Jó ez annak, ami. El se hinném, hogy Vitriol mellett anno még vendégszerepelt valamikor az Anaal Nathrakh-ban. Bevallom, én ezt nem bírtam végighallgatni. - Vannak rajta jó pillanatok, de...
Elrohant mellettem, mint a gyorsvonat. Ráadásul nem egy mai bandával van dolgunk, mégsem érzem elég erősnek ezt az albumot. A rajongóknak természetesen okozhat néhány kellemes percet, én azonban többet vártam. - A háttérben lassan csordogáló zene ez...
Ez a zenekar amúgy egy igazi átjáróház, talán ezért sem mutat egy egységes arculatot albumról albumra. A mostani album jóval a hallgatható kategóriát hozza, annak ellenére, hogy a váltásokban, megoldásokban és a keverésben sem sikerült hozniuk azt, hogy az egyes témák ne mutassanak disszonanciát. Kár érte, mert még érdekes is lehetne hosszútávon. - Jut is eszembe, köszönöm az ajánlónak, még csak nem is hallottam az új anyagról. :D
Kár ezért a 18 évessé cseperedő post-metal zenekarért. Énekes nélkül ezek az opusok nem adják át az igazi értéküket...
Nincs mit hozzáfűznöm, a többiek tökéletesen leírták a lényeget.
A The Truth Lies Buried kezdőbetéttél még reménykedtem... Hiba volt. Sajnos ez így csak tucat thrash, egy klasszikusnak számító zenekartól. Kár volt ebbe a döglött lóba újra életet lehelni.
Érdekes zenei elegy. Nem egyszerű, s nem is akar annak látszani. Szerencsére. Elképzeléseikben próbálnak egyedi muzsikát fabrikálni, ez pedig pozitív tulajdonság, jár érte a dicséret. A bemutatkozás megtörtént. Meglátjuk, hogy a következő albumra mivel rukkolnak elő. - Az El Lizard Birth című nótájuk egész pofásra sikeredett.
Igazából ez egy amolyan doom/post metal féle elegy, meg még ezerféle más hatással is megspékelve, amit a sógorok szerencsére elég jól elő is tudnak vezetni.
Köszönet az ajánlónak. Itt vigyorgok magamban, miközben hallgatom, és olvasom a szövegkönyvet. Én jót szórakoz(tam/ok) rajta, s azt hiszem ez a lényeg. Néhol a Diablo Swing Orchestra vagy épp' a Kontrust (de még a Finntroll-t is ide sorolnám) jut róla eszembe. - Nem, nem fesztivál-zenekarokról van szó, még ha annak is tűnik elsőre. Végre valami üde színfolt. :) Köszi boymester. A The Doors feldolgozás pedig marhajó lett. :D
Zeneileg egészen érdekes is tud lenni, nyilván az ének vágja haza. Kellene mellé egy rendet és rendszert szerető szerzőtárs, aki mondjuk a mikrofont is kikapja hősünk kezéből. Kár érte, mert ott van benne a lehetőség, csak a háttérben és sok előtte a zagyvaság.
A Dark Fortress azért köröket ver erre a lemezre. Ötletben, hangulatban, megvalósításban. Csak azért a párhuzam, mert szerintem valami hasonlót szerettek volna összehozni ők is és mert szerintem nem véletlenül ugrott be. boymaster kolléga szépen megírta, hogy ha ez lenne az origo, akkor nem lenne baj. Persze a többség azért ez alatt van.
Míg a Rainer Landfermann időnként érdekes a rettenet vokál mellett, ez unalmas a kissé visszafogottabb énekkel. Őket is csak a legenda tartja életben, mi szerint régebben lehet, hogy csináltak jó lemezeket és ez ad a rajongóknak elfogultságot. Hát én szűz füllel nem érzem azt, hogy a legjobb lemezeikbe belehallgassak.
Dinamikában lehetnének játékosabbak, és hiányzik az énekes. Egy kellemes hangszín középről, aki olykor rekeszt kissé. Ahh túlságosan is oda tudom képzelni, ami azt jelenti, hogy nagyon hiányzik. Így nincs újrahallgatási inger.
A túlértékeltség iskolapéldája. Indokolatlan hosszúságban előadva ráadásul. Nekem ez nagyon vérszegény és rettenet alacsony benne az érzelmi potenciál. Utóbbinak kellene elvinnie a hátán a lemezt, de hát ugye...
Nem kedvelem a stílust, de amennyire értek hozzá, az alapján ez egy kliséhalom.
Bocs, de nekem ez nem állt össze valahogy. Egy marék gyöngy, ami szanaszét gurult. Kell még ennek és az ötleteknek érniük. Legközelebb!
Kellemes hangulattal a kereteket nem átlépve hoznak tisztességes nótákat. Mivel ügyesen lavíroznak a szerkezetekkel, hangnemekkel, dinamikával, ezért túlnyúlik a középszeren. Valahogy így kell egy tisztességes lemezt összerakni újító szándék nélkül, hogy közben ne legyen unalmas, vagy kiszámítható. Egyedül az ének bicsaklik meg a tiszta részeknél.
Szórakoztat, de nincs giccs. Most lelki állapotom miatt nem éreztem kötődést a virgonckodáshoz, a gyalulós részek viszont beütöttek.
A zene érdekes, bár túl direkt művészkedős. Az énekes viszont csak egyetlen érzelmet tud teljesen tisztán közvetíteni, amit én nem akarok átélni. Ez pedig a rátaposott egy elefánt a fszomra érzés...
Nagyon fel lett kapva a lemez, viszont egy combos black metal anyagnál többnek nem tartom. Ez legyen az átlag, a minimum elvárt ezentúl és akkor már boldog lesz az év.
Volt néhány nagyszerű lemezük, ezt nem tagadnám el tőlük, de többnyire középszerű bandáról van szó és ez a lemez sem lett túl izmos. Az elején nagyon jó hangulatot kapnak el, de egy idő után unalmassá vált.
Egy kritikában, amit nemsokára befejezek, rájöttem, hogy mi bajom az instrumentális lemezekkel. Az, ha teljes értékűnek kívánnak tűnni és történetet akarnak nekem mesélni. Az írásban taglalt zene pusztán kényezteti a hallójárataimat, sokszor egy-két egyszerű eszközzel, ezzel szemben a Pelican nagyszerű, minőségi zenét játszik, amit én az ének hiánya miatt félkésznek tudok csak hallani. Megbízható post-metal csapatról van szó és a rajongóik által régóta várt anyagról, így elismerem, hogy a hiba nálam lehet, mert én hamar megunom az ilyen cuccokat...
Ennek az anyagnak a hosszát semmi de semmi nem teszi indokolttá. Az egy órából azért akad egy jó 20 perc, ahol előre törnek a progresszív elképzelések, azok nagyon tetszettek. Ha a többi alól viszont levakarnánk a csipetnyi sludge mocskot, akkor nem maradna más, mint egy tök átlagos alternatív rock nyavajgás.
Vállalható, de langyos thrash metal lemez. A fiatalok ezt jobban művelik manapság.
A ratyi borító ellenére anno rákattintottam bandcampen és nagyon csodálkoztam, hogy ennyire összeszedett zene található a tovább gomb mögött. Sludge, stoner és black metal elemek okos, kiegyensúlyozott keveréke! Fogósabb dalokkal ez még nagyobbat üthetett volna, de így is kellemes!
A lassabb, finomabb részek kellemesek, de amint nagyobb szerepet kap a gitár gyakorlatilag tök egyforma dalok kerekednek ki belőle. Hosszú és unalmas poszt maszatolás.
Először trollkodni akartam a lemezzel, közben meg rájöttem, hogy tök jó.
Vannak még olyan zenekarok, amelyeket hallgatva megpróbáltatásokon kell átesni, míg végül bele tud kapaszkodni az ember az anyagba és megtérül a befektetett idő (pl. Dodheimsgard), de ez azért már mégis csak sok! A jajveszékelés és óbégatás különben sem volt a kedvenc "ének"-stílusom. Ráadásul a darabokra tört zeneszilánkokba még véletlenül se lehet megkapaszkodni, és nagy a gyanúm, hogy így lenne ez, akárhányszor hallgatnám is meg. Kétszer is sok volt.
A 8-assal csatlakozom azokhoz, akik erős lemeznek érzik az anyagot. A tiszta ének és a szép dallamok meghozzák a hatást. A black-es károgást én erről az anyagról le is hagytam volna. A Glare of the Sun és az Old Forest majdhogynem egyforma kedélyállapotot követelnek meg és kb ugyanannyi ráfordított időt. Vannak hangulati különbségek, de egészen hasonló zenei igényeket elégít ki a két anyag. Szerencsére mindkét lemez kellő minőségben teszi ezt.
Nem leszünk barátok, még ha itt visszafogja is magát az úriember. Számomra zeneileg sem tartogat sok izgalmat.
Nagyon szimpatikus instrumentális lemez, bitang riffekkel, jó ötletekkel. Kicsit hosszúnak érzem így vokál nélkül, de alapjába véve, több mint korrekt anyag.
Rendkívül sokrétű a Baroness új anyaga. Valahogy a Purple-t végül mégsem hallgattam annyit hosszú távon, mint elődeit, pedig jó anyagnak tartom, de az új lemezzel szerintem más lesz a helyzet, 4-5 meghallgatás után legalábbis ezt érzem. A pszichedelikus stoner világ kedvelőihez, az alternatív zenék iránt érdeklődőkhöz, de főleg a progresszív rock/metal zene rajongóihoz szól ez az anyag, de azokhoz is, akik szívesen hallgatnának egy kevésbé metalos, kevésbé riff-orientált, pszichedelikusabb Mastodont. Összetett zenei kalandozás elsőrangú zenészekkel, akik keze alatt pulzál, lüktet, szárnyal, vagy éppen lebeg, levitál a határok nélküli zene.
Pár évvel kellett volna csak korábban kiadni az első két lemezt, hogy kitörjenek a háttérből. Igaz, hogy a For Whose Advantage?-nek még 1990-ben is helye volt, és a thrash fanok esküsznek a lemezre, szerintem mégis a Metallica árnyékában készítettek egy Metallica-szerű lemezt. Mindenesetre jó ötletekkel, dalokkal rajta. A Xentrix-et utólag kutattam fel, anno teljesen kimaradtak, a későbbi lemezekről semmit sem tudnék mondani, de kíváncsi voltam, mi értelme volt annyi év után új lemezt készíteni. Hát, őszintén megvallva, nem sok. A lemez vaskalapos, csőlátású thrash, és az égvilágon semmit nem tesz hozzá a műfajhoz, még megjegyezhető dalokat sem. A 6-ossal még jóindulatú is voltam.
Szeretem, amikor az avantgárd nem arról szól, hogy csinálunk egy nagy salátástálat, amelybe beleteszünk mindent, ami a hűtőben van, hogy egyedi legyen, aztán csak győzze befogadni a vendég gyomra, hanem elgondolkodunk az ízeken és azok élvezhető összeeresztésén. Nem baj, ha merész, ha új, ha szokatlan, de érződjön rajta az egység. Nos, a szóban forgó lemez erre képes volt, így nem akad senkinek a torkán a falat. Kellemes fúzió, ahol a zenén és nem a kísérletezésen van a hangsúly.
Aki szívesen elmélyedne ebben a mérsékelt tempóban hömpölygő postos, doomos, finom hangulati árnyalatokban nem szűkölködő anyagban, helyezze magát kényelembe és legyen nyitott, türelmes, befogadó. Engem elnyomott az álom az egyik meghallgatás közben, de ez aligha írható a lemez számlájára. Sem a pörgés, sem az álmos szendergés nem fogja közelebb hozni a lemezt, tovább kell keresni a megfelelő pillanatot. Megéri!
Amikor boymester átküldte ezt nekem egyszer, megláttam a borítót, a stílusbeli besorolást, már fogtam is a fejem, mivel a metal baromkodás nem az én világom. Bár ebben is van némi agymenés, mégsem több, mint, mondjuk, egy System of a Down-ban, de urambocsá', még Devin Townsend is eszembe jutott valamilyen szinten. Az első dal még nem sokat segít ráhangolódni a lemezre, de javaslom a szövegek elővételét a lemez hallgatásakor, és mire a Clown Therapyhoz ér az ember, már nem lehet közömbösen elmenni a produkció mellett. Az olykor rendkívül súlyos szövegek roppant groteszk elegyet alkotnak az avantgárdnak (meg sok minden másnak) méltán nevezhető muzsikával. Ragadós énektémák, dallamok, néha gyerekdaloknak tűnő melódiák, olykor pedig olyan vaskos riffek ütik fel a fejüket, hogy leesik az ember a székről. Bár a női ének kiverheti a biztosítékot egyeseknél, mégis olyannyira képes a lemez az ujja köré csavarni, hogy saját magán csodálkozik el az ember. Sok apró részletnek kell összeállni, hogy az ember még egy ilyen rettentő furcsa lemezt is szeretni tudjon. Márpedig itt összeáll. Semmiképp sem nevezném poénnak, vagy idiotizmusnak, ez kreatív, ötletes, fogós, bizarr muzsika. (A System feldolgozás is remekül sikerült.)
Ez csak egy szimplán szar/hulladék, se több se kevesebb. Lehet fikázni az én pontozásomat is, de mint korábban most sem érdekel más véleménye.
Ez jól esett.
Ez nagyon gagyi volt. Évezredekkel vannak elmaradva a mai black metal krémjétől.
Testament tribute, de annak legalább jó.
Jó volt és elismerem erényeit, de nincs meg benne az újrahallgatási faktor.
Elmegy.
Szót sem érdemel annyira rossz...
Ilyen, amikor Rammstein tagjai elszívnak egy patkányméreggel átitatott herbált és hatása alatt nekiállnak zenélni.
Nem a black metal a fő profilom, így ezt se fogom hallgatni többé, de azért kihallatszik belőle a minőség és befektetett munka.
Ja hogy Rainer Landfermann ebben a bandában is énekelt? Így már értem, hogy miért koncepció része ez a röhejesen szánalmas gajdolás itt is. Most komolyan erre tudtak építeni karriert az elmúlt évtizedek alatt? Hangszeres szekció néha érdekes megoldásokat hoz, de tőlük se vagyok elájulva...
Régi játékosok post-metal színtérről. Karrierjük alatt nagyon ritkán alkalmaztak énekest, amikor meg igen, akkor az eléggé átlagos volt. Ebben az albumban is hallatszik a rutin és dallamalkotási készség, de valamiért nem nagyon rögzültek bennem képekké. Sajnos ebben a műfajban már rég eljátszottak mindent, Isis is emiatt oszlott fel.
Így utólag nézve fogalmam sincs, Yellow and Green idején miért hallgattam rongyosra őket, mert eléggé kiherélt Mastodon beütése van. Csak mostanra az ének is idegesítő lett.
Ha azt nézem, hogy 23 év után csak ennyi jött ki belőlük, akkor az eléggé gáz, de ha önmagában vizsgálom, akkor viszont kapunk egy korrekt, de nem túl érdekfeszítő Annihilator/Kreator féle thrash metalt. Amíg szól, elvagyok vele, de utána teljesen kimegy a fejemből.
Elmúlt egy hétben nagyon sokat pörgött nálam, egyszerűen ámultam-bámultam, milyen könnyedén váltottak stílusok (stoner/black/death/sludge) között, miközben alkotói arra is figyeltek, hogy hallgató fejében DALKÉNT rögzüljön be. Az is komoly fegyvertény az ő esetükben, hogy az összes szám külön világot alkot. Minél többször hallgatom őket, annál jobban tetszik.
Neurosis ugrik be hangulatra. Jó dalok sorakoznak fel rajta, csak hangzás nekem kissé steril és samplerek sűrűbb alkalmazása sokat dobott volna rajta.
Van benne nagy adagnyi Devin Townsend, de nyomokban tartalmaz Turmion Kätilöt-öt is, oroszos duhajjal megfűszerezve. Engem szórakoztatott, nincs túlagyalva.
Szerintem Rainer Landfermann egyszemélyes brainstormingjának áldozatává estünk. Ami csak eszébe juthatott, vagy megfogant benne, azt feljátszotta a lemezre különösebb elrendezés nélkül. A multihangszeres tudás értékelendő, de nem ártott volna a káoszt némi keretek közt tartani. A hangsávot meg simán le kellett volna keverni. Többszöri hallgatás után is borzasztó. ( Mellbevágó volt a Kunstvoll elején a Damned Spirits' Dance The Growing Spiritjét tébolyult formában visszahallani :) ).
Nem túl harapós anyag, szépen elcsordogált a háttérben. Olyan mesterkéltnek tűnik, a kórusok, a skálázások. A Shroud of my Dreams hangulatos, de ez kevés pozitívum.
Nekem ez az első "bethlehemezésem". Meglepődve tapasztaltam, hogy bár egyszerű, de fogós témák ütik fel a fejüket, amiknek ,a banshee imitátor tevékenysége folytán, csökkent az élvezeti értékékük.
A gödény nem énekesmadár, szóval a Pelicantól se várjon senki dalt. :) Én vonzódom az instrumentális zenékhez, mert nem mutatnak irányt, kevésbé akarnak befolyásolni, a hatásukat inkább rábízzák a hallgatóra. Egyes vélemények szerint a zene az, amit szavakkal már nem lehet kifejezni. Ha a Nightime Stories nem is hatol ilyen filozófikus mélységekbe, azért kapunk egy adag riffhalmazt átszőve dallamokkal, post lepelben tálalva.
Számomra inkább szürke, mint arany. Nekem is azok a számok tetszettek, ahol a progresszivitás élre tört, fel tudtak pörögni (pl. Throw Me an Anchor). Ez a lagymatag ének viszont nagyon-nagyon nem jön be, ez tetszik a legkevésbé a lemezen.
Teljesen átlagos thrash lemez kiugró momentumok nélkül.
Figyelemreméltó anyag, változatos, ötletes, a végére viszont mintha kifulladtak volna.
Hangulat kell hozzá, hogy az ember rendesen ráhangolódjon. A hossza se segít a könnyebb befogadásban. Nem érzem kiemelkedőnek, korrekt anyag.
Túlságosan dallamközpontú zene, jobban szeretem, ha a hangszereken van a hangsúly. A metal násza a kabaréval se tölt el elégedettséggel. Az ilyen távoli műfajok fúziója ritkán jön be nekem, bár bizonyára van rá kereslet. Egy-két megoldás, effekt azért megfogott, de ez még kevés ahhoz, hogy visszatérő vendég legyen. Érdekességnek elmegy.
Na most ezzel bajban vagyok. A borító alapján rá se néztem volna. A zene tetszik, az ének kellően elborult, viszont a német nyelvet nagyon nem kedvelem. Ezzel együtt bírom azért, pedig a Betlehem cuccait soha nem szerettem, de ez más.
Hozzák a szintet.
Nem nagyon szeretem a munkásságukat, nagyon túlértékelt banda.
Nekem ez jobban tetszik, mint az új Death Angel.
wow! a borító meg nem is ratyi...
Nekem ez unalmas volt.
Nagyon nem nekem zenélnek.

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 393. 394. 395. 396. 397. 398. 399. 400. ... 502. Full screen Vertikális nézet
2019. július 6.
69Nostromo79 BlackZone boymester farrrkas Husky krumpli paff srppk mike666 ∑:
1. krumpli
Cthuluminati
Reliqideus
7 7 8.5 8 8 9.5 9 8 9 8.1
2. McFrost1977
Old Forest
Black Forests of Eternal Doom
6 8 8 8 9 8 8 6 8 7.6
3. srppk
Pelican
Nighttime Stories
7 7 6.5 8 6.5 7 7 8.5   7.2
4. TrueMayhem
Glare Of The Sun
Theia
8 9 6 8.5 6 7 6 7 5 7.2
5. boymester
Tardigrade Inferno
Mastermind
9 7.5 8 8 1 8 7 5 3 6.7
6. farrrkas
Baroness
Gold & Grey
6 5 6 9 5.5 5 8 5.5   6.3
7. Femforgacs_HP
Xentrix
Bury the Pain
6.5 5 6 6 7.5 6 8 5 7 6.3
8. CarolusRex
Bethlehem
Lebe Dich Leer
8 6 7 5 3 3 7 6.5 4 5.7
9. nascence
Rainer Landfermann
Mein Wort in Deiner Dunkelheit
5 5 5 3 0.5 0.5 8 4 8 3.9
∑:
6.9 6.6 6.8 7.1 5.2 6 7.6 6.2 6.3 6.5
69Nostromo79 2019. július 3., szerda, 20:17
69Nostromo79
Csatlakozott:
2019. június 29.
Hozzászólások: 29
Álmaim nője - Yvonne Wilczynska (Onielar) - már az előző Betlehem albumon is vokálozott. :-)


--
- In Grind We Trust -
69Nostromo79 2019. július 3., szerda, 19:57
69Nostromo79
Csatlakozott:
2019. június 29.
Hozzászólások: 29
Válasz mike666 üzenetére:

Üdv újra itt, Zolixious! (b)


Cheers! :-) (yes)
--
- In Grind We Trust -
mike666 2019. július 3., szerda, 17:22
mike666
Csatlakozott:
2009. május 19.
Hozzászólások: 487
Üdv újra itt, Zolixious! (b)
oldboy 2019. június 26., szerda, 09:27
oldboy
Csatlakozott:
2008. július 25.
Hozzászólások: 1898
Emlékeztetőül, mint szerkesztő idézném a Fémforgács szabályzatának első két pontját:

"A regisztrációval a lenti feltételeket elfogadom:

1. Ez egy közösségi oldal, egy nyilvános fórum. Nem fikázok, nem anyázok, nem teszek közzé sértegető, obszcén, vulgáris, rágalmazó, gyűlöletkeltő, támadó, vagy bármely más olyan hozzászólást, illetve anyagot, mely törvényt sért, továbbá ellentétes az általános közízléssel. Nem „trollkodom” sem nyilvánosan, sem privát üzenetben. Véleményemet kulturáltan mondom el. A fentiek megsértése figyelmeztetést, többszöri megsértése végleges törlést von maga után.


2. A szerkesztőnek mindig igaza van! Elfogadom, hogy a Fémforgács főszerkesztőjének és szerkesztőinek jogában áll eltávolítani, szerkeszteni a hozzászólásaimat, vagy lezárni az általam nyitott témákat, amennyiben úgy ítélik meg hogy ez szükséges. (Ez esetben a törléséről és annak miértjéről privát üzenetet kapsz.)"

Csak ha esetleg tovább mérgesedne a krumpli vs Steinberger vita...
krumpli 2019. június 26., szerda, 06:54
krumpli
Csatlakozott:
2018. november 2.
Hozzászólások: 18
Válasz Steinberger üzenetére:



Miért nézné hülyének a hallgatókat? Neked nem tetszik, meg gyanítom, hogy sokaknak, nekem sem igazán, na bumm, van még ilyen zene rengeteg, ami csak egy szűk rétegnek imponál. Hol van ebben a hülyének nézés meg a HERBÁLOS GAJDULÁS? Nagyanyám mondta, amikor Slayert hallgattam, hogy ez drogos zene. A borító meg maximum szerinted álművészi, láttál belőle négy fotót Bandcampen, dehát ez szokott lenni, ha az ember valamit nem ért, akkor az álművészkedés meg zongorábaszarás meg drogozás.

A hanghordozós megjegyzésedben legalább van ráció.


Ilyen elvi síkon, amit képviselsz, te mondatait elejére is “szerintem” szavak halmazát alkalmazhatnád. Főleg, hogy állításait vannak, de indokaid nincsenek nagyon.
Szpeter 2019. június 26., szerda, 06:46
Szpeter
Csatlakozott:
2019. június 26.
Hozzászólások: 1
Meglepödtem, hogy a Tardigrade (messze nem egyedi) zenéjével kapcsolatban a következő bandák nem merültek fel eddig: Stolen Babies, Pin-Up Went Down, Diablo Swing O., de én még a Katzenjammert is simán idesorolnám. Amúgy a The Doors feldolgozás is egész pofás a lemezen! ;-)
Steinberger 2019. június 25., kedd, 22:44
Steinberger
Csatlakozott:
2019. június 25.
Hozzászólások: 4
Válasz krumpli üzenetére:



Én nem iszom, nem dohányzom, sokáig sportoltam, képeid alapján jobb kondiban is vagyok, mint te. Bár ahogy látom, te is pesti vagy, személyesen meg is győzödhetsz róla.


https://www.youtube.com/watch?v=FUmrBNmhvJM
Steinberger 2019. június 25., kedd, 22:37
Steinberger
Csatlakozott:
2019. június 25.
Hozzászólások: 4
Válasz krumpli üzenetére:



Én az ilyen "lefosom a zongorát, de úgyse ért meg senki se" zenészekkel szemben valóban rosszindulatú vagyok, mert hülyének nézi a hallgatókat. Ilyen herbálos gajdulásnak próbál értéket adni álművészi borítóval, de csak még röhejessé teszi az egészet.
Nekem se tetszik Cthuluminati borítója (ez miatt először át is görgettem rajta), de később aztán rájöttem, hogy tudnak zenélni.
Rajtam múlna, egyszer használatos műanyagok után betiltanám CD, DVD, bakelit és egyéb lemezek gyártását is, mert csak foglalják a helyet ezen a bolygón, no de ez már más téma.


Miért nézné hülyének a hallgatókat? Neked nem tetszik, meg gyanítom, hogy sokaknak, nekem sem igazán, na bumm, van még ilyen zene rengeteg, ami csak egy szűk rétegnek imponál. Hol van ebben a hülyének nézés meg a HERBÁLOS GAJDULÁS? Nagyanyám mondta, amikor Slayert hallgattam, hogy ez drogos zene. A borító meg maximum szerinted álművészi, láttál belőle négy fotót Bandcampen, dehát ez szokott lenni, ha az ember valamit nem ért, akkor az álművészkedés meg zongorábaszarás meg drogozás.

A hanghordozós megjegyzésedben legalább van ráció.
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.064 seconds to render