Ő az általam meg nem értett zseni kategória, akinek a dolgait általában szeretem, de ez a két óra brutál sok (igaz, senki nem mondta, hogy egyben kell hallgatni). Az egész lemezből árad valami nosztalgikus hangulat egy korszak felé, amire a címek és a feldolgozott számok is engednek következtetni, csak tőlem az is nagyrészt távol áll. A feldolgozások közül amúgy a Blue Öyster a szívem csücske.
Érdekes, hogy a FF pont ugyanakkor tört be az életembe, mint a metalcore, ami ép ésszel nehezen felfogható párhuzamokat teremtett a fejemben, röviden azt, hogy mindkettő olyan zene, amiben tudom szeretni az alkalomadtán jól eltalált, dallamos refrént, de ami körülötte van, abban semmi örömem. Ergo nem az én zeném, mert aki csak odaérni szeret, utazni nem, az maradjon otthon. Csak hát én november végén nem tudok, mert jól választottak turnézós társat.
Magam is meglepődtem, hogy tetszik, de így van. Ahogy a zenekarnévtől a borítóig minden egységesen ugyanazt az érzést sugározza, az megbocsáthatóvá teszi a hosszúságot (amit így, hogy az időt jól kitöltöttnek találom, nem is érzek hibának), hogy a férfi vokál olyan furán szól, és más részletkérdéseket, amik szinte fel se tűnnek a csendes, lassú utazás közben.. tudjuk, érezzük, mi felé.
Sikerült megijeszteniük azzal az "abbahagyjuk a kísérletezést" szöveggel, így maradt a pozitív csalódás, megnyugvás, és a kör végéig felfelé kerekítés reménye.
Kétségkívül megpróbáltak vegytiszta black metalt létrehozni, az ordít a már említett külsőségekből (szövegeket is ideértve), de mintha nem egészen sikerült volna, pedig utánérzés itt is van rendesen, bizonyára alaposan tanulmányozták az elődöket.. ettől függetlenül, vagy pont emiatt elszórakoztatott, de az ismerkedési fázist nem éli túl.
Vártam azt a katarzist, azokat az emelkedett pillanatokat, amit ígért ez az egész, de tulajdonképpen üres szó maradt.
Divat lett vajon teljesen feleslegesen baromi hosszú lemezeket kiadni? Az előző lemezen volt egy pár jópofa szám, amit ideig-óráig kedveltem, itt viszont semmi kiemelkedőt nem találtam, semmi hangulat elemet nem éreztem, és ez sokkal jobban zavar, mint hogy ők egy másik világot képviselnek. A mikrofon mögött meg bizonyára Benjamin Button áll, mert mintha még inkább hülyegyerek hangja volna (bár olvastam valahol valami énekescseréről, ami mindent megmagyarázna, de arról is, hogy az új fiúval újravették a dolgokat, és a nagyérdeműhöz már úgy jutott el).
Ez több hallgatást kíván(t), mint a Homunculus, és annak a hangulatvilága valahogy közelebb állt hozzám, de ez az anyag is igen meggyőzőre sikeredett.
Háááh, ez nagyon nekem való. Van itt minden, mint a búcsúban, és elvont, kiszámíthatatlan, esetenként meg csodaszép. Nézzétek meg a honlapjukat, tökjó, illetve a Gatherer of the Poor videoját melegen ajánlom a bizonyára nagy számú néma-horrorfilm rajongónak itt :D I think this is the beginning of a beautiful friendship..
Abszolút nem mozdított meg bennem semmit, ez részben azért van, mert nem az én zeném; másrészt a thrash mezőnyön belül is akadt már, ami megfogott, tehát nem egy lehetetlen küldetést nem sikerült teljesíteni itt.
Lásd kritika!
Ha írtak volna dalokat, akkor még tetszene is. Így csak annyira kötött le, mint a napelemes vakondriasztó zümmögése.
Brü-hü-hü
Kicsit olyan csata volt a miénk, mint a 3625495. sorszámú krillnek a rajból a szilascettel. Vagy a Szilas ecettel? Már nem is tudom, de mindegy is; nem győzhet a kicsike.
Érdemük, hogy egységesek a dalok. 'Oszt ennyi.
Nem vezet az orromnál fogva, de nem is zavar. Amolyan ilyen-olyan.
Kiadhatták volna olyan alcímmel, hogy Meshuggah remix feat. The Dear Hunter. Akkor nem ért volna csalódás.
Finomfőzelék: van benne minden. Csak ezt nem bírom megenni.
A jó részek jobbak, mint a GuiltTheeéi, viszont az idegesítők elviselhetetlenebbek. Tehát eben-guba.
Az uborka hamarabb megérik a kovászt jelentő kenyércsücsök alatt a téli fagyban, mint nálam a Testament. Nem rossz, de nekem úgy tűnik csak a Sodom létezik.
Alapvetően nem vagyok a hosszú lemezek híve, így hát itt is ez a fő gondom. Még az elején úgy éreztem, semmi gond Arjen hangjával, feleslegesek a vendégénekesek, de azért a második lemeznél egyértelművé válik, hogy elég egysíkú amit művel. Ez mondjuk a zenére is igaz, ekkora terjedelemben már nincs annyi izgalom, hogy végig ütni tudjon. A tehetség vitathatatlan, hiszen bármelyik dalt is választjuk ki a lemezről, önmagában zseniális lesz, de így egyben inkább örülök, hogy végre vége lett. A Pink Floyd feldolgozás viszont zsíros.
Az Obsolate óta nem hallgattam Fear Factoryt, de ez most abszolút lelkessé tett. Szerintem kifejezetten jó számok vannak rajta (New Messiah, God Eater, Disassamble), én nekem az énekesi teljesítménnyel sincsen bajom. Lehet, hogy mégiscsak meg kéne őket lesni élőben...
A Faal lemeze után aszittem, én bírom az ilyen lassú zenéket, de ezt most nagyon untam. Néha szenvedésnek éreztem, különösen akkor amikor az a csaj kornyikált, a gitárosok pedig próbáltak hangulatos szólókat kreálni, de ez csak két hang agyonvisszhangozott ismételgetéséből állt. Na, ezek a pillanatok szörnyűek voltak.
A címadónál már kezdett derengeni, hogy itt valami nagyszerű dolog van készülőben, de ami utána jött, az minden várakozásomat felülmúlta. Én így képzelek el egy változatos black metal albumot 2012-ben, jól megírva, bivaly hangzással, erős hangulattal, és nem azt éreztem, hogy valaki húsz éve fiókban felejtett zenét adott ki. Egyszerűen nem tudtam megunni. Egyedül az ének kezdett el a vége felé már zavarni, úgyhogy ezért egy jár pont mínusz, fél pontot még az elég jellegtelen első dal miatt vontam le.
Sztem sem az a gyűlöletes black metal, de ez még annyira nem zavart. Az már inkább, hogy három szám után elfogytak az ötletek, és az az érzésem támadt, hogy valójában egy gitártémát hallgatok fél órája. Meghallgattam többször is, hátha az érzés elmúlik (mondván, többszörhallgatós lemez), de maradt, ezzel együtt a közepes pontszám is. A fő gond talán az volt, hogy fikarcnyit sem foglalkoztak azzal, hogy jó lemezt készítsenek, csak egymás után hajigálták a témákat, oszt jónapot.
Valószínűleg nem lenne szegényebb a világ, ha ez az album nem született volna meg, de nekem reggeli futás közben kellemes perceket szerzett. A zene leginkább egy kevésbé súlyos Katatoniára emlékeztet, de beugrott a Tool, a Lake of tears és még olyan modern bandák neve is, mint a Staind. Az eredetiség mindenféleképpen hiánycikk, de az énektémák kidolgozásába sem fektettek túl sok energiát az biztos.
Ez egy elég jóindulatú pontszám, mivel összességében nem vagyok elégedett. Az első lemez, és az előzetesen kiadott Make Total Destroy után valami hihetetlen arcszaggatásra számítottam, de az első pár szám (különösen a néhol kifejezetten kalipunkos énekkel) kiakasztott. Azért jöttek sorban a jó témák, és bizony találtam is végére jó pár zseniális dalt, ezért egy pontot a továbbra sem 100%-os énekért, egy pontot pedig a túl sok számért vonok le. A maradék 8 pont pedig még mindig inkább a jövőnek szól, de legközelebb nem lesz kegyelem:)
Ha instrumentális lenne az album, akkor egy-két ponttal magasabbat tudnék rá adni, de ez így ebben a formában kifejezetten kínszenvedés. Az első és a harmadik tételt még élveztem is, de aztán feladtam a dolgot. Vagy kéne egy jó gitáros és egy énekes ebbe a bandába, vagy el kellene felejteni a metált egy életre, és valami instru experimental izét nyomni.
Nem egy tökéletes lemez, de az avantgárdnak titulált mezőnyből rég nem tetszett ennyire semmi. Mondjuk a kántálást hagyhatnák a fenébe, mert az rém idegesítő tud lenni, inkább lenne egy normális férfi ének, azt tudnám díjazni. Az énekes csajszi is jól nyomja, nem fülsüketítően kornyikál, a zenészek is első rangúak. No, még egyszer-kétszer átrágom magam, aztán lehet nyomok rá egy nyolcast...vagy marad ennyi.
Nekem mindig nagyon szimpatikusak voltak, főleg Chuck miatt, aki amellett, hogy zseniális énekes, igazán szeretetre méltó fickó (ez pedig elég ritka a zenészek között). A Gathering és a Demonic tartalmazott új elemeket, ezért is sikerültek emlékezetesre. Most zeneileg talán túlságosan hagyománytisztelőek, némi XXI. századot szívesen láttam volna a dalokban. Viszont gyakorlatilag ez egy tökéletes thrash metal album, csak tartok tőle, hogy hamar a feledés homályába merül. Pillanatnyi kedvencek: Rise Up, Dark roots of the earth, True american hate.
Mindig is gondban voltam ezzel a csávóval , mert zeneileg nagyon precíz munkát végez.De a hangját rühellem és ez nagyon visszaveti a végeredményt.ILL sokszor úgy érzem túllihegi a semmit is és így számomra unalomba fullad.Most is soknak éreztem a 2 albumot.
A Fear Factory-vel mindig is gondom volt, mert az alap ötlete a zenekarnak tetszik.Viszont a kivitelezés szerintem egyre gyatrább és ahelyett hogy javulna , romlik. Már nagyon unalmas, erőlködés íze van az egésznek.
Teljesen rendben van ez a lemez.
Jobban tetszett mint a Mgla.
Nem mondanám kiemelkedő teljesítménynek, de mivel nagyon szeretem ezt a vonalat és ezt a hangzás világot,nálam nagyon betalált ez a lemez.
Kellemes háttér zene, de arra meg van jobb is.Így érdektelen számomra.
Ez mi?! Felháborító, idegesítő.Komolyan rendesen fel....ta, az agyamat.
Érdekes anyag.Mindig mire elment volna a kedvem jött egy-egy szösszenet ami miatt tovább hallgattam, de ezzel együtt is úgy érzem hogy az előző album jobb lett, kicsit sokat akartak egyszerre a zenészek,szerintem a kevesebb néha több.
Káosz, de nem jó értelemben.Voltak jó pillanatok és ötletek a lemezen.Viszont 2szer lement rendesen, aztán még egyszer bele-bele hallgattam és arra jutottam h, én erre nem vagyok többet kíváncsi.
A Demonic albumot nem tudják überelni.Az egy 9 pontos lemez volt ez meg azzal együtt hogy nincs benne hiba csak egy a sok közül, nincs benne semmi extra vagy semmi olyan ami miatt újra meg újra meg akarnám hallgatni.Sajnos feledhető munka.
Az Ayreon projekttel tette a legmagasabbra a lécet, félek nem éri el többé azt a színvonalat. Ettől függetlenül SZÓRAKOZTAM hallgatás közben, élveztem a kreatív dalcsokrot, ami most kicsit távolabb áll a kemény progressziótól, de mestermunka. Az énekhang unalmassá válik néha, de csak ezt tudom felróni.
Húsdaráláshoz tökéletes. Még ha nem is voltak hibátlanok, én azért minden Fear lemezen találtam eddig kedvemre való tételt, ezen elég sokat...
Nehéz hallgatni való, nem emberbarát az biztos.
No ez is letudva. Emlékezetes és gyenge pillanatok keveréke, be nem váltott ígéret feelingje van.
Gyűlölök mindent, sátán, vér, belek...a szokásos, unalmas black metal. De a hangzás rendben és van pár jó ötlet is a károgások alatt.
Modern köntösbe öltöztetett Genesis feelingje van, de mivel nálam a korai Genesis anyagok kivétel nélkül 10 pontosak, ez így alig jobb az átlagosnál.
Felkapottak lettek, de miért? Az előző sem volt sokkal érdekesebb lemez. Kattogás és zörgés, nem az én műfajom.
Jó ötletek, felesleges művészkedéssel és pocsék hangzással körítve, de lehetnek ők még izgalmasabbak is!
No a mai nap folyamára ez is letudva. Izgalmas, érdekes zene, érdekesebb énekkel és egy hangyányi összeszedettséggel 10-es lehetne. Kiszámíthatatlan és érdekes, ami nagy erény. A fuvola...amiben fuvola van az ennél rosszabb pontszámot tőlem nem kaphat (Jethro Tull fan vagyok gyerekkorom óta). Második nekifutásra unalmasabb és már nagyon idegesítő a horkolás (ének) a háttérben.
Jót tett a zenekarnak ez a modernizálás, nem kiugró, csak simán igényes és szórakoztató lett a lemez.
A tőle elvárható minőségen belül teljesített ismét a mester. Kár, hogy nem ment feljebb, habár számomra ez így is maradandó alkotásnak számít.
Ők is voltak már sokkal jobbak...
Uff. Faal után, nekem ez nem volt elég. Lehet kiégette belőlem az ilyen doomos lassulós cuccokat, amikért alapból nem vagyok különösebben oda. Az Empty Places mondjuk megmarad, mert az az az az k*rvára tetszett.
Nem is tudom, inkább Mgla, pedig az sem a kedvencem :D
Ez tényleg egész jó, de valahogy túl egyhangú nekem most. Máskor lehet jobban bejönne.
Kicsit trutyis, de egyszerűen magával ragadott minden pillanata.
Jóval gyengébb, mint az első lemez, viszont még így is kellemes hallgatni való rövidtávon. Egy kicsit talán túlságosan is felkapottak lettek... és mintha meg is ártott volna nekik. Előre félek a III-tól.
Áh, három mesterművet találtam rajta, a többi meg szimplán jó volt. 'A jakobinusok ellen'-t konkrétan két napig hallgattam szinte folyamatosan, annyira tetszett.
Amikor jó, akkor közepesen jó, amikor rossz, akkor viszont kellemesen rossz (?). Ezért egy kicsit jobb, mint közepes. Én se értem, hogy mit akartam ezzel.
A fene tudja, soha nem kedveltem őket úgy igazán, de tény, hogy nagyot alkottak. Az igaz, hogy három albumukat (The Legacy, The New Order, The Gathering) szarrá hallgattam, ám a többivel soha nem jutottam többre 1-2 meghallgatásnál. Ez mondjuk nem rossz album, lehet, hogy több hallgatás után jobban tarolna... de annyira már nem vonz a stílus sem.
Az A.A.Lucassen-hez köthető zenékből számomra össz-vissz néhány Ayreon dal emészthető, minden mással nem tudok igazán mit kezdeni.
Az állítólagos ütősebb lemezeivel is totálisan elment mellettem a Fear Factory, és ezt a lemezt is csak és kizárólag a hangpróba kedvéért nyomtam végig. Semmilyen maradandó zenei élménnyel nem lettem gazdagabb!
Az első lemezzel valamikor már régen összefutottam, de nyomot nem hagyott. Így nézve ez a nekibuzdulás egy abszolút a semmiből jövő, spontán meglepetés, ami simán ott lehet az évvégi top20-ban.
A zenekar eddigi munkássága nem nyerte el tetszésemet. Nagy fanatikus most sem leszek, de ez már egy emberbarátibb csapásirány.
Ez egy profán módon, szimplán jó lemez. Kicsit megfoghatatlan, hogy miért jó, de a stílus hívei nem panaszkodhatnak érzésem szerint.
Ezt a djent cuccot én nem tartom metálnak. Lehet hogy éppenséggel ide való lenne, hisz van benne gitár is meg dob is, de ez nekem mindig is rendszeridegenül fog hatni.
Szerintem ki kéne találnia a Guilthee-nek végre önmagát...mert jó-jó ez a lemezenkénti "mindent pakoljunk bele amit az extrém és prog színtérről hallunk" szemlélet , de lassan abszolút nem lesz tiszta hogy a banda honnan jött és hova tart! Kiváncsi lennék milyen végeredmény jönnek ki mondjuk 2-3 éves alkotói szünetekkel.
Nagyjából a lemez felére elvált, hogy én ezt inkább vélem idegesítőnek, mint érdekesnek vagy különlegesnek. Pedig ezek a faktorok is jelen vannak, mert nem mindennapi zene, de azért az ilyen jellegű zenékből sem bólintok rá mindre, sőt...
Több mint vállalható lemez, és még a korral is halad valamennyire. A régi Testament lemezeket sem feltétlenül hallgatom szívesebben!
A zsenialitás most egy hajszállal takarékon van, de Arjen így is mérföldekkel a stílustársak előtt lohol... Örök áhitattal adózom Arjen összes eddigi zenei megnyilvánulásának.
Még a nagyon "nagy" korszakukban sem érdekeltek. Egyszer lement ez a borzalmasan műanyag, lélektelen kattogás ami átcsapott a virtuális vödörben virtuálisan koppanó CD virtuális kattogásába.
na, na, naaaaaaa nyomjad mááá neki! Na most, most gyerűűűűnk!!!! Egyszerűen nem megy. Vánszorog, visszafele úszik, törött lábú hintaló, szobabicikli.
Olyan lett ez a friss lemez, mint ha a Carpathian Forest és a Darkthrone minden korszakából való adalékok kerültek volna bele az üstbe és egy kis zajjal fűszerezve megszületett belőle a Silencing Machine. Vannak benne baromi hangulatos, húzós pillanatok (amik erősen utánérzések), de összességében nem köt le kellőképpen.
Nálam nagyon messze van az év black lemezétől, de még a kiemelkedőektől is. A témák black témák, a vokál is az, a hangzás is az, a külsőségek is azok, csak nem árad belőle a mocsok és a gyűlölet, ami nálam a vegytiszta black alapja.
nem az a baj, hogy langyos, hanem hogy lapos és ha valami egyszerre langyos és lapos, akkor az vagy fing, vagy valami hasonló, de semmiképpen sem jó.
Nem bűnrossz, hanem egyszerűen egy másik világ. A klubozásos időszakom alatt megismertem egy érdekes szubkultúrát, akik metálnak tűnő zenét hallgatnak és játszanak, azonban gőzük sincs a klasszikus metalról és nem is érdekli őket. Én meg így lassan 20 év metalhallgatás, koncertszervezés, zenekarozás, kritikaírás stb. után csak néztem ki mint hal a szatyorból, amikor sorolták az ajánlott zenekarokat. Na szóval ők hallgatják általában a Peri Feri jellegű cuccokat, "mi" meg egy kicsit értetlenül állunk a párhuzamos univerzum érzetét keltő helyzet előtt.
Gyakorlatilag mindenben úgy alakult a GuilThee zenéje, mint ahogy azt Homunculus lemez kritikájában felhánytorgattam (természetesen meg sem fordul bennem, hogy azért változott, mert én ott firkálgattam valamit) egyszerűen abba az irányba mozdult el a csapat ami számomra eddig talán, mondjuk azt, hogy hiányzott. Mert a 10 akkord nem több a 2 akkordnál és a 25 hang nem hangosabb az 1 hangnál! Mindemellett a zene egy olyan ösztönös belső késztetés útjára lépett, amivel úgy gondolom, hogy nagyon nehéz lesz megtalálni a célközönséget. Mindegy, a zenekarral és ezzel a lemezzel lesz ami lesz, tisztességes, jó anyag amikben a kisebb hibák egyszerűen feloldódnak, nincs értelme velük foglalkozni.
Kiváló avantgárd alkotás. Baromi hangulatos, intuitív.
untam... Ez engem már egyáltalán nem érdekel. Azért lehet meghallgatom a Demonic-ot, mert ott még volt mágia.
Ez nekem így iszonyat hosszú. Talán, ha számonként értékelném, akkor jobb lenne.
Kedvenc volt egykor, a pontból látszik, hogy ma már nem az.
A nevük ellenére igen könnyen emészthető muzsika, mármint a stíluson belül persze. Sok helyen kimondottan szép.
A két black(es) győztese. Valószínűleg sokan akaratlanul is összehasonlítják a forduló két krákogósát, én legalábbis így tettem.
A két black vesztese.
Hangulatos, ugyanakkor kissé langyos.
A lemez utáni hosszú csend esett a legjobban, az tíz pontos volt.
Az előző valamiért sokkal jobban tetszett.
Az Exodus mellett a másik thrash banda, akiket szívesen hallgatok. A legutóbbi "nagy név" Kreatortól sokkal jobban tetszik. Persze a Demonic és a Gathering megmarad kedvencnek.
Kellemes zene de sok türelem kell hozzá, most nekem nincs hozzá főleg két lemezhez.
Szól és üt mint az állat. De sok benne az ismétlés. Sepu és Machine keverék.És a lábdob hangzás sem az igazi.
Megmondom az őszintét rosszabbra számítottam. Érdekes van benne minden, hideg-meleg. Szerintem a dobhangzáson még lehetett volna csiszolni.
Egy fokkal jobb mint az Mgla.Vagyis egy pontal.
Unalmas black
Tingli-tangli.
Hát ez érdekes. Tele jó riffekel és sok baromsággal.
Megmondom az őszintét rosszabbra számítottam. Érdekes van benne minden, hideg-meleg. Szerintem a dobhangzáson még lehetett volna csiszolni.
Ez a ricsaj amit az énekes művel az kibírhatatlan. A zenében még lennének jó dolgok, de a hangzás ezt is lehúzza.
Hát igen. Ez kell nekem. Mondjuk egy kicsit kiszámítható. És Chuck hangja nagyon korlátolt.
Én is bírom a fószer zenéjét, bár szerintem se ez a legerősebb formációja/albuma...
Rég tetszett már ennyire FF lemez, úgyhogy jár nekik a jó pont. Nem tudom miért vannak sokan kiakadva az énektől, szerintem abszolút passzol a zenéhez, ami számomra nem lélektelen. A maga módján igen is tartalmaz érzelmeket. És a dobgép mizériát is röhejesnek tartom, mert náluk hiába volt eddig élő dobos, annyira agyon volt triggerelve a cucc, hogy Hoglan cájgja is úgy szólt, mint egy gép...
Ha egy ilyen zene hallgatása közben nem kap el a hangulat, és nem élek át komoly érzelmeket, akkor megette a fene. A "lassú halál" esetében pedig pontosan ez történt.
Bár ezúttal is találhatóak a lemezen nagyszerű megoldások, hangulatok, mégis egyetlen dalra se mondanám, hogy elejétől a végéig tutkó. Nekem az előző két, kísérletezősebb albumuk sokkal jobban bejön!
Mivel nem a szívem csücske a színtiszta fekete fém, így még a műfaj legjobban sikerült alkotásait se tudom 6-7 pontnál többel honorálni...
Kellemes muzsika, igazán kiugró momentumok nélkül...
Nem olyan vészes ez, de tény, hogy: 1. túl hosszú a lemez, az efféle zenéből bőven elég 45-50 perc. 2. az énekdallamok sokszor nyálasságba csapnak át, amit kis odafigyeléssel/önkontrollal simán ki lehetne küszöbölni.
Lásd kritika!
Lásd kritika!
Az a helyzet, hogy a lemez második fele kevésbé ütős, ezért az embernek nincs túl nagy kedve az újrahallgatáshoz. Pedig az első blokkban vannak fajin nóták, nekem a Native Blood a kedvencem az eltalált énekdallamaival, refrénjével, és az alatta pusztító blast beattel.
A lemez hosszát látva és főként az első belefülelés után eldöntöttem, most én indítok bosszúhadjáratot a doom irtók ellen... Amúgy sem ismerem túlzottan Lucassen munkásságát, szóval elsőre nagyon nem jött be, készültem egy kb 5 pontos lemezre... Aztán megtörtént a kisebb csoda! Magába szippantott a varázsa, úgyhogy kellemesen csalódtam. Továbbra is nehéznek tartom egyben végighallgatni, de hát ez valóban nem is kötelező (üzenem, a funeral doom-ot sem amúgy :P), és már azért megérte, mert meggyőzött, illene a Mester többi munkáját is jobban megismernem.
Lásd kritika!
Pici ellentmondást én is érzek. Nem nevezném rossznak, de valami hiányzik, pedig itt aztán van női énektől kezdve minden. Az okot nem értem, talán picit lélektelen lemez lett, nem jön át igazán a "dráma". Majd az idő eldönti a sorsát, számomra jelenleg egy szimplán kellemes zene volt.
Ez pedig egy nagyszerű lemez, a korai puritánabb black metal-t játszó korszakuk felé vissza kacsintgató, de mégis előremutató, ötletes, izgalmas munka lett; még ha nem is teljesen tökéletes.
Tetszetős.
Kellemes, bár nem túl izgalmas hallgatnivaló.
Érdekes, az előző lemezre még jó indulatból 8-ast adtam. Nekem az jobban bejött, amúgy osztom Oldboy véleményét, de nekem ez nem ér 6-ot sem már (a matekozás és telt hangzás némileg emelte a pontszámot.)
Finomfőzelék :D Először én is erősebbnek éreztem az előző lemezt, de ez valóban egy igényes, változatos, és hiteles munka lett! Tény hogy van 1-2 apró hibája, de ezen túl lehet könnyen lépni.
Nahát, EZT nevezem én kellemes, és hangulatos zenének! Teljes mértékben meggyőzött a különlegességével.
Nem hozott nagy lázba ez a lemez, elmegy kategória.
Igen nagyra tartom Lucassen munkásságát, de ha a csúcsmunkái (amikből van igen sok) 9-10 pontosak, akkor erre nem tudok többet adni. Persze jó muzsika ez is, csak kicsit kevesebb izgalommal, hangyányival kevesebb fantáziával, mint a legjobb Ayreon, Star One, stb. lemezek.
Aki eddig kedvelte a Fear Factoryt, az ez után a lemez után is kedvelni fogja. Legfeljebb az újdonság varázsa tünt el mára, ami a Demanufacture idején még megvolt.
Kiváló zene, nagyon szeretem. A banda neve által sugallt hangulatot kiválóan visszaadja, ráadásul a csaj is jól teljesít.
Kissé visszafordultak stílusban a legutóbbi 2 lemez óta, de ettől még ez egy nagyon jó, hangulatos zene lett.
Jó zene, különösebb izgalmakat, nagy ötleteket nem tartalmaz, de a magamfajtának kellemes hallgatnivaló.
Ilyen unalmas zenét sem mindennap hall az ember.
Ez nekem semmit sem jelentett, ellenben jórészt kurvára idegesített. Egyre inkább úgy tűnik, a djent nem az én műfajom.
Nem feltétlenül ez a legkönnyebben befogadható zene, amit mostanában hallottunk, de a kompromisszummentesség, őszinteség és a mögötte levő zenei tudás nem vitatható.
Nem éppen egyszerű zenében utazik az angol banda, dehát ennek a stílusnak nem is ez a feladata. :-) Vállalkozóbb kedvűek viszont sok örömet találhatnak bennük.
Szabvány thrash viszonylag jól kivitelezve. El lehet lenni vele, de a világot nem váltja meg.
Nem vagyok Ayreon fan és nem is igazán ismerem Arjen mester munkásságát, de ez a lemez igencsak jó lett. Az első CD jobban tetszik, mint a második, de az sem rossz. A saját számokba és az átdolgozásokba sem lehet nagyon belekötni, a Pink Beatles in a Purple Zeppelin pedig az egyik legötletesebb dalcím :)
Sosem nekem zenélt a Fear Factory, ezt a lemezt is meglehetősen untam.
Elég középszerű, meg nem is nekem való igazán, úgyhogy ez nem tetszett.
Nem rossz album, de egy teljes órán keresztül az én figyelmemet nem tudja sajnos fenntartani.
Nekem eddig ez a lemez a vegytiszta Black Metal csúcsa, pedig nem csinál nagy ördöngősségeket, csak egyszerűen jók a megoldások, nem takarózik sablonok mögé, nem akarja ezzel eladni a lemezt, a kása is hiányolva van róla és igényesek a dallamok ott, ahol kell. Ja, és a vokált is valahogy így képzelem el ideálisan ebben a műfajban, nameg a játékidő is teljesen rendben van.
Nincs vele különösebb gondom, csupán annyi, hogy elég jellegtelen, a vége felé már elég volt belőle.
Nem igazán szoktam ráfanyalodni a Djent-re, de a Periphery kivételt jelent, talán azért mert itt matekozás is van, nem csak az az egy ütem végig (a'la Meshugga). Ebben az újban egy kis Protest the Hero hatást is érzek, őket pedig szeretjük!
Zeneileg nem rossz, bár néha olyan érzésem van, hogy a bal kéz nem tudj mit akar a jobb, de az ének szerintem elég gyenge (vagy csak a magyar szövegek miatt) és ezzel nagyban lehúzza az egész albumot. A Lustration jobban tetszett.
Érdekes zene, többször meg kell hallgatni. Én is így tettem és van amikor nagyon tetszik, máskor meg nagyon nem. Talán még több idő kéne hozzá, de mivel itt a zárás ideje, ezért most megegyezünk ebben a pontszámban :)
Ugyanaz, mint a Kreatornál...
Most kevesebb Pink Floyd hatást érzek, de azért ezek a többszólamú kórusok és a monumentális dallamok ismerősek valahonnét. Könnyed és profi progrock, stílusoktól függetlenül bárki meghallgathatja.
Én sem értékelem sokra a munkásságukat. Nekem ez lélektelen és unalmas egyvelege a deathmetálnak és az indusztriális zenének. A dallamos témák laposak és a megszólalása sem tetszik.
A név mindent elárul....
Jó pillanatok és ócska megoldások látványos elegye. (Szerencsére, az előbbi van többségben) Fene tudja, többet vártam...
Meglepő módon lekötötte a figyelmem. Talán a hangzás és az bizonyos hangulati többlet teszi...Jobb, mint a Nachtmystium.
A tökéletes háttérzene. Az énektémákat kidolgozatlannak érzem, a gitár meg ezer helyről ismerős.
Hát ez sem boldogít. Saját maguknak zenélnek a gyerekek.
Előremutató, a kitaposott ösvénytől bátran letérő zenekar a GuilThee. Érdemes anyag, jól is szól. Két kifogás: a dallamos éneket elhagynám, extrém metált meg csak angolul!
A Left Behind...egy jó dal, a többi szimplán csak hallgatható.
Manapság már nem várom remegve kedvenc thrash zenekaraim aktuális lemezeit, mint anno 20 - 25 éve. Viszont még mindig léteznek és jó kis anyagokat adnak ki. (lásd; Exodus, Death Angel, Kreator, Vendetta, Onslaught.....) Itt is helyén van minden és még emlékezetes nóták is előfordulnak a korongon.
Nálam a csúcs Arjen munkásságából az egyetlen Ambeon lemez. Ha az tíz, és az Ayreon bináris lemeze mondjuk 9, akkor ez megér egy hetest. Kicsit lagymatag azokhoz képest, és nem csak a tempó és hangzás miatt... A jellegzetes arjeni védjegyek (szintik, szólók és Ed Warby dobolása) azért maradtak hála Istennek. És bár én utálom a feldolgozásokat, neki sikerült a kedvenc bandám, a Pink Floyd Welcome To The Machinejét egész jól átépítenie. A The Space Hotel is nagyon bejött. Viribus ügyesen foglalta össze egyébként a lemez tulajdonképpeniségeskedéseitekért....
Eddig az Archetype vezet a FF lemezek közül nálam, és ez így is marad. Tekerés és cyber-tér az van, szóval vérbeli FF lemez ez :-D. Viszont a 92-es debüt lemez zaklatottságára-szaggatottságára emlékeztet inkább a Demanufacture vagy az Archetype lendületességével és hatalmas terével szemben. Kár volt kirúgni Christian Olde Wolberst. A rengeteg megszaggatott téma a végére már kátyúkat szántott a hallójárataimba. Emlék marad valószínűleg. A másik, amin azért elgondolkodtam, hogy Dino tekeri a riffeket, Burton belehörrent és énekel a mikibe, aztán hazamennek. A rengeteg ipari effektet és szintit, ami megadja az ízt, meg megcsinálja a sok névtelen ember nekik. Ezért egy kicsit szigorúbbra veszem, ha nem baj...
Nem ártott volna még egy kis hangerő annak a lábdobnak... Egyébként meg van itt varázslat. A nagyobb baj az, hogy fél óra után elkezdtem unatkozni. Aztán megint felívelt. Fura egy lemez ez.
A Mgla látta kárát ennek a hallgatásnak. Ezt jobbnak érzem.
Redrum tökéletesen összefoglalta (igaz nekem azért nem ez a black csúcsa). Impozáns személyek alkotják ezt a bandát.
Az első számnál mérges lettem, mert az valami posvány, de aztán jelentősen feljavult. Néha olyan, mintha a Katatonia selejtes témáit söprögették volna össze, és van egy raklapnyi üresjárat is, de amikor nem, akkor viszont egy eléggé hangulatos post rock zene. Ezt gondoltam még a második számnál, aztán szétesett... Olyan, mint egy próbatermi jammelés... gyakorlótémákkal van tele.
Ez is djent? Azt hittem, az lassú. Más... (lehetne itt is legalizálni a sortöréseket) Amit senki nem ért meg a dinamikus dobhangzásról. Ez kérem nagyon dinamikus a lábdobot kivéve. Ügyesen vannak behuzigálva a hangerőértékek a hangmérnök által. A dinamikus azt jelenti tömören, hogy "úgy szól, mint ahogy élőben is le lehetne játszani". Egyébként meg a nyervogó ének tönkreteszi az egészet. A drímsziétős (Zeba jogdíjas benyögése :-D) gityós felhangok szintén. A gitárok hangerővágásai az agytekervényeimbe is belevágnak. Nem dőlök be a szinti által keltett hatalmas atmoszféra-mézesmadzagnak. Mellesleg megint csak az van, hogy a tagoknál nem látom kiírva, hogy ki csinálja. Kezdem unni azt, hogy négy-öt ember lezúzza a lemezt, aztán a szintit meg megcsinálja valami névtelen arc a guest listről (lásd Fear Factorynél is). A Milli Vanilli karrierje még belerokkant abba, hogy valamit nem ők csinálnak. Ma ez már nem érvényes?
Igen, ez tipikusan a mi Baa-nknak való zene. :-) Öregfiú! Figyeltem a Man's Laughtert. :-D Egyébként az elején még nem hallottam annyira különlegesnek ezt a lemezt, mint ti, a második felére viszont elkapott a varázs. Fogom még hallgatni bőven. Pink Floydot viszont egyáltalán nem hallok benne, egyetlen egyszer ugrott csak be egy kicsit a The Wall párhuzam, ami viszont szerintem egy pocsék rossz lemez. Tessék meghallgatni a korai Pink Floydokat!!! Azokhoz ennek a zenének semmi köze. Két pozitívum viszont, hogy a népzenei elemek ízlésesen vannak beleépítve, és a hangzás is nagyon fülbarát.
A nagy thrash bandák közül a Sepu mellett ez az egyetlen, ami még valamelyest izgalmas nekem. A dalok 4 és 10 pont között mozognak. Így jön ki ez a hetes. És ez a Demonic kivételével minden lemezüknél így van számomra.
Érdekes zene bár érezhető benne némi Zeppelin.De azért gondolom az énekesnek nem csak egyszeri próbálkozása ez az album.Olyan ez az album mind ha hard rock keveredne a progresszív elemekkel azért nem rossz album.
Én kezdetek óta bírom őket.Bár vannak jó rossz számai,de mondjuk ez az album sem rossz.Nálam még mindig Obsolete a legjobb album.Azért még mindig megmarad a félelem gyár kemény zenei stílusa.
Ez az avangarde black metal csapat nem nagyot tett ezzel az új albummal.Bár nekem nem nagyon tetszik.
Elég sötét black metal.De azért nem rossz megjár neki azért az erős 6.5 pont szám.
Sose voltam oda az ilyen Metalcore vagy alternatív rock zenékért de ez jó sőt érdekes nem rossz hallgatni mondjuk jó lehet rá tombolni beindító. Akik ezt a műfajt szeretik ajánlom.
Érdekes zene van benne minden műfaj Black metáltól minden bár nekem nem nagyon tetszik.
Erre csak ennyit mondok hogy néha unalmas nem az én világom.A hangulata sem nagyon fogott.Ez a behatárolhatlan metál erre tuti egy páran ezt mondanák melodic black metál némi folk egyenleggel.Hát szerintem semmi köze nincs csak páran egy mondják valaminek.Ahogy a Leander el titulálták modern death metálnak.ennyi.
Bár az album nem rossz de élőben nem nyerték el tetszésemet fezen fesztiválon.Ahhoz képes hogy Thrash játszanak lehetne kicsit keményebb is az album mondjuk én valami pörgősre képzeltem volna.Na mindegy ez tudták hozni.
Tetszik! Nagyon jó a női énekes, a témák is jók, csak pár helyen klisésnek éreztem egy picit. Egyszerűen "túl ismerős" néhány dallam, túl kiszámítható. Illetve, hozzátenném, hogy a változatosság a doom albumokon is képes lenne gyönyörködtetni...
Valószínűnek tartom, hogy én vagyok a legválogatósabb "zenefogyasztó" a mostani hangpróbán, hisz 90%-ban csak doom-ot hallgatok, (ez az egyik oka, hogy nem szoktam pontozni veletek, mert szinte minden más érdektelen a számomra), így igazán meg tudom érteni, ha valakinek az étkezési szokásaival nem fér össze a Szemantikai háromszögek vagy általánosságban stílusok, rétegzenék. Az is való igaz, hogy ez egy nehezen emészthető album. Viszont számomra kifejezetten pozitív változásokon ment keresztül a GuiltThee. Az előző anyag "Core-os" elemei eltűntek, kaptunk "férfi kórust" (!), és egy új hangszert, amit nem akármilyen szinten szólaltatnak meg az anyagon. Nem tudom, hogy ki ismeri Havasi Balázs munkáit, de a szaxofonon művelt csoda az ő eladásainak a színvonalát hozza. Nem csak a zene maga, de a hangzás is fejlődött, ami lassan megcsúfolja a "profi stúdiók" munkáit. Ha nem is esik egybe az album a személyes ízlésemmel, az anyag mindenképpen lenyőgöző teljesítmény, gondos, hiteles (!) munka, és nem utolsó sorban kellemes hallgatnivaló. Eképpen alakul az adott pontszámom is. Sajnálom, hogy Magyarországon nem kaphat nagyobb figyelmet egy ilyen produkció. \m/

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 213. 214. 215. 216. 217. 218. 219. 220. ... 502. Horizontális nézet

2012. augusztus 25.

  Arjen Anthony Lucassen - Lost In The New Real
bahon
A Forest of Stars - A Shadowplay For Yesterdays
oldboy
Testament - Dark Roots of Earth
lostmind17
Nachtmystium - Silencing Machine
Pistike66
GuilThee - Szemantikai háromszögek
Summoning
The Slow Death - II
viribusunitis
Mgła - With Hearts Toward None
Redrum
Fear Factory - The Industrialist
Perszepeta
L'Alba di Morrigan -  The Essence Remains
Grimmjowgod
Periphery - II - This Time It's Personal
bandeeraz
   
  1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.  
baathory 7.5 10 5 9.5 8.5 8 6.5 6 6 5 7.2 baathory
bahon 9.5 5 7 4.5 5 4 4.5 6 7 6 5.9 bahon
bandeeraz 7 7.5 8 8.5 5.5 5 6.5 8.5 7 8 7.2 bandeeraz
Belial 6 5 6 9 6 8 8 4 5 0.5 5.8 Belial
boymester 9 7 8 7 7 5 7 9 6 3 6.8 boymester
Grimmjowgod 10 6 7.5 4 8 5 5.5 6 9.5 6 6.8 Grimmjowgod
insomnium 4 5 8.5 8 7 9.5 9 3 7 3 6.4 insomnium
Irsfa 9 9.5 7 7 8 5 6 4 5 6 6.7 Irsfa
jpeter 5 9 8.5 7 7 10 6.5 6.5 6 3 6.9 jpeter
lostmind17 4 4 9 5 6 5.5 4 6 4 6 5.4 lostmind17
oldboy 8 9 7 6 9 5 5 8 7 6 7 oldboy
Perszepeta 9 10 6 9 8 8 8 9.5 6 5 7.9 Perszepeta
Pistike66 8 9 6 9 8.5 9 8 8 4 3 7.3 Pistike66
Redrum 8.5 7 6 6.5 5.5 4.5 9 5 6 7.5 6.6 Redrum
viribusunitis 7 7 8 7 7.5 10 7.5 5.5 6 4 7 viribusunitis
Nagaarum 7 8.5 7 9   8 8.5 7 6 2.5 7.1 Nagaarum
thomas_lord 7.5 4.5 6 5.5 5   6 7   6 5.9 thomas lord
Summoning         9 7.5         8.3 Summoning
  7.4 7.3 7.2 7.1 7.1 6.8 6.7 6.3 6.1 4.8 6.7  
Arjen Anthony Lucassen - Lost In The New Real A Forest of Stars - A Shadowplay For Yesterdays Testament - Dark Roots of Earth Nachtmystium - Silencing Machine GuilThee - Szemantikai háromszögek The Slow Death - II Mgła - With Hearts Toward None Fear Factory - The Industrialist L'Alba di Morrigan -  The Essence Remains Periphery - II - This Time It's Personal    
Nagaarum 2012. augusztus 25., szombat, 20:12
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2379
Válasz bahon üzenetére:


Szívesen, jöhet a következő lemezetek is!
(Azért hét kis rovátkát bekarcolhattál volna... 8-| )


Gondolkodtam rajta, de aztán mégsem :-)
bahon 2012. augusztus 25., szombat, 20:09
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2837
Válasz Nagaarum üzenetére:

Köszönjük mindenkinek a pontokat, és az észrevételeket! Élmény volt őket olvasni! :-) (b)

Szívesen, jöhet a következő lemezetek is!
(Azért hét kis rovátkát bekarcolhattál volna... 8-| )
Nagaarum 2012. augusztus 25., szombat, 20:03
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2379
Köszönjük mindenkinek a pontokat, és az észrevételeket! Élmény volt őket olvasni! :-) (b)
thomas lord 2012. augusztus 25., szombat, 18:38
thomas lord
Csatlakozott:
2009. november 5.
Hozzászólások: 10865
Válasz oldboy üzenetére:



Szerintem arról, hogy a Mgla kommentjében erős 6.5 pontot említesz, de csak 6 pontot írtál be a kis pontozó négyzetbe... (whistle)
Ez így önellentmondás.

Igen!Nem baj biztos elnéztem.Közben megondoltam magam.:)
Perszepeta 2012. augusztus 25., szombat, 18:10
Perszepeta
Csatlakozott:
2010. szeptember 28.
Hozzászólások: 1308
Válasz bahon üzenetére:

Három év kellett, hogy aranyat kapjon egy ajánlásom! (w00t)
Jipíííííííí!!! ^^

Gondolj bele, Lucassen is ennyit dolgozhatott ezért, mint te :-D
bahon 2012. augusztus 25., szombat, 18:04
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2837
Három év kellett, hogy aranyat kapjon egy ajánlásom! (w00t)
Jipíííííííí!!! ^^
Nagaarum 2012. augusztus 25., szombat, 17:28
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2379
Válasz bahon üzenetére:


Köszönöm!
Viszonzásul kijavítalak, mert különben rosszul kerülök emlékeid raktárába. (Meg különben sem bírom ki okoskodás nélkül. |-D )
A mozdonyokról csak annyit tudok, hogy ha hangosodik, akkor jobb elmenni előle. (A személykocsikkal foglalkozok.)
:-)


Ha hangoskodnak, azok elől is... (G)
bahon 2012. augusztus 25., szombat, 16:51
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2837
Válasz Perszepeta üzenetére:


Na most legalább kipróbáltam a vertikális nézetet, ugyanis 1x néztem, azóta sosem használom :-) Bahon-MOZDONY-mesternek újfent igazat kell adnom (hrhr)

Köszönöm!
Viszonzásul kijavítalak, mert különben rosszul kerülök emlékeid raktárába. (Meg különben sem bírom ki okoskodás nélkül. |-D )
A mozdonyokról csak annyit tudok, hogy ha hangosodik, akkor jobb elmenni előle. (A személykocsikkal foglalkozok.)
:-)
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.072 seconds to render