Nekem ez kb. hasonló volt, mint az Ophis, csak rövidebb kivitelben. Nincs annyira lassú, málházós, de nem is nagyon jobb.
Érdekes, igényes, változatos stíluskavalkád, ami, ahogy látom, felvonultatja az egész Ihsahn-famíliát a vendégeskedéseknél. :) Kicsit talán hosszú összességében, de nekem semmi bajom a hosszúsággal, ha nem fullad brutális unalomba. Na, ez nem fulladt.
Irgalmatlanul hosszú ez ebből így. Változatosságnak nem sok nyomát véltem felfedezni, mennek a tonnás, málházós riffek és kész. Talán egyszer-kétszer gyorsul be a tempó, akkor egész jó. A hangzás is elég jó, de számomra vannak sokkalta változatosabb, érdekesebb lemezek is a mostani körben.
Elég jó lemez, de számomra a női ének és a hangulat is nagyon hasonló Marta Gabrielhez és a Crystal Viperhez (ami nem kevésbé underground mint ez a banda) és akinek jobb hangja van az itteni hölgynél (akinek a hangjában van egy adag Lucifer feeling is). Ettől függetlenül jók a dalok, dallamok (a Metatron instrumentális szám például különösen), zenei részek, jól hozzák ezt az old school heavy metalt, de nekem a Crystal Viper jobban tetszik. (Megj.: Az nem feltétlen baj, hogy nincs címadó dal a lemezen, mert a lemezcím egyből eszembe juttatta Billy Idol zseniális számát).
Az előző lemezeik is nagyon jók, mindegyiken vannak számomra kedvenc nóták és úgy általánosságban is elmondható, piszkosul nagy slágerek. Az első két lemez után elmentek egy slágeresebb, poposabb irányba, ami egyáltalán nem baj, mivel a dalok és zenék terén mit sem vesztett a banda és Tobias a lendületéből. A Seven Inches of Satanic Panic EP-n szereplő két dal (Kiss the Go-Goat és Mary on a Cross) pedig ott van a legzseniálisabb dalaik között. Most is vannak olyan slágerek, hogy ihaj: Hunter's Moon (a Gyilkos Halloween betétdala), Spillways, Kaisarion, Call Me Little Sunshine, de a Watcher in the Sky-Twenties-Griftwood hármas is bitang erős, a Darkness at the Heart of My Love pedig egy zseniális lassú, romantikus hangulatú ballada, és az utolsó dal is remek. Sajnos a szerdai koncertre nem sikerült elmennem (a 2019-es decemberi buli baromi jó volt), de ahogy látom, a négy legnagyobb slágert játszották az új lemezről (Hunter's Moon, Call Me Little Sunshine, Spillways és Kaisarion), amivel nincs is semmi baj. Ahogy néztem felvételeket, a szintén fantasztikus Miasma számban visszatér Papa Nihil és az elmaradhatatlan szaxofonszólója. Persze, vannak olyan dalok, amiket én nagyon szívesen hallanék élőben a csapattól, mint például a Stand By Him vagy a Body and Blood, egyszer hátha eljön ennek is az ideje. Az meg, hogy vesztettek rajongókat az első lemezhez képest...szerintem sokkal több új rajongót is szereztek. Továbbra is le a kalappal Tobias Forge előtt!
Nem ismerem a korábbi lemezeiket, de ez egész jó volt. Azt hittem, durvább zenét játszanak, ám ez eléggé dallamos lemez lett.
Lásd: kritika/ajánló!
A Van Canto egyedi, különleges kombinációt játszik a metal/rock zenében, ami szerintem üde színfolt a színtéren belül. Az első lemezük óta vannak feldolgozások az albumaikon, egy kivételével (a 2016-os Voices of Fire), melyek többségében rendkívül jól összerakottak (mint ahogy most is, a Thunderstruck, Run to the Hills és az I Want It All klasszikusokat mind remekül átdolgozták/feldolgozták, az AC/DC és a Queen számot különösen). Nagyon jól ötvözik az a cappella-t a metal/rock zenével, ami számomra egyáltalán nem megmosolyogtató vagy gáz, mintsem szórakoztató és rendkívül profi. Inga Scharfnak nagyon szép hangja van, és külön öröm, hogy visszatért a lemezre Sly, a korábbi fő férfi énekes, akinek nem kevésbé van csodálatos hangja (mint ahogy azt például a Turn Back Time-ban, vagy a korábbi Kings of Metal Manowar feldolgozásukban is megtapasztalhatjuk). Jót tesz a zenének az egyre több helyen hallható gitár a remek dob mellett.
Nem rossz ez sem, de lement, aztán jól van. Cannibal Corpse rajongóknak nyilván kötelező lemez lehet, én nem vagyok az. A borító menő.
Nem hallottam még a bandáról, ahogy nézem, eddig két lemezük jelent meg (2009-ben az első és 2021-ben ez, mint második). Nem rossz, de számomra csak valamivel jobb, mint egy közepes, átlagos lemez. Túl hosszú, a borító érdekes.

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 466. 467. 468. 469. 470. 471. 472. 473. ... 502. Full screen Vertikális nézet
2022. május 21.
∑:
1.
Opera Diabolicus
Death on a Pale Horse
9.5 9.5
2.
Van Canto
To the Power of Eight
9 9
3. CarolusRex
Ghost
Impera
9 9
4.
Ibaraki
Rashomon
8 8
5.
Tower
Shock to the System
8 8
6. dimmurtal
Watain
The Agony & Ecstasy of Watain
8 8
7.
Hallows Die
Masks
6.5 6.5
8.
Corpsegrinder
Corpsegrinder
6.5 6.5
9.
Ophis
Spew Forth Odium
3 3
10. boymester
Nightfell
Never Comes the Storm
3 3
∑:
7.1 7.1
Ghost - Prequelle (2018)
Kritika, oldboy @ 2018. július 11., szerda, 18:15
Weakling - Dead As Dreams (2000)
Kritika, boymester @ 2017. augusztus 15., kedd, 11:17
Venenum - Trance Of Death (2017)
Kritika, boymester @ 2017. április 26., szerda, 20:04
Ultha - Converging Sins (2016)
Kritika, boymester @ 2017. január 3., kedd, 18:46
Meshuggah - The Violent Sleep of Reason (2016)
Kritika, Werewolfrulez @ 2016. október 20., csütörtök, 22:35
Tuska Open Air 2016 - 2016.07.01-03.,Suvilahti, Helsinki
Koncertbeszámoló, andiprkl @ 2016. július 13., szerda, 09:06
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.033 seconds to render