Igen korrekt death metal album újdonságok nélkül.
Ilyen egy tökéletes viking/black metal album; legalábbis számomra. Nincs mulatozás, kocsmázás, csak fagyos északi hangulat.
Őszintétlen, pénzéhes, zeneipar által irányított, üres, Sharon szólólemeze csokibanda. Én meg Gombóc Artúr vagyok.
Zeneileg nagyon tetszik, csak sajnos a thrashes éneket sosem fogom megszeretni, legfeljebb megpróbálom elviselni.
Nyugodj békében, Juhani Palomäki! :'(
Lett volna ebben potenciál, de a sok helyütt primitív hangzás, és a megjelenő, majd gyorsan elillanó hangulat sem tett jót neki.
Érdekes házasítása a stílusoknak, ami már önmagában is jó pont nálam, ugyanis a tucatszaroknál semmit nem utálok jobban. A hangulata a legtöbb helyen igen jó, és a hangzására sem lehet panasz; a hosszára már annál inkább.
Nem tudom mi ez, csak azt, hogy nagyon nem nekem találták ki.
Ezt a fajta black metalt sosem szerettem igazán; igen az Emperort sem.
Biztosan sok meló volt mire elkészült az album, szóval nem élvezem, hogy honfitársaink munkáját lehúzom, de őszintének kell lennem. A zene egy idő után rém unalmassá válik, egysíkúak a dalok sajnos. A hangzás nem szakítja le a fejem, és engem nem érdekel, hogy kinek a hibájából kifolyólag. Extrém zenéknél nem szeretem a magyar nyelvet hallani, így inkább az angol verziót erőltettem, na ott meg feltettem magamnak a kérdést, hogy nemzetközi szinten mit fog ez érni. Inkább ki sem mondom amire gondoltam.
Nem fogok azért több pontot adni egy korrekt, de számomra semmi újat nem mutató death anyagra, mert a készítői valószínűleg jobban szenvednek a melegtől a próbatermükben, mint skandináv kollégáik. Talán egy kicsivel mégis, mert azok a keleties témák nekem is tetszettek.
Az első néhány szám még olyan magával ragadó, hogy szinte magam előtt láttam a csatába induló vad viking harcosokat, de idővel ellaposodott számomra a dolog. Persze csak az elejéhez képest, sok más zenekartól örülnék ilyen "lapos" pillanatoknak..
Olyan ez, mint a csoki. Tudom, hogy a fogyasztása kellemes perceket szerez, mégis valahogy inkább nem kérek belőle.
Számomra az elhallgatható thrash kategória, viszonylag változatos meg dallamos, az ének sem egyfolytában az a "nagyon utállak meg foglak ölni" típusú, mindamellett magamtól eszembe nem jutna ezt hallgatni.
Szép, mély, tartalmas (bár nem értem, amit hörgicsél, de biztos), hangulatos, csak képtelen vagyok hozzá lelassulni. Mintha elevenen temetnének el, és minden lapátnyi földet külön éreznék. Szóval a funeral doomon belül kiváló anyag, de engem inkább vágjanak fejbe egy ásóval és legyünk túl rajta.
Miután abbahagytam a nevetgélést a banda nevén, és meg is hallgattam, eléggé el voltam ájulva, milyen hatalmas zene ez. Talán az első eset, hogy nem érzem torzszülöttnek a post és a black metal házasság gyümölcsét, ha ez az. A hangulat magával ragadó, és olyan állapotban már fel sem tűnik, hogy a hangzás tényleg harmatgyenge - a fél pont mínusz mégis ezért jár.
Rosszul írtam a Heretoirnál. Az a második eset volt, hogy a posztrokker és a blekkes énem ugyanazt a zenét jónak tartotta, a Fen az első. Külön öröm volt számomra, hogy sokszor domináns szerepet kapott a basszussáv. A levonás oka: jó lett volna felismerni, hogy nehezen befogadható zenéből nem szerencsés egy óránál hosszabb lemezt összerakni.
Hallgatásonként változott, hogy éppen "egy a sok közül" üvöltözős matekmetálnak éreztem-e, vagy lendületes, érdekes témákkal dolgozó ígéretes anyagnak. Nehéz eset.
Mindent találtam benne, ami blekkes szem-szájnak ingere, csak éppen lelket nem. Nem működött. Viszont lehet, hogy a hiba nem bennük van, az említett hatások (Dimmu/Emperor) is inkább csak technikai okokból vívták ki elismerésem, ha kivívták egyáltalán.
Még mindig ugyanazt játsszák, ami oké, 16 évesen ezért oda is tudtam lenni, most viszont valahogy nem. Zeneileg mondjuk jó, viszont főleg a magyar nyelvű számoknál már nem tudom nem a fejemet fogni a szövegektől. A borító tetszene, ha nem jutna róla eszembe a Guttedé, ami kicsit szebb.
Ha..., akkor én...! Így viszont..., pedig..., sajnos. De...
Nem is rossz, emészthető borzalom. Szólókkal tarkított fájdalom. Érdekes kísérlet, majd a Nibiru becsapódása után hallgatni fogom.
Bennem a moziban leadott filmhíradó előtti, majd később helyetti rock zenék elevenednek meg nosztalgikusan a dalokat hallgatva. Ez eddig jó. Viszont ma már nem kell egy hónapot várni a következő ingyenes negyed óra rock megszerzéséhez.
Miért nem hagytak le két-három számot a következő lemezre? Sokkal kerekebb, változatosabb, ezáltal hosszú távon még befogadhatóbb lett volna.
Miután öt percenként váltották egymást a REM-fázisok és mindegyikben ólomtalpú cipőben kellett volna rohannom a friss betonban egy mumpszos gágyilló elől, nem fogok rá többet adni.
Mint az életben mindenhez, ezen muzsika és főleg a rikácsolás befogadásához is megfelelő hangulat szükséges. Tavasszal ez viszont nem találhat rám. Sem nyáron, sem ősszel, sem télen...
(Heretoir+)...sem a maja napár végetérése után...
A kidolgozott borító már többször elijesztett, mint kábeltolvajt a rézárzuhanás, de jobb lett volna, ha nem adok az előítéleteimre. Ugyanis megéri kockáztatni néha: ez a lemez JÓ!
Annyi gyűlöletmuzsika keveredett erre a körre össze, hogy komoly valláskárosodással kell számolnom. De nem emiatt nem veszem többé elő a Saille ezen dalcsokrát. Pedig vannak értékei...
A magyar-angol hangosszótárnak négy pontot tudok adni. Azt, hogy mire, magam sem tudom, de vannak rosszabb lemezek is a világban.
DDD - Dubai Death Döngölés. Több arab dallamvilágot a következő lemezre és megadom a tizest!!!
A zene az korrekt, minőségi és sokszor magával ragadó, de az énekes vagy - kicsoda-micsoda- a lemez leggyengébb pontja. Kár.
Ez inkább Sharon szólólemeze, mint a Within Temptation nagylemeze. Az Enter és a Mother Earth lemezek voltak az igaziak, ez már csak a pénzről szól, sajnos.
Ős Metallica és Megadeth rajongóknak én is csak ajánlani tudom. Tetszett, de nekem magasabb pontot nem ér.
Nem emlékszem hányszor aludtam el rajta, de 5-ször biztos . :-)
Divat lett a post rock-metal-t keverni egy kis black metal-al. Ez egy gyenge próbálkozás, bár azért akadnak hangulatos részek.
Kicsivel jobb, mint a Heretoir.
Teljes mértékben egyetértek Otitis Media kommentjével. Én is megadom a 7ésFeleT. :-)
Többet vártam. A billentyűs csak egyfolytába a gitárost követi és ez egy idő után olyan idegesitő, hogy nagyon.
Ühüm ühüm. Ha már death, akkor maradok a hazainál.
Ennél még a narancsos Soproni is jobb...
A hollandusok levetették ugyan a szimfónikus báli ruhájukat, de ez ugyanúgy a WT. Sharon pedig továbbra is lelket zokogtatóan énekel.
A thrash metalt egyébként agyoncsapó ének Artillery-éknél kifejezetten dallamos, élvezhető. Meg úgy az egész lemez.
Csatlakozva Sheol-hoz, legyen könnyű neki a föld. A többiről ilyenkor nehéz bármit is írni.
Lépcsőház hangok, kiszűrődő zajok, zörejek, tusolós ének... brrr...
A post-izés gitárokra némi ráhörgés nem tud izgalomba hozni. Az énekes maradt volna inkább kussban, a zene elpötyögne a napi átlagtevékenységek mellé.
Lapozzunk...
Millióegyszer hallott (általam főleg itt a hp keretein belül) black fordulatok, gitárhasználat, torokmetszett gúnárhang. Süllyesztő.
Örülök a CE visszatérésének. A Könnyek könyve ugyan kimaradt, de az Eltörölt világ nagy kedvenc. Úgy érzem a Pusztítástan magyar része is favorit lesz (az angolt meg elteszem érdekességnek).
Ha nem onnan származnának, ahonnan, szerintem a kutya sem figyelne fel rájuk.
A markánsabban elkülönülő témáknak örültem volna azért.
Az előző két albumuk velőig hatoló szépsége most nincs jelen, ez egy teljesen más iránynak tűnik, de most is megállják a helyüket. Potenciális slágerekből is akad pár...
Ha fogyasztható, és nem mellesleg 100%-ig hiteles thrash csapatot keresünk, az Artillery az egyik legjobb választás.
Túlvilági atmoszférája miatt kiemelkedő. Nagy húrtépés nem várható. :)
A hangzás pocsék, kár szépíteni. Más lényeges dolgot nem is akarok kiemelni mert a CE zenéje mindig is tetszett, e téren nincs változás.
Hát nem a Nervecell találta fel a spanyolviaszt,ellenben az egész anyagból süt az öszinteség ill az elkötelezettség.Ez mindeképp dijazandó.
Tul sok izgalmat nem találtam a lemezen a kissé vékony hangzás miatt pedig végképp megrekedt a vikingek hajója nálam.
A szivet ugyan elrabolja,a lelket azonban érintetlenül hagyja.Az agy üresbe kapcsol,a fül ellenben fürdik a melodiákban.A bal vállamon az ördög epét hány éppen,a jobbon az angyal hallgatná újra meg újra.
Ugy néz ki idén is az Artillery szállitja számomra az év thrash albumát.A minőség már megszokott,a lendület töretlen,talán csak az utolsó két számot metszettem volna le az optimális terjedelem elérésének céljából.
Na ezt mint a beföttet elrakom télire,majd talán akkor...
Egész pofás agonizáció s valóban az ének a leggyengébb láncszeme.Instrumentális albumként nagyobbat ütött volna.
Nem könnyű anyag.Nehéz kategorizálni ill befogadni sem egyszerű.A post-black metal vonalon kivűl egész széles stiluskavalkádot vonultat fel a banda.Az én botfüleimnek kissé kaotikus,inkább érdekes,mint élvezetes hallgatnivaló.
Vártam mint a messiást,hisz a tavalyi év egyik legtöbbet pörgetet anyaga számomra a zenekar Concealing Fate EP-je volt.Igy joggal biztam egy nagyszerű debüt megjelenésében.Erre a srácok a már unalomig kiismert EP-t egy az egyben felrakták,majd körbebástyázták azt 5 új alkotással,melyeknek szinvonala meg sem közeliti egykori kedvencemet.Igy a megváltás helyett csak mélységes csalódás érkezett.
Mint a "nem stilusom" zenéknél általában itt is kerestem a fogásokat,kapaszkodókat.Találtam is néhányat,sikerült is pár állomást utaznom.Aztán persze kiderült potyautas mivoltom,s páros lábbal rugtak le a szerelvényről.A célállomást nem sikerült elérnem.
A köztem és a zenekar közt fenálló két lépés távolság ezen album meghallgatása után sem csökkent.
Kis plussz még hiányzik dalírás terén, dehát mit akarunk még!
Ízelítőt kaptunk a norvég minőségből! Nem tudok mást tenni én sem, mint beállni a sorba! Kár hogy a hátborzongató dallamos énekből csak keveset kaptunk.
Bár ilyen lenne minden popzene! :)
Régi motorosok feltűnése mindig üdvözlendő, de ők már lerakták rég a magukét az asztalra. A My Blood már nem oszt nem szoroz!
Pont ez az a típusú zene ami soha nem tudott érdekelni,aki viszont szereti, annak tiszteletem, mert nagyon elhivatott zenerajongónak kell lennie.
A hangzás gyengeségeinek ellenére nagyon hatásos dalokat sikerült írni.
A csodálatos bemutatkozó EP óta profibb lett a Fen minden téren, viszont laposabb is.
Valamilyen rossz megérzés folytán biztos voltam benne hogy nemszeretem zene lesz, aztán valahogy számról számra mindig előkerültek olyan izgalmas megoldások ami miatt kifejezetten érdemes is többször kipörgetni a lemezt. A dallamos ének kellően erős, a kiabálás viszont zavaró tud lenni.
Hiába a fennséges, méltóságteljes atmoszféra, ha nincsenek olyan pillanatok benne amik megragadnák az embert.
Ennél ma már a nemzetközi black harmadvonal is többet tud, szerintem rém gyenge...
Amit a zenekar célul kitűzhetett, azt valószínűleg el is érik ezzel az albummal. Az egyéb bandákkal való hasonlóság tíz lemeznél akár kilenc esetben is fennáll manapság, így eltekintenék ennek emlegetésétől.
Elképzelhető, hogy megcsömörlöttem a sok zenehallgatástól, mert bizony már nem érzem annyira erősnek, mint a forduló kezdetekor. Maradéktalanul csak a záró Helheim 8 című igen hangulatos darabbal vagyok elégedett.
Oldboy nagyon jól megfogalmazta a helyzetet és az üres kifejezés is remekül illik a lemezre. Annyival egészíteném ki a magam részéről, hogy jó ideje ez a leggyengébb csajos album, amit hallottam. Dögunalmas.
Munkásságukat nem ismerem, a rövid barátkozásunk meg eddig tartott.
Az év eddigi részében sajnos nem sorjáztak a funeral doom anyagok , pedig ez az egyik kedvenc irányzatom. A srácok eddig is kiváló lemezeket készítettek és a harmadik fejezet is illeszkedik a sorba. Biztosan nem az életkedv növelése volt a céljuk és ezt remekül valósították meg. Egészen biztos, hogy nem lesz Hp győztes, de ez a muzsika nem is erről szól. ( Bár szerintem nem is lesz utolsó, de majd meglátjuk.)
A borítója volt az, ami miatt legelőször begyűjtöttem jelen lemezt. A Fen és A heretoir között a legfőbb különbség, hogy utóbbi kicsit olyan amatőr feelinget áraszt. A vokálhoz mostanában hozzászokhatott mindenki, mert a Hp-án is előfordult egy-két extrém vokalizálás(Lifelover, Drapsnat stb.)Bár ez a süvöltözés már megfeküdte az Oldalborám idegeit és megkért, hogy inkább valami "simább" hörgőset hallgassak, mert ez sokk. Megkapta a Nervecell-t :)
Szeretem az ilyen hangulatos blackes elemmekkel tarkított zenéket. Élvezetes.
Eleinte jobban tetszett, de egy idő után már csak fárasztott.
Kezdésként egy színvonalas album került ki a belga srácok kezei közül, ráadásul tetszetős borítóval. A Dimmunál sokkal hangsúlyosabban van jelen és teátrálisabban a szimfónikus jelleg.( Ha már felmerült a nevük. ) A vokális teljesítmény valóban olyan, mint sok más black vagy black hatású muzsikánál, ezért nem igazán tennék szemrehányást nekik. Annyi lélek meg van benne, mint akár melyik albumban a hp-án.
Az mindenképp igaz, hogy ez a leggyengébb korong, amit a CE kiadott eddig, de kicsit túlzónak találom a sok negatív kritikát. A szövegek is gyengébbek, mint korábban, de az érdekes, hogy szövegek terén szinte csak kizárólag a magyar nyelvű műveket éri elmarasztalás, miközben rendszeresen bukkannak fel gagyi szövegű külföldi alkotások is. Nem beszélve, a skandináv, orosz, iditóta francia stb. nyelveken készült remekekről. A borító szép, kívül-belül. Annak jobban örültem volna, ha az angol és a magyar verzió külön lemezre kerül, mint régen, de ez csak szőrszálhasogatás.(Az angol verziót sokkal ritkábban hallgatom, ugyanis.) Remélem lesz folytatás, kevesebb várakozási idővel és kívánom, hogy a hangzás is mindenkinek megfeleljen majd.
Minőségi muzsika kis keleti fűszerezéssel.
Kicsit unalmasnak találtam, pont az ellenkezőjét kellene éreznem. De azért nagyon minőségi és különleges.
Kellemes hallgatnivaló. Boldog voltam, hogy az énekesnő nem áriázik. Én ebben nem látok üzletet, szerintem szívvel-lélekkel csinálták azt, amit.
Semmiféleképp nem rossz, csak én nem tudok (és nem is akarok) azonosulni ezzel a stílussal.
Hallgatása közben többször is majdnem elsírtam magam, olyan gyönyörű zene...
Nehéz megfogalmazni, mit éreztem akkor, mikor már előre láttam a "Heretoir" vesztét a hp-n. Nagyon érzékenyen érintett... Azért is, mert ha én zenész lennék, és ebben a műfajban jeleskednék, valami hasonlót hoznék össze, mint ez az album. Nem elég "csak" meghallgatni, hogy igazán értékelni tudja az ember, hanem "meg kell hallani", átérezni a "főhős" minden fájdalmát, kínját, amit a tragédia okozott neki. Gyönyörű zene, nagyon szeretem, napi szinten hallgatom...
Hangulatos és szép zene, elhallgatnám egyhuzamban órákig.
Egy vámpíros filmhez (pl. Alkonyat) tudnám elképzelni ezeket a dallamokat. Nekem nagyon nem jön be ez a fajta stílus, és a végére el is fáradtam...
Volt szerencsém a hp előtt hallani, és nagyon tetszik, bár a szimfónikus és a black párositást nekem még szoknom kell.
Ajjaj, már a kezdő nótánál egy magyar dal jutott eszembe, és aztán is ott csengett a fülembe végig: Hegyek között völgyek között..... Egy a jelszó tartós béke, Állj közénk és harcolj érte.... :D
A fene se gondolta volna, hogy Dubaiban ilyet is tudnak! Egész pofás!
Ahogy elkezdődik a lemez és megszólal a kürt, hirtelen azt hittem, hogy az uruk-hai orkok egy csapata fog előtörni a hangfalakból. :D Tény, hogy vannak kiemelkedő pillanati a lemeznek és szinte minden dalban van valami figyelemre méltó húzás, ennek ellenére én is az elejét érzem erősebbnek. A szólók viszont végig frankók!
Eddig szinte csakis jót hallottam a csapatról, de ez a lemez egyáltalán nem nekem szól. Valahogy erőltetettnek érzem, ahogy próbáltak nagyon slágeres zenét kreálni, a megadallamokra, ragadós verzékre, refrénekre való koncentrálás görcsössé tette a produkciót. Szerintem ez a lemez próbál nyitni a pop-piac felé is (az én szótáramban amúgy nem szitokszó a popzene!) és talán 1-2 dal be is fut majd valamiféle zenetévés karriert. Ennek ellenére úgy érzem, hogy popnak nem elég slágeres, rocknak meg túl műanyag, üres az Unforgiving.
Egyelőre egy fokkal gyengébbnek érzem, mint az előző lemezt, de azért ezúttal is minőségi thrasht kapunk az arcunkba!
Remélem sosem leszek annyira depis, hogy jól essen ez a zene. Mondjuk a zene még nem is lenne rossz, de ez a túlvilági, egysíkú fortyogás-mortyogás sokat ront az élvezeti értéken. És amúgy sem a szívem csücske a funeral doom...
A hisztérikus vokalizálás a Lifelovert idézi, a borító nagyon tetszetős és néha (főleg esténként) egész jól esik hallgatni...
Ha a lemez 20 perccel rövidebb lett volna, az én pontjaim is magasabbak lettek volna...
Érdeklődéssel szoktam fülelni a Meshuggahnisztikus bandákat. Van amelyik jobb, van amelyik kevésbé. A TesseracT az előbbi kategóriába tartozik. Szerintem az új dalok sem gyengébbek a Conceiling Fate szerzeményeinél. A tempón kéne még egy kicsit többet variálni, bár akkor meg lehet, hogy elveszne ez a nagyon kellemes lüktetés, ami valóban képes addiktívvé tenni az embert.
Valóban vannak értékei a lemeznek, itt is inkább zenei téren, mert hangszálgyilkosunk a 12 egy tucat kategória...
Teljesen közömbös számomra ez az itt-ott Moby Dickesen thrashes fekete vihar. Egyébként szerintem nekik viszonylag még jól is áll a magyar nyelv.
Nem hiszem, hogy nagy újdonságot árulnék el azzal, hogy ez nem az én világom. Ettől függetlenül elismerem az erényeit; technikás, minőségi gyalulás ötletes elemekkel, tetszetős gitárszólókkal.
Induláskor úgy érteztem, kifogtam az aranyhalat, aztán ahogy haladtunk előre, úgy vált egyre érdektelenebbé, és laposabbá az egész. Hosszabb ismerkedést követően azt tudom mondani, hogy van pár nagyon eltalált tétel (mint a 'Viten og mot'-ok, 'a Dualitet og Ulver', vagy a záró Helheim 8), de nem egységes a színvonal.
Juj, de féltem Őnagyságától az első fülelést megelőzően. Bár én nem ismerem behatóan a korábbi munkáikat (csak egy-két elrettentő összefutás alkotja közös múltunk), ez az album teljesen rendben van. Értem ezt a maga nemében és közegében persze. A 'Murder'-ben mutatott sötétebb elemekkel bánhattak volna bőkezűbben.
Legenda ide, hitelesség oda, engem megkínzott rendesen. Ezzel a fajta kiabálással, engem a világból ki lehetne üldözni. És közel sincs olyan dallamcsokor mellette, ami kompenzálná.
Nyílván elérték céljukat, az adott kereteken belül, de ennek így számomra közel 0 az élvezeti értéke. Egy-két érdemesebb, melankólikus merülés akad ugyan, de nagyon messze áll (és ott is mereven, egyhelyben) attól, hogy mégegyszer a közelébe merészkedjek.
Hangulati síkon lehet a 'Fen - Epoch'-jához hasonlítani, minden másban jelentős a szakadék. Instrumentális verzióban sokkal inkább értékelném; ezt bizonyítják a 'Retreat to Hibernate', és a 'The Escape'-ek. Ez a követendő irányvonal.
Sok ízében zseniális, bizonyosban felejthető, a vokál meg a nem szeretem kategória. Összességében jó a hangulat, a hangszerelés, és a dallamvilága is.Tetszett. Legjobbra a 'The Gibbet Elms' és a 'Carrier of Echos' sikerültek.
Korrekt, de valahogy nem sikerült igazán közel kerülnünk egymáshoz. Talán lehettek volna karakteresebbek a dalok, túlzottan egybeolvad az egész. Az énektémákkal sem vagyok kibékülve, miattuk is vonok egy pontot, a hangszeres játék viszont baró.
Csak ismételni tudom magamat (kaptunk dupla adagnyi black metált, repetával ebben a körben), a hangszerelés figyelemre méltó, a károgás viszont nincs ínyemre ilyen verőfényes tavaszi napokon (egyébként is a megtűrt kategória).
Igencsak megörültem, amikor leesett, hogy a felétől isméltődik a dolog. Nem biztos, hogy mégegyszer ennyi ideig bírtam volna a gyűrődést...Így is kétszer mentem ki füstölögni közben
Korrekt munka, koncerten pl. egy Nile előzenekarként simán megállnák a helyüket.
Minél többet hallgattam, annál jobban tetszett. Mivel ennél nincs tovább, idebiggyesztem a pontszámot :D Tökéletes viking/black metal lemez szerintem is, a nyersessége, ereje, hangulata zseniális! Több hallgatást igénylő mű, a Hp 2. kellemes csalódása (Saille mellett - igaz teljesen más a kettő).
Egyszer elhallgattam, nem rossz amúgy! Nekem viszont elég volt ennyi. Süt belőle az őszintétlenség (mert nem innen indultak). MTV-be vele!
Én óvódában sem Slayerre tologattam a kisautókat, amúgy a mai óvódások meg nem hinném, hogy Artillery-re cserélnek majd pelenkát, vagy építenek homokvárat :)
Mivel az egyik kedvenc stílusomról, funeral doom-ról van szó, eléggé szigorúan közelítek a műfajhoz. Számomra a mai napig a (10 pontos) etalon az ESOTERIC: Maniacal Vale albuma, amit sztem még ők maguk sem tudnak felülmúlni (ne legyen igazam) - ezért 9,5 pontnál jobbat funeral doomra már elvből nem adok :) A Colosseum előző lemeze picit erősebbnek tűnik sokadik meghallgatás után is, mint a Chapter III., de ez is elsőrangú, minőségi, bár iszonyat nehéz hallgatnivaló. De ha egyszer magába szippant, többé nem ereszt. (Chapter 2-t is ajánlom, akinek kicsit is tetszik a fenti lemez).
Nem szoktam nagyon problémázni a hangzáson, ha kiváló a hangulat... itt sajnos ez hiányzik, nekem soknak tűnik az üresjárat is. Sajnálom, mert vannak ígéretes pillanatai is, és küzdöttem vele, hogy összebarátkozzunk. Majd legközelebb!
Nagyon tetszik! Megfelelő hangulat kell hozzá, mert van hogy 10 pontot adnék rá, máskor meg kb 8-at. Ennyit mindenképp megér, szép zene blackes alapokon. Nekem való :)
Most ezzel a sok matekpéldával nem tudtam mit kezdeni, ennél sokkal izgalmasabb "feladványokkal" is találkoztam már.
Nálam óriásit robbantott (pláne hogy debüt lemez), de az utórengések elmúltával is tartogat meglepetéseket. Szimfonikus black metal (élő hangszerekkel), amolyan Dimmu/Emperor stílusban, de inkább az utóbbihoz áll közel. Aki ódzkodik az ilyesmitől, annak is bátran ajánlanék egy próbát, mert nem a szokásos klisékből építkeznek. Több mint ígéretes csapat!
Számomra a legjobb lemezük az Eltörölt világ, annak ellenére, hogy ott jobban húzódtak a death metal felé. Amúgy valóban a Könnyek Könyve folytatása. Óriási baj amúgy nincs a hangzással, jól kivehetően, viszonylag erőteljesen szól (ha nem is szakítja le az ember fejét). Ha kötözködni akarnék a szintit, és lábdobot említeném meg, amúgy valóban örüljünk, hogy a Christian Epidemic visszatért, és "véres nyálát a szádba köpte" :) Ui: Kb. 5-6 meghallgatás, kezdeti lelkesedés után sajnálattal állapítom meg, valóban hamar unalomba fullad a lemez, és a szövegek sem jöttek most át annyira. Pontlevonás ezért jár, de 8-ast azért megérdemlik szerintem (elfogult vagyok)!
Ha már arabok, lehetne több keleties téma benne, amúgy minőségi munka.
A viking metál komoly ágának egyik legjobb mai művelője a Helheim. Mély, tartalmas, maradandó élmény a stílus híveinek.
Az előadás tetszik, az irányvonal nem. Csokiice rendkívül szépen megfogalmazta, amit én is gondolok ezzel kapcsolatban. :-)
Más nem történt, minthogy kaptam egy újabb unalmas thrash adagot.
Elismerem, hogy az ilyen fajta zene nagyon nehéz ügy, azt is elismerem, hogy erősen rétegzene és nem lehet túl gyakran hallgatni az ilyet, de én mindíg is nagy élvezetet tudtam találni ezekben. Ezzel sincs másképp, sok szépség, emelkedettség van benne, ami megfog.
Én köztudottan jól bírom az ilyesmit, de ez már nekem is túlságosan szélsőséges, sokkal inkább találom primitívnek mint hangulatosnak és hatásosnak, a hangzás meg kuka. Sajnálom.
Túl hosszú, más gond nincs vele, érdekes, hangulatos zene, sokkal jobban esett most, mint a Heretoir a kevesebb hisztéria miatt. :-)
Fárasztó.
Ígéretes, késöbbiekben figyelni kell majd rájuk.
Nekem ez csalódás, az előző 2 kitűnő lemez után többet vártam. Hamar egyhangúvá válik és a hangzás sem valami erős. Maradok az előzőeknél.
Fölényes hangszeres tudás, intenzitás, pazar témák jellemzik ezt a különleges hangulatú albumot. Nile, Vader és Morbid Angel fanok ide!
Alaposan kiérlelt, okosan felépített dalcsokor, bár az ének elég megosztó lehet. ....a sounddal sem vagyok teljesen elégedett.
Nagy úr a zeneipar.
A thrash legenda. Bár az új idők lemezeivel sincs semmi baj, azért a By Inheritance és a Terror Squad az igazi...Lényeg a lényeg, volt jobb is, de ez is melegen ajánlott minden fémszívűnek.
Nem mindennapi hallgatni valót kínálnak a finn gyászhuszárok. A szó valós értelmében! Asszem saját műfajukban mégis megkerülhetetlen tényezők lettek. Be is sorolom őket az Esoteric, Ataraxie mellé harmadik kedvencnek.
Érdekes zenét rejt ez a korong. Fő elemei a black, ambient, space irányból érkeztek. Nem is rossz, csak kiforratlannak érzem. Az éneken változtatni kellene, esetleg elhagyni....Kap még egy lehetőséget.
Profibb, de kevésbé hangulatos, mint a Heretoir. Ebből a fajta zenéből bőven elég 25 perc egyszerre, annyit tudok örömmel végighallgatni.
Nem nagyon érdeklődöm az ilyesmi zenék iránt. Ennek okát most is bizonyítva látom...Számomra érdektelen...
Nem vagyok a stílus rajongója, de úgy gondolom, ez egy korrekt anyag. Pláne, hogy debüt!
A csapat elhivatottsága minden elismerést megérdemel, le a kalappal. A zenét azonban nem tudom maradéktalanul élvezni és nem csak a méltatlan hangzás miatt...
Egyből betalált! Már csak egy hajszálnyi hiányzik, hogy kerekedjen a pontszám: egy kicsit több egyéniség kellene még, ami megkülönbözteti a hasonló death metal hordáktól és megemelném a kalapom.
Hangulatos, jó lemez, de hosszútávon nem bír lekötni. A lemez végére unalomba torkollik az egész. Naudr és a Helheim 8 a csúcspont nálam.
Ha hajszálnyit visszavennének a gitárokból (amik így is alulkevertek), szintetikusabb alapokkal támogatnák meg a dalokat, és néha egy-két loop is befigyelne, akkor nyomathatnák a közszolgálati rádiók főműsoridőben. Sajnálom, de ez nekem nem...
Jól kezdődött a Mi Sangre, miért nem maradtak meg annál az iránynál? A thrash-nek azt a vonalát kedvelem, amelyikben nincs sikítozás. Szóval ez nem jött be. Ha az énektől eltekintek, színvonalas zenei produkciót hallok. A keleti motívumokat plusz ponttal díjazom. Viszont a végére belefáradtam nagyon, nagyon, nagyon...
Elfáradtam. Öreg vagyok. Megpihentem e kora őszi délután a benső erdőm lágy avarán. Egy óra múltán felkeltem és hazaballagtam. Soha rosszabb kikapcsolódást! Mindig emlékezni fogok rá. Nem sok funeral-t hallgatok, de a Colosseum annyira magával ragad, hogy csak nézek, mint Rozi a moziban. Lebilincselő!
Nem néztem utána minek köszönhető a lemez kétféle hangzása (ha egyáltalán nyilatkoztak erről), ami elsősorban a dob soundjánál szembetűnő - mindenesetre fura. Örülök, hogy nem a szélvész tempók uralják az albumot. Ha megvan a kellő hangulat ehhez a pofonegyszerű zenei megnyilvánuláshoz, akkor kilenc pontos, ha nincs, akkor hetes. Valahol a kettő között voltam hallgatása közben, így a kilences és a hetes átlagát kapja. (Bár többször kellemes, mint kellemetlen még így is.)
Jó lett volna tíz évvel ezelőtt...
Nagy dilemma. Nagyon jól össze van eszkábálva a lemez, csupán az nem tetszik, hogy egy kaptafa az egész. Rákattantak egy témára, és azt boncolgatnák végig. A pincébe hangolt gitárok és azok hangzása, illetve a matekoskodás a Meshuggah Catch 33 lemezét idézik. Sokszor úgy érzem, mintha azt a lemezt hallanám dallamos énekkel. Jó az ösvény amit taposnak, de kellene némi változatosság.
Emperor szagú, de nem éri fel annak nagyságát. Nem rossz amúgy, majd megpróbálom következő télen, olyankor szeretem az efféléket...A The Orion Prophecy-nél berosáltam!!!
Ott folytatják a srácok, ahol a Könnyek könyvénél abbahagyták. Nincs nagy meglepetés, egyelőre lehet hogy nem is kell; örüljünk, hogy megmaradtak olyannak, amilyenek. Majd talán legközelebb. Egy ütősebb hangzás sokat dobott volna a lemezen, de ez nem az ő számlájukra írható, ennek tudatában nincs pontlevonás. A sajátos szövegvilág is megmaradt, de nekem most néhány helyen sántít egy picit, míg a fent említett albumnál nem éreztem effélét. Ez legyen az én bajom, talán többet gondoltam bele a kelleténél? Nem tudom. Mindent összevetve örülök, hogy visszatértek. Mindent bele, Christian Epidemic!
Legszívesebben durr bele alapon kurva nagy egyest vágnék a komolytalan zajhalmazra, de korrektségemet megőrizve inkább semleges álláspontú értéket sózok ide. Kamuvikingek, pandamacik biztosan meglelik benne az év zenéjét! Haha!
Pénzéhes banda....haha...hiteltelen ...hihi...üres....bruhaha....Mégis zsózson kívül mi másért zenélnének, te ember, pingpong ütőért? Ebből élnek, ember, ebből! Még hogy emtivire vele? Te ember, mondd már meg, Jásztin bibörhöz és kánye veszthez képes hol kommersz? Hiteltelen? Na persze...Mikor halálról, pusztulásról, belezésről papoló black/death horda egyik tagja életveszélyesen kórházba kerül, többieknek sír a szájuk, hogy hüpphüpp, szorítsanak a hülye fejéért....ők mennyivel hitelesebbek? Ami ürességet illeti, több mélységet, érzelmet találtam benne, mint akármelyik krákogos ősborzalomban!
Nem tom, hogy rajtam kivül hányan képzelték el Meshuggah-t dallamosabb, közérthetőbb formában, de TesseracT-os formák nagyon elkapták a fonalat. Pár hete megvan és minél többször hallgatom, annál jobban tetszik és minden számnak megvan a saját érzelmi impulzusa. Rájuk gyakorolt nyilvánvaló hatások ellenére rendelkeznek önálló arculattal és bizok benne, hogy késöbb nagy ismertségre tesznek szert, mert megérdemlik!

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 178. 179. 180. 181. 182. 183. 184. 185. ... 502. Horizontális nézet

2011. április 23.

  Helheim - Heiðindómr Ok Mótgangr
Pistike66
Nervecell - Psychogenocide
viribusunitis
Fen - Epoch
baathory
Artillery - My Blood
csokiice
Within Temptation - The Unforgiving
Sheol
Saille - Irreversible Decay
jpeter
Heretoir - Heretoir
Linci
TesseracT - One
Kovi_Markovics
Colosseum - Chapter III. - Parasomnia
Perszepeta
Christian Epidemic - Pusztítástan/Primordial Soul
zeba
   
  1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.  
Sheol 10 8 8 7 9.5 6.5 6 4 6 5 7 Sheol
baathory 8 6.5 9.5 7 5 6.5 9.5 7 5 7 7.1 baathory
bahon 6 7 4.5 8 7 5.5 4.5 9 3 4 5.9 bahon
bush 7 8.5 5 7 6 5 4 7.5 5 4 5.9 bush
Caayn 4 5 4 8 9 3 2 4 5 8 5.2 Caayn
chipmonkey 8 6 6 7 9 8 7 4 8 8 7.1 chipmonkey
csokiice 6 8 7.5 9 7.5 6 6 5 5 4 6.4 csokiice
insomnium 10 8 7 5 7 6 9 8 3 4 6.7 insomnium
jpeter 8 7.5 9 6 4 8.5 7 6 9.5 9 7.5 jpeter
Linci 9 9 9 8 8 9 10 6 10 6 8.4 Linci
oldboy 6.5 6.5 6.5 8 4 5 6 8.5 4 5 6 oldboy
Otitis_Media 7 6 7.5 5 7 6 6 7.5 3 4 5.9 Otitis Media
Perszepeta 10 8 9 6 7 9 7.5 6.5 9 8 8 Perszepeta
Pistike66 10 8 8.5 5 7.5 8 4 5 8.5 6 7.1 Pistike66
viribusunitis 8 9.5 7 8 5.5 7.5 7 6 8.5 7 7.4 viribusunitis
zeba 8 9 8 7 6 9 8 8 9 9.5 8.2 zeba
Kovi_Markovics 5       9     9.5     7.8 Kovi Markovics
  7.8 7.5 7.3 6.9 6.8 6.8 6.5 6.4 6.3 6.2 6.9  
Helheim - Heiðindómr Ok Mótgangr Nervecell - Psychogenocide Fen - Epoch Artillery - My Blood Within Temptation - The Unforgiving Saille - Irreversible Decay Heretoir - Heretoir TesseracT - One Colosseum - Chapter III. - Parasomnia Christian Epidemic - Pusztítástan/Primordial Soul    
Linci 2011. április 23., szombat, 14:17
Linci
Csatlakozott:
2010. április 28.
Hozzászólások: 3130
Válasz Sheol üzenetére:




Klafa! :-)
((mintha csak magamat látnám! (hrhr) ))
--

Sheol 2011. április 23., szombat, 13:12
Sheol
Csatlakozott:
2004. január 11.
Hozzászólások: 1188
Figyeld, Linci! \m/


--

zeba 2011. április 23., szombat, 05:33
zeba
Csatlakozott:
2010. május 9.
Hozzászólások: 1704
Válasz bahon üzenetére:

Meglátásom szerint a mai napon hangos tivornyával ünnepel a földkerekség összes Barabás hívője! (b)


A honi fekete halál szcéna egy rétege pedig mély fájdalommal gyászol.
De ne keseredjetek, a látszat legtöbbször csal:

Mara: Te, aki odamerészkedsz, ahova senki más, istenem leszel nékem?
Siddhartha: Építőmester, végre szembenézhetek veled. Többé nem építesz nekem házat.
Mara: De hát én vagyok a te házad, és te bennem élsz.
Siddhartha: Oh, saját énem, uram, te csupán illúzió vagy. Valójában nem létezel. A föld legyen szavaim tanúja.


bahon 2011. április 22., péntek, 21:42
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2837
Meglátásom szerint a mai napon hangos tivornyával ünnepel a földkerekség összes Barabás hívője! (b)
bush 2011. április 21., csütörtök, 08:56
bush
Csatlakozott:
2010. március 9.
Hozzászólások: 708
Elhunyt Matt LaPorte a Jon Oliva's Pain és a Circle II Circle gitárosa. :-(


--
http://rockandmetalfusion.blogspot.com/
Pistike66 2011. április 20., szerda, 23:39
Pistike66
Csatlakozott:
2008. június 17.
Hozzászólások: 3408
Válasz bahon üzenetére:

Pistike!
Van új Nazareth lemez! Big dogz a címe és nem kapott túl jó kritikát. Ez engem felettébb hidegen hagy, meg kell hallgatnom! ;-)

És azért nem privátban írtam, mert hátha mást is érdekel még...

A kritika engem se érdekel. Inkább a régi lemezeiket szeretem, de azért azt hiszem majd meghallgatom. :-)
bahon 2011. április 20., szerda, 22:26
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2837
Válasz bush üzenetére:



Én már hallottam és tényleg szar! |-D

...csak vicceltem, olyan laza, de azért meglehet hallgatni. (hrhr) (b) m/

(hrhr)
bush 2011. április 20., szerda, 22:04
bush
Csatlakozott:
2010. március 9.
Hozzászólások: 708
Válasz bahon üzenetére:

Pistike!
Van új Nazareth lemez! Big dogz a címe és nem kapott túl jó kritikát. Ez engem felettébb hidegen hagy, meg kell hallgatnom! ;-)

És azért nem privátban írtam, mert hátha mást is érdekel még...


Én már hallottam és tényleg szar! |-D

...csak vicceltem, olyan laza, de azért meglehet hallgatni. (hrhr) (b) \m/
--
http://rockandmetalfusion.blogspot.com/
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.079 seconds to render