Ez a fajta death metal továbbra is közel(ebb) áll hozzám. Jó album, jó banda, igaz, szerintem is lehetett volna több zúzda, olyan szám rajta, mint az utolsó, Gods of the Underground. Horgh dobost jó látni a Walking Dead-ihletettségű klipekben és hallani a játékát.
Ez még háttérzeneként, halkan hallgatva is csak felidegesít(ett). Ez nem zene, nem metal, ez csak értelmetlen zajongás, idióták gyülekezete. Most járok az ötödik számnál...én ugye többször is említettem, hogy minden beajánlott lemezt végighallgatok legalább egyszer...hát ez próbára tesz (és az is biztos, hogy én az ilyeneket nem vagyok hajlandó többször is meghallgatni, hogy majd "hátha jóra hallgatom", mert ez egyszerűen nem éri és érdemli meg azt az időt és energiát, hogy én ráfordítsam). A pontszám kétségen kívüli.
Elmegy egynek. A bandcamp tagek alapján valami izgalmasabbra számítottam, aztán nem azt kaptam.
A nem kicsit melankolikus, borongós hangulat miatt nem tudok rá kevesebbet adni. Engem általában az ilyen melankolikus hangulatú zenék eltalálnak, ha jól vannak megírva, megcsinálva és eljátszva/előadva.
Meglepődve tapasztaltam, hogy nem annyira borzalmas, mint amilyennek elsőre tűnt. A záró, több mint 11 perces szám mehetett volna a levesbe és a többit is kitölthették volna még 2-3-4 perces játékidőig, mert egyébként azok között van néhány értékelhető momentum is és az is hallatszik, hogy zenélni is tudnak (valamennyire legalábbis).
Jó lemez, de nekem az előző, Masters of the Multiverse kicsivel jobban bejött. A téma/koncepció mindenképp rendkívül érdekes és vittek bele egyediséget is (a fikciós szállal). A banda tagjai remek zenészek, Siegfried Samer még ugyan jó énekes, abszolút semmi baja nincs a magas tartományokban sem és nem is hamis, amit a Visions of Atlantisban és itt is bizonyít. Ifj. Johann Strauss Kék Duna keringőjének részlete intróként telitalálat, valamint a záró, német nyelvű szám is remek és ráadásul abszolút eltér a lemez addigi számaitól. A borító csodaszép és szintén baromira ötletes.
Borzasztóan profi zeneileg, meg minden, de számomra kicsit unalmasak már ezek a lemezek is.
Borzasztóan profi zeneileg, meg minden, de számomra kicsit unalmasak már ezek a lemezek is.
Ez az első szólólemez, amit hallottam Snider bácsitól, és meglepően jó lett. Vannak rajta szinte tökéletes AOR/hard rock/dallamos rock/heavy metal dalok, mint a Before I Go, Silent Battles, de a Corpsegrinder vendégeskedésével készült Time to Choose durvulás, illetve a The Reckoning is mind-mind remek nóták. Azért Snider bácsinál azt felhozni "negatívumként", hogy már mindent eljátszottak, ami a lemezen hallható, meg hogy így klisés, úgy klisés...kicsit megmosolyogató.
Nem nagyon ismerem a banda munkásságát, ezt a lemezt meghallgattam jó néhányszor. Számomra a White Zombie, Die Krupps, Rammstein-féle industrial metal jobban tetszik (sőt, a Lordi idén kiadott industrial metal stílusban kiadott lemeze is jóval jobb ennél), de itt is vannak jó dalok (igaz, töltelékek is). Valóban, az is elmondható néhány számról, hogy túl hosszúra van nyújtva. Ettől függetlenül meg kell majd ismerni a Ministry munkásságát is.