Nem vagyok valami nagy Tyr szakértő, de belefüleltem az előző lemezekbe, és nekem ez az új sokkal jobbnak tűnik. A zene meg csak hallgattatja magát, és azon veszem észre magam, hogy jól szórakozok közben. A hangzás is nagyon zsír, biztosan ez is hozzájárul a dologhoz.
A megjelenése óta hallgatom aránylag rendszeresen, és eleinte sokkal jobban tetszett. Szóval inkább kifelé szeretek belőle az idő múlásával.
Semmi extra black metal; talán csak annyi, hogy Moloc András egyedül gyártotta le.
Lassan, de biztosan az Amorphis csak egy kellemes hallgatnivalóvá silányult. Ettől sokkal több kéne egy ekkora névtől. Tessék már fogósabb dalokat írni kéremszépen!
Nem rossz ez, lehet, hogy néha-néha még elő is fog kerülni a jövőben. Viszont én ezt a fajta zenét sokkal fülbemászóbban, urambocsá' slágeresebben szeretem; pl. olyan számok formájában, mint a Dying Sun a 2008-as lemezükről.
Ha van unalmas death metal, akkor ez az. A hangzás lehet, hogy tetszik valakinek, de engem az is idegesít. Mondjuk hozzáteszem, hogy sosem szerettem ezt a bandát. Nem volt bennem előítélet, örültem volna, ha ez most megváltozik, de sajnos nem jött össze.
Én maradok a Neuraxisnál, ha ilyesmi zenére vágyom; az ő dalaik sokkal jobban tetszenek, ez pedig már majdnem idegesített is helyenként.
Az első szám hallgatása közben még azt gondoltam, hogy kissé túloztak az 1-2 pontot adó kollégák. Mire végighallgattam az albumot, már megértettem őket. :D Az itt-ott felbukkanó értékelhető részletek miatt, és mert női énekre elvből nem adok 1 pontot, ezért kettő lett belőle. (Női ének nem sok volt rajta ezt azért hozzá kell tennem.)
A Suomi Finland Perkele van meg tőlük CD-n, de amúgy nem igazán hallgattam a lemezeiket. Nem rossz ez az új anyag; kicsit dallamosabbra véve, több hangulattal még jobb lehetne.
Nálam meg pont az énekes hangja húzza le a pontszámot; túljátszottnak és negédesnek találom.
Nem a világom a folk metal, de ezzel viszonylag mégis jól elvoltam. Tetszett az énekes hangja, kár, hogy túl sokszor nyomja el (feltételezem, hogy) a pogány népet jelképező kórus.
Engem lep meg a legjobban, hogy tetszik, de minden alkalommal magával ragadott eddig az intro szépsége és az első szám refrénje. Aztán leül jópárszor, mégis összességében szívesen fogyasztottam.
Black metal szerető énem megkapta, ami neki jár, semmi többet, vagy kevesebbet. Na jó, a Down Spiral Deperanyámkínja refrénjénél még kicsit többet is, de amúgy azt hiszem, inkább a stílust szeretem, mint magát az Infestust, és a pontszám is csak olyan, mint mikor mások odabiggyesztenek egyes lemezekhez hasonlót pl. "jó kis standard death" címszóval.
Last.fm szerint ők a hatodik legtöbbet hallgatott zenekarom. És tényleg, énekescsere előtt is, óta is tetszett, amit csinálnak, azóta talán kicsit jobban, biztos fogékony vagyok a love metalra. Klipes nótának a You I Needet választani zseniális lépés volt, szinte az egyetlen szám a lemezen, ami olyan B kategóriás.. amúgy ezekkel a finnekkel elégedett vagyok, ha a szerelem nem is olyan nagy, mint a Skyforger megjelenésekor volt; a Beginning of Times újabb egyszerű, de nagyszerű album.
Last.fm szerint ők a negyedik legtöbbet hallgatott zenekarom. Nos, ezt a lemezt aligha fogom annyit hallgatni, mint az előzőeket. Nem mondom, hogy rosszabb volna a többinél, megvannak a fülbemászó dallamok és azok a finom kis technikai megoldások itt is, amik kiemelték őket számomra a többi finn melodeath banda közül, mégis semmilyennek érzem ezt a lemezt, ami nem mer semmit hozzátenni az eddigiek eredményeihez, csak halad tovább a járt úton, ami attól tartok, megunható.
Az efféle pusztítás továbbra sem nekem való. Az Art of Redemptiont lehet, hogy beállítom ébresztőhangként, elég szörnyű hozzá.
Tényleg vannak jó pillanatai, noha oldboyhoz hasonlóan én sem érzem éppen kellemes dalcsokornak, de a változatossága és ötletessége feledteti, hogy az ének tényleg nem olyasmi, amivel meg szeretnék barátkozni. A basszerossal bezzeg igen, de most inkább nem boncolom fel sávonként, mi maradhat, mi nem :P
Az a filmzenés felvetés nem is hülyeség, akként simán elmegy bármi, mert van az ember fejében valami, amihez kapcsolhatja. Na de itt hiányzik a film.. viszont remek játék visszafelé építkezni, próbálni kitalálni hozzá egyet a zajok és hangulatok kaotikusnak tűnő halmazából. Gondolom nem játéknak szánták, de nem is élvezetokozó örömzenének, és nekem így sikerült megszelídítenem. Úgyahogy.
Ez számomra unalmas, monoton darálás volt, semmi több. Hálás lennék a rövid számokért, de kb. mind egyformának tűnt. A Cult of the Goat elején mondjuk még reménykedtem egy kis változatosságban, de büntetésből, amiért a címén röhögni mertem, az se lett jobb. A szövegeikre meg inkább nem mondanék semmit.
Legalább az a panasz nem érheti, hogy standard power, van ilyen ezer. Mert nincs. Legalábbis én még nem találkoztam eddig olyan zenekarral, ahová az énekes a nagyanyám által hajdanán oly sokat hallgatott HeimatMelodie rádióműsorból szökött volna át; itt meg ez az érzésem volt :D
Eddig csak a 2008-ban (újrakeverve kiadott) How far to asgaard nem ért fel nálam a csúcsra. Most is egy nagyon zsigerekből jövő zenét kaptam. A feröeri nyelv használata pedig még jobban szerethetővé teszi az északi hangulatú zenét.
Érdekes dolog a főzés. Ha csak tojást, lisztet, cukrot, sót, tejet és krumplit látok az asztalon, akkor még messze nem fogom tudni, hogy mi is sül ki belőle. Mondom mindezt azért, mert habár a Crimfall semmi új dolgot nem alkalmazott (mondhatni számtalan más zenekartól merített ihletet), a végeredmény igenis egyedi lett. Bravó! Nagy meglepetés!
Az nem jó jel, ha a lemez hallgatása közben többször megnéztem, egyre apadó türelemmel, de dagadó zaklatottsággal, hogy mennyi van még vissza. Körülbelül így érezhet a feszültség is nyáron a sínekben. Ó, ió, ció, áció, táció, atáció, latáció, ilatáció, dilatáció!
Nem alkotnak több "Elegyet", az biztos, de ez az évek óta kikevert oldat is iható éjjel-nappal. Nagyszerű kört futottak, de nem lett pályacsúcs.
Egy kis változatosságért cserébe feljebb is tolnám, de azért a "nyócfél" is mutatja, hogy nem végzi majd a szedercefre között. Habár ki tudja, lefőzve lehet, hogy megérne még egy felest!
Pár ötlet; így öt lett.
Kétszer meghallgatva azt kell, hogy mondjam: nagyon jó zene! Nem, ez így nem igaz; javítok. A zene nagyon jó (változatos, ötletes, jól szól, minden hangszer kiveszi a részét amolyan Dream-esen, még ha a stílus nem is hasonlít)! És énekescseréért üvölt minden egyes tüdőürítésével.
Egyetlen röhejes zörej, zaj, hang nem maradt le a lemezről. Hacsak annak a hangja nem, amikor a türelem végtelennek tűnő poharába az éppen belehulló csepptől túlcsordulva a peremen hangos robajjal alá nem hull a síró lélek.
Újdonság-keresők! Nem ez az.
Mathias Blad eleve nem rendelkezik unalmas hanggal, de ha ilyen hangulatos, változatos és minden hangjáról felismerhető Falconer muzsikaszó támogatja, akkor bizony a végeredmény garantáltan pazar! (Az angol nyelvű bónuszok nélkül a lemez sokkal jobb!)
Gyönyörű hangja van a csajnak.
Az előző lemezek kicsivel jobban tetszettek, de az új lemezük is nagyon jóra sikerült.
A megjelenése óta állandó vendég. Remek album!
Jobb, mint a Morbid Angel új lemeze, de a zenészek tudásán kívül semmit sem tudok értékelni benne. Kemény fizikai meló mellé ajánlom! :-)
A basszusgitáros tényleg nagyon jó, bár a többi hangszeres is. Tetszett az album, de nem valószínű, hogy túl sokat fogom hallgatni, mert nem az én stílusom ez a prog.-tech-matek-metal.
Olyan érzésem volt, mintha filmzene albumot hallgatnék. Egy-két dalt leszámítva semmi sem fogott meg benne.
A lemezborító fantasztikus és ha az ember vadulni vagy törti-zúzni szeretne, akkor ez a lemez mindenképpen megfelel a célra. :-)
Blad nagyon visszafogottan énekel, de nem értem miért. Ez senkinek sem tűnt fel a stúdióban, amikor visszahallgatták? Miért nem szóltak rá, hogy - mi a fasz van veled? :-) A zenével és a nótákkal nincs gond, de ez az erőtlen éneklés nagyot ront az összképen. Sajnálom.
Valamiért úgy hittem, hogy a Tyr északi vonszolóst gyűr, nem pedig sörös csürdöngölőst. Így jobb... a pontszám is.
Hiába a fantasztikus hangszerelés, a megannyi hangszer (hangszín) felsorakoztatása és az egészen kiváló női ének. Nem találom benne azt, ami megragadná a figyelmemet. Hakkinen hangja pedig katasztrofális, csak ront a helyzeten.
Fölöslegesek a 8-9 perces megfejtések, elvégre nem Dream Theater-nek hívják a "bandát". Ja és maga a zene sem "gyere be".
Valamiért az első néhány hallgatás alkalmával nem talált be az új Amorphis lemez. Aztán elkezdett működni és elsöpört. Nem mondom, hogy jobb, mint a Skyforger vagy a Silent Waters, de eléri azok szintjét.
Kiváló lemez. Lars énekhangja azért hiányozni fog majd.
Számomra ez csak hamu (illetve lomtár).
Borzasztóan megcibálta az idegrendszerem. Nem terveztem a sörözést, de ehhez kell vmi szesz... igaz, a stop-gomb se rossz megoldás.
Az Armod a jobban sikerült Falconer lemezek közé kerül. Mathias Blad inkább olyan, mint egy zengő hangon mesélő dalnok, nem pedig metal énekes; egyedi orgánum.
Úgy vagyok velük is mint a Turisassal, hogy próbálkozom velük rendületlenül minden egy megjelenéssel, de stílusukhoz képest mindkét banda túl összetett zenét játszik,ami erősen a dalok rovására mehet.
De kétségtelenül ez a lelgjobb Tyr eddig azt hozzáteszem.
Azalatt a 3/4 óra alatt mig szól, teljes erőbedobással és intenzitással kapjuk a remek dallamokat, de miután végetér gond nélkül váltok másra.
De akár a Falconer zenéje esetén, itt sem az a lényeg hogy beleborulva pörgessük le napjában 500x!
A jó black metál hallgatása nem évszakfüggő, a tucat anyagokat viszont még a zord tél se menti meg :D
Ilyen se volt még velem, egy darab kiemelkedő dalt nem találok , csak ez sajnos nem azt jelenti hogy egységesen erős az album, hanem hogy egységesen semmitmondó és üres.
Nem a nagy meglepetésekről híres a BFD, de már kezdetektől fogva élvezetes számokat képesek lerakni az asztalra.
Még az amcsiknál is tucatjával vannak jobb death metál bandák, így aztán fel nem foghatom hogy a Hate Eternal mitől vívott ki akkora ismertséget világszerte. Nem kellett sok hallgatás hogy rájöjjek, ez bizony nem egy jó lemez..
Elég sok méltató kritikát olvastam már erről a lemezről az elmúlt hetekben, így azt kell feltételeznem hogy bennem van a hiba, de hiába patent minden, túl szép ahhoz hogy igaz legyen. Teljesen Augury/Neuraxis utánérzés, hát nem hiába kanadaiak ezen bandák is.
Biztos tud valamit ez az album, ha már ennyire meg kellett osztani a nagyérdeművel...
Sokat szelídült erre a lemezre az Impaled Nazarene egykor kíméletlen zenéje, de ezek a punkosan lüktető szerzemények sokkal közelebb állnak hozzám.
Némely dal nem vicc, de a vokált leszámítva még egy Agnostic Front lemezre is felférne!
Szerintem a Falconer zenéje mindigis inkább a gyors kikapcsolódás tudta nyújtani, semmint a heteken át tartó elmélyülés élményét, és mint ilyen teljesen a célnak megfelelő. Ráadásul az első négy lemezükre simán azt mondom hogy a folkos power metálok krémje.
Mást vártam és sokkal jobbat kaptam.Első találkozásom a bandával kifejezetten pozitivra sikeredett,Mostantól szemem a pályán.
Négy meghallgatást követően sem válltot ki belőlem semmit.Teljesen semleges kémhatású,számomra langyos viz.Nem hinném,hogy a jövőben előkerül.
Ha még több Down Spiral Deperanyámkinja kaliberű nótát találhattam volna,az én pontom is tovább tartott volna.
The Karelian Isthmus:elment mellettem,csak késöbb az Elegy után fedeztem fel értékeit.Tales From The Thousand Lakes:a megismerés.BASF másolt kazetta ronggyá hallgatva és az osztálytársak kérdő tekintete,hogy lehet ilyen szart szeretni.Elegy:a nagy szerelem.Háromszor vettem meg a műsoros kazit,mert fostam,hogy begyűri a ótvaras magnóm.Tounela:a szakitás.Vagy százszor meghallgattam,de nem müködött.Mint ahogy az azt követő összes többi sem.Most a három albumos Amorphis kiadta tizedik nagylemezét.Én meg azóta is várom a negyediket...
Elcsordogált különösebb izgalmak nélkül.A voksom én is a Black Sun Aeonra teszem.
Bárminemű épitő szándékot nélkülöző csupasz,pőre agresszivitás.Biztos van aki rajong az ilyesmiért.Elfogadni el tudom-ettől is szinesedik a világ-értékelni azonban nem.
Rohadt nagy kár volt ezzel kezdeni,nem tudom lesz-e kedvem mást is hallgatni az elkövetkezendő két hétben.Igy a HP befejezése is erősen kétségessé vált számomra.Friss ,lendületes, progressziv,rendkivűl összetett és mégis baromira fogós alkotás.Áll a padlón,széklet a bokán!!Mi a max.,ha nem ez?
Bár más a stilús,mégis fiatalságom HC imádatát idézte fel bennem ez a bő fél óra.A srácok mértéket tartani tudnak,azonban fogós,változatos témákat irni nem.
Nem egy nagy megfejtés ez,de mindenképpen szórakoztató hanganyag.Amolyan középmezőny alsó széle,közepe.Azért a néhány eltalált gitárszólóért még egy dicséretet is kéretik bevésetni a bizonyitványba.
A féllakodalmas süsümetálok közül, ez még egész elviselhető.
már sokadszorra szórakoztat el kellemesen, így jár a jó értékelés
Kiváló, stíluskereteken belül mozgó, ám jó számokkal operáló black formáció.
Nem is olyan rossz, mint amire számítottam a Tomi Joutsen érát ismerve. Ettől függetlenül soha többet nem fogom meghallgatni, mert olyan szinten utálom Tomi J. hangját és énekstílusát.
Igen kiváló időtöltés, hatásokkal a svéd alapoktól a modern mai megoldásokig, okosan felépítve és kellemes tiszta énekkel megtámogatva.
Az ég egy adta világon semmilyen zenei értékkel nem bír számomra. Céltalan zajhalmaz, a'la benzines áramgenerátor.
Fél pontot megvonok tőlük mert valahol 2/3-adnál gyengül a hatás. Megjelenése óta napirenden van, ami nálam ebben a stílusban egyedülálló esemény.
Szétszed, analizál, felold, átrendez és utána összerak. Minden alkalommal valami mássá. Egyre tisztábban látok valamit előttem. Metamorfizációk mőbiuszi szélmalomharca az érzékek mezején.
Imádom a csapatot, már születésemelőttóta trúkult sátánszodómia, 666 darab fordítottkereszt a pápa seggébe meg ilyesmik, de ez bizony messze van az erős lemezeiktől. Most valahogy mind a tempók, mind a zenei kitekintések híján vannak minden izgalomnak és ötletnek.
A zenében vannak baba pillanatok, de Mathias Blad hangja annyira kevés, annyira nagyon lagymatag és erőtlen...
Nem tudom, hogy milyenek az előző albumaik, mert igazából csak 1-2 random számot ismerek tőlük, de ez az album inkább pozitív, mint negatív hatással volt rám. Nem bánnak rosszul a hangszerekkel, zenét is tudnak szerezni, és mégis valami még hiányzik belőle nekem. Olyan, mintha nem sózták volna meg. A számomra egyetlen (Dream Theater mellett) hallgatható Stargazer cover miatt pedig jár a repu.
Meg merem kockáztatni, hogy az elmúlt hónapok egyik legnagyobb zenei felfedezése volt ez az album a számomra. Az ismeretlenség porából másztak elő, és fészkelték magukat a tudatom egy meghatározó pontjába. Nem tökéletes, amit csinálnak, sőt... Értékelhető és szerethető, nagy karrier állhat előttük, ha korrigálnak egy-két dolgon.
Amit a zenekar nyújt az tényleg zseniális, de nem akart jobban tetszeni, mint egy Beyond Helvete vagy akármi más. Télen szarrá hallgatnám, de most a pozitívabb témákat részesítem előnyben, ennek ellenére félrerakom, hátha lesz még közöttünk valami románc.
Az Eclipse, Silent Waters, Skyforger hármas közelébe sem ér ez az album, ezt el kell ismerni (csak hogy a közelmúltat említsem), de ettől függetlenül hamisítatlan Amorphis minőséget kapunk itt is.
Névről ismertem már őket régóta, de valahogy soha nem kerültek előtérbe. Ez az album viszont egész jó. Nem okoz majd álmatlan éjszakákat (azt a meleg okoz), de ezek után megismerkedem a régebbi albumaikkal, és lehet, hogy a következőt már tűkön ülve várom.
Jó ez, ha erre vágyik az ember. Bár lehet még ennél is több időt kellene rászánnom, de zeneileg mindig máshova húz a szívem. Itt a probléma, nem szív magába.
Kellenek ide szavak? Ahányszor meghallgatom, alig bírok egy helyben maradni. De jól szól az a héthúros! Szemmel lesznek követve a következő év(tized)ekben.
Na igen, van úgy, hogy próbálkozom, de hiába. Ez is hasonló volt, néha elbírt kapni egy-két pillanatra, de összességében hidegen hagyott. Valami teljesen más hangulatra lenne szükségem, hogy élvezni tudjam. Lehet két éve halálra hallgatom, de most ezt nem fogyasztanám tovább.
Nem untam, nem áll tőlem távol az efféle pacalpörköltre emlékeztető zene, de mégsem tudtam igazán szeretni. Favágáshoz kitűnő, de amúgy csak fanoknak, illetve próbálkozni vágyóknak ajánlott.
Színtelen, szagtalan, erőtlen, nem tetszik. Nagyon minimális a pillanatok mennyisége, amikor felkaptam a fejem valami értékelhető momentumra. Azért mondhatjuk, hogy volt egy pár ilyen, az ének viszont erősíti a nemtetszésem.
Mindigis sokrétű volt a Tyr zenéje, de most megleptek. Ekkora minőségi ugrásra nem számitottam.
Suomi-metál az egyszer fogyasztható fajtából.
Kiváló zenészi teljesítmény, atmoszféra, és még a dallamokkal is sikerült ügyesen sáfárkodni.
Szerintem itt lenne az ideje egy kis stílusbeli változásnak.
Azt a frissességet kérném vissza, amivel az Eclipse idején tudtak robbantani.
Van még szufla a finn bandákban, ezt bizonyítja a BtD.!
Death Metal fanként én sem vagyok hanyattvágódva! Semmi ízesség, csak a technokrata megközelítés!
Nyúzom már egy ideje, de a műfaj klasszikusait le nem cserélném erre!
Értelmezhetetlen, Befogadhatatlan! Nem próbálkoztam vele annyira sokat, gyenge az idegzetem hozzá!
Sosem szerettem az Impaled Nazarene-t, annyira elvetemült még én sem voltam. Lehet hogy valami változni fog? Ahhoz tartani kéne ezt a dallamos irányt.
Gagyesz ez sajnos minden tekintetben.
Veres Erik marad a favoritom...
Akár trendinek is lehetne nevezni a produkciót, de ez nem baj...
Ennél a a lemeznél vált egyértelművé számomra a Mit hallgatsz most rovat létjogosultsága, mert ha ott nem látom meg, hogy talán Persze Úr? gyűri eme korongot, akkor elmegyek mellette. A pont még feljebb is mehet.
Erősebb a megszokás, mint a szerelem.
Mondjuk, hogy jó volt...
Túlzott változatossággal nem lehet vádolni...
Kicsit több időm és erőm lenne, többet is érdemelhetne...de most már egyikből sincs szemernyi se...
Számomra gyakorlatilag semmilyen élvezeti értékkel nem bír ez az alkotás. A Microgravity és a Planemo az a két szerzemény, amit zenének tudok nevezni. A többivel sajnos semmit sem tudok kezdeni.
Mondjuk, hogy ez is jó volt...
Az Első után a második legjobb lemezük.
Ha metalos vonatkozásban felmerül a Tyr név, én elsőként továbbra is a Black Sabbath lemezre fogok asszociálni!
Tipikusan az a lemez, amelyik ha éppen szól kellemes perceket tud okozni, de amint vége, egy emlékezetes momentumot se tudok felidézni róla...
Míg csendben volt a vokalista, kifejezetten élveztem a lemezt! Aztán csökkent a tetszési indexem. De még így is a mostani kör hangulatilag legerősebb, legmélyebb albumának tartom.
Úgy látszik a 4-es szám valahogy nem nyerő nálam Amorphis viszonylatban...
Eddig a Pasival készült 4. lemezt, a Far From the Sunt tartottam a zenekar mélypontjának, egyszerűen arra a lemezre elfáradtak, Pasi énektémái is unalmassá, kiszámíthatóvá váltak. A Tomival készült eddigi albumokat jónak tartom, rendre elő is kerülnek egy-egy hallgatás erejéig. Viszont most ugyanazt érzem, mint a Far...esetében. Tomi énektémái sem az igaziak, a zene se nyújt semmi újdonságot, max. annyit, hogy egyre inkább love metalos. És hogy szinte az összes dal zongorával kezdődjön...fura... Természetesen akadnak erős szerzemények ezúttal is, a Crack In A Stone pl. ott van a szeren, de a My Enemy is ütős, a Song of the Sage pedig nagyon hangulatos. De összességében nem érzem olyan erősnek, mint az előző 3 Tomis lemezt. Mondjuk ha az eddigi sorminta folytatódik, akkor ezután újabb 3 ütős lemeznek kell következni, úgyhogy kíváncsian várom a folytatást! :D
Ha nagyon sarkítani akarnék azt mondanám, hogy a BtD zenéje olyan, mint az utóbbi évtized Amorphisának és In Flamesének a keveréke. A slágerpotenciál szinte az összes dalban benne van, és a Sanctuary az is, talán a Katatoniát idéző refrénjének köszönhetően...
Heuréka! Megvilágosodtam! Ez a lemez rádöbbentett arra, hogy miért is nem szeretem a vegytiszta death metalokat!
Őszintén irigylek mindenkit, aki ezen a lemezen dalokat is hall! Én csak egy öncélúan agyontechnikázott albumot hallok, amin a hangszeresek valóban hatalmasat zenélnek...De kérdem én, minek? A bőgő amúgy tényleg jól szól, jó pár effektet pakoltak rá, viszont a fretless basszust mindig szívesen hallgatom és valóban szinte szólóhangszerré lép elő eme ritmushangszer. A vokalistára meg kár egyetlen szót is fecsérelni... Jahhh és ilyen töménységű zenéből elég lett volna úgy 35 perc is!
Az említett előadókon túl nekem a női éneket felvonultató daloknál még Björk neve is beugrott...Mindenképp üde színvolt ez a HP-n, de azért egy klasszikus Massive Attack lemezzel (Protection, Mezzanine) nem veszi fel a versenyt, Mike Patton ide, vagy oda...
Még szerencse, hogy csak 33 perces az anyag, hisz annyira egy kaptafára épülnek a dalok, hogy az már fáj...
Ugye a zene heavy/power metal, érdekes módon az énekből meg egy az egyben hiányzik az erő... Az akusztikus témáknál még elmegy ez a negédes danolászás, de a riffelős tételekhez egy Halfi-féle rekesztős hangot tudnék elképzelni. Mert ez így nekem nem stimmel...
Sokszor érzem bugyutának és fárasztónak a folk anyagokat, de itt szó sincs ilyesmiről. Hail of Freedom, Konning Hans, Nine worlds of Lore, I... Jó dalok, jó hangszereléssel, jó hangzással. Várakozásomon felüli, a kör kedvence.
Kellemes hallgatnivaló, de, mint több versenyzőnél ebben a körben, a Crimfall-nál is hiányolom az igazán fogós témákat. Bár talán Őnagysága a legfényesebb a langyos vízben úszkáló 'aranyhalak' közül.
Sötét merengés a jobb fajtából, bár forró nyári napokon kérdőjeles hatásfokkal képes csak munkálkodni. A muzsika kimondottan tetszett, az egyhangú hörgő-morgó áradat viszont zavaró.
Én valahol a vélemények aranyközép útján álldogálok. Szerintem is több változatosságot, erősebb témákat igényelne a teljességhez ez a felhozatal. Habár közelébe sem ér mondjuk a Silent Waters-nek, a legutóbbi Skyforge-nál nekem jobban tetszett. Sokat tettek ezért
az olyan dalok, mint: My enemy, Reformation, Crack in Stone, vagy Heart's Song. Komplexebb, frissebb és kreatívabb jövőt kívánok a társaságnak.
Olyan, mint a fogyatékos gyerek által épített legóház. Jók az elemek, csak a tetőre került a bejárati ajtó, és a föld alá esünk az ablakon keresztül. Az utolsó két szám a 'Butterfly Effect' és a 'Wreith' sikerültek a legmaradandóbbra.
Két-három gitárszólót leszámítva züm-züm-nyihaha szindróma.
Kergült lódarazsak egy kis szobában szétszórva.
Kimagasló hangszerelés, virtuóz megoldások. Ugyanakkor erénye a legfőbb hibája is, mert ennél a pontnál megáll a dolog. Dalok nélkül márpedig akármilyen ügyesek is a hangszernyűvők, én nem szórakozom. Elismert, de nem szeretett témahalmaz.
Legalább olyan elképedt és szétesett fejet vágtam a lemez hallgatása közben, mint első genetika szemináriumon, mikor szembesülni kényszerültem a második számban 'megzenésített' Drosophilával. Attól, hogy kísérletire vesszük a figurát, és újat akarunk húzni, nem árt szem előtt tartani azt a minimál követelményt, hogy a zene keretein belül maradjunk...
Meg-megihletett helyenként, de olyan súlyt képvisel, ami 2-3 perces adagokban is idő előtt küld padlóra. Tömény, tömény, tömény.
Ékes példa a 'Nem minden fogy nagy kanállal, ami minőségi' szlogenre. Ez a fajta orgánum számomra rövid táron is fárasztó, itt pedig maratont futunk. A zene sem kárpótol kellőképpen, nem fogunk hosszútávú barátságot kötni (és akkor lehet, hogy még finoman fogalmaztam...)
Jó dalok, minőségi munka, csak nem köt le. Egy fesztiválom inkább elnézem őket, mint itthon hallgassam. Az okát én sem értem, de majd szólok, ha rájövök.
Vannak kellemes pillanatai, de a magas pontszámhoz több kell majd ennél. Legközelebb meg lesz!
Nem váltja meg a világot az Infestus, de sötét hangulata, atmoszférája, és jó témák miatt nem szabadulok tőle már hetek, hónapok óta.
Amorphis néven valóban többet vártam volna én is. Nagy baj nincs amúgy, csak elfelejtettek igazán fogós dalokat írni! Ettől függetlenül néha eldöcöghet a lejátszóban, el van vele az ember, mert kellemes. Csak mikor rájön, hogy ja ez Amorphis, akkor jön a hiányérzet. 8-ast megérdemelnek, többet kizárt, kevesebbet sem adhatok, mert azért ennyit még mindig megérdemelnek. (Legközelebb, ha így folytatják nem leszek ilyen jószívű).
Jó ez, de félő, hogy sokat nem fog pörögni a lejátszómban. Az idő majd eldönti, ha én is és Ő is úgy akarja.
Profi zenészek, profi hangzás, a zene meg, mint a pofánkba zúduló kalapács. Velük mindig is gondban voltam, engem valahogy sosem fogtak meg (pár kivételtől eltekintve): jönnek a szólók, zúzdák, témák dögivel, csak egy sem fog meg, elszáguldanak az ember mellett, mint az IC a parasztbácsika előtt.
Mi a f.szt képzelnek ezek magukról, kik ezek?! Pofátlanul erős death metal debüt! Engem megettek reggelire, ebédre és vacsorára is. Nem fogok ódákat zengeni, annyit hallgattam a napokban, hogy oldalakat meg tudnék vele tölteni, elég annyi, hogy számomra az Év death metal albuma!!! 10+10+10 pont...
Vannak benne értékelhető részek, de Ulverhez hasonlítani azért túlzás, és összességében nem túl izgalmas, számomra érdektelen album. Többször bele-belehallgattam, de azért egyszer sikerült végighallgatni elejétől a végéig, ezért kap 5 pontot.
A Tol Cormpt Norz Norz Norz... lemezüket szerettem anno, de a többi albumukat bevallom csak felszínesen ismerem. Nyilván ők is változtak, és nem várom el én sem ugyanazt tőlük, mint fentebb. A pontszám inkább a középszerűség miatt ennyi: vagy legyen több dallam, fogósság, vagy vegyítsék a korábbi szélsőséges dolgaikkal (bár az nyilván már a múlté, ők is "komolyodnak").
Mithotyn feloszlása (az sem tegnap volt) után nem kötöttünk nagy barátságot. Ami késik nem múlik! Ez most nálam betalált, és többszöri végighallgatás után is tetszik: nagyszerű epikus folk, heavy metal alapú témák, kellő energiával ,lendülettel, fogós dallamokkal (hegedű is sokat dob rajta), és az ének kis kiválóan passzol hozzá. Külön kiemelném az Eklundapolskan-t, az nagyon felrázta az amúgy sem unalmas zenét, mégsem tipikus ihajcsuhaj! Kellemes meglepetés volt az Armod.
Nagyjából ugyanazt tudom elmondani, amit a Crimfall esetében. A jó szórakozás itt is garantált (a halhatatlan Stargazer érdekes választás egy folkos stílusú bandától, de jól sikerült feldolgozás lett).
Nem egy nagy katarzis, amit a Crimfall művel, tényleg inkább a pillanatnak szól, de nagyszerűen elszórakoztat és ezzel küldetését maradéktalanul teljesíti.
Való igaz, hogy a tucat anyagokat a zord tél se menti meg, na de ez nem az. :-D Régóta hallgatom, nagyon tetszik, roppant hangulatos, jó anyag. Az persze igaz, hogy nem a nyár hangulatához passzol, de mit lehet tenni, ha májusban jelent meg. :-)
Ennyi a maximum, ami kitelik tőlem. Számomra egyre jellegtelenebbek, jelentéktelenebbek lesznek.
Kellemes, de nem mondhatnám, hogy maradandó élményt jelent. Egyébként is, ha Saukkonen akkor én Black Sun Aeon-párti vagyok, a BtD nem akkora nagy kedvenc.
Nem érzek különösebb kvalitásokat, csak zúznak és zúznak egyhangúan. Átlagos.
A végére picit megfárad a hallgató, ennek ellenére felüdülés hallani egy olyan technikás death metál bandát, amelyik a dalszerzést is szem előtt tartja a nagy technikázás közepette. Bravó.
Ezzel én abszolút nem tudok mit kezdeni, a végighallgatás is igen nehezen akar sikerülni...
Nekem a Latex Cult - Rapture-féle mocskosabb muzsikáik jobban bejönnek. Ez nem vonz annyira.
Zene első osztályú, az erőtlen ének azonban nagyon lehúzza az értéket. Egy ércesebb torok után kiáltanak ezek a remek dalok.
Megvan a tipikus, egyedi Tyr hangzas, ugyhogy az jo. Meghallgattam szivesen, tobbszor is, de nekem a 2008-as 'Land' marad a kedvenc Tyr lemezem meg ez utan is. A ketto feldolgozas a vegen nagyon tetszett. Talan a kedvenc Black Sabbath dalom, a kedvenc Black Sabbath albumomrol. A 'Stargazer' se volt rossz.
Talan egy ket riff-et tudtam ki valasztani ebbol a 41 percbol, de azon kivul ez csak zaj; amiben alig alig lehet megismerni a gitar hangzasat. A legutobbi lemezukkel is ugyan ez volt a bajom. Ennel meg az 'Illud Divinum Insanus' is jobb.
Szertném szeretni ezt a zenekart de nem jön össze nekik soha...én próbáltam
Ez nagyon bazári!! Van itt minden mint a búcsúban viszont ebből nekem csak ennyi tetszik.---Közben rájöttem, hogy jobb ez egy kicsit az átlagnál.
Asszem ebben a mezőnyben ez ennyit érdemel. Tényleg nem nyáron kéne ezt hallgatni.
Jé: új Amorphis lemez. Vegyétek, izzadjatok a koncerteken. Engem valahogy már hidegen hagynak vagy 15 éve.
Majdnem annyira untat mint az Amorphis. Lehet hogy azt is lejjebb húzom minnyá!! Ez a zene csak akkor megy el ha igazán fogós és jó számok vannak nem ilyen punnyadékok.
Pusztít mint mindig! Néha sok egy kicsit nekem a HE. Nem ártana valami fogósat is beletenni persze csak a műfaj keretein belűl mert ez igy egyben nagyon megdolgazza az amúgy ilyesmi zenéhaz szokott szervezetemet. Nincsenek kiugró motívumok csak a halál végig...
Nos első belehallgatáskor felidegesített ez a totál Obscura/Death satöbbi utánzat. Nagyon copy-paste zene. De egyszerűen imádom ezt a stílust ugyhogy kevesebbet nem tudok rá adni. Én ezt a zenét megdobnám egy kis billenytűvel olyan sci-fi/horror efeketessel.
Az ilyen zenékkel tök jól elvagyok meló közben. Nekem nincs vele semmi különösebb gondom persze rommá se fogom hallgatni.
Az utobbi évek legjobb IN lemeze!!! Rövid, velős és szól mint az állat!! Nálam a tavalyi top 10-ben is benne volt!! Már csak egy jó kis hazai koncert kéne megint!!
Követhetetlen már nekem ez a zenekar de tény, hogy viszonylag egyedi. Mythotyn-okat még megvettem mind a Falconereket viszont nem.
Nem tudok kevesebbet adni, nagy kedvenceim. Pedig megérdemelnék, mert azért közel sem olyan jó, mint némelyik elődje.
Korábban én is gondolkodtam a jelölésén. Igényesen kidolgozott folk metál, szimfonikus jelmezben. Meglepetés. Komoly potenciál rejtőzik a mélyben....
Tudatos, kitűnően felépített zene ez. Korábban egyszer gyorsan távozott a gépemről, most hogy újra bele kellett fülelnem és több időt szántam rá, egész megtetszett.
Szigorú leszek velük, mert egyik kedvenc bandám. Szóval ez a lemez nincs benne az öt kedvenc Amorphis anyagban. Pedig úgy vettem észre, újra felszálló ágban vannak. Többet vártam na....!
Messziről, ellenszélben is felismerhető a zenekar. Sikerült újra egy kerek, egész albumot alkotniuk, de az a bizonyos szikra most hiányzik ebből a lemezből. Úgy gondolom, a következő lemezzel kiküszöbölik a csorbát. (Tuomas hangját kimondottan szeretem.)
A deathmetál zenekarok azon csoportjába tartoznak, amelyre a precíz, profi munka mellett az unalmas nóták a jellemzőek. És ez nem az első csalódást okozó lemezük....
Ez pedig progresszív death a Death, Cynic, Allegaeon vonalon. Úgy virtuóz, hogy a nagy technikázásban a dalok sem vesznek el. És ahogy a basszus szól.....!
Benne van a zabszem a seggemben, ha azt olvasom stílus-meghatározásként, hogy experimental. Szinte éreztem, hogy most sem lesz másként...
Nem követem nyomon a működésüket és ez továbbra is így lesz.
Teljesen rendben van, az angol sem hiányzik. Az első dal riffje meg szenzációs. Öröm hallgatni ennyire karakteres hangot. A második kedvenc Falconer albumom lesz.
Elismerem, nagyszerű dalok sorakoznak itt, a hangzás is pazar, de ez a stílus nem jön be nekem. :-/
A Shackles Of The Moirai középrészénél kaptam fel először a fejem, aztán a The Writ Of Sword kezdése is felemelő volt. Ami tetszett még, az a szintetizátorból (vagy szoftverről?) bejátszott hangszínek; leginkább a Geadgái című tételnél. Amúgy elment mellettem a lemez, mint a szomszéd Józsi, ahogy a kocsmából kóborol haza szlalomozva már hajnalok hajnalán. :D
Nem lenne ez rossz. Még az őszi avar illatát is éreztem néha, de csak egy illúzió volt, semmi több. Kevesebb acsarkodással és széttriggerelt kick nélkül (mert ide ez nem hiányzott...) sokkal jobb lehetett volna. Der Blick Hinaus még jó...
Tomi Joutsen beszállása óta nem tudnak hibázni. Ezzel a lemezzel nem kapunk sok újdonságot, de csalódást sem nagyon okoznak. Viszont kevesebb a kiemelkedő dal, nem úgy mint az utóbbi néhány lemezen. A Reformation a kedvencem, effélékből el bírnék viselni még párat.
Első találkozás és ha a hápé úgy akarja, akkor az utolsó is. Végighallgattam - nem csaltam ám -, de megy a Recycle Binbe...
Lemezről-lemezre érik a hamisítatlan, megkülönböztethetetlen, egyéni Hate Eternal stílus - mind zeneileg, mind hangzásban. Erik Rutan zenei pályafutása töretlen, sőt előremutató. Nincs semmi fölösleges és felszínes újítás; egy újabb és jobb extrém death metal lemezt produkált - számomra jobbat, mint valaha. Imádom ezt a tömény, hússzaggató, gyomrot sem kímélő hangzást. Jelen lemeznél mintha kevesebb lenne a szájbarágós téma, egy fokkal direktebben kapjuk a zúzdát, de természetesen most sem beszélhetünk elfajzásról, slágeresedésről. Nem is szaporítom a szót. Nálam ez van: 0% csalódás, 100% Hate Eternal!
Dying Fetus, Death, befogadhatóbb BrainDrill rajongók: egyesüljetek!
A nyitódal negyedénél azt gondoltam ez lesz a tízedik helyezett ezen a HP-n. Ha azt vesszük hogy ez nem metál, még csak nem is rock (stílusfejtegetésbe viszont nem megyek bele), akkor ez valahol érthető is. Soha nem titkoltam hogy nem csak metál zenéket hallgatok/csinálok... És bizony úgy érzem hogy ez egy mesterien összepakolt ámbár nem ide illő lemez. Erősen lesarkítva - hogy csak az ismertebb bandákat említsem - a Portishead - Massive Attack - Tricky által képviselt zenei irányra kell számítani. Egy-egy résznél még az újkori Ulver is eszembe jutott, persze lehet hogy csak kényszerképzet. Nagyon mély, futurisztikus és furfangos lemez. Kövezzetek meg, de nekem tetszik!
Egyszer olyan mint egy felturbózott Motörhead (ami nem tetszik), máskor pedig a C. Epidemicet juttatja eszembe (ami tetszik). Azért a The Day Of Reckoning című dal első verzéje magyar nyelvre áthallva elég viccesen hangzik: "Hol a pisztoly? Repülni milyen lágy! Bőg a rét a jégen, fáj, de régen rág! Tudom, hogy szar tésztáink mindenhol felkelesztik, nézd őt: a jelen-látó minden mástól is fél." :D
Intelligens és szép - olyan mint én :D -, mégsem tudom megismerni, mégsem tudok megbarátkozni vele - ahogy magammal sem. (Az akusztikus részek a legjobbak!)
Nincs vele különösebb bajom, de nem is fogott meg annyira...
Kb. mint a Týr, csak ezt jobban élveztem.
Hát ez elég unalmas volt...
Az a 4 bónusz trekk már nem kellett volna a végére... Így is nehéz szülés volt. Viszont a népi hangszerek azok tetszettek.
