Ígéretes banda. A lemez egy kicsit talán hosszú és emiatt túl tömény lehet egyeseknek, valamint a közepén egy kicsit leül, de ez még így is bőven jó. A kedvenceim a Close My Eyes és a Malaise tételek voltak.
Nem igazán tudtam mit kezdeni ezzel, pedig párszor nekiestem.
Passzolom, mert a brutál death metált nem kedvelem.
A maga műfajában (speed/heavy metal) nosztalgikus, nagyon is, a valóban bugyuta borító ellenére is. A The Power, a címadó és a Battlescarred számok tetszettek a legjobban.
Érdekes zenei utazást rejt a lemez, amely hol lelassul, hol felgyorsul. A felgyorsuló részek nekem jobban tetszettek.
Hozzák, amit eddig is, dallamos black/death metal, számomra érdekes szövegvilággal. A lemez első fele hibátlan, a 793, Schildwall, Auf die Götter nyitó hármas telitalálat.
Minőségi thrash zene, a lemezről a címadó, valamint a The Blight tételek tetszettek a legjobban, valamint az instrumentális dal is elég jó.
A hangulatot és a nívós zenét sikerült jól összegyúrni a lemezen, egyik sem megy a másik rovására. A banda nagyon érzi ezt a stílust. A kedvenceim az Elusive Light és a Reflections in the Ice.
A Fires in the Distance után erre most nem tudtam annyira ráhangolódni, de alapvetően rendben van.
Már nagyon vártam ezt a lemezt és nem okozott csalódást. A lemez egységesen magas színvonalat nyújt, így nem is emelek ki számokat, nekem mindegyik nagyon tetszik.
Profi, de egyetlen eleme sincs, amiért újra meg szeretném hallgatni.
Sosem volt kedvenc a hc/sludge vonal, de ahogy az Amenra produkálja, az elég volt ahhoz, hogy bekerüljenek a kedvenc zenekaraim közé. Túl a zseniális Mass sorozaton most új éra következik, de a teljesen egyedi hangról ezúttal sem kell lemondanunk. Dühös, lélekszaggató, nyugtalanító, máshol hidegrázós, valahol mégis egységes és letisztult az egész anyag.
Van az a tech death, ahol sportot űznek a lefogott hangokból és van, ahol dalokat hallhatunk. Utóbbit tudom általában befogadni, ez történik jelen esetben is. Vigyázzatok! Hörögnek benne! Szerintem nem elég mélyen...
Újabb hiánypótló nyuggervonat. Remélem lassan kifogynak az ilyenek az egy éves ajánlhatósági keretből. Régi klasszikus csapat, akik hangszereik mesterei (Battlescarred szólója nagyon ott van), ezért kapnak egy tiszteletbeli pontszámot. A Halloweenhez képest mínusz egy pont a gagyi képért és a satubaszorított golyók miatt kiadott fejhangú visításokért. A borító alapján éreztem, hogy ezt gyorsan le kell tudni... megtörtént. Koca rockerek, a fejlődésben 30 éve megálltak dagonyázhatnak viszont rendesen! :)
Hazai mivolta révén több esélyt kapott, végül meggyőzött. Jó kis lemez.
A német Varg zenekar olyan melodeath/black keveréket játszik, aminek kifejezetten jól állnak a slágerek, sőt, azok tartják életben. Sajnos most nem sok ilyet sikerült írni. Ettől függetlenül jó lemez.A klipes dal már rendesen fárasztott. Ráadásul tovább gyarapítja a kör "egy éves zene, de pont belefér" kategóriáját.
Jelent meg pár igazán érdekes, akár előre mutatónak nevezhető thrash/crossover cucc az elmúlt években, azokhoz képest ez egy szimpla anyag. Ettől függetlenül élveztem.
Death/doom melankóliával átszőve. Az a fajta anyag, amiben pl. dúskál a Solitude Prod. Nagyon mutatós külsőre, de az anyag nem lép túl az átlagon.
Nem emlékszem pontosan, de mintha még én ajánlottam volna cikkírásra dimmuralnak. Remek fekete fém, jó hangulattal. Igazi svéd acél egy jól összerakott, viszonylag friss csapattól.
Nagy név, ezer éve játszott zene. Egynek elmegy, de tömény és unalmas az én fülemnek. Egyszer végigfutott, de a második szám környékén elvesztem a virgák és áriák tengerében. Kell is valami érzelmileg tartalmasabb zene, hogy kiheverjem.
Hiába tért vissza Kiske és Hansen, jó számokat továbbra sem sikerül írni a Helloweennak már hosszú évek óta. Több mint egy órában egyébként nekem ez nagyon tömény is volt, mert nem sok változatosság van a számok között. A Fear of the Fallen még elment, a többi nem tetszik. Akartam menni a pesti koncertre, de ezek után erősen setlist függő a dolog.
Kicsit hajaz az Arch Enemy-re - melo-death női énekessel. Egynek elmegy, de semmi komoly. Viszont nagyon jól szól!
Ez az a fajta doom, ami már inkább szenvedést okoz, mint zenei élvezetet. Egyébként a hangulati faktor óriási, de ez nekem egy kicsit mélyütés volt.
A kanadaiak (úgy általában) nagyon értik ezt a technikás death metal vonalat. A kéttagú halálgépezet kiváló minőségben tolja a gyilkos darálásokat, melyek befogadása azért kíván némi türelmet és toleranciát. A borító szemet gyönyörködtető, úgyhogy összességében jár a magas pontszám!
A zene elég frankó heavy/speed metal, a hangszeres tudás nagyon ott van. Amikor egy férfi fejhangon sikít, azt viszont nem nevezném éneknek. A borító egy vicc, összességében nálam ez ennyit ér.
Mindenféle elfogultság nélkül mondom, hogy ez egy zseniális lemez. Ha van olyan zene, amelyet a progresszív jelzővel lehet jellemezni, akkor ez az a ZENE. Nagyon kevesen tudnak ilyet csinálni! Az én ízlésemhez közelebb állnak a death-es részek, de az egész album valóban egy csodás űrutazás! Gratulálok a zenekarnak, innen is üdvözöllek, Szabó Petya! :)
Sorjáznak a jó kis melodeath/black dalok a német Varg tavalyi albumán. Csupán egy bajom van vele: nagyon kiszámítható a zene. A nyitó dal a legkirályabb, szerintem. Biztosan fogom még hallgatni.
Ez egy átlagon felüli thrash metal alkotás! Hasonlóan megfogott, mint pár körrel ezelőtt az EVILE albuma. Király!
Szépen hömpölyög a zene, de közben rendkívüli módon meg is érint, és nem fullad unalomba.
Nem tudom, hogy ki ajánlotta be, de hálás köszönet érte! Black Metal műfajban az év eddigi egyik legnagyobb alkotása! Ha van kedved, olvasd el a lemezről idén júliusban megjelent ismertetőmet! https://www.femforgacs.hu/night-crowned-ha%cc%88danfa%cc%88rd-2021/
Nekem a Helloween megmarad nosztalgia zenének. Az első három album nyilvánvalóan jelentős szerepet játszott abban, hogy ma is a Fémforgács-ot böngésszem, és metal zenét hallgassak. Az utóbbi évtizedek kimaradtak, kivéve a neten is közvetített, pár évvel ezelőtti (2019?) giga fellépésüket a Wacken fesztiválon. A borító alapján érdekes lehet a kapcsolat a Keeper of the Seven Keyes albumokkal, ugyanis itt az látható, hogy a hét kulcs kihullik az őrző kezéből!
Zeneileg jobbféle melodeath/metalcore(?) szerűség, modern, kerek hangzással, változatosságra való törekvéssel, tetszik. Viszont keresniük kéne egy jó énekest, mert a nőnek se a tiszta, se a "torz" énekhangja nem passzol ehhez a zenéhez. Nem zavaró, nem irrtáló, csak nem jó. A borítókép szép, csak azt a fehér drop shadowt kéne már elfelejteni alkamazni, meg az az Impermanent felirat is meh...
Az Amenra azon kevés zenekarok közé tartozik, amelyeknek sikerült egyedi, markáns, konzisztens, egyből felismerhető zenei és "képi" világot építeni. A Mass éra után némileg másabb az új lemez, például most minden szöveg holland nyelven íródott, talán kicsit lassabbak is ezek a tételek. Abszolút hangulatzene, nem való bármilyen alkalomra. Én elfogult vagyok irányukba, élőben, nagy hangerővel és vetítéssel megtámogatva mindig katarktikus élmény - ezeket a dalok se tudom másképp hallgatni, mint elképzelve koncerten hogyan szólalnak majd meg.
Technikás death metal Kanadából - ez még annak ellenére is kecsegtető, hogy a death metal nem ez az ága a kedvencem, azonban ez a lemez nálam nem működött. Hiába profi zenészek, végig azt éreztem, hogy TÚL SOK, jogosan lőhető el a "kevesebb, néha több" közhely - lényegében csak a kevés lassabb téma tetszett. A hangzás se ok, talán túl steril, vagy nemtom. Ha jól látom konceptalbumról van szó, pontosabban egy saját maguk által alkotott kis világ történéseit mesélgetik, de nem érzek késztetést a sztori megismerésére. Kíváncsiságképp utánahallgattam legutóbbi Cryptopsy-t, és hát az se rádióbarát anyag, mégis sokkal jobb hallgatni, kreatívabb.
Első, és remélhetőleg utolsó találkozásom a zenekarral. Zeneileg túl nagy problémám nincs vele, magabiztosan hozzák azokat a paneleket, amik a '80-as években voltak aktuálisak, a hangzás a mai időkhöz igazított, viszont az efféle énekkel a világból ki lehet hajtani, szóval kösz, én nem leszek a FÉMVÁROS lakója...
Kellemes meglepetés volt ez a lemez, örömteli, hogy itthon is készül ilyen jó értelemben vett (tehát nem hangszermaszturbációs / bazári), minőségi prog rock/metal anyag! Érződik az egységes koncepció a dalokon. Jó arányban vannak jelen a szellősebb, elszállósabb és a dzsidzsizős részek, ez utóbbiakhoz viszont simán el tudnék képzelni hörgést, bár lehet a tematika nem kívánta. Azért "csak" 8 pont, mert az első hallgatáskori lelkesedésem valahogy nem ismétlődött a további hallgatásoknál - ettől függetlenül az egy nagyon jó lemez, igényes rock/metal iránt érdeklődők semmiképp se hagyják ki!
A megboldogult csillebérci MetalFest idején láttam őket, annyi maradt meg, hogy a piros-feketére festett németek. Ez a lemez szerintem egy teljesen faszán összerakott pagan metal cucc, lényegében minden tetszik rajta: jó hangzás, jó tempók, nekem tetsző dallamok, a német nyelv ad egy extra zordikus / harcikus / heroikusságot, a női ének is beleillik. Néhol beleéreztem egy kis Amon Amarth jelleget, de nem vészes, csak iránymutatónak írom. Egyébként ez számomra tökéletes háttérzene, wordpress/css basztatás közben nem vonta el a figyelmem a munkáról, mégis lehetett rá bólogatni. (Időhiányában a kettes cédét nem tudtam meghallgatani, de az ötlet jó, hogy más-más énekessel is megmutatják a dalokat.)
Újabb régi név, akik zenéjével most találkozok először. Szerintem ez egy teljesen korrekt, inkább melodikusságra, mint agresszióra épülő thrash metal anyag - viszont számomra elég neutrális. Semmi bántó nincs benne, akadnak kellemes bólogatós riffek, de különösebb lelkesedést nem váltott ki. A énekdallamoknál érzek itt-ott némi Nevermore ízt. Ha az alaptempó az lenne, mint amit a The Gods Divide-ban hoznak, akkor élném. Eléggé tetszett az instrumentális A Fine Red Mist is, nem hiányzott az ének, és az is jó, ahogy az intro / outro keretbe fogja az anyagot. A borító kissé klisés, de amúgy rendben van.
Teljesn jó soft death/doom bemutatkozó anyag, tetszik a hangzás, tetszik az énekhang, jók a gitártémák is. A bandcamp oldalunkon felsorolnak hatásokat, de számomra sokkal inkább egy lassabb/kimértebb Insomnium sejlett fel. A stílust egyelőre nem váltják meg, bár amúgy miért is kellene, egyszerűen csak jól esik hallgatni, főleg így az ősz közeledtével. A borító is ízléses. (Szimpatikus nekem, amikor egy zenekar instrumentális verzióban is megosztja a dalait, gyakran szívesebben hallgatom azokat, mint az énekes verziókat. Az ő anyaguk is elérhető énekmentes formában is, bár itt most jó az ének.)
Elég felemás anyag ez számomra: kb. fele-fele arnyában váltakoznak a szerintem átlagos és a tetsző részek. Érezhető, hogy a dallamos északi black/death metal-szerűség korlátain belül törekednek a változatosságra. Ha röviden kéne jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy modernebb hangzású Dark Funeral / Cradle of Filth keverék. Régebben valószínűleg jobban tudtam volna lelkesedni érte, de ma már nem igazán "adta be", valamint túl gyakran éreztem párhuzamot más bandákkal. De végül nem rossz anyag.
Nekem ők kimaradtak a klasszikus időkből, csak slágereket ismerek, így nem játszik a régiúj tagok miatti nosztalgiafaktor, ettől függetlenül érdeklődve ugrottam neki megjelenéskor - hogy aztán egyszer se sikerüljön végighallgatni, mert beleuntam... Most áthallgatva ez egy teljesen korrekt anyag, gondolom mindent hoznak, amitől Helloween a Helloween. Kerek, tetszetős a hangzás (nem régies, nem túl modern), viszont az album hosszát nem érzem indokoltnak. Dalokon belül billegek a "hú ez egy tök jó dallam, téma / de unom már, minek ez a szóló" részek között. Belegondolva talán az a bajom vele, hogy hiába van profin összerakva, ezeket a témák ők maguk, meg azok a bandák, akikre hatással voltak is számtalanszor eljátszották már, és nincsenek rajta igazán kiemelkedő "slágerek". Amúgy Helloween rajongóknak nem hiszem, csalódást okozna, sőt. A borító nagyon tetszik! Ja, és:: ROBOTKIRÁLY!!! Ez 2021-ben hogy kerülhetett rögzítésre, mostkomolyan :D
Zsánerlemez. Jól esett!
Az első szám az Ogentroost 10:01 perces műremek, 04:22 percig valami morajlást hallhatunk ami intrónak még jó is lehetne csak túl hosszú 04:22 percben, aztán bejönnek a gitárok és a vokál, az énekes hangja egy kiherélt kappan óbégatásából áll, a szám végén némi női vokált is hallani az őrült óbégatás mellett. A második szám a De Dood In Bloei megismétli az első szám 04:22 percig tartó morajlását, hatalmas zenei tehetségről és változatosságról téve tanúbizonyságot! A harmadik szám a De Evenmens a maga 08:01 percével végre már a morajlás helyett gitárzenével indít bár az annyira unalmas és semmitmondó hogy talán alváshoz ideális, gitárszólókra vagy bonyolult témákra senki ne számítson, monoton katatón folyton ismétlődő riffekre annál inkább. A negyedik szám a 11:30 perces Het Gloren megint gitárzenével nyit és mintha az előző szám ismétlését hallanánk, egy bizonyos tétel végtelenített ismételgetése teszi ki a szám egészét, ennek eljátszásához véleményem szerint kb. 3-4 hónapos gitárzenei oktatás elég is annyira primitív, az énekes herélt óbégatása csak még jobban lenyomja az amúgy sem túl tartalmas és izgalmas produkciót. Az utolsó 12:42 perces Voor Immer című szám első nyolc percében nem történik semmi, aztán megint jön a herélt kappan meg az egysíkú gitár és dob. Összegezve nekem ez anti-metal és néhány momentumot meg a jó hangzást leszámítva nem sok értéket képvisel. A metal zene ezen irányzata (vadhajtása) véleményem szerint önmagát felszámoló zsákutca, a saját farkába harapó önmagát felzabáló kígyó képéhez tudnám hasonlítani.
Az ezt megelőző harmadik körben beajánlott Dead World Reclamation lemezéhez képest ez ennyi. Ami negatívum volt az a megállás nélküli Chris Barnes-féle Cannibal Corpse-os hörgés. Lehetett volna kevesebb a ?pofázás?, meg a hangszín is számomra kedvesebb. A zene is nagyon szaggató, kapaszkodó nélküli, megjegyezhetetlen témák sokasága, ahol sportot űznek a lefogott hangokból, ami nem emeli ki a tipikus és átlagos tech death csapatok közül.
Múzeumi látványosságnak elment.
Az előző körbe általam beajánlott progresszív lemezhez képest ez ennyi.
Kellemes darab, de távolról sem maradandó.
Egy újabb nagyszerű thrash alkotás. A gitárok pengén szólnak, a számok nagyon ütnek. Nekem nagyon tetszett. Update: a 9-es lemezek közül most ez tetszett a legjobban, ezért ennek megadom a maximális pontszámot. Elismerésem és köszi az ajánlónak!
Egy újabb kitűnő lemez a körben. El vagyok kényeztetve.
Zsánerlemez. Jól esett!
Nekem is kimaradtak ők a klasszikus időkből, csak pár lemezt ismerek felületesen, így nem játszik a régiúj tagok miatti nosztalgiafaktor nálam sem, ettől függetlenül érdeklődve ugrottam neki megjelenéskor. Csak én ensomhettel ellentétben végig tudtam hallgatni a lemezt egymás után többször is. Rendkívül összetett alkotásról van szó, hallatszik, hogy az anyag már egy jó ideje készült és minden apró mozzanatra odafigyeltek. Szerintem a Helloween rajongók örülnek a lemeznek, mert kitett magáért a zenekar. A lemez részletezésébe nem mennék bele, elég annyi, hogy ez egy profi cucc. Meg esetleg annyi még, hogy ezen a lemezen egy szám egy percében több zene van, mint az Amenra teljes lemezén! Jelen állás szerint a lemez nekem 9 pontos, még sokszor elő fog kerülni, mivel az újra hallgatási faktor megvan. Ezen lemez után a pesti koncertre is szívesen elmennék.
Mérges a kis hölgy, nagyon mérges... A női extrém vokalizálásról nem változott a véleményem és nem azért, mert emancipáció ellenes lennék. Nyilván joga van egy nőnek is hörögni, károgni, acsarkodni. Csak számomra ez a tevékenység nem számít nőiesnek. Az Aversed pacsirtája szerencsére legalább annyit énekel, a szó eredeti értelmében (tehát tisztán, dallamosan), mint amennyit extrémkedik és szerintem jobban is teljesít e téren, mint a hörgimorgiban. A muzsikusok képzettek, a zene kellően változatos szóval alapvetően ez egy jó lemez.
Hmmm... a témák hosszas ismételgetésével olyan hipnotikus hatást képesek elérni, mint Tarr Béla a filmjeivel. A spoken word részek és a dallamos énekkísérletek is tetszenek, egyedül a "hisztérikus" vokállal nem tudok mit kezdeni. Pontosabban ezt a fajta vokalizálást nem kultiválom. Erős lemez ez, de hasonló stílusban rám a Neurosis alapvetései nagyobb hatást gyakorolnak. Mely korongokat szerintem az Amenra legénysége is előszeretettel hallgatta/hallgatja.
Kétségtelen, hogy tehetséges zenészek alkotják a csapatot, de a technikás death/brutal death metal mindig is távol állt tőlem és gyanítom, ez már így is marad.
Én nem mondanám öregesnek a zenét, hisz veterán létükre komoly tempót diktálnak. Ami másrészről sajnos azt is jelenti, hogy szinte az összes dal magas sebességi fokozaton zakatol. Szerintem jót tett volna több középtempós nóta csatasorba állítása! Amúgy viszont mind zeneileg, mind szövegileg sablonhegyeket hallhatunk. És ezt még a valóban nagyszerű hangszeres játék sem tudja teljes mértékben kiegyenlíteni. Sebaj, több, mint 40 éves működés után ők is megírták a maguk "Acélvárosát"... :D
Lásd, kritika!
Ez a lemez akár egy belépő is lehet fiataloknak, vagy kevésbé fiataloknak az extrém(ebb) zenék világába. A vokálstílus szerintem még azok számára is könnyen befogadható, akik nem szeretik a hörgést, morgást, károgást. Úgy tűnik, ahogy öregszem, kezdek megbarátkozni a német nyelvvel. Pár éve még úgy gondoltam, hogy csak a Rammstein-nek áll jól, de láss csodát, a Varg esetében sincs bajom vele. Sőt!
Az Evolution of Chaos lemezük anno eléggé betalált, de ez az új album most nem fogott meg annyira. A műfaj keretein belül próbáltak változatosak lenni, ez többé kevésbé sikerült is nekik. Hisz a klasszik (főleg Bay Area) thrash témák mellett, modernebb (Machine Head és társai) ízű megoldások is felütik a fejüket. A saját, Heathen-ös hang viszont számomra hiányzik. Akármelyik thrash csapat kiadhatta volna ezt a korongot...
Zeneileg tetszik és ezt a fajta jól artikulált, mély hörgést kedvelem. Nick Holmes is hasonlóan nyomta a korai (és kései) Paradise Lost lemezeken. De az átlagosan jónál nem ér többet számomra. Tipikusan "négyes alá" lemez.
Frankó lemez, az extrém mivolta ellenére is dallamos, a tiszta énekes részek is jól állnak nekik, a gitárszólók patentek. Viszont a vége felé nekem kissé lankadt a figyelmem.
A srácokról köztudott, hogy szeretnek bolondozni (egyes dalok, dalcímek is ennek tudhatók be) ezért mekkora lett volna már, ha Glen Benton valahogy beletrollkodott volna a Fear of the Fallen dalba és a jó sokszor elhangzó "decide" szó helyett behörgicséli, hogy Deicide! :D Egyébként nem igazán ismerem a banda diszkográfiáját, 1-2 klasszikus lemezüket hallottam, a modernebbekről pedig pár nótát. Minőségi ez a mostani és "örökösnek" kikiáltott felállás által elkövetett album, de szerintem is ütősebb lehetne 45-50 percben. Jahhh és a Skyfall klipjéből az is kiderül, hogy ha Robert Downey Jr. valami okból kifolyólag nem tudná legközelebb vállalni Vasember szerepét valamelyik Marvel filmben, akkor Kiske simán beugorhat helyette! :D
Köszönet az ajánlónak. Év lemezei között van.
Tömény.
Rockváááros, gyönyörű fények! Rockvááros, EMBEREK!! Nem lettem túl stresszes a lemezt hallgatva, igazából sokkal rosszabbra számítottam a kommentek és a borító alapján. Korukhoz képest még egész energikus is. Mondjuk az Ossian lehetne akár ilyen is rinyametál helyett.
Nekem a Walls of Jericho volt az első igazi metál albumom. Az unokabátyám vitt haza kocsival valahonnan, kb 8-9 éves lehettem és amikor kiszálltam, kezembe nyomta valami piaci hamis kazettán, tok nélkül. Hetekig hallgattam egyhuzamban. Nyilván nagyon sok idő eltelt, de az nem sok jót jelent az új lemezre nézve, ha 3 dal után inkább az első albumot akartam hallgatni. A helyzet az, hogy több mostani banda is van, ami a Helloween örökségéből él és sokkal izgalmasabb albumaik vannak, mint ez itt. Minőségi zene, de nem túl érdekes témák, túl hosszan taglalva. Korábbi anyagaik iránti tiszteletből meg nyilván nem adok 10-est...

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 449. 450. 451. 452. 453. 454. 455. 456. ... 502. Full screen Vertikális nézet
2021. szeptember 25.
boymester CarolusRex dimmurtal ensomhet Husky oldboy mike666 ∑:
1.
Fires in the Distanc...
Echoes from Deep November
10 7 8.5 7.5 8.5 9 7   8.2
2. oldboy
Maverick Spirits
7FRVK6
7 8.5 6.5 9.5 8 7 9   7.9
3.
Night Crowned
Hädanfärd
6 9 6 9.5 7.5 9 8   7.9
4.
Heathen
Empire of the Blind
8.5 7 6 9 7 10 7   7.8
5.
Varg
Zeichen
9 6 8 7 8.5 7 7   7.5
6. Husky
Aversed
Impermanent
9 5 7 7 7 9 7   7.3
7.
Helloween
Helloween
10 5 4 7.5 7 9 7 7 7.1
8.
Amenra
De Doorn
4 10 7 6 10 2.5 7 10 6.6
9. dimmurtal
Deformatory
Inversion of the Unseen Horizo...
4 9 4 9 5 6 6 8 6.1
10.
Raven
Metal City
9 4 6.5 5.5 5 6 6 7 6
∑:
7 7.1 6.4 7.8 7.4 7.5 7.1 8 7.2
Tökfejű leszek - még ha van is belőle elég - FEZEN 2018: Az első nap
Koncertbeszámoló, Mindenholottlevo @ 2018. augusztus 23., csütörtök, 10:09
Amenra - Mass VI (2017)
Kritika, boymester @ 2017. október 21., szombat, 14:27
Helloween - Walls of Jericho (1985)
Kritika, pzoltan @ 2016. október 31., hétfő, 14:35
Rockmaraton, nyolcadik nap - Július 15., Dunaújváros
Koncertbeszámoló, Lew @ 2016. július 18., hétfő, 15:36
Endless River - Sundered Time (2016)
Kritika, oldboy @ 2016. április 16., szombat, 11:20
Burning Sun Fanzine #1
Kultúra, 9000Sanyi @ 2015. szeptember 22., kedd, 09:33
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.027 seconds to render