Ez valami válogatás? De tetszett. Minden ott volt a szeren.
A Symphony X után jó volt. De ha jobban belegondolok én ha zenész lennék ilyen semmitmondó lemezt nem adnék ki a kezeim közül.
Így kell ezt. Lassú is, jó is, állati hörgéssel. Szép karácsonyt mindenkinek. A nap stimmel, csak a hónap nem.
Néhol a Pain Of Salvation-ra emlékeztetett. Nem mintha az a kedvencem lenne. Néha meghallgattam az One Hour By The Concrete Lake lemezt. Ennyi. De az nem volt ennyire szar.De ehhez pihentagy kell. Én maradok a sablonnál. Ha ez 2015 lemeze, meg a nagy újítás akkor inkább százezredik black, thrash, death, funeral doom lemez szigórúan kópia jelleggel.
Se súlya se mélysége nincs. Nagyokat "villantanak". Ez csak annak tetszik aki szereti ezt a stílust. "Monnyuk" inkább Malmsteen - Marching Out ha ilyet akarok hallgatni. Biztos van akinek ez felsőligás. Nekem jött meg ment.
Bezony ez egy nagy rakás szar. Ilyen szar zenét rég hallottam. Ha kalandozni akarok akkor a Le Scrawl - Snowblind lemeze.
Jaj! Mindig nehéz elfogultság nélkül nyilatkozni egy régi kedvencről. Régi "krokodilos" kazettáim között nem egy Unleashed lemez volt. A haverokkal szinte "éltük" minden szavát. Olyan mint a Thanatos. Nekik is csak az első kettő lemezük jött be. Visszatérve. Ha azt mondom csak az első öt lemezük tetszett (kivéve Victory) akkor majd megkapom, hogy ez a köcsög is csak nosztalgiázik, nem halad a korral. De én a Hell's Unleashed lemez óta nem vagyok rajongó. Akkoriban nagyot csalódtam a "visszatérö" lemezben. Bár azóta csak javult a színvonal, és a hangzás (aminek nem kellet volna lásd.Centinex) és a szólók is sokat fejlődtek (ami a Death lemezein jól állt). Death metal lemezen legyen mély hörgés, ha már európaiak vagyunk svédes acél. Közben a cseresznye pálinka hatására elfelejtettem mit akartam még írni. Na mindegy nekem marad a "Before The Creation Of Time". Goodbye Mother Earth!
Elzenélgettek itt a háttérbe tök unalmasan. Az efféle reszelgetésekkel tele a padlás. Főleg az énekhang semmitmondó. Még az akusztikusnak szánt prüntyögésekkel se mentették meg. Pedig nem rosszak.
Nem kiemelkedő a munkásságuk, de ez egy jobban sikerült lemez. Éljen a zúzás. Tetszik na. Svédes zúzásból soha nem elég.
A Centinextől egy fokkal jobb death metal. Itt a zenei alap talán kevésbé erős, de a koncepció, hangulat és a black hatások javítanak az összképen. Azonban így is menthetetlenül középszerű lemez ez, amiből szerintem évente 100-at adnak csak Európában.
Az akusztikus részek miatt kap egy fél pontot, egyébként valóban semmitmondó.
Szinte térden állva könyörögtem egy megjegyezhető témáért, hasztalan...
A progresszív metal zenekarokat fenyegető legnagyobb veszély, hogy beleesnek az öncélúság csapdájába, és hogy könnyen beleragadnak saját maguk által alkotott panelekbe. A BTBAM ez alól kivétel volt eddig, hiszen olyan mixet állítottak össze pályafutásuk során, ami nem létezett korábban (még ha egyes elemei nem is feltétlenül eredetiek), és szerintem ezt korábban a Parallax II lemezzel fejlesztették tökélyre. A zenéjük továbbra is megmaradt egyedinek, ami nagyrészt annak is köszönhető, hogy a zenészek bírnak saját stílussal és mint zenekar is nagyon pontosan tudják, hogy mit akarnak alkotni, mutatni a világnak. Minden kerekebb, kompaktabb, letisztultabb, ezzel egyrészt elmondható, hogy megszületett pályafutásuk legjobb lemeze. Másrészt a kerek dalokat még mindig hiányolom, és többször érzem azt, hogy azért 7-8-9 perces egy dal, mert annyinak kell lennie és pont.
Bármennyire is szégyen, de nekem ez az első találkozásom a csapattal, ami több mint meggyőzőre sikerült. Persze kicsit sablonos, paneles prog-power metal ez, ezerszer hallott rifekkel, futamokkal, viszont nagyon-nagyon jó dalokkal, dallamokkal. Különösen jó teljesítményt nyújt Russel Allen, aki az Adrenaline Mobbal ellentétben itt képes egész albumon kiváló pillanatokra, emlékezetes refrénekre, soha nem érzem, hogy elég volt a hangjából. A gitáros zsenialitását én kevésbé érzem sehol nincsen olyan egyedi íz és stílus, mint ami mondjuk egy Jeff Loomist, vagy Petruccit jellemez. Összességében elmondható, hogy amit a stílusból lehet, kihoztak.
Elhallgattam, néha tetszett is, de értelmét sokat nem látom. No meg rövid is, ennyi idő alatt még az ilyen reszelés sem nagyon marad meg az ember fülében.
Soha nem hallottam a banda zenéjét, nem mondanám, hogy egy életre szóló barátságot kötöttünk, de az emlékek kellemesek maradnak. Olyan muzsika ez, amiről elhiszem, hogy a stílus szerelmeseinek bármikor jól eshet. Én annyira a pőre deathet magamtól nem hallgatom, de ha hallgatnék, az Unleashed biztos kedvenceim között lenne.
Nekem tetszett, bár mély nyomokat nem hagy. Kicsit oldschool, de pont ez a bájos benne.
A zene még csak-csak, de ez a kutyaugatás...
Néhol annyira idegesített, hogy ki kellet kapcsolnom. Máshol meg untatott. A számcímeket meg nem igazán értem, azt vártam, hogy valami az országra jellemző dallam megjelenik benne, de csalódtam.
Néha elkapott a hangulata, néha olyan volt mintha Andreas Vollenweidert hallgattam volna de mély nyomot azért nem hagyott.
Hangulat rendben, hangszerelés rendben, vokál rendben. Talán kicsit sablonos, de ebben a műfajban ez nagyon nehezen elkerülhető. Most amúgy is fekszenek az ilyen tipusú zenék, Egyébként már el volt mentve a könyvjelzők közé
A sok ömlengő kritika után ki akartam hagyni, de nem bántam meg, hogy meghallgattam. Sokszor engem a Phideaux-ra emlékeztetett (https://phideaux.bandcamp.com/). De azért annyira nem varázsolt el, hoy ne érezzem hosszúnak, főleg a metalcore-os részek zavartak. Szeretem a hörgést, de nem ezt a fajtát.
Minél tovább hallgatom annál lejjebb megy a pont. Helyenként működik, de egyszerűen túl sok, másrészt néhol bántóan közhelyes.
Nem szeretem ezt a műfajt, de el kell ismerni, hogy a könnyebben befogadható lemezek közé tartozik, és hallani, hogy az agyukat is használják. Több mint 7 perces szám egy grid lemezen?! Ez ám a nem semmi! Még akkor is ha az már nem grind.
Eddig nem ismertem őket és máskor valószínűleg egy kézlegyintéssel elintéztem volna. de a Where is your God now? negyon megfelelő kérdés mostanság másfelől a sok prog varázslás után jólesett ez a monoton lüktetés.
Ha egy banda nevében szerepela ð karakter akkor nálam szinte nyert ügye van. Kellemes melodikus black. Ha még egy kicsit reszeltek volna a vokálon több is lehetne.
Jó a tempó jól szól,. de végig az motoszkált bennem , hogy ez koncerten lehet az igazi, vagy egy ilyen tematikájú kocsmában jó barátok és jó sok sör társaságában. Bármennyire is death nekem jókedvűnek, lazának tűnt.
Érdekes volt, de nem igénylem az újabb találkozást.
Majd legközelebb, talán , vagy akkor se...
Kellemes volt, de nem hideg, nem borzongató, nem volt meg az igazi gyászos hangulat,nekem ez egy nagyon lelkes becsületes munkának tűnik, de semmi többnek.
Azt hittem a Symfónííksznél rosszabb nemlesz ebben a körben... ez felháborítóan fos.
Színtelen, szagtalan, ízetlen,leginkább semmilyen, annyira nem mozgatnak meg bennem semmit hogy az iszonyat.
Kátyvááász!!bő-áááá,twududuuuu.........
Minden albumukat meghallgattam már korábban többször, voltak ennél jobb és rosszabb pillanataik is, ez kb az átlag tőlük.Nem lesz visszatérő ez sem.
6
Imádom, bár tényleg nem tartoznak a legjobbak közé,se a leg gonoszabbak közé, se a legdarálósabbak közé, ennek ellenére nagyon szívesen hallgatom újra-meg újra.
Elfelejtettem elalélni tőle. Különösebb ötlet nélküli stílusgyakorlat ez számomra.
Fekete középszerűség. Kis hazánk gyermekei szoktak ilyen minőségű anyagokat kiadni, amin aztán hosszan szoktunk lamentálgatni, hogy miért gyenge és miért nem üti meg a nemzetközi mércét. Na ez is egy ilyen lemez.
Nincs itt igazából nagy baj, de a műfajt sokkal nagyobb bandák határozzák meg, sokkal kreatívabban (Esoteric, Ahab, Doomed, Septic Mind). Mert lehet azért ezt változatosan, sokkal plasztikusabb érzelemátvitellel - ami a stílus fundamentuma. Van még hová fejlődni, de mint próbálkozás: kedves.
A Colors óta egészen idáig el voltak valamerre, tőlem távol. Örülök, hogy visszataláltak. Nekem ez a progresszivitás. Ebben van meg az a potenciál, az a sokszínűség és összhang, amitől rétegzett, de mégsem esik darabokra, vagy fullad töménytelen unalomba és önismétlésbe. Nem hibátlan, de kimagaslik a mezőnyből.
Nem kenyerem a műfaj ebbéli értelmezése. Ha valami progresszív, akkor az ne legyen ilyen taktusról-taktusra kiszámítható. Lepjen meg az ötleteivel. Na annak itt írmagja sincs.
Kreatív káosz. Szimpatikusak.
A málházós tempók jobban állnak a csapatnak, mint a pörgettyűk. Nem fogom sűrűn elővenni, de nem rossz.
Magasabb a hangulati faktor itt, mint a Obsequiae esetében volt. A világmegváltás itt is elmarad, de érezhetően ez nem is cél. Háttérzene a jobbik fajtából.
Tisztességes iparos munka. Nem sorjás, nincs anyaghiba, de azért ez egy tucat termék. Ehhez most nem sok hangulatom volt.
Átlagosnak átlagos, de azért a jobbik fajtából.
Ritka hangulatos lemez, nagyon elkapott.
Amíg nem jön egy rendes funeral doom lemez egyéniséggel, ötletekkel (bizony, van ilyen, lásd Evoken, Ahab, Skepticism...), addig el lehet vele ütni az időt.
Symphony X-nél emlegettem a fiatalosabb, frissebb felfogást, itt meg is kaptuk. A hörgés nem hiányozna, amúgy kellemes lemez.
Egy példaképükkel egyetemben (DT) kiöregedő minőségi kópiabanda, akik egyre csoszogósabban játsszák a prog metalt. Mesteri itt minden, ha van füle valakinek a minőséget díjazni kell, de a legjobb lemezeiken már nagyon rég túl vannak. Háttérzenének időnként jó lesz, ha időközben nem jön ki fiatalos, lendületes produkció.
Nincsenek itt rövid dalok, ez egyetlen nagy, fél órás zaj. A jazz megoldások azért dobtak rajta.
Nálam a jóvéle death nem lehet ennyire steril.
A középszerű bandák hangpróbáján középen végez. Izmosabb felhozatal mellett sereghajtó lenne.
Van egy két jóféle groove, de ezen kívül nem sok izgalom van a lemezen.
Ez is csak egy gyenge közepes stíluslemez, elég felesleges...
A jelenkor egyik legjobb zenekara, és erre az Underworld sem cáfolt rá.
igen-igen gyenge eresztés ez a veterán csapattól. Nálam éppenséggel a korai anyagok sem alapművek.
Ez meglepően jó volt, az izlandi nyelv valahogy nagyon passzol ehhez a zenei stílushoz.
A 90-es években a Malleus Maleficarum frankó kis anyag volt tőlük, talán az egyetlen jó Centinex lemez. Ezzel el is árultam mit gondolok a Redeeming Filthről.
Akárcsak a Cult Of Fire-ben, a srácok ebben a projektben is zseniálisat alkottak. Rá kellett jönnöm már sokadjára, hogy későn érő típus vagyok, ami az albumok befogadását illeti. Az első néhány hallgatás semmit sem hozott, később viszont megmutatta magát. Az India egy igazi gyöngyszem, ahogy mondani szokás, de az egész lemez roppant változatos és izgalmas. A borító pedig rendkívül hasonlít a készülő Cult Of Fire borítóra, nem véletlenül. Mindkettő gyönyörű.
Kiemelkedő pillanatok és igazi dalok nélküli hangulatfolyam. Az elején még azt hinné az ember, hogy egy idő után összeáll valami azokból a dallamokból. Nekem nem sikerült belőlük maradandót alkotni. Untatott.
Nem lenne ez olyan vészes, ha a funeral doom összes kliséje mellé odatette volna saját egyéniségét is. Nem mondom, hogy csak akkor lehet jó, ha feltétlenül annyira ötletes, mint a Shape Of Despair zseniális Monotony Fields lemeze, de ennél azért jóval többet illene felmutatni.
Nekem a The Parallax II is hónapokba telt, míg bejött, ezt egyelőre annál szerényebbnek érzem, mégis rá tudtam hangolódni. Ez azon kevés zenekarok egyike (vagy az egyetlen?), akik úgy és olyan mértékben illesztenek be metalcore-os elemeket, hogy ne támadjon menekülhetnékem. Én szeretem, amit a BTBAM csinál, nagy kedvvel hallgatom őket, viszont az előző lemez fényében (amely nálam elérte a maximális pontot) ez "csak" egy erős nyolcas.
A lemezen hallott melódiák legtöbbje igen fogós, és a riffekkel is ugyanez a helyzet. Tettenérhetőek Nevermore, Metallica, Dream Theater, de még Iron Maiden hasonlóságok is, viszont csak elsőre tűnt picit tolakodónak a dolog, később aztán jobban megnyílnak a dalok és már nem tűnik fel. Nekem jelenleg a Charon a kedvencem, a gyönyörű dallamai miatt.
Az, hogy ennyire extrém zenében is képesek kreatívan gondolkodni, fogós ötletekkel előállni, az egyszerűen bámulatos. Ez a hozzáállás engem az általam istenített Anaal Nathrakh-ra emlékeztet. Ezt a félórát bármikor meg tudnám hallgatni. UPDATE: Módosítanom kellett a kilencest, mert elképesztő, hogy mit művelnek a srácok. Ez óriási! Naponta kétszer lemegy, és már nem kérdés számomra, hogy egy tökéletes lemezt hallgatok.
Az az igazság, hogy én kimondottan szeretem az Unleashed jellegzetes dallamvilágát és ez jelen album esetében sincs másképp. Vannak egészen kellemes zenei részek, de Johnny Hedlund sosem volt különösebben szimpatikus. Sem a hangja, amelyet bár megszoktam, sem amiket énekel. A "Where is your god now?" sorok jól álltak Bentonnak a kilencvenes években, de tessék most már másról énekelni. Mégis... Nem tudom nem szeretni a csapatot. Az Across The Open Sea lemezt egyenesen imádom!
Izland számomra a pozitív diszkrimináció veszélyét rejti magában egy-egy zenekar kapcsán, ezért nagy figyelmmel hallgattam az általam teljesen ismeretlen zenekart. Három meghallgatás után döntök a hatos mellett, annak ellenére, hogy nem nevezném rossznak a lemezt. Egyszerűen csak arról van szó, hogy néhány részletet leszámítva, nem ad okot a lelkesedésre. Szépen elcsordogál mellettem a korong nagy része.
A Death Glance és az Eye Sockets Empty a két csúcspont számomra. Ezt az old-school death metalt így kell játszani. De az anyag többi része is teljesen rendben van. Olyan, mint a nagymama receptje: nosztalgikus ízek, jól el van készítve és csak a hagyományos összetevőkből áll. Semmi flancolás.
Amatőrsége ellenére voltak benne nagyon jól eltalált részek, ez az antik hangulatiság is erős benne, szóval élvezhető...
Unalmas, gyengus, egysíkú, repetitív zene, a komoly funeral/doom/death csapatokhoz mérten nulla kifejezőképességgel. Köszi az időpazarlást. :))
Nem bírom türelemmel ezeket a monstre prog lemezeket. Elimserem amit el kell ismerni, aztán lépek tovább.
Rettenetes... nem nagyon érzi a csapat a grind zenék lényegét. Vagy én nem vagyok vevő az ilyen újító extrém brutalizálásra.
Sok meglepetést most sem okoztak, behelyezhető ez is valahová a diszkográfia közepére ha a szinvonalat nézzük.
Évvégi listákra nem fog felkerülni, de jó volt hallgatni.
Stílusgyakorlat egy közepes szintű csapattól.
Mikor az album alapkoncepciójáról olvastam arra gondoltam hogy hogyan lehet temetkezési szokásokról zenét csinálni? Megoldották a srácok, nekem nagyon tetszik...várom a part II-t
Nem rossz, a második lemez még jobb lehet
Ebben a kategóriában eddig a Doomed tetszett a legjobban ezt a végére már untam
A Colors és az Alaska még jó lemezek voltak amit azóta művelnek az vicckategória
A zenei részek jók, de valahogy az éneket mintha nem ehhez a zenéhez találták volna ki
Sose voltam grindcore fan egyszer meghallgatam 5 pontot ért
Nekem ez olyan death metal amiről egy-egy számot nagyon szívesen meghallgatok de teljes hosszban unalmassá válik
Háttérzenének elmegy...
Ugyanaz mint az Unleashednél
Szimpatikus a koncepció, jól meg is oldotta a zenekar. Az egzotikusabb országok azért jobbra sikerültek (vagy csak számomra érdekesebbek), a szlovák-cseh kombót gyengébb daraboknak érzem. A bandcamp oldal alján a dalokhoz írt rövid infókat sem árt elolvasni, érdekes. Reméljük, hogy majd a második rész is megüti ezt a szintet.
Ugyanaz a megállapítás, mint az Audn esetében, egy pontot pluszba azért kap, mert hangulatilag legalább tud nyújtani egy keveset.
Nem emlékszem, hogy valaha is különösebben tetszett volna egy funeral doom lemez, szóval nyilván nem az én pontszámom lesz mérvadó. Súlya minden esetre van, az egész a szemhéjamra nehezedik.
Ez a lemez valamilyen szinten csalódás. Az a baj vele, hogy vezérfonalat a legritkább esetben tudtam találni, a képzeletbeli lepkehálómmal úgy kellett folyamatosan halásszam, meg terelgessem vissza a hangokat, hogy valamennyire maradjanak már egyben a dalok. Nem mindig sikerült. A jó ötletek megvannak, de egy keret nem ártana nekik, mert így hosszabb távon kifejezetten megterhelő.
Valóban sok az áthallás, és ha ez nem is zavaró, mert nem az, annyit azért "elér", hogy megfosztja a lemezt attól, hogy igazán erős egyénisége legyen. Ezért jár a levonás, de nem túl sok, mert a lemez valójában tényleg jó.
Dícséretes munka, azt hiszem ez nevezhető avant garde grindecorenak. Nem feszegetik, hanem bátran átlépik a határokat.
Rég nem hallgattam Unleashed-et, elsőre nem is tetszett. Van egy tipikus hangzása, amihez hozzá kellett szokjon a fülem, így három hallgatás után már azt mondom, hogy nem olyan rossz, csak épp pont olyan mint az összes, amit eddig hallottam tőlük, szóval egy korrekt lemez, de nem több.
Olyanok ezek a zenék, mint amikor valaki bemutatkozik, de néhány másodperc múlva már egyáltalán nem emlékszik az ember a nevére. Szóval semmi maradandó, mint oly sok esetben.
Ugyanaz a kategória, mint a két körrel ez előtti Cut Up, igaz hogy nem okoz semmi meglepetést, de annyira jól össze vannak rakva a számok, hogy a stílus kedvelőinek nem okozhat csalódást.
Az dalcímek arra utalnak, hogy épp melyik ország temetési rituáléjáról van benne szó. Jó kis Iron Bonehead cucc.
Basszus, ez egy tökéletes lemez lehetne, ha a gitáros írna rendes témákat is és nem csak ujjgyakorlatozna végig. A hárfás részek nagyon királyak, a hangzás, hangulat, koncepció nagyon betalált nálam, de sokszor hiányérzetem van a fent említett dolog miatt.
Én szeretem az ilyet, de ez gyenge lett.
Nagyon nem az én világom.
Őő, hát jó.
Virgáznak darálás közben. Az a baj, hogy a végeredmény nem okoz élvezetet semmilyen formában, sőt, sokszor kifejezetten idegesítő.
Igazából az Unleashed sosem volt az a fejleszaggatós banda, már a kilencvenes években is inkább a komotósabb death bandák közé tartozott. Valamennyire az is igaz, hogy iparosmunka, de én inkább úgy tekintem, mint egy újabb jópofa Unleashed lemezt.
Kellemes.
Egyszerű, de ízes. Beragadt a lejátszóba.
Az Iron Bonehead gondozásában megjelenő albumokban eddig nem csalódtam! Igazi keményvonalas burtál anyag lett! Tök jól vegyítik a death és black elemeket, szerencsére a gitárok és a dob dominál és nem valami ócska szinti-hangzás. Aki egy gonosz és kemény muzsikára vágyik, annak szerintem be fog jönni. Ami meglepett, hogy ez a tiszta hangzás kivételesen nem zavar, pedig általában az ilyen zenéhez a dohos pince sound illik. A Mexico című szám pedig nagyon üt...
Nem volt rossz ez a hömpölygő hangulat, amúgy semmi extra a hasonló zenékhez képest.
Iparosmunka, abból a fajtából is az unalmas verzió (bár egy kommersz funeral doom milyen lenne???).
Mi ez a buzis fitymacsattogtatás? Elég sok Dream behatás lengi körbe őket, néha a Menace is felrémlett, de ebben semmi erő és innováció. Inkább az újkori Dream Theater albumokat hallgatom...ott legalább nincs csivava-módjára öklendező hörgő-óbégatás. Sőt, ezektől a skálázgatós gitárnyúzástól is hányingerem lett, főleg... hogy néhol majdnem djent-be hajlott néhány rész. A dalok hosszáról pedig ne is beszéljünk, ha SymphonyX-re használtam a "vérbő ömlengés" kifejezést, akkor nem is tudom...ide mi lenne találó...
Igazi vérbő ömlengés...a játéidő is ezt igazolja...csak a baj az, hogy 15 perc után már elkezdtem unatkozni, pedig a Nevermore szám nagyon bejött (lehet mert a Nevermore banda dallamaira hajazott nagyon). Alapvetően nem lenne itt semmi baj, csak az izzadságszag nagyon áttör a zenén.
Ez olyan, amikor a konzervatórium falai között élő, jazz zenén szocializálódott srácok rájönnek arra, hogy elegük van a falanszterből, mert valaki véletlenül Napalm Deathet rakott be Miles Davies helyett a lejátszóba...és láss csodát, ilyet is lehet :D. Nem mondom hogy gyakori vendég lesz nálam, de minden esetre érdekes anyag, főleg amikor a grind "dallamok" mögül kikandikál a jazz sznobéria. Öncélúnak öncélú...és hogy jó-e vagy sem, az már más kérdés :D
Nem rossz,de akkor sem érdekel
Elsőre többet hallottam bele...mint kellene, de többedjére már csak átlagos black-nek tartom
Oldschool szörnyeteg...semmi új, de ettől még én is imádom. Legutóbb a Maat albumával jártam így...az is beragadt a lejátszóba
Érdekes a koncepció, és a dalok többé-kevésbé hatásosan meg is jelenítik azt.
Muszáj itt is különbséget tenni a klasszisok, és a derék iparosok között. Ők az utóbbi kategóriába tartoznak.
Sose szerettem különösebben ezt a bandát és ez most sem változott meg. Lehet, hogy ez "haladóbb" prog. metál, mint a Symphony X, azt mégis sokkal-sokkal jobban szeretem.
Nem nagyon lehet vitás... pont az izzadságszag ellenkezőjét érzem, természetesen, erőlködés nélkül, gördülékenyen, remek dalokban megy végig az egész, Sir Russell meg a csillagokat is leénekli. Nagy öröm ez az előző halványabb teljesítmény után.
A szabvány másfél - két és fél perces grind túrások cseppet sem hatottak meg, de az utolsó 4 nóta alaposan megdobta a pontszámot, mintha addigra jöttek volna rá, hogy fantáziát is lehet belevinni a dologba. :-) A zárónóta meg egyenesen kitűnő. Érdekesen felépített lemez, az biztos.
Van egy-két jobb dal, de összességében ezt sem mondhatom túl izgalmasnak. A korai lemezeik jobbak voltak, vagy csak én álltam hozzá akkor másképp, a fene tudja...
Szeretni szoktam én is az izlandi zenekarokat, de itt nem sok olyasmit hallok, amit egyedinek lehet mondani.
Közepeske.
Elvesztettem a fonalat az album végére, s ráadásul a koncepción kívül semmi pozitív, értékelhető elemet sem nagyon találtam. - Akkor majd a vol 2. - Hátha többet tud majd felmutatni, mint ez a korong.
Erősen közepes produkció. Ráadásul a "túlechosított" károgás sem elég meggyőző. - Majd legközelebb.
Unalom a köbön...
Lényegre törő leszek: "Néha a kevesebb több."
Nem vitás, hogy Russell Allen és Michael James Romeo istenek. - Örülök, hogy részese lehetek mindannak a kevés időnek, amit itt a földön eltöltenek.
Nos, ez az a fajta grind-core, ami már-már művészi, s nem pedig vértahó aprítás csak. - Igazából le akartam fosni a bokám, az első taktusra, aztán már később jól elszórakoztam a néha már jazz!?-es punk-os témákon. - Előre szólok: - Nem könnyű anyag, csak beavatottaknak.
Elmondhatom magamról, hogy épp' death metal hívőként pont a death csapatokban kell csalódnom...
Nem kicsit egysíkú. Átlagos... Ennyi.
Ha már a "főzésnél" tartunk... Olyan ez, mint az "unalomig" ismert paprikás csirke nokedlivel kombó. - Megszokott, de a végtelenségig ízes. :) - Valami olyasmi ez amit az ember nagy kanállal kell, hogy egyen. :)
Tényleg nem egy élmezőnyös alkotás, viszont rossznak vagy unalmasnak semmiképp sem mondanám. Korrekten meg van jelenítve a nyomor...
Kimondottan addiktív hatással volt rám a csapat legutóbbi lemeze, szóval kezdem belátni, hogy egész fontos szerepet töltenek/tölthetnek be az úgynevezett progresszív színtéren. Viszont olyan zene ez, mint az ember farka; Mindig nem lehet elővenni...
Kedvelem a zenekart, de csak a The Divine Wings of Tragedy és Paradise Lost lemezeikért. Az Underworld pont félúton van a szuperklasszis és a minőségi iparosmunka között.
No itt aztán jogos a felvetés, hogy zenészként ezen mi a tökömet lehet élvezkedni? Mert hallgatóként ez közel volt a kínzáshoz. Persze biztos kurva technikás, meg magas színvonalú a zene, csak minden hiányzik innen amiért szeretem az extrém zenéket.
Nem igazán érezni már azt a régi lendületet az Unleashed lemezeiben. Itt is megvan minden ami ismerős régről, ám az egésznek annyira rutinmunka íze van, hogy az már kicsit bosszantó.
Mély nyomot nem hagyott, de amíg szólt, nem éreztem késztetést hogy mindenáron más zene után nézzek.
A Necrowretch és a Chapel of Disease bemutatta idén, hogy hogy kell ezt izgalmasan játszani. A hangzás jó, minden kötelező old school svéd death elem megtalálható, de ennyiben ki is merült minden pozitívum.
Elég amatőr ez, de a bájosan amatőr verzióból. Szerintem van benne ráció, rendbe lehet ezt rakni, nincsenek horror nagy problémák.
Minden fel-feltűnő tetszetős zenei megoldás ellenére is öncélúnak érzem. Ezek a nagy proggerek borzasztóan sok hatásból lopkodják össze a lemezüket, ami számomra egy lomlerakat összképét jeleníti meg. Olyan mint egy szarka fészke :) Csillog villog benne minden, amit épp le tudott nyúlni a kismadár. Kezdem megbánni a Leprous alápontozásomat. Sebaj. Itt ha még szól vagy negyed órát, akkor a felpontozást fogom... Oké, a 9-es dal hozott még egy minuszt.
Imádom!
Az első fele is tele van firnyákos és a primitív grinde ostoba mocsarát elkerülő zenei megoldásokkal, de az utolsó 4 dal lehet az igazi jövő. Igényes anyag, hallani, hogy ésszel készült.
Nem egy nagy sztori, mégis szívesen hallgatom időnként. Ennyi. Sok vizet nem zavar.
Annak örülni, hogy egy tök átlagos banda letesz egy tök átlagos és arctalan stíluslemezt ebben a dömpingben, hát nekem nem megy. :) Jah, óckúl dettmetál, akkor az jó!
Van egy veszett légköre.
A nagy hármas (Dream Theater, Fates Warning, Symphony X) között számomra ez a banda, ami képvisel értéket. Nem mintha hatalmas izgalmak lennének itt számomra, viszont a tömény magamutogatás mögött itt azért megvan a hatékony dalszerzői munka is. Élvezhető a lemez. Nem egy Ark, de a Charon című dal süt, mint állat.
Nagyon jó,profin kidolgozott lett az új album, mint a többi.Az uj lemez egyes embereknek könyebben emészthetőbb lesz mint a többi mert egy picit kevesebbek lettek a súlyos death-metalcore elemek.

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 291. 292. 293. 294. 295. 296. 297. 298. ... 502. Full screen Vertikális nézet
2015. augusztus 8.
arallu72 bandeeraz banya07 Belial BlackZone boymester Critical_Message farrrkas insomnium kopi Kriss Lew mike666 ∑:
1. Kriss
Death Karma
The History of Death & Burial ...
10 5 5 6 6.5 7 6 9 5 7 10 8.5 8.5 7.3
2. Lew
Centinex
Redeeming Filth
9 4 8 9 6.5 5 6 8.5 6 7.5 6 8 9 7.2
3. mike666
Unleashed
Dawn of the Nine
6 7 8 7 8 6 5 7.5 8 4 6 7 8.5 6.7
4. ZolixiusRex
Symphony X
Underworld
4 8.5 6 2 3 6 10 8.5 4 8 5 8.5 5 6.5
5. banya07
Auðn
Auðn
5 7 8 6 7.5 5 9 6 8 5.5 5 5 7.5 6.3
6. boymester
Obsequiae
Aria of Vernal Tombs
5 4.5 7 4 6 9 6 5 8.5 6 6 6 8 6.3
7. kopi
Antigama
The Insolent
2 6 7 2 9.5 4 4 10 1 8.5 5 8.5 3 5.9
8. arallu72
Frowning
Funeral Impressions
10 4 9 7 6.5 6 5 6 3 5 5 4 5 5.8
9. farrrkas
Between The Buried A...
Coma Ecliptic
1 9 7.5 1 9 8 7 8 6 6 3 7 4 5.7
∑:
5.8 6.1 7.3 4.9 6.9 6.2 6.4 7.6 5.5 6.4 5.7 6.9 6.5 6.4
insomnium 2015. augusztus 7., péntek, 18:07
insomnium
Csatlakozott:
2008. január 14.
Hozzászólások: 200
Válasz Pistike66 üzenetére:


Talán a jó szívem az oka... (hrhr)


(hrhr)
Pistike66 2015. augusztus 7., péntek, 14:16
Pistike66
Csatlakozott:
2008. június 17.
Hozzászólások: 3408
Válasz insomnium üzenetére:

Pistike! A Frowning esetében a hangmérnököt miért vetted bele a csapatba? (hrhr)

Talán a jó szívem az oka... (hrhr)
insomnium 2015. augusztus 7., péntek, 13:25
insomnium
Csatlakozott:
2008. január 14.
Hozzászólások: 200
Pistike! A Frowning esetében a hangmérnököt miért vetted bele a csapatba? (hrhr)
ZolixiusRex 2015. augusztus 4., kedd, 14:14
ZolixiusRex
Csatlakozott:
2011. január 31.
Hozzászólások: 1788
Ha unatkoznátok. :-) http://concert.arte.tv/de/at-the-gates-wacken-2015 Persze van itt még más is. :-) :-D
--
In Grind We Trust!
emp 2015. augusztus 4., kedd, 11:20
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2497
Kedves feleim, én má' nem fejezem be a pontozást, ellenben gondolok rátok holnaptól a Brutal Assaulton! Csók mindenkinek, a blackereknek meg zománcfesték!
--
Tiszta hülye, aki nem normális!
banya07 2015. július 30., csütörtök, 21:08
banya07
Csatlakozott:
2013. március 7.
Hozzászólások: 200
ZolixiusRex 2015. július 28., kedd, 05:59
ZolixiusRex
Csatlakozott:
2011. január 31.
Hozzászólások: 1788
"Valaki" az arckönyvön iksz szimfóniát emlegetett, kénytelen voltam meghallgatni, s tetszett... - (Hoppá spoiler veszély!) - Természetesen a hashajtók királya nem kerül mellőzésre, csak kicsit csúszik. :-)
--
In Grind We Trust!
arallu72 2015. július 27., hétfő, 18:47
arallu72
Csatlakozott:
2012. február 27.
Hozzászólások: 524
Zolixius hol van a Gutalax? \m/ Itt várom vazze, oxt semmi. Vagy pitypangos light-os zenét ajánlottál be helyette? :-D Pont jó lett volna tizediknek (de nem a helyezést értem ezalatt)
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.069 seconds to render