Általában nem szeretem a magyar nyelvű extrém vokált de itt nagyon jól oldották meg. A hangszerelés is tetszett bár a dob tényleg lehetett volna hangsúlyosabb.
Egy-két szám erejéig elment, de nem tudott hosszú távon lekötni.
Valahogy már az első néhány hang után éreztem, hogy nagyon fog tetszeni és nem is csalódtam.
Rettenetesen untam.
Mi szükség volt rá?
Voltak ígéretes részek, de mindent összevetve inkább untam.
Jó volt amíg hallgattam, de semmi ingerenciám nincs újra meghallgatni.
Ehhez én nem vagyok elég értő közönség.
Nagyon korrekt lemez, de nem nekem szól. A dob nagyon tetszett.
Korrekt anyag de igazából semmi több. Mondjuk a Sunworship baromi hangulatos lett.
Nosztalgiazos, biztonsagos,szorakoztato.
Annyira ruhellem a mufajt, hogy nem is tudom korrektan megitelni.Jah, de nem is akarom.
Az a fajta anyag aminek be kell ernie, szerintem hatalmas mint a korabbiak.Perr-pill 8 pontot adnekra, de megelolegezem a 9et, korvegeig meg biztos lemegy parszor.
Ezt nekem irtak, nem tudok es nem is akarok kivetni valot talalni benne.
Hatast gyakoroltak ram a sracok, ketszer is, mindket alkalommal hallkitottam a hangszorokat.
Engem nem hatott meg annyira mint viribusunitist, de egyetertek vele, valoban jo anyag es jol van felepitve.
Ez egy hatalmas 5-os, csak az a pech hogy itt 1-10-ig pontozunk.
Csak Naga miatt kapott tobbzor eselyt, de nem birtam megszeretni.
Az elso lemezuk ami jol sikerult, amiota Derrick veluk van.Viszont ez nagyon jol sikerult.
Tetszett, nem kizart hogy sokat fogom meg hallgatni, pedig domping van.
Sok a szinti. Az összhangzatban dominál, pedig se témái, se hangmintái nem elég erősek hozzá. Mintha a Christian Epidemic billentyűse került volna ide is és jól felkeverték. Pedig amúgy nem lenne rossz a többi. Igazi kiemelkedőnek sem nevezném. Sok hasonló van a nemzetközi színtéren.
Középszerű. Nem érzem, hogy a saját közegéből nagyon kiemelkedne. Tipikusan a stílus kereteitől megfulladó alkotás.
Az utolsó tétel olyan piszok erős, hogy rá is nyomja a bélyegét az előtte felsorakozókra. Továbbra is kimagaslik a mindenkori mezőnyből. Erős a francia mezőny már évek óta.
A 10 pontok és magasztalások után azt hittem, hogy velem van a baj már megint, de mostanra megnyugodtam. Üresek a hangok ezen a lemezen.
A '90-es évek alter/rock/metal bandáit idézi meg egészen ügyesen. Hiányoznak a nagyobb dalok, a slágerek ha úgy tetszik. Egysíkú ez által, de a botrányostól azért ez jóval odébb van. OK, a Portishead feldolgozást nem kellett volna!
Kedves a közeg, amiben alkotnak és kedves a megvalósítás is. Igazán erős kezdés, még ha remélhetőleg lesz ez jobb is. Meglehetősen hangulatot igénylő alkotás, a stílusra jellemző lassú építkezésekkel, érzésekkel. Köszi az ajánlónak!
Egyszer használatos fényképezőgép. Elkattintgatod és eldobod. Ettől még nem rosszak a képek, de nem is különlegesek. Azt nem ilyen gépekkel lövik. UPDATE: kap még egy pontot, mert alulértékeltem. Időnként egészen magával ragadó a hangulata.
Naga dolgai közelebb álltak hozzám, még ha sok esetben nem is tudott feltétlen megszólítani. Astru nekem elvont. Most is ezt érzem. Astru, mint eddig is, számomra nehezen értelmezhető, Naga pedig érdekes irányt vett: izgalmas, érdekes, más, mint amit eddig mutatott. Naga 8, Astru 5.
Ha ide most nem kerül be, akkor eszembe nem lett volna belehallgatni. Így pláne meglepetés. Elismerem erényeit, hiszen érdekes, meglepő, változatos, magamtól viszont továbbra sem kívánkozik vissza.
Több helyen felsejlett a Mayhem. Ettől még nem kiemelkedő. Kellenének mellé alkotótársak, hogy színesebb legyen a végeredmény. Az igyekezetet értékelem.
Na, hazámfiai megint előkaparták a 90-es évek végének black sablonjait... De legalább jól alkalmazzák őket.
Ismét sokszínű körön vagyunk túl, hála ennek a stílusában biztosan jó, számomra érdektelen lemezzel.
Még ízlelgetnem kell, számomra nem annyira egyértelmű, mint az előd. De még beérhet... farrrrrrrrkasnak van igaza, 9 a minimum.
Jó párszor lement már, de most pöröghet újra. Számomra hibátlan hangulatbomba.
Ami az album elején még frissnek hat, sokadjára már nagyon unalmas, mindazonáltal engem lekötött, még ha nem is hallgatnám meg többször.
A post jelzőt szerintem unalomnak kellene fordítani helyesen...ettől függetlenül tetszett.
Súlyos és mocskos, mint egy középkori utcalány. Ez a része pozitív, az ötletek ritkasága és az újrahasznosított elemek viszont már nem.
Astru rideg kattogása úgy egy-két percig szórakoztató, Naga kísérleti zenéit pedig album formátumban tudtam eddig befogadni, koncepció nélkül csak pár ötletre kaptam fel a fejem, de a pontok nagy része így is az övé.
Nekem a Schizophrenia, Beneath The Remains, Arise hármas a Sepultura, bár a Roots kísérletezései sem voltak rosszak. Viszont az említett hármas óta nem tetszett ennyire Sepu lemez.
Az EP-s hangpróbák eddigi egyetlen pozitívuma, hogy a középszerű, vagy gyengébb lemezek nem hosszúak...
Ha most a Sculptures EP-jéhez hasonlítom, akkor elmondhatom, hogy a black metalhoz hozzáadott pluszt valahogy így értettem. Hallom az ötleteket, a tartalmat.
Kevésbé idegesít, mint sok deathcore banda, szóval lehet benne valami, de ez engem továbbra sem érdekel.
Black metalon belül a Schammasch és a Mgla legutóbbi lemezei tetszettek utoljára ennyire. A kilenc a minimum pontszám egy ilyen lemezre. Kötelező darab!
Úgy látszik megosztotta a népet a Suma lemeze. Akik a Neurosis-féle zenéket kedvelik, akár sokkal nehezebb, súlyosabb formában is, azok nyugodtan próbálkozzanak ezzel a vaskos, mocsári sludge-doom szörnyeteggel. Lord Mantis, Indian, Izah...stb. fanok ne hagyják ki, mert zseniális! (Az archives-on szereplő stoner címke megtévesztő, semmi köze a füstös, laza stoner zenékhez, ez egy iszonyat súlyos anyag!)
Troy Sanderstől az új Mastodont várom már. Nem rossz anyag ez, de nem érintett meg különösebben.
Nagyrészt éjszakai zene. Ígéretes darab, nálam működik. Kevés időm volt rá, csak 2 meghallgatás, ami ehhez kevés, de később még elválik, mi lesz belőle.
Mindig értékelem, amikor egy death metal banda a stílust a fekete, baljós oldaláról közelíti meg. A törekvés, hogy valami igazán pusztítót, kompromisszummenteset alkossanak tetten érhető ennél a bandánál, és nem mellékesen a vadság zeneiséggel is párosul. Megérdemlik a figyelmet!
Lásd lemezismertető.
Minden elismerésem a Sepunak, így kell hatékonyan fejlődni. Elsőre nem tudtam, mit kell éppen annyira szeretni benne, aztán megfogott.
Nem mondhatnám, hogy lázba hozna ez a többnyire hagyományos black metal alapokon nyugvó 4 dal. Szerintem el kellene mozdulni a komfortzónából valamilyen irányba.
Kicsit sok a szinti-zöngemény, amúgy jó. :-O
20 éve el nem tudtam volna képzelni, hogy a Nuclear Blast ilyen gatya zenét felvállaljon...
Az első lemezükre öt éve 8.5-öt adtam, ez az új viszont szerintem messze nem ér fel ahhoz ötletességben, hangulatban. Harmadik lemezként furcsa visszalépés ez.
Teljesen közömbös. Néhol azt hittem, hogy legalább az atmoszféra maga alá tud gyűrni, de még az sem...ha legalább zeneileg semmi érdekfeszítő nem történik...
Borzasztó. És annál borzasztóbbá válik, minél inkább arra gondolok, hogy ez valami szupergrupp már megint.
...csak valahol a pocsék, és a közepes között...
Nekem csak annyi a bajom vele, hogy iszonyú brutális a hangzása. 2 dalt alig birok ki egymás után.
A legmélyebb underground még akkor is szívem csücske marad, ha itt most nem teljesen én voltam a célközönség.
Szégyenszemre ennek is be kellett következnie, hogy nekem valaha Sepultura zene tetsszen.
Nem érzem mögötte a zenei koncepciót. Tipikus 4 számos debüt EP... Ilyet milliószámra lehet letölteni ingyen a kezdő zenekarok bandcamp-jeiről.
Eléggé sablonos elemekkel tűzdelt black metal, de mivel hazánk fiai nyomják kapnak egy pontot pluszba.
Régen sok core zenét hallgattam bevallom, de mára már nagyon megváltozott az ízlésem. Elég egyhangú a zene, de egy-két számban azért fellelhető némi szikra amikre lehetne építeni, de ebből a közegből elég nehéz kitörni úgy gondolom.
Elsőre én is úgy voltam vele, hogy gyengébb, mint az előzőek, aztán nagyon elkapott a hangulata. Az tény viszont, hogy a lemez legjobb dala a Mare Infinitum, ami az első két lemezük hangulatát adja vissza egy az egyben,
A Bait for Maggots egy jó szám, de összességében unalmas volt.
Nem az én világom ez az alternatív rock szerű valami.
Remek debütlemez, igazi hangulati hullámvasút. Köszi az ajánlónak, sokat fog még pörögni.
Eléggé vártam ezt a lemezt az előzetes dalok után, összességében eléggé csalódott vagyok, mert egyszer meghallgattam és elég felejthető album lett, de van rajta egy-két jó megoldás ami miatt jár a 7 pont rá.
Naga két dala megint az új irányba való elindulást vetít előre, Astru zenéjét viszont nem sikerült befogadnom.
Kb. 16 éve hallgattam Sepultura-t, akkor is a Chaos A.D. és a Roots pörögtek a legtöbbet, személy szerint úgy érzem, hogy Max Cavalera kiválása zeneileg pozitív irányba lendítette a zenekart ezen az albumon mindenképp, de elő fogom venni a Green-el készült lemezeket is. Amit ezen a lemezen művelnek az valami zseniális, megmaradt valamennyi a régi Sepulturából, de mernek kísérletezni más zenei elemekkel szerencsére. Amúgy meg lehet amikor Cavalera kiszállt akkor nevet kellett volna változtatni és akkor nem lenne az, hogy fújj a Sepulturát meg se hallgatom Cavelera nélkül.
Nekem ez teljesen átlagos black metal, amikkel Dunát lehet már rekeszteni.
Kedvenc sámán metal bandám.
Ha core, akkor csak is grind, amúgy no core. Akadhatnak kivételek, ez nem az.
Itt a Forgácson ismertem meg ezt a bandát, dicsértétek, vártátok a lemezt, így izgatott engem is. Tényleg profi cucc meg minden, de nálam elmaradt a totális katarzis, sokat hallgattam, de bizonytalan vagyok, így a pontomban sok a jóindulat, egyelőre. Benne van, hogy nagyon rácsavarodok és az is, hogy jövő héten jön egy izgalmasabb, maradandóbb.
Súlyos, monoton, ipari zörejes.
Ezt most büntetésnek éreztem. Hatósugaramon kívülre esik.
Meghallgattam 3x, úgy, hogy nem érintett meg, nem tudom megmondani mi történt a lemezen, ez most az én saram is lehet, de nem tudott kiszakítani a "világomból".
A hosszú jellegtelen introt túlélve egy igen dinamikus, doom-death elemekkel operáló, sötét, MA és Immolation jegyeket hordozó szörnyet kapunk. Ez egy olyan debüt lett, amiért sokan a fél töküket is odaadnák!
Naga metalos albumait szeretem, a hangzása, az orgánuma a zenéje duzzad az eredetiségtől, amolyan funeral/drone black főzet. Itt most több kísérletezést kapunk, a határok jóval távolabb kerültek, a másik ambient/elektro Nagából (ezt az oldalát én nem tudom megfejteni) most több szivárgott be. Astru is valami hasonló módon kattog, de Ő sokkal gonoszabb, ridegebb, mizantrópabb. Astru világa is kétség kívül eredeti, utánozhatatlan. Farrrkas ismertetője tökéletes kapaszkodó!
Nehéz ügy, sok minden kavarog bennem, tudtam, hogy ha ide bekerül, számomra ez lesz a legnehezebb végighallgatás. Imádtam amit csináltak a kezdetek óta, ahogy fejlődtek, elérték a kitűzött célokat. Az Arise, így csupa nagy betűvel: A THRASH LEMEZ! Aztán szétesett a történet.... de mindegy is, mert több sort tudnék írni erről, de nem teszem. Szóval 20 éve utáltam őket, simán nevet kellett volna változtatni. Ez a hidegháború az előző lemezig tartott, ott már voltak jobb pillanatok. Viszont azt hallom ma is, hogy Green hangját mintha valamilyen effektel adták volna vissza és ez nem tetszett. Ellenben most csúcsformában van a pali! Kiemelkedőt vokalizál, minden hangja telitalálat. Zeneileg jó ez a droidos vonal, a Phantom Self az utóbbi 20 év legjobb Sepu dala. A dobos srác is ügyes, Ő is érzi ezt a törzsi jellegű dobolást. A tanácsom nekik a jövőre nézve, hogy vegyen be még egy gitárost, vastagodjon a sound. Erős a jóindulatom, de nem a zene ellen vagyok, inkább a jelenség ellen.
Ki ez, mi ez, honnét szedtétek? Nagyon ígéretes, +1 mert hazai. Köszi, hogy megismerhettem!
Nosztalgiából nyolc pont. Hangzás erős, dalok nem annyira.
Sokkal jobb, mint vártam.
Az előző jobban tetszett.
Halvány Neurosis ez.
Hát őő...
Kellemes, de valamiert végig hiányérzetem volt.
Imádom.
Rajongok az ilyen split kiadványokért. Na most Astruval még mindig úgy érzek, mint ahogy a legújabb lemez kapcsán tettem, de ez itt most jobban megtalált. A Naga dalok nekem is jobban fekszenek.
Nem tudom megmagyarázni, hogy miért nincs kedvem hallgatni. Pedig próbáltam többször. Ja és persze Arise rulz.
Lesz ez jobb is
Szerintem még mindig a jó kategóriában van. A Ködkín ösvényt én is sokat hallgattam a megjelenésekor, az azért sokkal több egyedi elemet hordozott, több misztikumot és természeti kultusszal átitatott black elemet. Nem fogja elhozni a black műfaj reneszánszát, de még mindig tud kellemes perceket okozni.
Ejjj...de steril az egész. A core-os elemek jelen esetben kevésbé zavartak. Kifejezetten korrekt album, de nem tud nem zavarni a túlzásba vitt polírázás, túltolták a technikás részt, pedig ha mértéket tartanának, még tetszene is a zenéjük.
Valószínűleg mindenki részéről nagy volt az elvárás az új albumuk iránt. Ez még mindig egy kiemelkedően erős anyag, de a koncepció hiányát, az album egészén átívelő dinamikát hiányolom. Az eleje és főleg a zárótétel nagy ütős, de a közepén található számok mintha nem is erre az albumra születtek volna (ettől persze még jók...csak album szintjén kevésbé jól működik a dolog)
Érdekes zenét tol ez a Suma, sokszor ugrott be a hallgatása közben az Isis és Neurosis. Talán a Neurosishoz áll közelebb és nem az Isis merengéséhez. A gitárok folytonos zúgása a pusztaságba zengő harsonákra emlékeztet. Ami engem meglepett benne, az az erőszakosság előtérbe kerülése: a Bait For Maggots című szám néhol már Lord Mantis által nyújtott erőszaktételt közvetít, sőt sokszor az egész a lelassított Lord Mantisra hasonlít. Azért mindeki csak megfelelő hangulatban közelítsen hozzá, mert kipaszíroz az emberből minden jóindulatot és derűlátást. A legutóbbi Mizmor albumnál érzetem hasonlót (nem is értem, hogy azt miért nem ajánlottam be még a HP-re, vagy akár más valaki).
A számok többsége egészen bejött, a hangzás sokat ront az élvezeten. Én egyáltalán nem érzem itt az öncélű művészkedést. Ennek az albumnak alapvetően semmi köze nincs zeneileg a metálhoz, de mégis egy annak megfelelő hangzással akarják eladni.
Elsőre engem is jobban megfogott, de harmadik hallgatásra már nem volt hajlanadó semmilyen megrendítő hangulatot árasztani-
Az elmúlt 30 éve ötletei újra felhasználva. Felejthető.
Érdekes volt hallgatni e két őrült anyagát egy ugyanazon lemezen, mivel szerintem meglehetősen másfajta dimenziók kapuit feszegetik. A koncepció a különböző típusú pokolok megjelenítését illusztrálta számomra, ami persze összecseng az ő maguk által aposztrofált mizonatrópiával és világtól való elidegenedéssel. A split nyitószáma már-már elférne egy Ulver albumon is, ha nem lenne benne a károgó-szövegelés. Zeneileg most tényleg érettebbnek mondható Nagaarum majd két 10 perces tétele. Örülük, hogy nem tisztán ambient lett, mert az ez irányú próbálkozásai számomra érdektelenek voltak. Most is, mint szinte minden anyagán egy kihűlt és kihalt dimenzióba száműzi a hallgatóit, ahol kényszerűen a magányba kell, hogy süllyedjen. Ezzel szemben Astru az elevenen mozgó, a sötétben nyüzsgő poklot vízionálja elénk, ahol egy perc nyugtunk nincs az állandó suttogástól, zörejektől, állandó zaklatottságba taszítja a hallgatót. Astrunak ez eddigi legjobb anyaga, még a Pokol és Az Egy Álmai albumainál is jobban tetszik. Az előző anyagát sokadik hallgatás után sem tudtam megemészteni, ez viszont most azonnal magával ragadott. Akárcsak Nagaarum esetében itt is az elektronikus, zajszerű elemek teszik fel a koronát a műre, szinte tökéletesen megtalálták mindketten az arányt az elektronika és a metál elemek között. Most semmiféle kerekítgetést nincs a 10 pontban...ez most nyersen is ennyi.
Nekem is leesett az állam, elsőre meg nem mondtam volna, hogy ez Sepultura. Az album felét legalább a progresszív elemek töltik ki, meglehetősen a hátérbe szorult az eredeti primitívitás.
Szerintem itt semmi új nincsen, korrekt és semmi több.
Bár a műfaj nem áll túl közel hozzám, ez egy korrekt anyagnak tűnik. A műszimfós szintiszőnyeget mondjuk neccesnek vélem.
Kis adagban még be tudom fogadni a pig squeal "hangképzést", itt viszont már túl sok van belőle. Mondjuk a zene sem tud lázba hozni...
Másabb, mint az eddigiek, az utolsó előtti dalban prezentált gitárszóló meg is lepett, újdonság számba megy. Hétvégenként a Szukits kiadónál megjelent, három részes "Lovecraft összes művei" sorozatot olvasom és ahhoz speciel háttérzeneként is kiváló. Rajongójuk továbbra sem leszek, de elismerem művészetüket!
Biztos a lelkiállapotom nem megfelelő ehhez a muzsikához, de számomra ez nem hangulat, hanem unalombomba. A honfitárs Cult of Luna szerintem izgalmasabban prezentál valami ehhez hasonlót.
Lásd kritika!
A lassú, atmoszférikus, dallamos énekkel kísért részek egész jók. Összességében viszont erős közepesnek tartom.
Komfortzónámon kívül eső zene, nem szoktam ilyet hallgatni. Plusz pont a gitárszólókért, néha Slayer-esen betegek, máskor meg némi dallam is kibogozható belőlük. A vokál lehetne változatosabb!
Abszolút nagylemez párti vagyok, az EP formátumot kevésbé kedvelem (bár némelyik olyan terjedelmű, mint egy LP), a spliteknek meg nem igazán látom létjogosultságát. Maximum ízelítőnek jók, csak vázlatos képet tudnak nyújtani 1-1 előadó művészetéről. Naga valóban új színt hozott a palettára, amiért jár a piros pont. Bár nem ezt a két tételt fogom előkapni, ha Nagaarum-ot támad kedvem hallgatni. Astru meg továbbra is nehezen emészthető, de képszerű muzsikát tol. Valami borult művészfilmhez el tudnám képzelni aláfestésként a szerzeményeit.
Lásd kritika!
Kicsit gondban vagyok, mert már elszoktam az EP-k pontozásától. Na nem a Hangpróbán, hisz itt ez újdonság, hanem a kritikáknál. Ugyanis demókat, EP-ket évek óta csak szövegesen szoktam értékelni. Mindenesetre ez a "középlemez" ígéretes muzsikát rejt, ezért kap tőlem egy biztató hetest.
A szimfonikus black nem a szívem csücske, a műfaj nagyjait sem hallgatom gyakran.
Nem utasítom el élből a deathcore-t. de ezzel a visítással ki lehet üldözni a világból. A zenei oldal rendben van. Jó témákat is találtam itt - ott.
Most is minőségi és nehéz zene ez, ami a legnagyobb kedvencek közé nem fér be.
Bitang nagyot szól. Adnám is a magasabb pontot, de van benne negyedórányi értelmetlen időhúzás.
Szeretem, ahogy szól, de ez kevés lesz a maradáshoz. Néhány dal erejéig le is köt.
Lassan építkező. de gondosan felépített debüt album a lengyelektől. Vannak izgalmas dallamok, bús merengések, súlyos elborulások is. Igazi post black anyag, amit nem is szabad akármikor hallgatni. Engem megtalált.
A dobos játéka a legjobb, a maradék inkább egy időutazás. Olyan, amit ezerszer megtettem.
Mindkét előadó rendelkezik markáns és egyedi ismertetőjegyekkel. Anélkül, hogy akármelyiküket méltatnám vagy lehúznám, nekem ez most ennyit ér.
Az újabb kori Sepu diszkográfiát nézve ez nem is sikerült rosszul. Az érdeklődésem viszont már régen alább hagyott irántuk.
Ígéretes tényleg, de az ének elveszi az élét...
Hű, a Ködkín ösvényt én anno mennyit hallgattam! A pontszám is inkább a nosztalgia-faktornak szól, mert amúgy egy teljesen átlag black album, nincs rajta semmi, amitől le kéne hidalnom. Meg nem is tudom, lehet csak én érzem így, de valahogy a szövegek néhol kínosan gáznak hatnak. Franc se tudja, lehet angolul nem érződnének ilyen mesterkéltnek és... gyermetegnek. Persze lehet, a hiba megint bennem van. De a helyesírási hibáktól akkor is agyfaszt kapok. "Fel kiállt a lélek..."
Ha már a HP kapcsán muszáj valami core-t hallgatni, akkor az legyen deathcore, és ha már deathcore, akkor az legyen az Aversions Crown új albuma. Nagy eséllyel nem fog mindenkinek maradéktalanul bejönni a cucc, sőt, de én azt mondom, hogy az aussiek nagyon betaláltak ezzel az albummal. Tele van jó dallamokkal, nagyon tetszik az ének, a dobjáték, meg úgy en bloc az egész koncepció. Nagyon megnézném őket egyszer élőben.
Egy leheletnyivel gyengébbnek érzem, mint az előző albumukat, de még így is egy szinte tökéletes mű született. Imádom Lovecraft Cthulhu-mítoszát, és a francia srácok valahogy remekül tudtak nyúlni ehhez a zseniális alapanyaghoz. Nagyon gyorsan képes magával ragadni az album, hamar bevonz Lovecraft groteszk univerzumába, amire nem csak a szövegek, de a csodálatos, szuggesztív booklet képek is ráerősítenek. Egyszerűen imádom.
Nem rossz ez, ha az ember szereti ugyan azt az ismételt dallamot hallgatni hosszú perceken keresztül. Megfelelő hangulattal élvezhető album. :O Ez egy ásító smiley amúgy, nem egy csodálkozó.
Semmiképp sem nevezném rossznak... de jónak sem. Nem igazán vagyok oda ezért a stílusért, ez is egyszerűen elment mellettem.
Sötét és sivár anyag, ahogy azt a borító előrevetíti. Hangulatilag bitang erős, viszont zeneileg nem érzem, hogy a toppon lenne. Az utolsó szám pedig feleslegesen túl van tolva. Újrahallgatva egyre inkább a szívemhez nőtt ez az album. Lehet még a polcra rakom a végén...
Wow! Mondhatom, hogy ez a lemez számomra a kör meglepetése. Tömény és súlyos, de nagyon jól áll neki. Ment is a wanted list-re, köszi az ajánlónak!
No offense, de ez borzasztó. Kereshetnék benne értékelhető részeket, de ez egyszerűen semmilyen szinten nem működik nálam.
Pont az a bajom a Sepulturával, mint a Meshuggával. Egyszerűen nem nekem zenélnek. Ráadásul nem is ismerem őket behatóbban, régen sem hallgattam a zenéjüket, nem is próbáltam barátkozni velük, ezért hiába olvastam több helyen is a méltató kritikákat, hogy milyen faszán nyúltak vissza a régebbi anyagokhoz és építették be azok egyes elemeit az újba, én ugyan azt hallom végig az albumon, és hiába mondhatom, hogy azért vannak változatosabb részek, meg "érdekes" témák, egyszerűen mocsok unalmas és tömény az egész, és nincs is meg a kedvem tovább ismerkedni vele. A dob viszont nagyon tetszik!
Teljesen jó volt, de egy kicsit izmosabb hangzással persze szívesebben füleltem volna. A melodikus részek kifejezetten jól álltak az albumnak, megtörték az intenzív brutalitást, illetve tetszett a különböző "kórusok", suttogások, effektek visszafogott, de jól történő alkalmazása.
Elsőre tetszett, másodszorra már nem annyira. De, mégis... Vagy nem???
Az első két lemezükről én írhattam, és akkor még a LADLO volt a kiadójuk, így jött fizikai promó is. Mivel a Season of Mist nem küld fizikai promót, felkészültem rá, hogy megveszem a CD-t. Csakhogy nem tetszik annyira, mint az elődei!!! Hol vannak a tipikus TGOO végjegyek: a fülsértően sivító gitárok, az álló harmóniák, a meglepetésszerű váltások??? Az ének is full egysíkú lett, igaz, mindig üvöltözés volt, de két torokból. Léo egy hatalmas dobos, most már végre hallani is, hogy mit játszik... Mindent egybevetve csalódtam. Ha tudnak olyan fantasztikus dalokat írni, mint a befejező Mare Infinitum, miért nem írnak az egész lemezre olyan szintűeket?
Ha nincs kedvük zenélni, miért zenélnek? Én szeretem a monotóniát, de most megint úgy érzem, hogy egy álelvont művészkedést hallgatok.
Külön - külön a zenei elemeik tetszetősek, de számomra valahogy nem óhajtott összeállni egy egésszé.
Bitang erős anyag. Oltári bunkó hangzás alatt megbúvó finom eszköztár. Teljesen az én ízlésemhez igazított post-metal. Az elején mondjuk bitang hamis a basszusgitár. Jaaaa..., hogy lengyelek? Akkor mindent értek.
Jó perverz valami, sajnos egyhangú is egy kicsit.
Sosem adtam kevesebbet Sepu lemezre, mint 8 pont, de most a padlón az állam. Derrick hatalmas, mint mindig. A Casagrande gyerekről meg csak csodaként lehet beszélni. Vagyok olyan szemét, hogy jobban szeressem az új Seput, mint a régit. Ha az Arise, Chaos A.D és a Roots 10 pontos, akkor a Nation és ez 11, csak ennyit nem lehet itt adni. Egyszerre kísérleti és nagyon kemény zene ez. Valószínű, hogy számomra az különbözteti meg őket a többi nagy műfajt alkotó bandától, hogy Kisserék mindig ösztönösen nyers metalt játszottak, és mindig fel tudták tuningolni valami extrával. Mondtam már mennyire tetszik?
Átjön a "köpök mindenkire" üzenet.
Naturegate lemezt mennyit hallgattam annak idején, sőt mai napig néha előkerül. Mind zeneileg, szövegileg is rendben voltak (Naturegate szám szövegét kívülről fújtam, kántáltam amikor felcsendült a lejátszóban.) Most mindennek az ellenkezőjét érzem. Sok a szinti, pont kiöli a hangulatot és nem megteremti. Nem rossz összességében, csak sajnos átlagos.
Semmivel sem gyengébb szerintem, mint az előző kettő. Folytatják a megkezdett utat, anélkül hogy önmagukat ismételgetnék. Annyira egyedi lett ez is, számomra nem kétséges a 10 pont.
Az Astru továbbra is nehezen emészthető nekem/kevés a kapaszkodó, mégis visszatérő vendég időnként, szóval ez így van rendjén. Az első Nagaarum "lemez", amit naponta/2 naponta meghallgatok. A kísérletezés is kiforrott, kerek egész, Blut aus Nord lemezek hangulata kifejezetten átjött, de stílusban kiterjedtebb annál. Őszintén meglepett, tényleg áttörést érzek. Vokál is tetszik, eltűnt a "bájos" amatőrség... Bocs az őszinteségért :) 7/9
Habár olvastam kritikát és itteni kommenteket, ez még így is meglepett! Mocsok jó lemez lett, arról nem is beszélve, hogy mennyi váratlan újdonságot építettek be a zenéjükbe. Minden tiszteletem a csapaté!

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 331. 332. 333. 334. 335. 336. 337. 338. ... 502. Horizontális nézet

2017. február 18.

  The Great Old Ones - EOD: A Tale of Dark Legacy
Kriss
Sepultura - Machine Messiah
Otitis_Media
ROSK - Miasma
viribusunitis
The Ominous Circle - Appalling Ascension
farrrkas
Ahriman - Bőrkoporsó EP
McFrost1977
Sculptures - IIII EP
Nagaarum
Suma - The Order of Things
nascence
Nagaarum / Astru - ...a mizantrópia és elidegenedés újabb értelmezései...
emp
Aversions Crown - Xenocide
Weide
Gone Is Gone - Echolocation
oldboy
   
  1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.  
banya07 10 7 7 7 8 6.5 2 5 5 2 6 banya07
Belial 9 10 8 5 7 8 10 4 2 3 6.6 Belial
BlackZone 8.5 8 8.5 8 7 6.5 5.5 6.5 6.5 7 7.2 BlackZone
boymester 9 9 8 7 5 6 10 4 5 6 6.9 boymester
farrrkas 9 8.5 8 8 7.5 6.5 9 8 5 7 7.7 farrrkas
insomnium 7 9 4 6.5 7 5 5 7 3 2 5.6 insomnium
Kriss 10 10 9 7 6 5 5 6 5 3 6.6 Kriss
McFrost1977 9 7.5 6 9 10 8 5 9 4 2 7 McFrost1977
mike666 8 6 7 9 8 7 5 8 7 5 7 mike666
nascence 9 9 7 6 8 7 10 10 7 8 8.1 nascence
oldboy 7.5 9 6 5 5 7 5 6 4 9 6.4 oldboy
viribusunitis 8.5 8 9.5 7 6.5 6.5 8 6 6.5 6 7.3 viribusunitis
Weide 9.5 4.5 8 8 6 7.5 6.5 2 10 4 6.6 Weide
Nagaarum 8.5 10 10 7 7.5 8 5     7.5 7.9 Nagaarum
Perszepeta 10 9     6     8     8.3 Perszepeta
  8.8 8.1 7.4 7.1 7 6.7 6.6 6.3 5.4 4.9 6.8  
The Great Old Ones - EOD: A Tale of Dark Legacy Sepultura - Machine Messiah ROSK - Miasma The Ominous Circle - Appalling Ascension Ahriman - Bőrkoporsó EP Sculptures - IIII EP Suma - The Order of Things Nagaarum / Astru - ...a mizantrópia és elidegenedés újabb értelmezései... Aversions Crown - Xenocide Gone Is Gone - Echolocation    
emp 2017. február 19., vasárnap, 03:13
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2497
Válasz Weide üzenetére:



Jó kis szar, nemrég gondoltam rá, hogy jó fej leszek és teszek bele egy kis pénzt a Bandcampen keresztül, aztán szembesültem vele, hogy a free download nem egyenlő a name your price-szal. (hrhr) Úgyhogy jófejségből leszedtem ingyen.


Egészségedre! :-) természetesen free download és amíg rajtam múlik a jövőben is az lesz minden.
--
Tiszta hülye, aki nem normális!
emp 2017. február 19., vasárnap, 03:11
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2497
Válasz farrrkas üzenetére:

Emp, gondolod, hogy más pontszámok lettek volna, ha mindenki tudja, hogy te vagy mögötte? (w00t) Szerintem nem, amúgy. Naga sem kapott túl sokat.


Az esélyét sem szerettem volna megadni. Egyébként nem protezsáltam az anyagot, Naga szerette volna mindenképpen beajánlani. Én nem. :-)
--
Tiszta hülye, aki nem normális!
farrrkas 2017. február 18., szombat, 20:07
farrrkas
Csatlakozott:
2015. január 8.
Hozzászólások: 448
Emp, gondolod, hogy más pontszámok lettek volna, ha mindenki tudja, hogy te vagy mögötte? (w00t) Szerintem nem, amúgy. Naga sem kapott túl sokat.
Weide 2017. február 18., szombat, 18:23
Weide
Csatlakozott:
2016. március 24.
Hozzászólások: 1162
Válasz emp üzenetére:

a Sculptures az én szarom, ezért nem leszek büntiben a következő HP-n. (ha ez bárkit is érdekelne... Már mint, hogy miért nem lesz eltiltásom)


Jó kis szar, nemrég gondoltam rá, hogy jó fej leszek és teszek bele egy kis pénzt a Bandcampen keresztül, aztán szembesültem vele, hogy a free download nem egyenlő a name your price-szal. (hrhr) Úgyhogy jófejségből leszedtem ingyen.
emp 2017. február 18., szombat, 18:07
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2497
a Sculptures az én szarom, ezért nem leszek büntiben a következő HP-n. (ha ez bárkit is érdekelne... Már mint, hogy miért nem lesz eltiltásom)
--
Tiszta hülye, aki nem normális!
Nagaarum 2017. február 18., szombat, 18:03
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2379
Köszönet a pontokért csibészek! (b) * 14
--
>>> Kövess a Facebookon! <<<
Belial 2017. február 16., csütörtök, 18:47
Belial
Csatlakozott:
2012. május 9.
Hozzászólások: 734
Válasz oldboy üzenetére:



Fél évente egyszer akár bele is férhetne 1 ilyen. Nem a meglévő mellett, hanem a meglévő keretein belül lehetne azt mondani, hogy félévente egy HP-át egy adott stílusnak szentelünk. Ha másoknak is van rá igénye...
Nekem a megszokott meder is megfelel, bár nem vagyok aktív hangpróbázó, úgyhogy nem szeretnék konkrétan állást foglalni az ügyben.


Ez egesz jo otlet , nekem sem tetszene 2 hangproba egyszerre, szerintem is sok lenne 20 album 2hetente, mint hallgato/olvaso sem tudok befogadni ennyi infot.
de fel evente kifejezetten vicces lenne, es kategorian belul pontozni konynebb es realisabb mint olesztve.A hadjuk a skatujazas dologgal meg nem ertek egyet, kell, mert kulonben ennyi erovel minden alter meg prog meg avantgarde, igenis lehet es kell is.
De teny hogy valoszinuleg kevesebb embert izgatna egy ful black vagy full power HP mint a jelenlegi.
Mindenesetre ezuton is koszonom a szerkesztoknek meg az oldal uzemeltetoinek a munkajukat. \m/ (b)
--
A hit erőt ad...az isteneknek.
oldboy 2017. február 16., csütörtök, 15:50
oldboy
Csatlakozott:
2008. július 25.
Hozzászólások: 1898
Válasz nascence üzenetére:


Jó lenne a már meglévő mellett egy másik hangpróbát is csinálni, amibe az adott körben csak egy fajta stílusból származó friss lemezeket lehetne beajánlani. Így például lenne olyan kör, ahol csak grindcore vagy éppen prog-metál lemezek lennének....és önmaguk műfaján belül megmérettetnének...Ez szerintem értelmesebb lenne, mint a múltkor már felvetett nosztalgia hangpróba, ahol csak már "lejárt szavatosságú" szuper lemezeket pontoznánk.


Fél évente egyszer akár bele is férhetne 1 ilyen. Nem a meglévő mellett, hanem a meglévő keretein belül lehetne azt mondani, hogy félévente egy HP-át egy adott stílusnak szentelünk. Ha másoknak is van rá igénye...
Nekem a megszokott meder is megfelel, bár nem vagyok aktív hangpróbázó, úgyhogy nem szeretnék konkrétan állást foglalni az ügyben.
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.07 seconds to render