Nem rossz ez, csak már hallottuk sokszor. Semmi egyedit vagy eredetit nem hallok benne.
Nincs benne semmi újdonság de megbízhatóan hozza a műfaji sztenderdeket, korrekt lemez. Ebből szinte bármennyi jöhet. több mint korrekt emelem 10-re
Semmi érdekeset nem találtam benne. Nem zavart ennyi... Amúgy 12 másodpercnyi zajnak minek címet adni?
Néha elkapott a hangulat de nagyon középszerű. Jobbára csak unatkoztam.
Valószínűleg velem van a baj, de én ezt nagyon untam. Állandóan elkalandozott a figyelmem, egyszerűen nem tud lekötni.
Minél többet hallgatom annál kevésbé tetszik. Elhamarkodott ajánlás volt. Azért van sok jó pillanat.
Monoton darálás, ha az egyik számot hallottad, mindet hallottad.
Biztos megtalálja a közönségét mint ahogy itt is megtalálta, de én ezt nem veszem be. Szép dolog a kísérletezés de ez nagyon öncélú. Szerencse, hogy legalább rövid. LP ez egyáltalán?
Egyszer lehet, hogy még segget csinálok a számból, de nekem a doom női énekkel nem jön be. Nincs benne annyi mondanivaló amivel a hosszát magyarázni lehetne.
Ezt hallgattam a legtöbbet néha szórakoztatott de egy kicsit olyan érzésem van mintha egy riffből írták volna az egész lemezt.
Persze, hogy a hangzás hozza a kötelezőt. Svéd bandától mekkora teljesítmény egy általuk feltalált stílust eljátszani? Teljesen rendben van, de részemről izgalmaktól mentes iparosmunka. Inkább Bloodbath bármelyik, mint ez.
Végre valami igazán érdekes és nekem való! Nem egy kiszámítható alkotás az biztos. Reykjavík azért népességét tekintve zenei nagyhatalom. Szerintem az utóbbi pár évben tőlük jönnek a legizgalmasabb alkotások és nem csak metálban. A felsorolt hatások így, vagy úgy tetten érhetőek, ám ennek ellenére is sikerült egyedit alkotniuk. Még pár hallgatás és beérhet a max is, még óvatos vagyok. Kézcsókom az ajánlónak! UPDATE: nem tudom nem megadni neki a tízeskét.
Éppen annyira izgalmas, mint az Interment. Semmire nem kaptam fel a fejem. Háttérbe elpattog.
A tucaton belül is tucat black. Minden hangja tudható a megszólalása előtt 2, azaz kettő perccel.
Ennek a körnek eddig a legjobbja! Csodaszép és magasztos, de nincs benne közhelyesség, vagy teátrális pátosz. Persze beköszön időnként az Enslaved, de csak kvázi mutatóba. Inkább folk és világzene ez, mint metál.
Haaaaarmatos... Valahogy a témák zömében inkább nem, mint igen. Az ének erőtlen, még ha technikailag a zene bizonyítja is a rátermettséget. Csakhogy a technikai tudástól még nem lesz valaki művész, hogy sikerüljön maradandót alkotnia. Ügyes, de lelketlen hangszerhasználók.
Éppen ennyivel jobb, mint a svéd ipar termékei a Graveyard és az Interment. Örömteli, hogy rendes sávot kapott a basszus és nem vész el a háttérben. Izgalmaktól mentes ez is, de számomra változatosabb és jobban leköti a figyelmem, mint az említettek.
Nagyon merész, nagyon bátor. A lemez is, meg az is aki ide ezt beajánlotta. Eklektikus, látszólag össze nem illő dolgokat vonultatnak fel, de az egésznek van egy hangulata, amit nagyon okosan raktak itt össze. Rendhagyó, de éppen ezért valahol zseniális, csak nehezen értelmezhető, mert nem illeszkedik az általunk ismert megszokott panelekbe. Zenei liberalizmus és nyitottság nélkül majdhogynem befogadhatatlan, így megértem a fanyalgókat is. Én a pártolók táborát erősítem. Inkább ez, mint egy stílusgyakorlat!
Jó a kisjány hangja, nem rossz a zene, de nekem ez unalmas. Sose voltam egy klasszikus doom fan.
Köszönet az ajánlónak, mert valóban izgi a lemez és Nagát idézve bizony felkerül a fülesre és irány a város, vagy éppen az edzés. Még több ilyen alkotást!
Na, ez már dohos és rothadt! Kellett nekem a Dormant után hallgatni!
Így tudom elképzelni az egészségesen átlagos lemezt. Még fogom hallgatni.
Én sem vagyok a nagy újdonságok pártolója. A régi nóta: a vasárnapi pörkölt mindig baromi finom. Egyszerűen hangulatos, kellően komor egy kis esti révedezéshez.
Lehet a megfelelő hangulattal 10 is lehetne, de az most nincs meg. Érdekes, változatos zene, biztosan előkerül még.
Iszonyat hangulatbomba sok retro hatással. Az énekhanggal sincs probléma.
Nascence a frászt hozta rám a steril szóval, mert azt szeretem, ha valami dohos, rohad és recseg, így van ez a death metalban is. Szerencsére van ebben annyi potenciál, hogy ezen átlendítsen és izgalmas maradjon. A hangzás pedig alátámasztja az áramló energiákat. A lassabb részek azonban ötlettelenebbek a darálásoknál. A folyamatos minőségre még gyúrni kell.
Nincs ezzel semmi gond, csak nem tűnik ki különösebben semmivel. De az ipart kenik-vágják.
Mindig felkapom a fejem, ha izlandi zenekart sodor elém a sors, mivel nem emlékszem, hogy eddig csalódtam volna onnan származó csapatban. A Zhrine sem töri meg ezt a sorozatot, minőségi death/black metalt hallhatunk az Unorthetán. Azonban annak ellenére, hogy erősnek érzem, egy adott ponton túl nem jut a lemez, az állam nem esett le tőle, de így is bőven az élvezetes hallgatnivalón belül marad.
Látom, a nyár hatni kezdett itt sokakra, a death metal lemezek mennyisége alapján egy HP-n belül. Egyik-másik lemez azért jobban kidughatná a fejét a tömegből, hogy észre lehessen venni. Nem rossz ez sem, de ennél lehet jobbat találni.
Érdekes, mennyire másképp halljuk ugyanazt. McFrost a 13 perces The Silence Beyond-ot érezte soknak, én pedig azt érzem a legjobban sikerültnek. Kellemes dallama és andalító monotóniája engem megfogott. De összességében sok az átlagos, néhol unalmas rész.
Emlékeztek még a 2 évvel ezelőtti One and All, Together for Home nevű csodára? Nos, ezt a gyöngyszemet csakis ahhoz tudnám hasonlítani. Kifinomultsága elkápráztat, valósággal kényeszteti a szépérzékemet. Olyan ez, mint egy igaz értékeket (hogy mi felel meg annak, az már elvi kérdés), hagyományokat rejtve őrző kincsesláda.
A Slayer Altar of Sacrifice feldolgozása csak arra jó, hogy láttassa a különbséget az old-school és a modern (core-os) extrém vokál ereje között. Az utóbbi szerintem egyszerűen töketlen, de gyorsan hozzáteszem: az én füleimnek. Zeneileg viszont korrekt anyag, bár a hangzás nekem kicsit steril, de megfelel a ma követelményeinek.
Van húzása, jó a hangzás, tetszik a bőgő, szaggatnak a riffek, és ezt a fajta mély hörgést mindig is szerettem a death metalban. Nem kell mindenkinek világot megváltani, ők érzik a műfajt. Az már más kérdés, hogy a dömpingben velünk tudnak-e maradni hosszútávon is. Nem tudom...
Nézzük csak, mivel nem kombinálták még a black metalt? Hm... Ez elég fogós kérdés, márpedig nekünk valami új kombinációt kell összehozni, minden áron. Megvan! Minden metalidegen elemből kell egy kicsi, a kulccsal felhúzható zenedoboz gyermekdallamaitól kezdve, a gospel-blues-on át, az arab kántálásig. De lesz itt sok minden még ebben a 25 percben. Még 1-2 perc black metal is... Engem nem zavarnak az eklektikus zenék, nekem a Solefald legutóbbi lemeze is tetszett, de ez itt nem más, mint ollóval egymásmellé biggyesztett oda nem illő részek halmaza, koncepció nélkül. Nagyon különleges, nagyon sokkoló, nagyon új akar lenni, de sajnos ez volt az egyetlen célja, a zeneiség egyáltalán nem volt szempont, így ez számomra értékelhetetlen.
Akinek tetszett az énekhang, és még esetleg nem ismeri a The Wounded Kings zenekart (vagy eddig csak felületesen próbálkozott velük), azok azonnal vegyék elő a Consolamentum és az In the Chapel of the Black Hand lemezeket, és hallgassák meg párszor, mert a Messa és annak Sara nevű énekesnője nagy mértékben igyekszik ahhoz hasonlítani. A The Wounded Kings sokkal vészjóslóbb, sötétebb, és Sharie Neyland hangja is delejezőbb, de amit például a Messa csinál a Blood című dalban, az már egészen az a stílus, még a hangzás is. Ki is rázott az énekesnő hangjától a hideg (jó értelemben). A Belfry eklektikusabb, a lemez hangulatát is nagyszerűen eltalálták, illetve érződik az egyéniségre való törekvés is. Kópiáról nem beszélhetünk.
Na, ez az! Death metal csemege a javából, nagyon jó témákkal! Hálás köszönet, nem is hallottam még róluk.
A nem túl kifinomult zenei igényeimet egy ilyen lemez maximálisan kielégíti. :}}}
Az első szám intrója alatt valami különleges hangulat volt kibontakozóban, aztán utána már egyre kevésbé voltam lelkes. Jó anyag, de elő nem sokszor fog kerülni.
Ahhoz képest hogy spanyolok, a kezdetek óta maximálisan érzik az old school svéd death lényegét.
Meg is lepődtem magamon mert úgy éreztem, hogy ez nagyon egyértelmű 10-es. Messze nem átlag lemez, még akkor sem ha effektíve újat tényleg nem hoz.
Hát nem egy Enslaved... valahogy langyos az egész, untam nagyon. Pedig vannak zenei finomságok benne...
Death Metal tekintetében jó kis felhozatal jött össze erre a körre. Szerintem a Revocation jó lemezt hozott össze - a korábbiak szerintem nem nagyon ütötték meg a mércét -, különösebb meglepetéseket nélkülözve. A tiszta ének meglepően erős...
Ez nekem death metalból nagyon buta és együgyű lemez...
Annyira nem rossz, csak nincs semmi értelme...
Nagyon is jó hangú az énekes csaj, viszont zeneileg meg totál érdektelen a cucc...hát sajnálatos. Ilyen hanggal nem szabadna ennyire nyilvánvalóan kikövetkeztethető dallamokat énekelni.
Kimondottan jó! Az intenzitása viszont hamar lefáraszt, így a viszonylag rövid játékidő végére érve már nagyon tele leszek.
Ínséges időkben elhallgatom majd, de van ennél jobb bőven.
Rendkívül változatos, hangulatos lemez. Egs mindenkinek.
Na itt felkaptam a fejem, hogy Lovecraft ihlette a zenekart, aztán a kezdeti lelkesedésem alább hagyott a Sulphur Aeon tavaly ezerszer jobb volt.
Elég nehezen behatárolható műfajilag leginkább a depressive funeral doom black-re hasonlít, de a hangulat az nagyon jó és ez a lényeg
Nem rossz lemez, de ahol nem a durvább zenei megoldások játszák a főszerepet ott könnyen elkalandozik a hallgató figyelme...
Egyik lemezüket se szeretem valószínűleg nem is fogom soha...
Nem rossz ez szerintem, bár sok változatosság nincs benne az tény, de nálam ez brutal death metalnak pont elég is.
Nem az én világom zeneileg, meg az énekhanggal se tudtam kibékülni...
Ez az old school svéd hangzás a gyengém, egyszerűen imádom! Azt tudni kell, hogy az Interment is ott volt a nagy svéd ősrobbanáskor, amiből mára a Grave és az Unleashed maradt hírmondónak, tehát nem egy zöldfülű brigádról van szó, igaz akkor nem rúgtak labdába. Mára viszont a Dismember leparkolásával igenis van létjogosultsága egy ilyen bandának! Senki ne várjon itt megváltást, csak is ízig/vérig halálfémet 1993-ból, mai köntösben. Az Entombed-Dismember-Carnage triumvirátust ez a lemez közelíti meg a legjobban! Évvégi listás.
Elsőre ledöbbentett, hogy milyen mély hörgést pakoltak a zenéhez, mert nem ezt vártam. Sok hallgatás kellett hozzá, de mindenképpen megéri az időt!
Eddig nem ismertem őket, de a 3. nóta után már tudtam, hogy számomra ez hibátlan! Semmi új, mégis fogós régisulis death metal, nem agyon polírozott digitális hangzással, és a hörgés telitalálat, egyből bólogatni kezdtem rá. Az összes rövid átvezető illik ide! THX!
A stílus kedvelői biztosan nem fognak csalódni ebben a gitár centrikus albumban. Magam részéről a The Silence Beyond 13 percét harmadolnám, a Nighttime Procession majd 9 percét pedig felezném a több pontért, mert ezek a nóták ilyen hosszan kissé monotonok.
Utazás az ősökhöz egy letűnt dicső korba....
Legmodernebb technológiával legyártott fröccsöntött műanyag ez. Nehezen tudom befogadni az efféle core-sághoz "tartozó" ének kombinációkat. A mai fiatalokat meg lehet venni vele, engem nem!
Jónak és minőséginek tartom, nincs benne semmi ellenemre, csak többször nem fogom meghallgatni.
Egy olyan kép született meg bennem, hogy egy harlemi fekete közösség vallási vezetője, egy vasárnapi isten tisztelet alkalmával felszólította a tagokat: be kell kerülnünk az X fatorba híveim!Bármi áron! Ezért a következő összejövetelre elhívatta az összes zenélni és énekelni tudó hívőt, akik elhozták metalos unakákat is, hogy most aztán sokkolják a tévét bambuló és hamburgertől hízó népet, és megnóra rögzítettek egy nótát, amibe mindenki belerakta a zenéjét és így született meg a Come on Down. Benevezték a dalt, előadták a nagyszinpadon, sokkoltak vele és tovább jutottak a selejtezőből! Itt kezdődtek a problémák, ugyanis kénytelenek voltak még több dalt írni, hogy versenybe maradjanak, a Children's Summon még a jobbak közé sorolható, ám többre már nem futotta..... kiégtek....
Szeretem, amikor a női énekes a természetes hangján énekel egy metal albumon, nem vinnyog-hörög-károg-visít, szerintem a keményebb gitárzenéhez sokkal jobban passzol az a természetesség. Ez a doom továbbra sem az én doom-om, az összes rövidebb ének nélküli dalt lehagytam volna, nem kellenek ide. A New Horns féle cuccból kell több legközelebb.
Digideath. 33 perce ellenére úgy vagyok vele: túl hosszú. Ha 5-6 perc sallangot legközelebb lehagynak, csak a technikás és intenzív részekkel támadnak, Ők győznek! Övék a jövő!
Semmi újat nem hallok én se... de ez persze nem zavar :)
Magával ragadó.
Lemezről lemezre jobbak.
Hú, nekem viszont nagyon bejön, köszönet az ajánlónak. Valószínű, hogy nagyon kell szeretni a stílust, hogy az ember ne hallja tucat black metalnak ezt a valóban hagyományos elemekkel operáló, de annál hangulatosabbra sikerült lemezt.
Stabil, megbízható banda. De azért nem gondolták túl ezeket a dalokat.
Tetszik, hogy teljesen zizi az egész, de a végeredményt nem élvezem.
Nem is volt kedvem végighallgatni, annyira untat ez a csajos doom vonulat. Persze nem értek hozzá, szóval lehet, hogy ez jó, csak nem nekem.
Jó a hangzása, és kb. ennyi az, ami ténylegesen megfog belőle.
Ezt konkrétan nekem írták. Annyira jó, hogy egy kicsit várnom is kell az újrahallgatásával. Mindenesetre megy mp3 lejátszóra, és irány a város. Csak nehogy túl sok legyen a jóból. ... A kevésből lett sok, ugyanis a lemez második fele egy kicsit megül... Úgyhogy mégsem.
Egyedül a hangzása tetszik. Azon kívül az a fajta death metalos hang-tévelyegtetés és statikus hörgés megy, ami semmit nem mozdít meg bennem.
Ezzel konkrétan az a baj, hogy nincsenek dalok csak a hangok ide-oda tologatása zajlik.
Tényleg érdekes és üdítő, de nem egyenletes a színvonal, és időnként olyan, mintha nem tudnák, hogy mit is akarnak... Az mindenesetre tetszik, hogy az anyabandákra egészen kevéssé emlékeztet csak.
Az első dal tetszett, a másodiknál túlcsordultam, a többire képtelen voltam figyelni. Továbbra sem tudom tényleg keménynek érezni a kemény zenét sterilre polírozott hangzással. A mélyek mondjuk jók.
Bödörö wödöbö mödöbö brőőőőőő
Django elszabadult és megette Quentin Tarantinot. Aztán felégettek minden gyapotföldet. 150 év múlva megválasztották az első elnöküket.
Oltári jó, rohadt, koszlott doom egyedi ötletekkel feldobva. A klarinétos résztől berottyintottam pl. Óriási a hangzása, és az elszállós részek is sütnek.
Rohadt jól tekernek, nem feledkeznek meg a hangulatteremtésről sem. A basszust meg majd odaképzelem... Időnként semmit nem hallani belőle. Megszoktam már.
A Revocation után felüdülés volt hallgatni. Egy bajom van csak: nem szeretek az IKEA-ba járni! A hagyománytisztelet se a kedvenc műfajom, főleg hogy már a svéd népezene feliratú polcra illetlenség felrakni a retró hevében világrahozott klónokat. Azért hadd jegyezzem meg, hogy soha sem értettem, hogy a "svéd" névjegyhez miért párosul ez az "üres marmonkanna alján lötykölődő benzin" hangzás.
Zolixiusnak kell, hogy igazad adjak. A háttérben semlegesen elzörgött, még a fejemet se kaptam fel...csak lassan elhömpölygött. Rossznak semmiképp sem rossz, csak nekem nem nyújt élvezeti értéket.
Nekem ez bizony több múltidézésnél. Ha nem csak a gitárokra meg a ritmusszekcióra figyelünk, akkor a néha felbukkanó elektronika elég szépen kidomborítja a hangulatot. Ami nagyon pozitívvá teszi számomra az összképet, az a sok rock & roll os elem, ahogy szinte észrevehetetlenül belesimul az oldschool death metál témákba. A hangzás pedig szinte tökéletes.
Régebben rajongtam ezért a műfajért, de ma már érteltlenül állok efelett. Ők is csak egy újabb banda, aki saját maga tribute zenekara akar lenni. Tipikusnak mondható a hallottak alapján. Az egész olyan, mintha a Burzum Filosofem albumát lelassítva játszanák le. Ott még volt benne kellő erő, itt már csak panda-hisztivé avanzsálódnak az előregyárott panelekből összeszerelt, kéjhömpöly módjára kibontakozó gitárfutamok. Sajnos a sablonokból túl sokra nem futotta a szellemi tőkéből, így legalább nem kell menetegetőzni, hiszen a blackmetálnál a monotonitás szinte kötelező. Összeségében nagyon is megállják a helyüket a színtéren, csak nem hinném, hogy bárki is emlékezni fog a nevükre két hét múlva.
Kellemes neofolkba hajló északi kultusz-zene.
Brummadza-brummadza, de nem death metál. Egyesek újfent a mélyrehangolt gitárok és öblös hangzás (mondjuk ki őszintén: djent) farvizén elevezve próbálnak a jéghidegre fagyott, harctéri gyilkológép szintjére eljutni brutalitásban, de a végeredmény itt sem több egy keményre pirított sültmedveseggnél. A dallamvezetés és az aranyér fájdalmakra visszavezethető hörgés core-os genetikai háttere szinte megkérdőjelezhetetlen. Ezt hallva, továbbra is inkább a lábgomba módjára szaporodó Bolt Thrower klónokat kell, hogy támogassam. Bocsánat, arról azért ne feledkezzünk meg, hogy a sültmedvesegg műanyagból volt...szóval csak óvatosan az autentikus ínyencségekkel!
Itt ugyanaz történik, mint az Interment esetében, csak az amerikai verzióban. Mindenféle ötlettől mentes múltidézéssel próbálnak helytállni, vagy csak még önmaguk sem jöttek rá, hogy tribute bandaként működnek. Azért a gyomorégéses hörgés továbbra sem a kedvencem, de azért nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy zeneileg nem olyan rossz, amit itt művelnek (vagy tényleg rossz, csak szeretem ezt a műfajt :D)
Nagy köszönet az ajánlónak! Imádom az ilyen stílus-besorolástól távolálló, eklektikus borzalmat. Előre látom, hogy a Fémforgács és a hangpróba underground közönségének ránganak a szemizmai, sőt...begörcsölnek :D. Akkor az albumról is essék már pár szó. A fene nem hitte volna, hogy bluesos eklektikus világzene ennyire összeolvasztható a metál, sőt néha már extrém metál elemek társaságával. Minden a hangulatokra van kihegyezve, a hangszeres teljesítmény nem túl éplületes, ennek ellenére működik a koncepció (legalábbis számomra biztosan). A giccsesség itt kifejezetten az (egyetlen) erőssége az albumnak. Azért megjegyezném, hogy ennek a beajánlását még én sem mertem volna megjátszani, pedig az én lelkemen is szárad már pár forgács-idegen anyag a hangpróbán.
Rég volt, hogy doom muzsika ennyire elvarázsoljon. A hatásaik között fel is sorolják a nyilvánvalóan kihallható bandákat. A csaj hangja nekem nagyon bejön. Végre egy olyan mélyebb fekvésű női hang, ami nem tehénbőgésnek hangzik, Jex Thoth-ra emlékeztet legjobban, csak kicsit lágyabb. A zenészek is egész ügyesek, tök jó harmóniákat kovácsolnak össze dalokká. Egyetlen kifogásom, hogy van pár rövid töltelék szám az albumon. A hosszabb lélegzetvételű dalok adják az album erősségét.
Én is akartam ezt ajánlani a következő körben. Kiváló death anyag, egyedül a túl sterilizált hangzással van bajom, ugyanis elfedi azokat a baromi jó gitértémákat, mint amilyen a Derangement Zone-ban is található. Néhol még a Mesuggah is eszembe jutott. Kellően súlyos az anyag, és ahogy Werewolfrulez kollega említett: MODERN. Az albumborítóról se feledkezzünk meg! Meglepően szép a hasonló műfajbeli társaikéhoz képest (végre nem valami ocsmányság).
Kb. mint a Graveyard. leszólni nincs okom, de nagy izgalmat nem okoz.
Nemek nem tűnik átlagosnak, kifejezetten jó lemez lett.
Csak a szokásos.
Nincs kedvem sokat írni, ezért inkább csatlakozom nascence véleményéhez. :-)
Szeretem az ilyet, remek hangulatú zene.
Egy-egy szám még elmegy, de egy egész lemeznyit én ebből képtelen vagyok egyszerre végighallgatni.
Átlagosan unalmas, avagy unalmasan átlagos, kinek, hogy tetszik. :-)
Insomniumnál a találat.
Kellemesen elszállós doom egy jó hangú énekesnővel.
Nagyon intenzív, de számomra nem igazán közvetít hangulatot, ami nekem a legfontosabb szempont az ilyesmi zenénél.
Ez tiszta Dismember Hate Campaign csak kissé zsengébb kivitelben. Vagy pont olyan jó csak rám nem hatott annyira mint 2000 -ben az eredeti. Na de azért bármikor jöhet ilyen.
Annyira nem szoktam szeretni az ilyet. De ez nagyon dallamos és jó hangzású. Gyakori vendég lesz és ez a maximumot eredményezi. Számomra atomjó. A hangpróba meglepetése, köszi az ajánlónak.
Vannak benne nagyon jó részek meg a szokásosak is. Én az ilyen death metalt nem keménynek hanem nyugtatónak élem meg. Úgy elsimulnak a ráncaim ha ilyet hallok. Ha már hasonlítani akarok semmivel nem rosszabb mint az Interment.
Több éves black metal kutakodásaim alatt mintha sok jó holland black-re nem leltem volna. Mondjuk az Infinity utolsó lemeze nagyon tetszik. Na vegyük még ide a Laster-t. Pontszámom nem a metal egészét tükrözi hanem a black metalt. Mikor Burzum-ra váltanak egész jó. De van azért itt töltelék is. A gitárhangzás meg mintha kissé sértené a fülemet.
Mikor "pötyörésznek" nem tetszik. Mikor beindulnak nem rossz. Meg hosszú is volt. Összességében nem hallgatom meg mégegyszer. Végülis nem tetszett.
Nem tört belőlem elő a bunkó, ezért nem akarom megsérteni a rajongókat. De a hangzás meg az énekhang se nyerte el a tetszésemet. De biztos van akinek tetszik. Csak nem az ilyen iszapszemű rájáknak mint nekem. Bár lehet megtetszik még az ilyen ha jó számokat is írnak kitudja na?
Ha atom unalmas death metalt akarok hallgatni akkor előveszem bármelyik lemezüket. Játszanak az old school meg a mégis "modern" határán amit soha nem szerettem. Ja most jutott eszembe inkább meghallgatom az Exhortation-t. Vagy Miasma-t. Vagy az első Pungent Stench-et. Az kielégíti szőrös szívem.
Ez olyan mintha Kuntakinte elszabadult volna a láncoktól, de kőkeményen. Érdekes ilyet még nem hallottam. Nem volt rossz.
Na ez végképp nem az esetem. Mondjuk kínzással felért. Zeneileg annyira nem lenne rossz(de azt is úntam) az énekhang legyilkolt. Maradjunk annyiban, hogy nem az én értékelésem a mérvadó.
Az énekhang bejött. A többit nem találtam túl érdekesnek. Nem azt mondom rossz, de semmi különös. Jött és megy.
Oké, kezd nyilvánvalóvá válni, hogy nekem egész más elképzelésem van az ideális death metal soundról, mint a többségnek... Jelen album esetében megkapjuk azt az oldshcool svéd halálfém hangzást és számszerkesztést, ami sokaknak nosztalgiával melengeti majd fel a szívét. Maguk a dalok ütös energiabombák, bár albumszinten ez a fajta kalapálós brutalizálás nekem már unalomba fulladt, csak a szólókra kaptam fel itt-ott a fejem. Én valami különlegesebbet keresek ebben a stíusban, bár valszeg kisebbségben leszek ezzel a véleményemmel. A borító pöpec, mindent egybevéve az összhatás nálam sacc/kb. megyegyezik a Graveyard albuméval.
Próbálkoztam vele elölről, hátulról, középről, egészben és darabokban is, mégsem találtam rendes fogást az anyagon. Biztos vagyok benne, hogy ez míves, átgondolt, mély érzésű, és sokak számára értékes zene, én azonban egy lassú, izgalmak és érdekességek nélküli, nehezen befogadható post-black (szerű) albumnak kategorizáltam magamban, ami néhol örvendetes módon bekeményedik, de egyébként nem az én muzsikám. Sajnálom nagyon, mert egyébként ambiciózus anyag, de nálam nem talált be.
A nem túl szemgyönyörködtető borító kifejezetten régimódi és hangulatos Lovecraft-ihlette death metált rejt Spanyolországból. Igazából nagy különlegességek nincsenek az albumon, sablon hörgés, klasszik death riffek, és korrekt, atmoszférikus szólók jellemzik az anyagot. Érdekesség, hogy egy rakás átvezető található a lemezen, ami elég jót tesz a feelingnek. A hangzás nagyjából rendben van, a dalok okésnak mondhatóak. Végeredményben az összhatás csak egy kicsivel emelkedik az átlagos szint fölé.
Már annyit hallgattam a bandcampen, hogy a felület pénzt kezdett kéregetni tőlem, mégsem tudta igazán belopni magát a szívembe ez az anyag. Azt nem tudom, hogy tucatblack-e (a doomos hatásai miatt nem feltétlenül mondanám annak), nem is nevezném kifejezetten elhibázott lemeznek, de hogy nem egy megkerülhetetlen album, az is bizonyos. Nekem egyébként sem szívem csücske a black metal, szóval maradjunk egy gyenge hatosban, és váljunk el egymástól békében, kedves Dodenkrocht!
Sem az Enslaved sem a Wardruna nem tartozik a kedvenceim közé, de ez a folkos-révedős-kántálós-blackes vegyesfelvágott metálszerűség meglepő módon nekem is tetszett. Az én részemről odabiggyeszteném még az anyag mellé a folk ambient jelzőt is, mert egyáltalán nem tolakodó zene, és a háttérben szólva egészen jó hangulatkeltő hatással bír, szinte érzed tőle Norvégia hideg szelét a karodon. Nálam a Skuggeslatten című instrumentális tétel lett a kedvenc a korongról, erre a remek hangulatú, ügyesen felépített dalra már az első hallgatáskor is felfigyeltem.
A Revocation albumról albumra egyre jobban tolja a death metállal kevert thrasht. Nem csak arcot letépni akarnak, de technikásan, változatosan igyekeznek elnyerni a kemény zenék kedvelőinek kegyeit. Ezúttal némi dallamos éneket is behoztak a képletbe, ami nem rossz ötlet, bár szerény véleményem szerint az összképen nem változtat sokat, csak egy leheletnyit "metalcoreosította" a végeredményt. Tetszetős és kedvelhető anyag, az ízlésemnek megfelelően kaotikus borítóval, amin csak a betűket helyeztem volna el valahova máshova, hogy legalább az olvashatóság illúziója megmaradjon. Egy dolgot nem értek: a korong végére a Slayer feldolgozás minek kellett?
Kifejezetten míves death metál Norvégiából. Jóféle groove-os riffek, fincsi (bár kicsit talán rövid) szólók, arányos hangzás, no és a tempó meg a hangulat is egyben van. Ahol a sablon hörgés már éppen kezdett volna egyhangúvá válni, mindig feldobták valami változatos üvöltéssel vagy sivítással. Egyetlen gondom volt a lemezzel, mégpedig az igazi egyéniség hiánya. Számomra nem volt elég eredeti a produkció ahhoz, hogy egy erős 8-asnál magasabb pontszámot nyerjen el. Nagyon precíz és igényes iparosmunka.
Igencsak ördögi kutyulmány, ami kétségtelenül hamar beszippantja az érdekességekre vevő hallgatókat. Nekem kicsit kevés benne a metál, de ennek ellenére nagyon tetszik, ezt tükrözi a pontszámom is.
Érdekes cucc. A doomért és az okkult rockért nem vagyok különösebben oda, ellenben a dark ambientet szeretem, ezt ellenpontozandó jelen album esetében pont a gitározósabb és éneklősebb részek jöttek be a sötét ambient intermezzókkal szemben. Elég hosszú az album, nem is feltétlenül van minden a helyén, de pl. a Blood című tízperces szám nagyon hangulatos, kifejezetten emlékezetes darab lett. Vegyesek az érzéseim az anyaggal kapcsolatban, de azzal semmiképpen nem intézhető el, hogy szokványos doom lemez lenne. Szerintem van potenciál a bandában, és a produkció összességében inkább tetszett, mint sem.
Első körben csak olyan 7 pontos átlagosan jó lengyel death metál anyagnak tűnt, aztán egy hete valahogy beleragadt az mp3 lejátszómba, és azóta nem is nagyon akar kijönni belőle. Modernebb felfogású death metál, sajátos hangzással, jó markáns és öblös acsarkodással. Van benne egy csipetnyi technikás death, illetve blackened death metál vonás is - de tényleg csak csipetnyi, inkább attitűdbeli, mint tényleges vonás. Nálam elég addiktívan működött: eleinte csak a bivaly hangzás és a Steve Jackson Varázslat! játékkönyveinek illusztrációit idéző, minden szempontból "király" borító miatt hallgattam, aztán egyre inkább felfedeztem benne a zenei finomságokat. Olyan pokolian jó, igazi fémes ízű pengetések vannak benne, a dalok pedig elég rendhagyó szerkesztésűek. Sem a bujkáló refrének, sem a gitárszólók nem nevezhetőek hagyományosnak benne, a lengyel srácok egyértelműen valami spécit akartak alkotni, de úgy, hogy megmaradtak a "normál" death metal bűvkörén belül. Már meg is rendeltem a fizikai CD-t, szóval engem megvettek kilóra.
Imádom ezt a hangzást, bár a zenét már hallottuk.
A borító mindent elmond. A zene befolyik, próbálja a lelkem kitölteni, de folyósága, megfoghatatlansága révén tovaáramlik és belevész a zenei élet végeláthatatlan tengerébe. A legjobb részek, amikor átmennek Neurosisba. Nem érzem semmilyen szempontból kimagasló lemeznek.
Nem az én zeném. A Hypocrisy csak nekem ugrik be?
Mindig kíváncsi vagyok a "tucat black metal" csapatokra. Azok vagy tényleg tucatok, vagy nem. Ez itt nem az, szerény véleményem szerint. Számomra az atmoszféra megteremtése a legfontosabb a black metalban és ennek az albumnak van hangulata, nem is akármilyen! Hogy nem újította meg a stílust? Engem nem zavar.
Hangulatilag jeles, de a témák kuszák, nem elég fogósak, kidolgozottak. Ugyanez érvényes az énekdallamokra, vokalizálásra is. A Skuggeslåtten-ben van némi Sear Bliss is, nem tudom, hogy ezért-e, de ez tetszett a legjobban. Az utána következő Kvervandi is jó lett, de aztán számomra elfogy a muníció.
Hát, ha a Zhrine-nel szőrös szívű voltam, akkor ez legyen annak a fele.
Újabb death metal album. Ez sem térített meg, de leszólni sem akarom. Nagyon old school, ami nálam abszolút pozitívum.
Ó, testvér, merre visz az utad? Ahogy írják, a tematikai kohézió fontosabb náluk, mint a zenei. Nálam ez pont fordítva működik. Vannak itt jó részek, de túl eklektikus az egész. A Twenty One Pilots találkozott Nick Cave-el New Orleans-ban, egy könnyed mecsetlátogatás után elmentek a Végzet Templomába, majd a mocsarakon keresztül az útjuk Tomorrowlanden végződött. Hol van itt black metal, kérem szépen?
Nem ez a fajta doom áll közel a szívemhez. Végig úgy éreztem, hogy füvezve jobban bejönne, de nem élek efféle dolgokkal, így a katarzis elmaradt. Saranak jó hangja van, illik is ide, a zene sem rossz, de nekem unalmas egy kicsit. A hangzás viszont nagyon tetszik, mintha a próbatermükben ücsörögve hallgatnám őket.
Nem szeretem és nem is hallgatok "deszmetált", így nem akarok okoskodni. Jó kis intenzív zúzás, edzéshez valóban jó lehet. :)
Mielőtt a lelkemre vetné bárki, hogy miért pont a halálmetál brigádokat savazom, annak tudnia kell, hogy nagyon nem szeretem azt, ha egy death album változó minőséget mutat. Valami legyen végig pontos, és precíz, továbbá a hangzása is legyen a helyén. Na, ez pont nem az az album. - A HM2-es hangzás ellenére is - amit egyébként imádok - sok dolgot hiányolok ebből a zenekarból. Talán a Chalice of Death, Scent Of The Buried nóták azok amelyek közel hoznak egy valódi kilencest. - Amúgy az egész produkció igazi mély posvány. Rosszabb napokon akár még órákig is el lehetne velük lenni. :D - Az okosan átgondolt szólómunkáért azért még kapnak egy fél pontot.
A Mayhem-Marduk irányvonal azért jobban felpörgeti az embert... Persze, jó ez, csak épp' középszerű... s kiszámítható.
2016-ban azért egy kicsit több kell, hogy az ingerküszöböt elérje nálam ez a spanyol halálmetál brigád. - Nem kicsit leragadtak. 15-20 évvel ezelőtt biztos hanyatt vágtam volna magam a széken...
A stílus bohócai, ahogy a többi tucat is. Az a furcsa, hogy még komolyan is gondolják. Az ilyenek számomra lassan elvesznek, s maradnak csak az elit bandák. - A héten biztos velem van a baj, vagy tényleg csak bal lábbal keltem fel, mert ha már gitárközpontú valami, akkor illenék a pofámat le is szakajtani. Ezeket a témákat egy jobb szintis a reggeli kávéja mellett szürcsölve is komolyabban eljátsza. Meg valahogy azon tudok leakadni, hogy keresem keresem aaz atmoszférát, csak valahogy nem találom. (A légyzümmögés nekem nem hordoz magában atmoszférát, de lehet bogárszinten hozzák a tutit.) - A gitárhangzás meg komolyan írrítáló, a hátán feláll a szőr az embernek.
Nagyon unom ezeket az "epikus" északi mítoszokat előadó ál-fémzenéket. Bár hiányolom ugyan ezt a magyar oldalról. (Ha történik is ilyesmi, sokszor elkocsmásodik.)
Death metalnak gyenge..., de ha valaki itt él a 'core-os szóhasználattal, akkor szerintem a Soilworkot vegyük mondjuk 10-nek, s ez akkor egy baráti 5. - Ez van skacok...Az énekbe fektethettek volna több erőt, de a szólók nagyon jól eltaláltak. :) - A feldolgozás viszont egy rakat kaki, a hangzás modern, de olyan erőtlen, mint nagyanyám hetes lekvárfőzés után.
A technikásabb oldal norvég módra. Mindent képes vagyok megbocsátani ebben a death metal albumban, annak ellenére, hogy már minden elemét hallottam évekkel ezelőtt innen-onnan, de ezt a disznószarban fetrengő részeg böllér hangot soha. - Az album újrahallgathatósági rátája sem túl magas...
Azt hittem a béka seggénél már nincs alább. De.
Ez mekkora zene (lehetne) már. - A hölgy hangja pont jó, de ezzel az álmosan toszodó hangzással széjjelcsesztetik az ember maradék türelmét is... Olyan ez, mint egy egy jó húszperces petting után abbahagyott kufirc. Valami van, de így nem az igazi. - A tölteléknótáktól meg egyenesen kivert a víz. (No, nem úgy.)
Be kell, hogy valljam Death metal "hívőként" kevésbé élveztem most ezt a produkciót. A hangzás kifejezetten zavart, a dob rendesen rontott a lengyelek által megírt fertő állagán. - Érzik a polákok, hogy mi kell a népnek, de az arányokkal néha hadilábon állnak. - A szólók kifejezetten szórakoztatóak voltak, szóval nem kell temetni őket. :)

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 317. 318. 319. 320. 321. 322. 323. 324. ... 502. Horizontális nézet

2016. augusztus 6.

  Dormant Ordeal - We Had It Coming
Werewolfrulez
Zhrine - Unortheta
Kriss
Interment - Scent of the Buried
McFrost1977
Skuggsjá - Skuggsjá: A Piece for Mind & Mirror
farrrkas
Graveyard - ...for Thine Is the Darkness
mike666
Dodenkrocht - Flesh Tones
boymester
Messa - Belfry
nascence
Blood Red Throne - Union of Flesh and Machine
ZolixiusRex
Revocation - Great Is Our Sin
banya07
Zeal And Ardor - Devil Is Fine
Sekhet_Hetep
   
  1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.  
banya07 8 10 7 5 6 6 7 6.5 7.5 3 6.6 banya07
BlackZone 9 10 7 10 7 6 7.5 8 6 8 7.9 BlackZone
boymester 8 8 9.5 8 7 9 9 5 6 5 7.5 boymester
farrrkas 9 8 7.5 10 7 7 9 8 7 2 7.5 farrrkas
insomnium 8 6.5 10 5 9 10 5.5 5 8 5 7.2 insomnium
Kriss 7 10 7 8 7 9 5 8 5 4 7 Kriss
McFrost1977 8 10 10 10 10 8 7 8 5 5 8.1 McFrost1977
mike666 9 9.5 9 8 9 9 5 7 5 4 7.5 mike666
Nagaarum 10 9.5 6.5 8 6 5.5 9 5 6.5 9 7.5 Nagaarum
nascence 9.5 7 7.5 8 9 7.5 9 7.5 5 10 8 nascence
Pistike66 7 9 7 8.5 7 7 8.5 5 6 6 7.1 Pistike66
Sekhet_Hetep 7 10 8.5 5 8.5 7 3 5 3 8 6.5 Sekhet Hetep
Werewolfrulez 10 6 7 8.5 7 6 7.5 8 8 9 7.7 Werewolfrulez
Wulf 8 4 8 7.5 7 9 7 7 2 5 6.5 Wulf
ZolixiusRex 7 6 7 5 5 5 5 8 5 0.5 5.4 ZolixiusRex
  8.3 8.2 7.9 7.6 7.4 7.4 6.9 6.7 5.7 5.6 7.2  
Dormant Ordeal - We Had It Coming Zhrine - Unortheta Interment - Scent of the Buried Skuggsjá - Skuggsjá: A Piece for Mind & Mirror Graveyard - ...for Thine Is the Darkness Dodenkrocht - Flesh Tones Messa - Belfry Blood Red Throne - Union of Flesh and Machine Revocation - Great Is Our Sin Zeal And Ardor - Devil Is Fine    
Nagaarum 2016. augusztus 6., szombat, 20:44
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2379
Válasz nascence üzenetére:

Hahaha, erre totál nem tippeltem volna, hogy Arallu, azaz Sekhet_Hetep a Zeal and Ardor ajánlója.

Én sem :-D
--
>>> Kövess a Facebookon! <<<
Sekhet Hetep 2016. augusztus 6., szombat, 20:35
Sekhet Hetep
Csatlakozott:
2016. június 3.
Hozzászólások: 240
Válasz nascence üzenetére:

Hahaha, erre totál nem tippeltem volna, hogy Arallu, azaz Sekhet_Hetep a Zeal and Ardor ajánlója.

Gondoltam ebbe a nagy melegbe jól jön egy kis afrikai lötyögés. (whistle)
McFrost1977 2016. augusztus 6., szombat, 19:06
McFrost1977
Csatlakozott:
2015. augusztus 28.
Hozzászólások: 1846
Válasz nascence üzenetére:

Hahaha, erre totál nem tippeltem volna, hogy Arallu, azaz Sekhet_Hetep a Zeal and Ardor ajánlója.

Percek óta próbálok ebből a sokkból felocsudni! :-D
--
Állat vagyok,
száj és bél,
éhségem nő,
mint belül a halál.
nascence 2016. augusztus 6., szombat, 19:02
nascence
Csatlakozott:
2010. november 27.
Hozzászólások: 1008
Hahaha, erre totál nem tippeltem volna, hogy Arallu, azaz Sekhet_Hetep a Zeal and Ardor ajánlója.
ensomhet 2016. augusztus 5., péntek, 13:31
ensomhet
Csatlakozott:
2004. március 12.
Hozzászólások: 2307
Válasz McFrost1977 üzenetére:
A Zeal And Ardor-hoz képest, igen, valóban. :D

Annak még a 0.5 is sok volt.
ZolixiusRex 2016. augusztus 4., csütörtök, 04:52
ZolixiusRex
Csatlakozott:
2011. január 31.
Hozzászólások: 1788
Válasz McFrost1977 üzenetére:


A Zeal And Ardor-hoz képest, igen, valóban. :-D


Nem baj, a következő körre van egy meglepetésem. :-D (6)
--
In Grind We Trust!
McFrost1977 2016. augusztus 3., szerda, 16:07
McFrost1977
Csatlakozott:
2015. augusztus 28.
Hozzászólások: 1846
Válasz ZolixiusRex üzenetére:

Azt hiszem túl magas pontokat osztottam ki. (knifed)

A Zeal And Ardor-hoz képest, igen, valóban. :-D
--
Állat vagyok,
száj és bél,
éhségem nő,
mint belül a halál.
ZolixiusRex 2016. augusztus 3., szerda, 05:36
ZolixiusRex
Csatlakozott:
2011. január 31.
Hozzászólások: 1788
Azt hiszem túl magas pontokat osztottam ki. (knifed)
--
In Grind We Trust!
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.068 seconds to render