Ez egy közel hibátlan lemez a stílusban. K.K. Downing bácsi megmutatta, hogy a Judas Priest után és mellett is van élet (gitárszólói hibátlanok, kurva királyak). Igaz, nem kevés időbe telt ez neki, de legalább megkaptuk ezt a lemezt. Ripper hangja most is zseniális, mint mindig, benne nem igazán csalódik a hallgató. Nekem jobban tetszik ez a lemez, mint a második The Three Tremors, szinte az összes szám tökéletes, különösen a Hellfire Thunderbolt, a Metal Through and Through, a Sacerdote y Diablo, a Wild and Free, a Hail for the Priest és a címadó.
Többszöri hallgatás után is tetszik, talán a viszonylagos dallamossága miatt. Debütlemeznek mindenesetre elég jó.
Értékelem a rendkívüli zenei teljesítményt, amit a tagok a hangszereiken művelnek, az valóban elképesztő. A vokálból a károgósabb sokkal jobban tetszett, mint a hörgős. Na, itt valóban rengeteg minden történik, ettől függetlenül nem az én zeném, de mégis van egy nívó, amit ez a lemez és gondolom a banda korábbi lemezei is képviselnek, ami nekem ezt a pontszámot jelenti.
Nem ismerem a korábbi lemezeiket és időm sem volt belehallgatni a korábbi munkásságukba, így most csak ezt a lemezt tudom értékelni. Tetszett, ez a lemez nekem zeneileg nagyon hasonló az Ex Deo-hoz, dallamos, szimfonikus betétekkel átszőtt death metal.
Fú, baszki, végigment...és valóban, bennem is ébresztett gondolatokat, leginkább, hogy minek hallgattam én végig ennek a hallhatóan beteg elmének az agymenését. Az előző körös lemez legalább nyugis volt amellett, hogy alig történt benne valami, ez viszont valami piszok módon idegesítő és idegtépő. Ha ezeket lehet érzelmeknek felfogni, akkor valóban, azokat is keltett bennem ez a valami. Lehet azt mondani, hogy nem értem ennek a lényegét meg miértjét, de megmondom őszintén, én az ilyeneknek már nem is akarom, annyira még az underground rétegzenéjének a rétegzenéjének a rétegzenéjének a rétegzenéjének a rétegzenéje - a zenét természetesen szigorúan csak idézőjelesen értve.
Mindig is szerettem a jóféle thrash-t, legyen az európai vagy amerikai. Ezzel a lemezzel sincs ez másképp, a számok többsége fasza darálás, ahogy kell. Egyedül talán azt tudnám neki felróni, hogy kicsit túl hosszú thrash zene létére, illetve a 6-7 perces számok is túl hosszúak.
Meghallgattam az "első részét" is a lemeznek, majd pedig ezt is. Hát, gyakorlatilag nem igazán tudnék különbséget tenni a kettő között, mindkettő ugyanolyan, az elsőn talán több volt a gyors szám. De hol van ez minőségben a körbe beajánlott Decapitatedtől vagy akár az Origintől...sehol. Ha előbbire azt írtam, hogy eléggé egykaptafa, erre ez hatványozottan igaz.
A darálós részek tetszettek, a lassabbak, merengősebbek most kevésbé. A károgás elég jó. A Children of the Urn szám miatt adok +1 pontot, mert az kiemelkedik, az utolsó szám egyhangú, egysíkú darálása viszont rendesen fárasztó.
Profi zenészek, meg a zene sem rossz, de az ének nekem annyira nem tetszett. A lemezt egyértelműen feldobja a két vendégvokálos szám (Hello Death és Iconoclast), utóbbi különösen, ami számomra a legjobb dal a korongon, szinte tökéletes. Igaz, a klip megnézése előtt tökre azt hittem, hogy ebben a dalban az egész vokál részt Flynn viszi, úgy talán még jobb lett volna. A többi szám olyan egykaptafa, vannak jó gitár- és dobrészek, szólók, de különösebben kiemelkedő kevésbé.
Kellemes meglepetés volt, pedig a bandcamp tagek eléggé riasztóak voltak. :) Ahhoz képest kaptam egy olyan lemezt, ami belőlem valóban váltott ki érzelmeket, elsődlegesen a gyönyörű női ének és a hozzá remekül passzoló, melankolikusságot, keserűséget, komor hangulatot árasztó zene révén. Olyan gyönyörű melódiákat kapunk itt a női énekes részeknél, hogy nagyon elkapott az egésznek a hangulata. A férfi ének és hörgés/károgás szerencsére csak néhány helyen lelhető fel. A végére picit elfáradt, de ez a lemez is színesíti a kört és szerencsére van is rajta mit értékelni, nem is kevés.
