Nem rossz, de számomra kicsit hosszú volt ez az 50 perc. Lehetne dallamosabb, szimfonikusabb is, a borító tetszetős.

Azt hittem, sose lesz vége. Pedig az első szám klipje után még tetszett, de több mint egy óra ebből, hát...sok, maradjunk annyiban. A zenei részbe, tudásba nem tudok belekötni.

Kifejezetten üdítő ez a lemez a körben. Nekem a banda első két lemeze nagyon bejött, a Pandora'a Pinata már annyira nem, az ez előttit meg még nem is hallottam. Annyira nincs jó, mint az első kettő, sajnos hosszú ez az egy órás játékidő, viszont zeneileg, koncepciót és úgy mindent egybevetve rendkívül érdekes és egyedi az, amit a Diablo Swing Orchestra csinál, rendkívül profin, teszem hozzá. És igen, itt-ott "cirkuszban" hallható zenei részek is megjelennek, mely musical-es betétek számomra csak még értékesebbé és különlegessé teszik az élményt.

32 és fél percig mintha ugyanaz ment volna, nem igazán tudnám megkülönböztetni a számokat egymástól, számomra megjegyezhető pillanat nem igen akadt. Az egész körítést meg inkább hagyjuk.

Eleinte azt gondoltam, hogy ennek még úgysem lesz sosem vége, mint a Carnifex-nek. De aztán a lemez második felében a dalok elkezdtek érdekes részeket is tartalmazni, ötletes klasszikus zenei részekkel, gondolok itt a vonósokra (hegedű és cselló), valamint a klasszikus énekre, ami sokkalta jobb, mint az a borzalmas, monoton, egysíkú hörgés. Az Elegy of Grief-The One Who Missed-Raw Ground Cradle-Ashes of Departed négyes második felében vannak egész jó zenei részek. Viszont maga a funeral doom jelleg abszolút nem az én kenyerem, belenéztem egy-két szám dalszövegébe is, és megmondom őszintén, hogy nem nagyon érdekel más lelki nyomora, amit papírra vet. Ha pedig nem a saját érzéseiről/tapasztalatairól/átélt dolgokról ír az orosz srác, akkor meg azt nem értem, hogy milyen örömöt talál valaki ilyen dalszövegek megírásában és átadásában (ha valaki ezt tényleg csak önszántából teszi, akkor egészségére). Bár, véleményem szerint ilyen témákról hitelesen csak akkor lehet írni, ha már átélte az ember.

Jó lemez, a második felében nekem több emlékezetes dal volt, mint az elsőben. Rogga Johansson főbandája most is hozta a kötelezőt.

Az első szám még hagyján, de aztán jöttek az egysíkúbbnál egysíkúbb, unalmasabbnál unalmasabb dalok...az utolsó kettőig. Na, arra a kettőre azt mondom, ha ilyen lenne az egész lemez, sokkalta jobb lehetne. Hasonló stílusban ezt az Amaranthe sokkalta jobban, profibban, érdekesebben és nem unalomba fulladóan csinálja.

Én sok mindent ezen értékelni nem tudok, borzasztó volt. Ettől a Talsur jóval érdekesebb zeneileg.

Jó volt egynek, amiben a rövidsége is közrejátszott. Jó zenészek vannak ebben a bandában is.

Na jó, azt hiszem mára elég volt a mostani HP-s lemezek hallgatásából, megcsömörlöttem. :) Fentebb viszem a Talsur pontszámát, mert az még mindig jobban tetszett, mint ez, vagy az ONO. Végeláthatatlan, értelmetlen tekerés elejétől a végéig, kb. így tudnám összefoglalni ezt a három számot. De legalább a hangzás jó, az is valami.

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

2022. augusztus 13.				∑:
1.		Paganizer Beyond the Macabre	8	8
2.		Lord Belial Rapture	8	8
3.		Diablo Swing Orchest... Swagger & Stroll Down the Rabb...	8	8
4.		Misery Index Complete Control	7	7
5.		Carnifex Graveside Confessions	6	6
6.		Mechina Venator	6	6
7.		Talsur Dark	4	4
8.		Haunter Discarnate Ails	3	3
9.		Abhorrency Climax of Disgusting Impuritie...	2	2
10.		0N0 Unwavering Resonance	1.5	1.5
∑:			5.4	5.4