Számomra ez az Astruhoz képest befogadhatóbb volt, leszámítva kb. a vokált, ami sokszor tönkrevágja a dalokat. Engem nem igazán érdekeltek a dalszövegek, sem a magyar, sem az angol részek. Az utolsó szám második fele meg a "idegeken történő táncolás" mintapéldája.
Vannak rajta nagyon jó számok, mint például a Skoptsy (azok a melodikus témák a dalban...), de a végére kicsit elfáradt és unalmas lett, amin nem segített az utolsó, túlságosan hosszú szám sem. Az énekes hangja nagyon jó, a zenébe, hangzásba pedig szintén nem tudok belekötni. Mindenesetre kellemes hallgatnivaló.
Minden másodpercét élveztem és ezek után sürgősen meg kell hallgatnom a banda első lemezét is. Szinte tökéletes heavy/speed metal. Imádom ezeket a sikolyokat.
Az a "bagolyhuhogás" rettentő szórakoztató volt. :) A zene elmegy, de ez így is a tucat kategória, vagy még az se. Nagy pozitívuma, hogy ilyen rövid.
Több zenei rész tetszett benne, mint a Delictii-ben. Ennek is pozitívuma a rövidsége.
Sokkal rosszabbra számítottam, ehhez képest szinte csak a dalok hosszúságába tudok úgy igazán belekötni, illetve az ebből adódó, számomra túlságosan elnyújtott lemezhosszba, valamint valamilyen szinten a vokálba. A zenei része viszont teljesen jó, vannak benne kifejezetten érdekes zenei részek. A borítót meg nem nekem találták ki, számomra nem itt kezdődik a jó lemezborító.
A banda a NWOBHM alapcsapatai közé tartozik, akiknek két lemeze jött ki a pályafutásuk elején (a Court in the Act klasszikus). Utána volt egy hosszabb leállásuk és csak 2011-ben aktivizálódtak újra, majd pedig 2013-ban jött a vissztérő, szintén remek Life Sentence album. Mindegyik lemezről elmondható, hogy elég jó, ez a mostani Earth Infernal is, ám számomra a stílusban a Hell két lemeze (Human Remains, Curse & Chapter) sokkalta ötletesebb, jobb és teátrálisabb. David Bower énekes teljesítménye (énekesi, színpadi, kreatív, stb.) pedig össze sem hasonlítható Brian Ross-éval.
Azt hittem, sose lesz vége. Itt is rendkívül találó az idegtépő vokál kifejezés, amit használni szoktam. A rendkívül vontatott, unalmas, teljesen feleslegesen, túlságosan is elnyújtott számok sem tetszettek. Nekem legjobban a két és fél perces szám jött be, igaz, több számban is vannak értékelhető zenei részek, a hangzásról és a zenei teljesítményről nem tudok rosszat mondani. Nem nekem szól.
Brutálisan idegesítő, idegtépő volt ezt végighallgatni. Annak ellenére, hogy instrumentális albumról beszélünk.
Egy idő után valami brutálisan idegesítő ez a zajongás, pedig ha nem lenne ilyen hulladék lo-fi hangzása, sokkalta élvezhetőbb és értékelhetőbb lenne. De hát aki azt hiszi és gondolja, hogy ez így a jobb, lelke rajta.
Olyan, mint egy tűzből kipattanó lángnyelv, ugyanakkor mégis azt érzem Nagával kapcsolatban, hogy már a spontán kirohanásai is egyre érettebb és odafigyelésre érdemesebb zenét rejtenek. Avantgárd extrém metal önkifejezés a nyughatatlan alkotótól, csupa hangulat és őszinteség.
A The Year is One az engem legjobban megérintő lemezek egyike volt hat évvel ezelőtt, óriási hangulattal a legendás doom bandától, akik semmit nem sietnek el, és akiknek egy-egy kiadványát fontos állomásként jegyzi a műfaj. Kizárólag az előző lemezhez és nem a stílus képviselőihez viszonyítva, a The Great Seal rám gyakorolt hatását minimálisan szerényebbnek érzem (eddig), ami még így is a mezőny legfontosabb albumát jelenti az utóbbi időszakban. Ismét karakteres nótákkal találkozunk, monumentális refrénekkel, klasszikus doom témákkal, simogató hangulattal. Az előző albumhoz képest "csak" 9-est kellene adnom, de mivel erős a ragaszkodásom a dalokhoz, és mivel nehezen tudom elképzelni, hogy hallok ennél jobbat a közeljövőben, a 10 pontot sem érzem túlzásnak erre az epikus doom anyagra.
Mindent a true heavy metal kódex szerint művelnek: klasszikus HM-sikolyok, korrekt riffek és dallamok. Semmibe sem tudnék belekötni, hacsak abba nem, hogy a nóták nem nagyon emelkednek ki a stílus képviselőitől megszokott átlagból. Korrekt anyag, sokkal nem több.
Nyilván ízlések és pofonok, de én ebben az EP-ben nem sok fantáziát látok, és a középszerűséget is csak alulról súrolják az itt hallottak - egy-két pillanat kivételével, ami kevés. Ingerküszöb alatti produktum.
Nem rossz lemez, ám a csúcspontok hiánya fárasztóvá teszi még ezt a rövid anyagot is. Érdemes a Conjurerrel összevetni, mert az a hosszú dalok ellenére is izgalmas marad a jól felépített zeneiségnek köszönhetően.
Ha az ember leül atmoszferikus/post black metalt hallgatni, az elvárásai elsősorban az albumot egészében meghatározó hangulat felépítésére vonatkoznak, amelyben a hosszan kitartott vagy repetitív részek is ugyanolyan fontos szerepet kapnak, mint a lélekbe maró harmóniák, tehát van a sodrás, és van az embert megérintő élő szellem. Ezeknek az elvárásoknak nemcsak eleget tesz, hanem az alkotóelemekből kimondottan erős anyagot gyúrt a Toadeater.
Kellemes pillanatokban bővelkedő heavy metal muzsikáról van szó. Nem akar az ember arcába mászni, inkább kifinomult, visszafogott, mégis (vagy éppen ezért) megnyerő, csalogató.
Nekem inkább az Inter Arma jutott eszembe az anyagról, meg néhol a Yob. És ha már két 10 pontos zenekarhoz hasonlítottam, akik minden alkalommal potenciális "év lemeze" minőségű anyagokkal rukkolnak elő, már lehet sejteni, hogy a Conjurer új lemeze is minimum zseniális. Még előfordulhat, hogy ezt a 9 pontot is keveselni fogom később. Első osztályú lemez, elit kategória.
Az Astru egy nehezen megfejthető fekete lyuk a hazai színtéren, zenéje pedig az ember történelmének legsötétebb rémképeit juttatja eszembe. Mintha egy örökké tartó zuhanásra száműzné az embert valami feneketlen gödör mélyére, magára hagyva őt a gyötrődésében, tehetetlenségében. Ez itt az underground egyik legtüskésebb, legkevésbé befogadhatóbb zenei megnyilvánulása. A lemez azonnali elutasítása sem meglepő, hiszen az az ép elme természetes védekező mechanizmusa, viszont annál sokkal aggasztóbb felismerés lehet, ha valaki inkább vonzalmat érez az itt hallható sötétség iránt.
Dallamok meg lo-fi hangzás ide vagy oda, ötletek terén ez az anyag egysíkú, unalmas és felesleges. Csak a stílus első számú fanatikusainak tudnám ajánlani. Én nem tartozom közéjük, így elbúcsúzunk egymástól.

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 477. 478. 479. 480. 481. 482. 483. 484. ... 502. Full screen Vertikális nézet
2022. október 22.
farrrkas ∑:
1. farrrkas
Spiritus Mortis
The Great Seal
7 10 8.5
2.
Satan
Earth Infernal
8.5 8 8.3
3. CarolusRex
Riot City
Electric Elite
9 7 8
4. boymester
Toadeater
Bexadde
6.5 8.5 7.5
5. BlackZone
Conjurer
P?á?thos
4 9 6.5
6.
Pilori
Quand Bien M???me L'Enfer et l...
4 7 5.5
7. 9000Sanyi
ÉRTÉKTELEN
Reménytelen
3 8 5.5
8.
Astru
Self-Disclosure I.
2 7 4.5
9.
Unknown Artist
Untitled II
3 5 4
10. mike666
Delictii
Portales de Guerra Astral (EP)
3 5 4
∑:
5 7.5 6.2
Traitor's Gate - Fallen (2018)
Kritika, boymester @ 2018. július 19., csütörtök, 10:33
Beerzebub - MMXVIII (2018)
Kritika, 9000Sanyi @ 2018. május 21., hétfő, 07:44
Szerkesztőségi kedvencek - 2016 - Kollégáink ajánlják!
Kultúra, Werewolfrulez @ 2017. január 29., vasárnap, 22:37
Astru - Aenigma (2016)
Kritika, Nagaarum @ 2016. november 3., csütörtök, 08:04
Astru - Az Egy Álmai (2016)
Kritika, Armand @ 2016. június 16., csütörtök, 11:27
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.034 seconds to render