Kicsit hasonló, mint az előző körös Bestial Invasion, tetszetős album lett. Kedvenc tételeim róla a Sledgehammer Justice és a Die for Me tételek voltak.
Elég fura és bizarr volt számomra, nem hétköznapi zene. Talán a Kuroi Kage tételt mondanám az egyik legjobbnak.
Jó volt hallgatni, a két vendégénekessel készült tételek, az Escape the Silence és a Turn Off the Light tetszettek a leginkább.
Nem az én zeném, úgyhogy inkább passzolom.
A többiek kb. már mindent leírtak erről a valamiről.
Magyar csapat révén nem rossz, de nem is olyan jó, átlagos.
Nagyon izgalmas zenét hallottam ezen az albumon, csak a hossza zavaró kicsit. A Hatupatu, Ahi Ka, Tangaroa tételek tetszettek a legjobban.
Ez sem rossz lemez, de a speed metalos visítástól még mindig szívbajt kapok. Most jól esett, de ez is Napalm tucat.
Nem ez a Sigh legjobbja, de a kör legegyedibb és legjobb lemeze. De majd a "szagértők" megszaglásszák:)
Ha csak az első benyomás kell, hát legyen...Ez olyan, mint Bruce Leenek a kétkezes fekvőtámasz. Glory glory hallelujah. A borítón viszont legalább nem kell festett kockahasú hősöket bámulni. Mutatós lett.
Ezzel keményen feladtátok a leckét...először is nagyon igényes lemez, de szerintem sem ide való (bocs). Meghallgatva, odafigyelve jól esett, de magamtól nem venném elő még egyszer, mert személyes ízlésként jobban szeretem a zúzósabb zenét.
Nem az a baj, hogy lo-fi (igen, van ilyen kategória is), hanem az, hogy roppantul untam ezt is. Az őrület nekem itt véletlenszerűségnek tűnik, nem művészi koncepciónak. De úgy is mondhatjuk, hogy amatőr.
Az Őskő jobban tetszett, de ez sem rossz lemez. Végre valami extrém magyar cucc.
Sötét, egyszerű szösszenet, de nekem ez még kevés.
Akadt némi múltidézés, de ez a lerágott csontnak is a jelentéktelenebb része.
A végére kicsit elfárad a lemez, az eleje jóval erősebb, de amúgy tetszett, szeretem az ilyesmit, és az ének is kifejezetten jó.
Hát, hozzájuk képest ez most ennyi. Jóval hagyományosabb, mint az előző pár albumuk és tőlük nem ezt vártam, hanem valami sokkal kísérletezősebbet. A Heir to Despairre menne a 10 pont.
Van de minek típusú lemez, nagyon német, a háttérben nem zavarna, de magamtól sosem hallgatnám. Annyira semmilyen, hogy 5 pontnál kevesebbet sem lehet rá adni.
Az oldalon van létjogosultsága szerintem, hiszen eddig metalt játszottak. Ez az új irány nekem nagyon nem tetszik sajnos.
Én sem tudom értékelni.
Az 5. szám nélkül lehetne 9 pont is, de amúgy hozza a szokásos színvonalat.
Ez most annyira nem fogott meg. Nem elég mocskos a hangzása, és túl egysíkú.
Elég volt a Gojira előtt végigszenvedni őket, borzalmasan unalmas.
A zene több, mint nagyszerű, de a vokál hisztérikusabb részei rontottak rajta egy picit, azért tucatnak még véletlenül sem nevezném. Az meg hogy egy lemezt milyen kiadó ad ki sosem érdekelt, nem is értem miért vetődik fel mostanában ez a lényegtelen és a zene szempontjából teljesen irreleváns dolog állandó jelleggel?!? Cradle of Filth lemezt is adott már ki Sony is és nem mentek át Nirvanába, vagy valami hasonló nyali-faliba. Sőt inkább előnyös volt, mert az a lemez úgy szól, mint az állat. Van, hogy a bandák a nagyobb kiadó által nyújtott több pénzt a lemezeik minőségi színvonalának fejlesztésére fordítják, bár ezt MO-on elhiszem, hogy elég nehéz elhinni? Egyébként, ha jól emlékszem a Needless és a Bornholm is a Napalm kiadóhoz szerződött, tehát mostantól ők is Napalm tucatot termelnek/fognak termelni? Meglepő logika? :XD
Komoly fenntartásaim vannak a japán metal kultúra iránt. Olyan szörnyszülötteket termelnek ki, hogy időnként a gyomrom felfordul. Ezt szerencsére kevésbé csapta meg a Fukusimai sugárzás. :) Azonban ettől a zenétől sem esett le az állam, de értékei vannak. Nekem ennyi.
Jó lemez, tetszik, hogy keményebb vonalas powert nyomnak. És tetszik az is, hogy nem mai zenekar létükre elég jó kis mai hangzást tudtak kicsiholni. Respect!
Marduk! Tovább pontozhattál volna, mert kiváncsi lettem volna a pontszámodra. De még bizakodok. Na de a lemez... hát mit mondjak? egy női ulver? már az eredeti is sok(k). Fura, hogy itt nem kerül elő a Bravo magazin, mint más női vokálos metal bandánál. Ja és ez nem is metal. Jó igen az ulver sem. Bár mintha Rihanna is szóba kerülhetne. Nekem is van nem metal előadó kedvenc énekesnőm (Tori Amos), de eszembe sem jutna beajánlani ide.
Azt hiszem már mindent leírtam az ilyen jellegű anyagokról, ezért most ezt mellőzöm, mert úgy látszik úgyis csak pusztába kiáltott szó. Engem ugyan nem zavar... Olyan ez, mint a két perces vizsgázó, kihúzza a tételt aztán kb. két perc múlva szól, hogy írjam be az egyest, mert nem tudja. És ezt játsszuk újra és újra, amíg ki nem meríti az uv lehetőségeit. Itt is ezt játsszuk csak itt nincs uv-limit, de ha 100-szor lesz ilyen beajánlva 100-szor adok rá karót! Engem ugyan nem zavar...
Ha nem ismerném a Borknagar, vagy a Tribulation mesteri albumait akkor ettől a lemeztől biztos elélveznék. :) Azonban ismerem őket, különösen a Borknagart, így ahhoz mérve ez ennyi. És milyen jó lenne egy Napalm Records szerződés?gondolom?
Az előző kör(ök) egész pofás lemezei után ez?!? Ez mi ez? Bevallom most nem ajánlottam be lemezt, de már megbántam. Ez a Pneuma Hagion lemez annyira hitvány, hogy a death metal szégyene is lehetne. Ez még a tucat szintet sem üti meg, pedig az nálam elég alacsonyan van. Ez még tizenéves koromban is kevés lett volna.
Számomra ez nem sok zenei értékkel bír. Ezt a Sepu-Roots, Soulfly vonalat is utálom.
Néha beüt az ének és tényleg agresszióra ingerel az elkövető ellen :)
Nem mondom, hogy rossz, de nekem nem jön át.
Van benne dög, ezt szeretem. Nekem az énekes hangja sokszor nem tetszik, emiatt nem tud feljebb menni. Vegyék fel a bloodboundos csávót és lesz akkor 10-es is. De tényleg, ez nálam nagyon sokat számít, én a Sabatont 50%-ban a vokál miatt nem bírom.
Szóval jól jár az, aki nem 2 perc hallgatás után írja le a lemezt, hanem végigfüleli az egészet. Végre egy olyan csajos zene, ami minden jó és rossz giccstől mentes, tiszta zenei művészet. A műfajok ízléses keveredése, az egész albumot átitató békés, kissé melankolikus hangulat, az énekesnő hangja és az okos, de nem túltolt zenei alap elegye alkot egy igazán nagyszerű végeredményt. Hangulat azért kell hozzá és nem is való mindenkinek, de azért 1-2 pontos értékelés erre szerintem nem a zenészeket minősíti.
Én vevő vagyok minden elmebajra, a lo-fi hangzást is szeretem, az a baj, hogy amúgy nem történik semmi.
Mindig bírtam őket. Ez is korrekt lemez lett.
Lehengerlő förmedvény.
Azért mert van benne indián, még nem lesz érdekes. Mondjuk én már a Winnetoura is ezt mondtam...
Voltak részletek, amik tetszettek. A szólók pazarak, volt pár számomra fogósabb, ötletesebb megoldás is. A vokál viszont elviselhetetlen. Bár számomra az élvezeti értéke összességében nulla, természetesen hallom, hogy objektíven és stílusában ez mondjuk messze nem 1-2 pontos lemez. Ja, a Forgotten Memories végén a Child In Time-ot idéző sikoltozások menők voltak. :)
A Sigh egy hullámvasút. Vannak szuper lemezeik, meg számomra hallgathatatlanok is. Igazi öntörvényű japán művészek. A Shiki egyértelműen egy csúcsteljesítmény. A megszólalás, a szerkezeti és hangszerelési komplexitás, a hangulat tökéletessége mind főhajtásra késztet és sok újrahallgatásra :).
Stílusában teljesen korrekt. Az Unholy lemezüket anno meg is vettem. Ezzel együtt a friss Brainstormnak is úgy a 17 éves önmagam tudna csak igazán örülni. A stílus és a banda rajongóinak kizárt a csalódás.
Ez (már) nem egy metal lemez. A szokásos partalan vitát, hogy itt van-e a helye, szerintem kerüljük el. Úgy sem fog egyet érteni a két szekértábor. Az viszont tény, hogy számomra mostanra ért be és tisztult le teljesen a csapat zeneileg. Lehet, hogy nincs hörgés, nincs kétlábgépezés, viszont én ezt egyáltalán nem bánom, mivel így egy olyan hangulati kötöttségtől szabadították meg magukat, aminek következtében Cammie Gilbert kisasszony ki tudott teljesedni. Eszméletlen tere, mélysége és súlya van. Napokig csak ez ment megjelenése után és még most is előkerül hetente, így a 10 pont részemről nem kirohanás, hanem egy beérett mestermű értéke (számomra természetesen).
Nagyon sajnálom. Általában teljes mellszélességgel tudom védeni az elvetemült anyagokat a HP-n de itt nagyok a gondok.
Számomra totális sületlenség a szövegeik nagy része. A zenéről sokszor eszembe jutott a Mystic Circle. Alapvetően pofás album, jól hallgatható, komfortos.
Nekem egy problémám van vele, mégpedig a végtelen egysíkúság és ötlettelenség. Amúgy rendben van. :)
Az a gondom ezzel a bandával, hogy egy markáns elemet (Maori nyelv) próbálnak integrálni metalba anélkül, hogy zeneileg, hangszerválasztás terén, vagy bármi módon lekövetnék ezt, akár jelzés értékkel is. Azonnal eszembe jut az első pár Soulfly lemez, ahol pl. Max bácsi nagyon bátran és működőképesen húzta be a tradicionális elemeket a zenéjébe. Szóval sajnos az, ha elnyomnak pár hakát, még nem jelent semmit, ha zeneileg ez nincs kontextusban. Amikor angolra váltanak, meg teljesen szétesik ez a gyengén kivitelezett koncepció is, hiszen kiesik az egyetlen érdekesség a zenéből és csak marad a harmadvonalasan érdektelen zenei alap. Nagyon sok munka kellene ebbe bele (és kreativitás) hogy működjön.
Az első dalban a gitár vinnyogása idegesít, ettől a fajta visítástól pedig a falat szoktam kaparni. Egyébként a zenei ötletek és megoldások valóban jók, igazi thrash alapokon nyugvó zúzdák.
Ez a zenekar az avantgard black metal egyik legimpozánsabb képviselője. Külön szót érdemel a sokféle hangszer és a japán kultúra megjelenítése a dalokban. Nagyon erős, érzelmes lemez.
Na, a Brainstorm és Iced Earth fémjelezte power metal - az előző hetek hasonló stílust képviselő zenekarok lemezeitől eltérően - nagyon is ínyemre való. Ez az album már közel egy éves, így már lepörgött párszor. Az ezt megelőző Midnight Ghost kifejezetten erős volt, de ez sem rossz!
Nagyon igényes progresszív rock, az egyetlen baja az, hogy nagyon szomorú lettem tőle. A House of the Rising Sun feldolgozás igazán egyedire sikeredett.
