Érdekes, szuggesztív, merengős zene, épp csak el nem tudom képzelni, magamtól ezt mikor és miért állnék neki hallgatni. A metal archives-os stílusmeghatározásnak viszont mindhárom szava mögé tennék egy kérdőjelet.
Szerintem viszont a minőség rovására ment a mennyiség, egyáltalán nem egyenletes a színvonal, és az erősebb részek fényéből igencsak elvesz az, mikor az ember már nézegeti az óráját. És persze ennek a lemeznek szó szerint sok időt kell adni, de ez itt most nem pozitívum. Mindamellett tetszik nagyon sok jól sikerült kísérlet benne, és tudnék belőle egy 10 pontos lemezt lefaragni, csak a gond, hogy egy 6-ost is. Meglátjuk még. Megláttuk.
Kissé megunhatónak éreztem, meg ez már túl gonosz. Távozz Sátán!
A borítót inkább nem nézegettem, a tartalom meg olyan tisztességes, monoton zúzás, amiben szerintem az hatna furcsán, ha bármilyen technikai bravúrt hajtanának végre. Eléggé zombifejem lett tőle a végére.
Nem nőtt a szívemhez ez a lemez (sem). Ugyanakkor bizonyos értékeit csak elismerem, pl. a dalírás jól megy, és most gondoltam először azt, hogy azt a Jani gyereket talán nem is rosszabbra cserélték. Az éneket sose szerettem, a szinti is időnként sok (pl. I have right, meg ott a gyerkőc is, aki jól megmondja), ráadásul túl hosszú az egész és le is ül a közepétől, mégis pozitív a mérleg.
Valószínűleg tényleg nem egy kiköpött funeral doom lemez, mert akkor nem kerültünk volna átmeneti barátságba sem. Egyébként pont a lassabb részeknél érzem azt, hogy sikerül 100%-ig a hangulatteremtés, a gyorsulásoknál ez mintha elillanna néha.
Nagyon szép.
Ha lenne még 2-3 Enter The Gates rajta, talán nem találnám rendkívül egysíkúnak és unalmasnak.
Ez akár nagyon tetszhetne is, de nincs így, nem is volt. Persze, ügyesek, a basszeros meg is kapja a tízest szó nélkül. Viszont nálam pont a hangulat elem nem működik, erőltetettnek érzem, és abszolút nem tudom értékelni, ahogy a csaj játszadozik a hangjával.
Az az érzésem ezzel a zenekarral kapcsolatban, hogy igazán jó akkor lenne, ha fejben eldöntenék, hogy a mesterkéltség és sablonosság elkerülése végett nem ragaszkodnának a tukatukás részekhez és a sátánhoz, csak mert az "kell" az ilyen zenébe, hanem mernének még többet mutatni magukból. Na mindegy, összességében tetszetős lemez, és mivel biztos forrásból tudom, hogy az ajánlója se ismerte, csak benyomta ide gyorsan, látva, hogy a kör indulása előtti utolsó órában is csak 9 lemez van, hát egész szerencsés választás volt.
Nem lettem Omniai...
Csak sajnálni tudom azokat, akik mondjuk az I Have A Right tiszta érzelmei helyett erre a ...-ra vágynak. Nagy baj van a világgal...
Neoborzalom igénytelenség.
Ezzel a muzsikával marslakókat lehetne hazazavarni. Igaz, a vénuszlakóknak tetszhetne, de azok meg ritkán tesznek látogatást a túl magas Ph-jú bolygónkon. A korong csomagolása meg olyan romantikus...
Kijöttek a hullámvölgyből (ha egyáltalán náluk lehet ilyet megemlíteni :)) és ismét tarolnak! Profik!
Ti tudjátok...
Kitaro és Vangelis dallamok gyűjteménye, ám több pontot nem ér. Hogy miért? Egy kérdés a válasz: tudod, hogy mi a különbség a sárgarigó és a némakacsa között? Az első művész, a másik csak művészkadő.
Ahol olyan ügyesen lopnak Amon Amarthot, mint segélyesék a vasast, meg tyúkot, ott egészen pofás a dolog. Amúgy csak minőségi csapkolódás - műértőknek. Tehát nem nekem...
Hosszú időre bevéste magát a lejátszómba, ezért a jó pontszám sem maradhat el. Hatalmas a hangulata!
Már majdnem meghetesedett a lemez! De mert figyelembe vettem, hogy első hallgatásra simán kidobtam, vissza is vettem a lendületből.
Nekem végig az járt a fejemben, hogy ez tkp egy triphop lemez, amit stoner zenészek játszanak. Mondjuk én azt a bizonyos szikrát nem éreztem, amit egyesek éreznek, hallanak, de jól esett hallgatni, úgyhogy megérdemli a "jó lemez" minősítést.
Ennek így ebben a formában semmi értelme. Kár azért a temérdek jó témáért, amit a kritikán aluli ének, a dinamikátlan dob, és a felesleges művészieskedés tönkretesz. Meg szólhatna nekik valaki, hogy a disszonancia nem egyenlő a hamis gitárral. Mondjuk össze tudnék vágni ebből egy 50 perces lemezt, ami tetszene is, ezért nem tudom ennél jobban lepontozni.
Ha komolyan veszem 4 pont, ha poénra, akkor 8, úgyhogy legyen egy közepes érdemjegy. A szar hangzás meg biztosan fontos eleme a Faustcoven művészetének, de ezt már a kilencvenes években sem nagyon tudtam tolerálni.
Nem akarok bigott középosztálybeli amerikaihoz illő felháborodással írni erről a lemezről, ezért csak annyit jegyzek meg: nem élveztem.
Na lássuk csak: volt rajta három jó dal, az 3 pont. 7 húros gitárt hallottam, az már így 4 pont, emellett végig tudtam hallgatni, az így 5 pont. Most vacillálhatnék azon, hogy a Faustcoven lemeze valóban értékesebb-e ennél, hiszen arra 6 pontot adtam, de ott legalább nem bendzsóztak.
Nem ismerem a stílus mezőnyét, így nem tudom, hogy mennyire kiemelkedő ez a lemez, de engem maradéktalanul meggyőzött. A hosszú dalok ellenére egy percre sem unatkoztam. Kritikaként annyit tudnék megjegyezni, hogy néhol egy picit jobban lehetne építkezni, és témákat kibontani, mert bizony volt olyan érzésem, hogy egy-egy téma csak úgy oda lett dobva a szám közepére, hogy feltétlenül 10 perc felett legyenek. De összességében teljesen rendben volt.
Amellett, hogy gyönyörű dallamokat rejt a zene, totálisan céltalannak érzem, de lehet, hogy csak én nem tudok mit kezdeni az ilyen zenékkel. Sehol egy csúcspont, egy lebilincselő pillanat, csak csordogálgat előre szép lassan. Azon sem lepődnék meg, ha kiderülne, tévedésből a gitár-dob-bassz nélküli verziót adták ki, és ez csak a zenei alap.
Ez egy jó kis death metal lemez, mégha nem is túl eredeti. Kicsit olyan érzésem van, mintha a Vaderbe beszállt volna az egyik Hatebreed gitáros:)
Ez egy jó album lehetne, ha nem lenne tele töltelék témákkal (pl. Genesis főriffje már egy amatőr magyar zenekarnál is ciki lenne). Az avantgárd hatásokat pedig sohasem bírtam. Volt néhány szám, ami nagyon tetszett (A slow vertigo, Dystopia), a többiben is vannak jó pillanatok, az énekescsaj elég nagyszerűen nyomja, de ez inkább egy félresikerült próbálkozás.
Nekem sem áll össze ez az album. A probléma okát én abban látom, hogy a srácok két lovat akarnak megülni, egyszerre akarnak maszkos black metálosok és modernek lenni. Ez így nem megy. Ja, és sajnos a dalírás sem.
Ha fel szeretnék emelkedni egy magasabb létsíkra tuti ezt a zenét rakom be, de addig csak egy álmos, fáradt emlék marad.
Velük kezdtem, mert tartottam tőlük (főleg a hossz miatt, érdekes módon nem fulladt unalomba... na jó az idő múlásával nem mindig álltam a helyzet magaslatán :D ). Végül is meglepődtem, pozitív csalódásként könyvelhetem el.
Érzelmek: 80%-ban "f*szom kivan már ezzel", 20%-ban "ez nem is olyan rossz".
Nem jön be se a hangulata, se a hangzásvilága, se... -tíz perc múlva- Ennek ellenére még mindig kellemesebb, mint egy gyökérkezelés.
Nem egy 'Ecliptica', de azért tudnak ők zenélni... a maguk stílusában... amit már nagyon unok.
Lehet nem kéne ilyen korán kijelentenem, de nálam mindent visz ebben a körben. Erről az úthenger, az aszfalt, és a mókus története jut eszembe.
Tényleg gyönyörű, de valahogy nem tudom elképzelni, hogy hosszútávon kielégítse a zenei vágyaimat. Az pedig nem lenne rossz :D
Tucatzene bizony, de legalább JÓ tucatzene. Bár inkább lenne egy szar, de egyedi, ötletes zene... jobb pontszámot kapna.
Ez még lehet feljebb pontozódik majd a végén... Majdnem minden téren hozza a nagyon jó szintet.
Jó, az egyetlen probléma, hogy egy kicsit sablonos, de ettől függetlenül végig szórakoztatott, és lekötötte a figyelmemet. Sőt, lehet hogy több hallgatás után rá is függök majd.
Hát, ez rémes...de az is lehet hogy csodálatos...nézőpont kérdése!
Egyet tudok érteni a többiek által adott pontokkal. Már régebben is éreztem, de igazából ez a lemez ébresztett rá arra, hogy a metálzenén belül jelenleg toronymagasan a black metál a legérdekesebb stílusirányzat. És még innovatív is, bár a Dodsengel pont nem annyira újító szándékú. Ha a Sonata Arcticából kellett volna lenyomnom 150 percet, most biztos valahol a sürgősségin lennék!
Ez sem egy szanaszét bonyolított anyag! Viszont minden oké vele...néha kifejezetten olyan, mintha a Motörhead-et hallanám, kb 10%-ra visszavett sebességgel!
Borzasztó egyhangú a lemez, ha 10 másodpercet hallottál belőle, hallottad az egészet. A gitárok végigzümmögik a teljes lemezt, nulla témákkal variálva. Na, majd az új Grave lemez talán odapörköl!
Borzasztó kínlódás volt végighallgatni. Érdektelen ez a lemez számomra, már az Unia is az volt. Nagy fan nem voltam soha, de az első 2-3 Sonata albumot eléggé kedveltem.
Már épp kezdte kedvem szegni hogy ez a kör sem lesz a csúcsok csúcsa, erre itt van ez. De miért csak 45 perc? Annyi idő alatt ez a zene ki sem tud rendesen teljesedni!
Minőségi és kidolgozott alkotás, de a The Moon and the Nightspirit közelébe sem ér.
Tavalyi bemutatkozó lemezük óta első helyen áll nálam a német csapat ebben a cizellálatlan death metál stílusban...A borító viszont itt is ultraszar! :Đ
Talán ez az első eset, hogy Code666 anyagban nagyot csalódtam. A zenei alap számomra semmit sem jelent, izgalommentes, a női ének pedig ebben a közegben szimplán nem tetszik.
Továbbra sincs nagy ingerenciám a szimfometálokra, legyen az death vagy black, bár az is igaz hogy felettébb sok értékelhető megmozdulás található a lemezen. De igazából még most, az uborkaszezonban is van sok más, amivel lehet az időt múlatni...
Lüktető, hipnotikus, unalmas, álmosító...zzzzzzz
Kiemelném az Asphyxia című tételt, mert a nagy masszából az keltette fel leginkább a figyelmem. Ez az album, aminek a pontja még képlékeny, akár több is lehet.
Kellett egy kis akaraterő, de jelentem sikerült. Olyan ez, mint az olimpikon, aki sosem nyer, de végig csinálja, még a vállát is megveregetik, de igazából leszarja mindenki.
A sikertelen szerelmi (vagy nemi) élet középszerű levezetése.
Gagyi szar. Rohadtul elfáradtam, pedig korábbi albumaikat is volt szerencsém hallani és akkor nem volt ilyen ellenszenves, amit csinálnak.
Biztos öregszem és egyre zsémbesebb vagyok, de ez már nem kell.
Erős. Finom, de sokat kell rágni.
Régen sok ilyesmit hallgattam, Arcana is van eredetiben, de ma már nagyon unom.
A sok átlagos közül az egyik.
Közepesen gyenge randi.
Ez sem emelkedik ki a sok hasonszőrű közül.
A kezdés nagyon biztató. A hangzás is. És a folytatással sincs baj. Ez a zene úgy üres, hogy teljesen ki van töltve a tér. A pont változhat, valószínűleg felfelé. Csak azt nem értem, hol ebben a stoner.
Az első lemezt 10-nek, a másodikat 9-nek éreztem, de rájöttem, hogy csak az agyam fáradt el. Ha a kettes lemezzel kezdek, akkor a helyzet fordított, szal 10/10. No és van rajta női ének. Sheol! :-D Én rájöttem, hogy miért ilyen hosszú ez az anyag... Szerettek volna bemutatni mindent, ami csak jó lehet a black metalban.
Ez undorító. A pontlevonást a nagyon enyhe stoner hatás miatt kapják. A szövegeiket meg dugják fel maguknak!
Förtelmes borítóhoz förtelmes zene. Olckúl detmetál? Egyébként jó lenne, csak pokolian egyhangú. Szinte az egész lemez egyetlen Aisz hanggal végigbasszerozható. Ennél azért többet igényelek. A hatodik dalnál felmentek H-ra. Hihetetlen. No meg a hörgés is nagyon fárasztó...
Voltak rajta dalok, amik kimondottan tetszettek. Ja! És egyetértek Grimmy-vel. Nem egy Ecliptica.
Nem vagyok nagy Esoteric szakértő, de szerintem nem hasonlít túlzottan arra. Max az "ének". Szerintem ez jobb, és jobb a hangzás is, mint a legutóbbi Esotericen. Meg nem is csak funeral doom ez. Keverék stílus.
Tökéletes. Szerintem a Moon And The Nightspirithez képest is.
Tucatzene.
A nő hangján kívül mást nem nagyon élveztem benne. A progos össze-vissza témakapkodás, halmozás, gabalyodás... zakato... nnnymh... ööö... Na szóval ilyen. A nyugodt részek jók lennének, csak az az idióta kényszeres variálás, ami nélkül ugye nem lehet dolgozni :-S. A Genesis nagyon bejött mondjuk, még ha a főriffje tényleg szar is.
"Lyrical themes: Satanism, Anti-Christianity", írja a Metal Archives róluk. Azért jót röhögök ilyenkor azon, hogy egy szép hangulatos zenét hallani emellett. Valahogy a Dodsengel sátánista színháza hitelesebb. Ennek ellenére nem húznám le, mert tulajdonképpen tetszett.
Nem tudtam vele mit kezdeni, engem nem kötött le, nekem ez túl szellős...
A legjobb példa ők arra, hogy a mennyiség nem megy a minőség rovására. Egyben fogyasztva valószínűleg káros az egészségre, de amúgy kihoztak szinte mindent, amit egy black metalból lehet. Kétséges, hogy mennyire lesz elég a 2 hét, hogy megfelelően kielemezze az Imperatort bárki is (már aki igazán akarja), mindenesetre számomra a pontszám az egyáltalán nem kétséges!
Csúnya zene, a gonosz is jelen van, de minek, ha lángja nem elég tüzes? Én legalábbis nem sok kapaszkodót találtam ebben, pedig az alap recept jó, csak a szakács kihagyta a csípős paprikát, ami kéne egy ilyen főztbe. (Persze a szakácsnak közben nagy a szája, de ezek után nincs értelme...)
A háttérben elment netezgetés közben, amúgy számomra teljesen átlagos cucc volt, igazán maradandó élményt nem nyújtott.
Sosem vonzott ez a zenei világ, ettől függetlenül fincsi ez a muzsika, csak kár hogy nem nekem.
Kellően súlyos, de nem a "legszigorúbb" funeral doom lemez, értve ezt a hosszára, és az átlagnál több "gyorsabb" tempókra is. Ez persze semmit nem von le az értékéből! Az Esoterichez áll amúgy legközelebbi rokonságban, de egy hangyamillimétert alulmarad a Faal hozzájuk képest. Abszolút lenyűgözött, magába szippantott ez a lemez, ezt kénytelen vagyok megfelelően honorálni...
Csodálatos zene, a korai korszakukat idézve, 2012-es köntösben. Rám óriási hatással van az összes munkásságuk, mégis elfogultság nélkül kapják meg tőlem a 10 pontot! Persze többször meg kellett ehhez hallgatni, de nekem már elsőre is nagyon tetszett.
Maradok a Vadernél, ez csak egy átlagos utánzat. Nem nevezném azért rossznak sem, csak feleslegesnek.
Régóta ismerem ezt az albumot. Először nagyon tetszett, de aztán egyre inkább megkopott a fénye. Jónak jó, érdekes és változatos, valamiért mégsem hallgatom szívesen.
A hangzás nem tökéletes, és nagyon messze vannak például a Carach Angrentől, de kellemes hallgatni való volt. A pontszámban pici jó indulat is benne van, de szerintem nem fogom megbánni.
Különleges hatása van.
Év lemeze gyanús. Csak bírni kell cérnával. :-)
Nagyon csúnya zene. :-) De persze pont ettől jó.
Nagyon csúnya zene 2. :-) Nem lenne rossz, csak tényleg egysíkú, persze ebben a ronda, puritán műfajban nincs nagy tere a változatosságnak, ez is tény. Régebben biztos még jobban tetszett volna.
Már készültem egy 3-4 pontos lehúzásra, de nem tehetem, mert nem olyan rossz ez, csak épp nem a szívem csücske a stílus. Sokkal rosszabbra számítottam.
Igen jó muzsikát hoztak össze a hollandusok az egyik kedvenc stílusomban. Valóban nem tisztán funeral doom, de így talán még jobb.
Szép, de én sajnos a csúnyát jobban szeretem... Én is azok közé tartozom, akik hosszabb távon nem nagyon tudnak mit kezdeni az ilyen zenékkel, egy ilyen nálam legfeljebb pillanatnyi élvezet lehet.
Valóban jó lemez, még ha nem is valami nagy különlegesség.
Ez is kellemes muzsika, és ez egy igen jó kis kör volt végre. :-)
Kellemes, de szinti nélkül jobban szeretném.
Az előző lemezektől nem estem hanyatt, de ez most nagyon eltalált. Itt kérem minden a helyén van, az emelkedett hangulat, az eltalált hangzás, a jó dalokról nem is beszélve. Egyedül az introként funkcionáló Addis túlzott hossza zavart.
Tényleg inkább ez, mint a gyomortükrözés. Igaz, azon előbb túl van az ember....Számomra ez majdnem hallgathatatlan. Nem is ment minden szám végig....
Faék egyszerűségű zene, de nagyon rá tudok mozdulni. Pláne, ha ugyanez death közegben jön elő....
Sűrű és morózus zene ez, tényleg nincs tele hangszeres villantással, de azért apró zenei finomságok észrevehetők. (Példának okádék a Flesh for Living utolsó fél percében hallható masszív riff és az azt kiemelő cinjáték óriási.De folytathatnám a sort....)Remek album a magamfajta őskövületeknek.
Továbbra sem hallgatom az ilyesmi zenéket. Nem köt le, nem jelent semmit. Lehúzni meg nincs szívem, mert hallhatóan odatették magukat a fiúk minden tekintetben...
Közel sem tökéletes, de igen figyelemre méltó anyaggal
rukkolt elő a holland zenekar. Az előző lemez is tetszett, ez még jobb is. Az éneken és a hangzáson lenne mit csiszolni, de most emiatt nem vonok le pontot.
Ők is elismert művészei egy olyan zenei világnak, ahol kevés igazán tehetséges csapat dolgozik és még kevesebb kiemelkedő lemez készül. Nem ők a kedvenceim, de tény, hogy van helyük az élmezőnyben.
Az előző albumnál fényévekkel jobb lett ez. Összeszedettebb dalok,izmos sound, feszes ritmusmunka. Jöhet a harmadik.
Női énekes proggi cucc...Khm. Vagy olyan gothic metál banda, ahol a dalok még szétesnek?
Már az első szinti futamnál felállt a szőr a hátamon, ezen a vokál és a mesterkélt hangzás sem javított. Egyike a semmitmondóan jellegtelen lengyel zenekaroknak.
Alapján véve nem rossz zene bírom az ilyen Stoner/Doom zenét.Bár érdekes módon van benne szimfonikos rész is.De azért nálam nem rontja el az album atmoszféráját.Szóval tudom ajánlani.
Hát őszintén unalmas és csapni való az egész album.Bár lehet hogy tudnának jobbat is csinálni,de ezt jó elkúrták.
Sose szerettem ezt a bandát,mert végül is nem vonzót sose ez a Stratovarius kópia zene.Ez a csapat sose tudott valami ujjat felhozni.Csak a szokásos power metálját.Jó lenne valami pluszot hozzá rakni a zenéjéhez,mert ez egy rakás fingot sem ér.
Elég hosszú egy album,de megéri ,mert hát a Funeral Doom csapatoknak legtöbbje mind ilyen hosszú.Szóval ígéretes album.Soknak nem fog tetszeni vagy igen,de mindenki maga döntse el aki szereti ezt a műfajt.
Elég érdekes folk zene.Bár elég nyugtató kis stresszes munka után érdemes hallgatni.Minden Folk zene kedvelő embernek ajánlom.
Hát nem nagyon nyerte el a tetszésemet ez a Death Metal.De azért megadom neki az 5-öst.
A monoton zenét is lehet érdekesebbre formálni.
Változatos, sötét és tud olyat mutatni, amit a többi 20 millió hasonló banda nem.
Semmi újdonság.
Unalmas, mint mindig.
Hangulatos, de már ezerszer eljátszott témák.
Nagyon ritkán kap el a doom, de ez a védikus, lüktető meditáció telitalálat. Nincs levonás!
A lemez hallgatásának kezdetekor teljesen véletlenül (?) egy túlhajtott és összeomlott fiatalember pszichiátriai kezeléséről írt memoárját olvastam. Érdekes élmény volt, váratlanul, tervezetlen. Azonban a történet közepesen, a zene minimálisan tudott kaput nyitni bennem. Ez kevés.
Számomra a csapat debütlemeze a mai napig 10 pontos maximális csoda. Azóta elváltak útjaink, de ez a friss lemez ismét tökéletes. Ez már nem power, nem heavy, nem szinfó, csak egyszerűen érett rockzene. Úgy érzem nem akkor születnek nagy dolgok, ha valaki erőlteti a kezdeti stílust, hanem amikor a kornak, a saját koruknak és érettségüknek megfelelő művet tesznek le az asztalra. Ma a Sonata minden tekintetben eltalálta a kort és a szellemet. Ez a tízes természetesen nem olyan tízes mint az Eclipticáé. Magukhoz mérten az.
Anno beszereztem, de már a kukában van régóta és egy hangjára sem emlékszem. Valószínűleg nem véletlenül. Kedvem sincs újra begyűjteni és próbálkozni. Valami homályos ötös oszt kész.
)
