a hossza miatt.
Ez eléggé unalmas volt. Főleg ilyen forró nyáron.
A Mytra dolgai mindig is színvonalasak voltak. A legújabb lemezen ezt még magasabb szintre vitték.
Kétszer lement, nem olyan szörnyű, de elég is volt ebből ennyi.
24:00-nál kikapcsoltam. Drágább az időm annál, hogy ilyesmire pazaroljam. Ennyi idő alatt egyetlen értékelhető pillanat nem volt.
Négy szám meg egy semmitmondó feldolgozás?! A Stridig még tetszett, de utána lejtmenet.
Azon kevés heavy/power metál bandák közé tartozik melyeket még néha hallgatok és figyelemmel kísérem az új lemezeket. Kevés ilyen zenekar akad aki önként magára zárja a skatulyát majd eldobja a kulcsot. Nálam működik, talán mert egyéniségük van. A jól megszokott sablonokat addig rendezgetik, míg végül egy megbízható színvonalú szórakoztató produktum keletkezik. Az angol kiejtés még mindig megmosolyogtat.
Próbáltam odafigyelni, ideig óráig sikerült is, de nem tud tartósan lekötni. Ez a fajta vokalizálás tovább rontotta a helyzetet.
A végét talán kicsit túltolták, de a többi zseniális. Kiváltképp a Nebbia. Megnézném őket élőben is!
Nekem tetszik.Főleg a 6-7 perces számaik.Meg a hangzás. Meg a dob. Meg a Notre Dame gitárszólja. Nem ismertem őket, kellemes csalódást okoztak.
Szeretem a funeral doomot talán ezért szigorúbb is vagyok. Ez a lemez semmilyen érzést nem váltott ki belőlem. Viszont baromira untam.
Néhol kicsit erőtlen a hörgés. Vannak erős pillanatok, de a végére untam.
Mindig meg tudtok lepni:) Pár napja készítettem róla hírt és gond nélkül végighallgattam. Frankón száraz, itt-ott egész jó ötletekkel operáló death/black metal keverék ez, még ha nem is a legfrissebb. Nincs ezzel semmi baj.
A huszadik perc környékén elkezdődött valami, de abból is csak blöff lett, hogy ne kapcsoljam ki. A promós képet tetszenek, úgyhogy adok nekik egy ajándék pontot.
Három korrekt dal, két számomra semmilyen feldolgozás. Ez ilyen nesze semmi, fogd meg jól. De legalább a Stridig videójából megtudtam, hogy másnak sem kedvence a téli favágás.
Próbálok zeneileg értékelni. A túltolt, második-harmadik számra unalmassá váló kórusok maguk alá temetik a teljesen háttérbe vonuló zenét, aminek legnagyobb pozitívuma a rövidsége. Fogós riffeket milliószor ismételt skálázásokon túl nem kapunk, a gitárszólók pedig szinte semmilyen kreatívitást nem rejtenek magukban. Azért fel-felvillant a remény hallgatás közben és sikerült kitermelniük pár slágeresebb tételt még számomra is. Ilyen a negyedikként érkező The Attack Of The Dead Men, ahol visszafogottabban tolják a "ki az univerzum ki..szot istencsászára" kórust. A Fields Of Verdunban jobban működik a klasszikus heavy metal vonal, ez segít neki egy kicsit.
Teljesen átlagos, itt-ott azért tetszetős death metal. De újra elővenni én sem fogom...
A stílusával semmi gondom, viszont a tételek szép lassan unalmassá, egyformává válnak.
Idén még nem futottam bele igazán erős thrash lemezbe. Azt hiszem neki kell állnom keresni...
Az egyik legjobb doom metal anyag, amit az elmúlt hónapokban hallottam. Egyszerű, hipnotikus erejű finomság, ráadásul az énekben több misztikum rejlik, mint a kör összes fekete fém próbálkozásában együttvéve.
Kritikaírásnál próbálok objektív lenni, HP-nál pedig kiélni minden személyes perverziómat. Ezért van az, hogy a hazai Mytra hiába készített stílusában remek lemezt, mert ez nem az én stílusom. Biztosan tudjátok, miről hablatyolok: hallgatom, oké, jó, ügyes, de már szívesebben tolnék valami mást... Nekem sok az egyébként okosan játszott techno, sok az egyébként minőségi női ének... A Logos tehát egy erős hazai lemez, de nem nekem.
Egészen zseniálisan forrasztják egybe az ősi Morbid Angel nem e világi dühét a kaotikus, szilánkokat szóró black/death forgószéllel. Az égszakadással egyenlő erő és hangulat nagyon komoly harmóniákat, tekervényes melódiákat rejt. Igazi death/black örvény a kiemelkedő fajtából. Nekem zenélnek.
Tudom én, hogy az ilyen rituálékat, belső hangokat kieresztő atmoszferikus(nak mondott) hangulatpára a hipnózis-szerű elmélyedéssel jön igazán elő, amire én bizonyos mértékben vevő is vagyok, de itt valóban az a helyzet, hogy üresen kong az anyag. Elég összehasonlítani Jari Pitkänen & Shum projekt Jég című anyagával, amely ezzel szemben brillírozik a hangulat megfestésében. Ez szinte csak a készítőinek jelenthet valamit.
Nagyszerű dallal indul az EP, és az Ihsahn-védjeggyel ellátott black metalos él még a következő két saját szerzeményben is magas nívót képvisel. Nagyon kedvelem Ihsahnt, a zenéhez való hozzáállása és különböző ösvényeken való őszinte bolyongása szimpatikus. A Lenny Kravitz és a Maiden dal feldolgozása csupán érdekesség, engem különösebben nem hat meg, de elfogadom.
A Sabaton nálam dobogós lenne a világ legidegesítőbb metal zenekarai versenyen. Az igazi pontszámom: nulla.
Nálam kimondottan betaláltak ezek a death metal fémszerkezetén belül megszólaló dallamok és harapós témák. Erős lemez a maga műfaján belül.
Több ebben a post-sludge-drone-stb. stílusban mozgó zenekart láttam már előzenekarként, és volt, hogy élőben sokkal inkább meggyőzött egy-egy ilyen produkció, mint lemezen. Az O, a bandanévvel együtt, beleillik abba a szúrós, ingoványos stílusba, ami a zenét egy sokkal nehezebben emészthető formában, mintegy fonákára kifordítva tálalják. Megvan a maga helye ennek is, de az O esetében nem hallom az ötleteket, ez ilyen egyszerű. Az imitt-amott elszórt foszlányok és némiképp a hangulat igyekszik menteni valamit az ingerszegény albumból, de ez még mindig gyenge...
Ahogy az előző körben a Havok, úgy a Warbringer anyagában sem látom, melyek lennének azok az ötletek, amelyek miatt érdemes lenne meghallgatni a lemezt másodjára is. Szürke, átlagos, az ingerküszöböt el nem érő metal anyag. Nem több!
Többször is lement, bár a nyár valóban nem a megfelelő környezet egy ilyen lemeznek. Mindenesetre, egy potenciálisan jó funeral doom anyag kedvéért az ilyen apróságoktól el lehet vonatkoztatni. A banda szikáran és a nagykönyvben megírtak szerint játssza a funeral doomot, amibe semmi egyéb nem férhet bele. Alapjaiban egyszerű témákat kongatnak kellő odaadással és ráérzéssel. A türelmesebbek szeme előtt egy idő után kirajzolódnak a dalok, amelyek véleményem szerint kellemesek, de nem kiugróak. Doom hívek azért próbálkozzanak vele!
Jobb, ha nem mondok semmit. Intézzük el azzal, hogy nem vagyok célközönség, de nagyon nem, és ennyi elég is!
Ez már a 90-es években is tucat lett volna nemhogy most. Én nem is értem a zenekar tagjait, nekik nem tűnik fel, hogy a zenéjük már egy lejárt lemez???
Azt hiszem ez az anyag volt az egyik legrosszabb """zene""" amit valaha hallottam, ezzel kínozni lehet annyira rosssssssz! Pontozótársam zajszennyezés megjegyzése inkább ide illik szerintem, mert ez tényleg az. Ez annyira antizene, hogy aki ki akar "gyógyulni" a metal zenékből az hallgassa ezt. Akinek ez tetszik az kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét. :)
Az első számot illetően egy kicsit szkeptikus voltam (mondjuk a klippel együtt jobban működött), de a második és a címadó telemark már eloszlatta esetleges kétségeimet. A feldolgozások is jól sikerültek. Ihsahn az Arktis lemezzel magasra tette a mércét, talán túl magasra is, de ez a lemez is derekasan helytállt.
A power metal nem igazán a kedvenc stílusom, ezért nem én vagyok a célközönsége e lemeznek sem. Azonban meghallgatva azt érzem, hogy ez egy korrekt kis lemez lett. Engem mondjuk nem érdekel, hogy milyen sokan szeretik, meg hogy mekkora arénákat töltenek meg, mert számomra ez teljesen lényegtelen, nem ez a minőség mércéje. Objektíve szemlélve a dolgot egy kellemes szórakoztató zenéről beszélhetünk, nem akar más lenni ami, nem is játssza meg magát. E lemez színesíti a hangpróba mostanában elég komor palettáját, úgyhogy köszönet az ajánlónak! Ja és a teljesítményt, mint mindig értékelni kell!!!
Hát egy finn bandától többet vártam, DE ez legalább már ZENE és nem zaj, ami nagy különbség! A stílus kedvelői jól el lesznek vele, de vannak ennél sokkal jobb finn durva metalt nyomó zenekarok. Nálam megütötte a mércét még ha alulról is, de megvan, gratula.
Egy újabb szösszenet a diliházból...
A csapat eldönthetné, hogy akkor most thrash metált vagy death metált akar játszani, mert az nem túl elegáns, hogy kb. a lemez felénél death metálba hajló számokat hallok borzasztó kivitelezésben. A vokál pedig pocsék, így megy a nem tetszett dobozba.
Elismerem a minőséget, meg a teljesítményt, de a stílus annyira taszít, hogy ennyi a maximum, amit adni tudok.
A Mytra dolgai mindig színvonalasak VOLTAK, de itt a voltak-on van a hangsúly! Az első lemezüket is meghallgattam, ami valóban egyedi, kreatív és progresszív, arra egy 9 pontot adnék. Aztán történt valami és elkészítették a német Crematory legújabb lemezét. Annak a Crematory-nak, amelyik sosem tudott a másod, vagy inkább harmadvonalból kitörni. Nem igazán értem ezt a zenei hátraarcot, hiszen egy olyan zenekar zenéjét vették alapul, ami teljesen sikertelen volt mindig is. Az új lemez kapcsán egyediségről maximum hazánkra szorítkozva beszélhetünk, a progresszivitás pedig teljesen eltűnt, az hogy a számokban kb. 3-4 akkordot nyomnak végig, akárcsak a Crematory-ban az miféle progresszivitás? Szerintem ez zsákutca, véleményem szerint a zenekarnak vissza kéne térnie az első lemezen hallható dolgokhoz és azon a vonalon továbbfejődni.
Zajszennyezés. Szétesett dalok, a rosszul érkező tempóváltások megtörik az unalmas számokat. Vagy talán pont ezektől különleges?
Biztosat nem tudok mondani, de szerintem nagyon megihlette őket a Tankcsapda - Hangyafoci bevállalóssága, frissessége, ötletessége. Én viszont sajnos már azt a tracket is továbbléptettem, majd mp3 korszakban egyszerűen töröltem.
Az első lemezük amit egyáltalán meghallgattam és rögtön háromszor. Bevallom őszintén, lehetséges, hogy ez az utolsó is. Tisztességes power metal, csak itt a frontárkokban elhullottak a sárkányok. Epikus meg minden, értem én, csak nem szeretem. A világ legtechnikásabb dobosai (és úgy általában zenészei) gondolom nem ebből a közegből érkeznek. Érdekesség, hogy pl. a "A Ghost in the Trenches" dalban 2:32-kor érkező melódiát szinte biztosan hallottam az esküvőmön, csak akkor Kocsis Janikától mulatós kategóriában.
Nah, ez rendesen jól esett a Khthonik és Snogg után. Jó kis old school cucc, erős és jól alkalmazott tempóváltásokkal. Ugye, hogy lehet ezt disznóvisítás nélkül is művelni? Hallgatás közben azért sok más zenekar is eszembe jutott, mint pl. Behemoth, vagy akár a nagyon korai Sepu is. A death metal felfrissítését valami ilyesmi módon tudnám elképzelni.
Hallgatás közben rendesen elfogott a nosztalgia egy kb. 15 évvel ezelőtti Wigwamos Crematory koncert kapcsán. Kb. 30-an ha voltunk, annak a fele debreceni és környékbeli, akikkel amúgy is találkoztunk minden hétvégén. Jó társaság, jó zene, szinte családias hangulat, a zenekar megosztotta velünk a whiskey-t és lejöttek a kis számú nézőközönség közé egy jó kis beszélgetésre, iszogatásra. Ez a nosztalgia jelentett +1 pontot most, a műufó hang pl. az In Vain-ben meg -1 pötty. Így lett 6.

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 421. 422. 423. 424. 425. 426. 427. 428. ... 502. Horizontális nézet

2020. augusztus 1.

  Ihsahn - Telemark
Husky
Warbringer - Weapons of Tomorrow
CarolusRex
Hiljaisuus Vajoaa - Tyhjyyden näkyjä
boymester
Lantern - Dimensions
Mytra - Logos
9000Sanyi
Khthoniik Cerviiks - ?equiizoiikum
farrrkas
Sabaton - The Great War
O - ANTROPOCENE
banya07
Sn?gg - Ritual of the Sun
Armand
   
  1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.  
3 8 7.5 7 8 4 1 2 8 5.3
69Nostromo79 10 7 8.5 6.5 9 7 8 5 6 7.4 69Nostromo79
9000Sanyi 7 7.5 6 6 9 6 7 6 6.5 6.8 9000Sanyi
banya07 5 8 4 6 7 5 8 9 1 5.9 banya07
boymester 7 6.5 9 7 5 8 4 7 2 6.2 boymester
farrrkas 8 6 7 8.5 2 9 1 6 4 5.7 farrrkas
Husky 9 5 5 6 3 2.5 7.5 1 1 4.4 Husky
Hun       8 6 1 6   1 4.4 Hun
  7 6.9 6.7 6.7 6.1 5.9 5.2 5.1 4.1 6  
Ihsahn - Telemark Warbringer - Weapons of Tomorrow Hiljaisuus Vajoaa - Tyhjyyden näkyjä Lantern - Dimensions Mytra - Logos Khthoniik Cerviiks - ?equiizoiikum Sabaton - The Great War O - ANTROPOCENE Sn?gg - Ritual of the Sun    
Ihsahn - Ámr (2018)
Kritika, oldboy @ 2018. június 12., kedd, 19:31
ARTmania 2016 - 2016. július 29.-30.
Koncertbeszámoló, Lew @ 2016. augusztus 7., vasárnap, 18:25
Ihsahn - Arktis. (2016)
Kritika, oldboy @ 2016. május 7., szombat, 11:05
Tuska Open Air Metal Festival 2015 - 26-28.6, Helsinki, Suvilahti
Koncertbeszámoló, andiprkl @ 2015. július 13., hétfő, 14:03
Tuska Open Air Metal Fesztivál 2015 - Helsinki, 26-28.7.
Galéria, andiprkl @ 2015. július 5., vasárnap, 18:44
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.026 seconds to render