Meglepően kellemes zene. Többször is végigment az elmúlt órákban, a zene jó, a hangulata nekem most kimondottan bejött/elkapott, jócskán van benne érzelem is, és egyáltalán nem vált számomra unalmassá, még a 13 és fél perces utolsó szám ellenére sem, mert abban is remekül működnek a dallamok, érzelmek (például amikor csak az ének és billentyű szól). A címadó dal is teljesen jó és a borító is.
Én ennek értelmét nem hallom/látom. De most tényleg...mi értelme, mondanivalója van ennek a "lemeznek"? Ez még háttérzenének is kevés, olyan szinten nem ad semmit. Aki pedig ilyeneket hallgat egy borongós vagy bármilyen délutánon/estén egyedül, mondjuk család mellett=vagyis, akinek van mondjuk családja, annak sincs minden rendben a fejével. Időmilliomosoknak természetesen kiváló "kikapcsolódás" lehet, "edzéshez szintén tudom ajánlani".
Amíg megírtam a Heatsync véleményemet, lement ez a legalja valami. Nálam nem itt kezdődik a magyar punk, hanem a Prosecturánál vagy a Rózsaszín pitbullnál, de azok itt szintén biztosan kivernék a biztosítékot, hogy mennyire nem ide valóak--volt már ide beajánlva Prosectura lemez, és meg is kapta a magáét. Hát, ez még azoktól is fényévekre van minőségben.
Valamivel jobb, mint a Skeletal Remains, leginkább persze az érdekességei miatt. De hosszú távon a rikácsolás idegesített és fárasztó (talán ez a legjobb szó rá) lesz a lemez. A zenei résszel nem lenne problémám, ha néhol az ének el nem rontaná az egészet. A borító érdekes, fogalmazzunk így. Ez is jobb, mint egy átlagos, középszerű album, de nem sokkal.
Egyáltalán nem rossz, a többit meg már leírták az előttem szólók. Röviden, tömören összefoglalva, tucat death, ami viszont egy sima átlagos, közepesnél valamivel jobb.
Annyi kuriózumot találtam benne, hogy az első két szám nagyon megidézte számomra a Siddharta bandát, csak itt ukrán az ének és nem szlovén. Viszont sajnos a maradék három szám már nem, a dalszövegekről nem tudok nyilatkozni, a borítóról meg jobb inkább szót sem ejteni (az a tipikus semmitmondó "valami").
2018-ban a Reborn debütáló anyaguk annyira tetszett, hogy végül az év végi listámban előkelő helyet kapott. Maga a koncepció hasonló, mint a Sabatonnál, vagy a Civil Warnál, csak egészen más köntösben tálalva. Szinte minden a helyén van, remek a zene (a képzett zenészek jelenléte megkérdőjelezhetetlen--ideértve az énekest is), a The Queen of the Damned (Melissa Bonny) vendégszereplésével készült dalok (Sparta, Odin's Sons-szerintem a Sparta jobban sikerült az utóbbinál) rendkívül feldobják a lemezt, nagyon jól passzol Bonny kisasszony hörgése/károgása a dalokba, többet is el bírnék viselni ebből. A dalok témája, valamint a dalszövegek szintén el vannak találva, amit a koncepció megkíván, azt teljes mértékben hozzák. A koncepcióból adódó jelmezek is zseniálisak, a borító nem kevésbé, Havancsák Gyula (hjules) megint csak óriási munkát végzett, le a kalappal előtte (mindkét lemez esetében)! Az első egy-két hallgatás után nem tűnt olyan jó lemeznek, mint a Reborn, de sokadik meghallgatás után már azt mondhatom, hogy van legalább olyan jó, bizonyos dalokat figyelembe véve pedig talán még jobb is (véleményem szerint itt megírták az eddigi legjobb számukat, a Battle of Marathon tételben, de a záró Warking is telitalálat + az előző lemez Sparta bónuszdala Melissa Bonny-val--mivel eredetileg a Reborn lemezes számban Mr. Debauchery volt a felelős a hörgésért/károgásért--csak utána "váltotta" őt Melissa Bonny, már a klipben is ő van). Több számot is ki lehetne emelni, amik zseniálisak, habár, egy-két kivételtől eltekintve szinte az egész album az. Remélhetőleg a jövőben lesz lehetőség őket megnézni koncerten is, mert nagyon kíváncsi vagyok rájuk, hogy milyenek élőben.
Ha az összes szám olyan lett volna, mint a hatodik, 31G (ahol megmutatták, hogy tudnak ők jó dalt is írni), akkor ez lehetett volna egy fasza album is. De így, ezt a számot leszámítva, számomra szinte értékelhetetlen. Igaz, még így is jobb, mint a Haramia-zeneileg legalábbis mindenképp.
Kb. hasonlókat tudok róla elmondani, mint a Cult of Lilith-ről. Azzal kiegészítve, hogy a lemez második fele számomra jobban tetszik, mint az első, kellően pörgős, főleg az utolsó, bónuszdal. Nem értem, hogy mit problémáznak itt egyesek a hangzáson/hangzással, amivel szerintem semmi gond nincs. A pörgős második fele miatt kap + fél pontot, valamint azért, mert itt kevésbé idegesített a vokál.
Én nem értem, mit keres ez itt. Elvégre az oldal régebbi logójában az van írva, hogy "Fémforgács metal webzine" (ezek szerint ez már a feledés homályába veszett, vagy csak simán le van szarva), és az sem igaz, hogy ide bármikor is be lett volna ajánlva ilyesmi az oldal első 4-5 évében...Azt sem csodálom és simán el tudom képzelni, hogy akik ilyen zenéket hallgatnak/istenítenek, azok egy idő után azt veszik észre, hogy egyre kevesebb igazán jó metal zenét nyomatnak...nem véletlenül (egy ilyen helyett százszor inkább meghallgatok egy Bomfunk Mc's lemezt, amiben van is valami érdekesség és nagyon maximum csak nyomokban tartalmaz rockzenei betéteket). A Babymetalnak például százszor több létjogosultsága van/volt itt, mint az ilyen hulladékoknak.
Leprous hatásoktól sem mentes rádióbarát zene. :)
Azt a qrva! Ez mekkora zene már. - Persze, ha sietsz akkor ott van neked a BAIN DE SANG, de ha ráérsz, akkor tuti, hogy jegyet fogsz váltani a YAWNING MAN zenéjére. Amely nem más, mint egy véget nem érő experimentális-jazz-post rock fúzió. - No, ezt kár lett volna kihagyni. :)
Ez egy patika hangzással tuti album lehetne. Kevesebb noise hatás, s egy csipetnyi Exploited csodákat művelhet. :) Ettől függetlenül ez egy jó album. - Ha csak egy picit is szereted a punkot nyert ügyed van. :) - A "dalszövegek" mindegyike telitalálat. - Köszönet az ajánlónak.
Kompakt kis tech death lemez. Egész jó kis teljesítmény Izlandról, csak egy picit szerényebben. :) - Tetszenek azok meggyötört ritmustételek. :) - Szóval van itt mire nézni. Aki szereti a stílust, s a kreatív és jó zenészeket, s a patika hangzást az itt igazán jól fog szórakozni. - Több olyan nótát, mint a "Enter the Mancubus", s tízes lesz az. :)
Nos, azok ellenére, hogy minden pillanatát előre meg lehet jósolni egész szórakoztató kis halál metál. - A stílus kedvelőinek kellemes perceket fog okozni, de a többiek keressenek majd mást. :)
Kapaszkodónak talán a VHK jut eszembe, azzal a különbséggel, hogy a Morwan az ukrán, Alex Ashtaui egyszemélyes post-punk-etno-folk projectje. Nyers és sámánisztikus megoldások a zenében, tempóban. S, hogy mire számítson az aki ide betéved? Nos, ez az utazás olyan, mint amikor valaki az arab-szláv gyökereit a post-punk stílusba ölti.
Huh... Nekem kicsit ez a zenekar a Napalm Records válasza a Nuclear Blast-os Sabaton-ra, csak a koncepció más. :) - A viccet félretéve, haragszom kicsit a Serenity-s Georg Neuhauser-re, mert az Ő torkában sokkal több van, s itt amolyan kímélő, kötelező stílusgyakorlatot hajt csak végre. Egyébiránt, aki szereti a power metált s annak a zsánerre jellemző összes elemét, az marha jól fog szórakozni. Kellemes, instant muzsika ez. :)
Tyű, az áldóját. No, itt is van minden, mint a búcsúban: grind, crush, punk, hardcore, power violence elemek tömege. :) Ráadásul olyan mennyiségben, hogy megfekszi a gyomrod, mint a reggeli éhgyomorra fogyasztott dupla kávé. :D - A stílus elkötelezett híveinek tuti csemege. :)
Ez a "fekete-fém" album a barokkos túlzások 2020-as reinkarnációja. - Számos ötlet jó, de egészségtelenül túlzó a tálalás. Sebaj, Egyiptom is felkerült a világ black metal térképére. :)
Nem tudom mi volt az ajánlónak vele a célja, de nem egyszerű anyag.
Később simán lehet, hogy több lesz a pont, most még óvatos vagyok vele. Magam sem értem, hogy miért is maradtak ők ki nekem korábban, hiszen több ez, mint érdekes és kellemes.
Langyos lábvíz a pedikűrösnél némi sivatagi illóolajjal.
Tagadhatatlanul őszinte, csak éppen totálisan elmegy mellettem. Ha reálisan pontoznám, akkor 3, de inkább nem bántom.
Túl sok amit adott időn belül kitolnak és a harmóniák elcsúsznak egymáson. Nincs olyan kapcsolatrendszer egymásra épülés, mint az igazán nagyoknál. El van művészkedve. Pedig tehetség van, csak egy kis szerénység hiányzik, egy csöppnyi alázat.
Mi olyat hallani itt, amit az előző 30 évben még nem hallottunk évente akár többször is? Tisztességes, összeszedett MA klón egy kis vérfrissítéssel innen-onnan, de úgy le vannak csavarozva a stílus adta keretek közé, hogy onnan biza jottányit se mozdulnak el. Számomra a kortárs az nem ilyen. Ez egy zárvány.
Azért az ukránoknál is lehet valami a vízben, mert elég sok eredeti, vagy éppen az adott stíluson belül kiugró van náluk. Ez itt az előbbi. Letisztultságának, egyszerűségének van valami egészen magával ragadó ereje. Kevés hangból jót sokkal nehezebb csinálni, mint sokból, csak ezt sokan elfelejtik. Itt nincs kamu, és hangjegyhalmozásokkal elfedett tehetségtelenség. A lüktetése a közepétől egészen beszippant.
Felfordul a gyomrom a második hang után. Mivel ez alapvetően a stílusnak szól, ezért egyezzünk ki egy semleges érdemjegyben.
Ez is rettenet őszinte, csak ez valahogy terjedelmében (ideális hosszúsága miatt) és kidolgozottságában mégis többre értékelendő nálam, mint a Haramia. Itt annyi a pont is, mint amennyit szerintem érdemel.
Szintire tolt hörgedelem, ahol a gitárok adják az aláfestést. Nekem az önmagából kifordított Septicflesh jutott az eszembe. Nem katasztrófa, de van azért jobb is, amit hallgatni lehet.
Nyilvánvalóan nem ide való. Engem már csak azért sem bánt, mert a Tilos zenei kínálatából előszeretettel csemegézek ilyen irányokból. Ott a legjobb amúgy a lemez, ahol kattog és búg egyszerre.
Rég nem fogott meg így a banda, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy számomra a közvélemény által igencsak lehúzott Scarsick és BE lemezek az örök kedvencek, de ott van a dobogósok közt a Remedy Lane is. Viszont azóta elvesztettük egymást...
Az első hangok bíztatók, aztán annyi sivatagi pszichedelikus stonerkedést kapunk, hogy már az első dal végére telement homokkal a fülem. Semmilyen kreatív megoldást nem találtam benne a néha jóleső tiszta gitárhangokon kívül: egybeolvadó, akár random egymásra dobálható hangok sokasága.
Akadnak itt egyészen hatásos punk lüktetések és a harag is a helyén van. Még pár év gyakorlás és összejöhet egy hallgatásra érdemes demó. Anno haverok csináltak hasonlót, amikor bebszva magnókazettára rögzítették a garázsban az abban a másodpercben született ötleteiket... de ők tudtak röhögni rajt másnap.
Szerintem ez lesz a kör lemeze, de csak azért, mert olyan, mint a csúnya nő a még csúnyábbak közt. Szinte kiugrik a zenei közegből. Szép borító, technikás játék, néhány ötlet és korrekt hangzás... szinte már furcsának hat. Azért az orgona megszólalásakor kiosztottam volna egy-egy pofont nekik, az bántóan pocsék lett ebben a környezetben.
Az utóbbi napokban, hetekben sok old school death banda pörgött nálam és nem érzem semmivel sem kiemelkedőbbnek ezt az anyagot. Minőségi death metal, különösebb egyéniség nélkül.
Az első két dalban akad pár jó pillanat, a hármas tétel nagyon bejött, a lezárás meg felemás. Ahol a Thy Catafalque jutott eszembe, ott tetszett, a többi felejtős.
A sokadik Maximusnál már röhögnöm kellett, de én kértem a power metalt Heatsync meghallgatása után... Van gitár és egész jó énekhang, a többi pedig random összedobált hősi és egyben ősi sablon...
Komolyan mondom, agybajt tudok kapni ettől a dumától, hogy elpuhult volna a HP, megy úgy minden... Maxumim kevesebb az utóbbi időben a 40 percen át a konyha és a szoba közötti helységben rögzített huzat hangja, amit ambient címkével értékesítenek. Ilyen förtelemből is rendszeresen kapunk, csak általában a szarabb, akarom mondani amatőrebb verziókból. A vietnami háború egyik híres képéből készült borító már felkeltette az érdeklődésemet és szerencsére zenei megoldásokkal is találkoztam. Persze változatosság, egyedi témák tekintetében most sem kell díjakat osztogatnunk, putszán hallgathatóra sikerült őrjöngést kapunk. De a végén itt is jön egy kis huzat:)
Gyerekek... ez után a kör után legalább egy hónapig kúrálnom kell magam jó zenékkel. Ez valami kísérlet akar lenni? Na mindegy, kicsit túlpontozom a valódi értékénél, mert metalosabb egy-két lemeznél, a következő körre meg keresek nektek valami jóféle hangfelvételt a ventillátor segítségével falra csattanó libafos felkavaró hangorgiájáról... minimum két és fél órás kivitelben.
Érdekes...de a felénél már kiegyeztem volna egy újabb power metal lemezzel is.
A PoS tizenegyedik nagylemeze igazi csemege lesz a progresszív metal kedvelőinek! A lemez ugyanis csodás dalokat tartalmaz! Számtalan kiemelkedő momentumot rejt, melyek között a címadó dal a mennybe fogja repíteni a banda híveit. Többszöri hallgatást igényel, de már elsőre is képes magával ragadni. Én legszívesebben a korai albumaikat hallgatom - többnyire a One Hour by the Concrete Lake című lemezt -, és tisztában vagyok vele, hogy ez a PoS már nem azt a fajta gitárcentrikus, progresszív zenét játssza, amit anno a '90-es években. Nevezhetjük ezt fejlődésnek, és biztos vagyok benne, hogy hűséges híveiket ezúttal is elkápráztatja majd a zenekar az új album dalaival. Nagyon tetszetős borító, intelligens zene. Nekem tetszik!
Experimentális rock. Ezt a zenét nem nekem találták ki. Arra tökéletesen alkalmas, hogy magadba szállva hallgasd, miközben egy borongós, esős napon bambán bámulsz ki az ablakon. Néhol támadt egy kis Pink Floyd utánérzésem. Ami a lemez erőssége, az a hangzás, a szépen, tisztán megszólaló, egymástól elkülöníthető hangszerek.
Bocsánat, de ennek a "zenének" a végighallgatása számomra óriási megpróbáltatás volt. Szerencsére csak szűk 19 percig tartott. Punk-HC alapokra összepakolt katyvasz, rettenetes hangzással, és a politikai nyilatkozatokból vett szövegekkel narrálva, telepakolva obszcén káromkodással. Biztosan megvan az a szűk réteg, akit el fog kapni ez az album, én biztosan nem fogok közéjük tartozni. Sok sikert a zenekarnak, de ez nem nekem szól!
Nagyon szeretem ezt a stílust! Technikás death metal Izlandról! Izgalmas! Rengeteg zenekar próbálkozik manapság ezzel a stílussal, több-kevesebb sikerrel. A Cult of Lilith első albuma - egy 2016-ban megjelent Arkanum névre keresztelt EP-t követően - zseniálisra sikeredett. Precízen kidolgozott dalszerkezetek, profi hangszeresek, változatos témák. Arra ösztönöz, hogy újra és újra meghallgassam! A gitár dominál, de néhány helyre becsempésztek egy-két egyéb effektet is, elsősorban a szintetizátor adta lehetőségeket aknázták ki úgy, hogy az ne menjen az összkép hatására, sokkal inkább finomítson az eleve kiváló dalokon. Csakis azért nem adok több pontot, mert várhatóan a zenekar tovább fog lépni, és a jövőben még ennél is zseniálisabb dalokkal, albumokkal fog minket megajándékozni. Én követni fogom a pályafutásukat! Nem mellékesen a borító is egy szemet gyönyörködtető festmény! Mindent egybe véve a Mara egy vérprofi alkotás!
Egy sejtelmes intro után kezdi meg tevékenységét az amerikai death metal négyes fogata aktuális albumán. Hamisítatlan, sallangmentes döngölést hallhatunk a jól kitaposott ösvényen végighaladva. Tagadhatatlanok az elődök hatásai, volt is honnan meríteni jócskán, én mégis úgy gondolom, hogy a Skeletal Remains-nek van egyénisége. Nincs egy percnyi üresjárat sem, egymást követik a jobbnál-jobb death metal szerzemények. Egyik legjobb dal a Thombs of Chaos, imádom az ilyen menetelős, letaglózó dalokat. Lehet, hogy a zenekar semmi újat nem tesz hozzá a stílushoz, de biztosan tudom, hogy velem együtt rengetegen szeretjük ezt a fajta death metal-t, úgy, ahogy van. Szerintem ez egy remekbe szabott album!
Egy egyszemélyes, post-punk alapokon nyugvó, érdekes próbálkozás Ukrajnából. Komolyan mondom, ahogyan a csávó kántál, az teljesen hajaz azokon a felvételeken hallható 'énekhez', amelyet közel-keleti rossz emberek tesznek aláfestő zenének a bombakészítő videóikhoz. Bár ez talán nem is véletlen, hiszen hősünk ukrán és arab felmenőkkel rendelkezik. Néhol nyekereg valamit a gitáron, de eme tevékenysége szinte elenyésző, a fő hangsúly a szintetizátoron és a különböző effekteken van. Némelyik szerzeményen előkerülnek a szláv vonal jellegzetességei, amit egyetlen pozitívumként tudok felhozni a lemez kapcsán. Néha támadt olyan nagyon halvány érzésem, hogy éppen Thy Catafalque harsog a hangszórókból, de persze Kátai művész úr zenéje fényéveket ver erre a lemezre. Az a közel fél óra, miközben végighallgattam ezt az albumot végül mégsem telt teljesen érdemtelenül, mert közben legalább megvacsoráztam. :) Komolyra fordítva a szót, biztos vagyok benne, hogy van olyan ember, akinél ez a lemez megértő fülekre talál. Én nem fogom többször meghallgatni!
Ez a nemzetközi heavy-power project második nagylemeze - a 2018-as újjászületést (Reborn) követi az idei bosszú (Revenge). Tetszik, hogy a dalok ókori történelmi alakokat, eseményeket idéznek meg, tehát nem fantasy alapú szövegekkel van dolgunk. A dalokat rendkívül színes szólók teszik egyedivé, a kórusokkal teli refrének azonnal megragadnak a hallójáratban, számos emlékezetes pillanatot okozva ezzel a hallgatóságnak. A zene tökéletesen követi a mondanivalót, és az elcsépelt sablonokat képes a zenekar olyan formába önteni, hogy egy percig se unatkozzon, aki rászánja az időt erre az ókori utazásra. Szerintem érdemes is rászánni az időt. Nagyon király album, csodálatos borítóval, köszönet az ajánlónak!
7 dal 11 percben. Nincs kec-mec, kapjuk az arcunkba a hardcore-grindcore stílusú 'sanzonokat' a francia zenekartól. Brutális sebességgel rohan rajtad végig a cucc egészen az utolsó számig, ami egyáltalán nem illeszkedik az összképbe. Nagyon rövid lehet a zenekar koncertje, de kíváncsi lennék rájuk élőben.
Szimfonikus black metal Egyiptomból. Frankó intróval indul a lemez, és a zene tulajdonképpen végig jó színvonalú, két dolog mégis nagyon zavar. Az egyik az, hogy igazából nem érzem az egységes összképet, nem kelt zenekari hatást. Olyan, mintha egymástól függetlenül zenélnének, de nem tudnák rendesen formába önteni. A másik pedig az, hogy sok helyen idegesítően szól a szintetizátor, ráadásul teljesen előtérbe van helyezve. És ezt még képes megfejelni az itt-ott felbukkanó női óbégatás. Szóval, ez lehetne egy jó lemez, de nem az. Ebben a stílusban a Dimmu Borgir (tudom, sokan nem szeretik, én viszont imádom őket), és a Carach Angren az etalon. Hozzájuk viszonyítva, és persze a lemezen hallottakat értékelve adok ennyi pontot.
Elérte a kellő hatást. Pont úgy vagyok vele, mint a house, trance, és hasonló, keverőpulton gombokat tekergető öncélú baromkodással: ideges leszek tőle. Nincs benne olyan momentum, amit pozitívan tudnék értékelni. Sajnálom, számomra tényleg idegesítő.
Én most hallom először őket és noha nem az én világom az egyértelmű, hogy minőségi anyagról van szó. Az elektronikát nagyon elegánsan használják, az ének is kiváló, mindig csak annyit ad amennyit kell, nem esik át a ló túloldalára. A lassabb számok annyira nem tetszettek.
Maszatolás a legmagasabb szinteken. Mondjuk csak egy impro jammelés, de attól még unalmas.
A hangzás engem nem zavart, sőt kifejezetten ide illőnek találtam. A szövegek rohadt jók és aktuálisak, a bevágások, a rap-es betétek pedig tökéletesen illeszkednek a zenéhez. A dalok pedig rövidek és húzósak, így a lemez végig hasít de közben dinamikus is. Tűkön ülve várom a folytatást.
Egy fokkal jobb mint a Hecate, de semmit nem váltott ki belőlem. Torra készítés közben elszólogatott, de egy pillanatot nem tudnék felidézni, profi megcsinált cucc ez, csak nem nekem.
Mindent hallottunk már ami itt felcsendül, amivel nincs is baj, de engem hidegen hagy jelenleg a stílus. Viszont, aki szereti az ilyet az nagyon nem lőhet mellé.
Meditatív, hipnotikus utazás egy világban ahol a modern és a hagyományos kéz a kézben jár. Szinte éreztem a késztetést, hogy a konyha közepén ropjam a táncot erre a vérpezsdítő lüktetésre, amit ez az album nyújt. Szlávos, arabos hatások tökéletes fúziója, nem vagyok egy nagy post-punk rajongó, de ez érdekes és hangulatos. kicsit monoton de ez meg vele jár.
Továbbra is nehezen viselem a dungeons and dragons metalt.
Én zabálom mostanában az ilyen mocsok pv cuccokat, úgy hogy köszi az ajánlónak, egyelőre ennyi de lehet még lesz több.
Fiatalabb koromban éltem, haltam az ilyen zenékért. Most nem hallok mást mint túldíszített bohóckodást, ami elveszi a figyelmet a témák elől, amik meg amúgy sem túl maradandóak. Az In Nomine-ben a szinti pedig már kifejezetten idegesítő volt, ahogy szinte leugrott a zene többi részéről.
A hangulata nagyon berántott, kifejezetten tetszett a dnb részek bevonása is. Most ezen a napfényes délelőtt ennyi, de este már lehet több pontot adnék rá.
Progresszív metal helyett progresszíven játssza a metalt (és minden egyebet) a nem véletlenül nagyra tartott svéd zenekar. Tele meglepetésekkel, újdonságokkal, értelmesen és természetes ráérzéssel használt fúziókkal: így hagyják Gildenlöwék maguk mögött mindenki komfortzónáját. Óriási dalokkal (napokig dúdolja az ember őket) csavar az ujja köré, és még a hip-hopos címadót is megeteti velem... ráadásul örülök neki! Vágja az ösvényt előre a lemez; a pompás ötletek, az apró finomságok és az album frissességét lebegtető hangulat egyszerűen tökéletesre gyúrta a Panthert.
Ha azt akarod, hogy messze szálljanak a gondolataid, miközben csak úgy fekszel hanyatt az ágyon, hagyd ezt szólni halkan a háttérben, működhet a dolog. Zeneként, figyelemmel hallgatva nem nyújt sokat.
Brutálisan nyers életképekre hívja fel az ember figyelmét a találó nevű Haramia. Ez a világvége-punk az emberiség által félresöpört rétegének deszkái közül szivárog ki, dühösen, tehetetlenül ordítva mérgét a világra. Nagyon nem hozzám szól, de elismerem, hogy a kaotikus noise-punk és a szövegek közötti összhang hiteles és őszinte, és az életképek is ismerősek.
Obscura fanok próbálkozzanak a lemezzel, valamint mindenki, aki a tech-death vonalat szereti. Korrekt anyag, de ebből a vonalból csak a nagyon kiugró korongokat tudom igazán értékelni.
Egyetértek BlackZone-nal. Nincs is mit hozzátennem. A stílust szeretem, de semmit nem ad, amit már ne kaptam volna meg.
Igazi érdekességet kap az, aki erre az albumra fordítja az idejét. Némely elem messziről még a Thy Catafalque egyes dolgait is megközelíti. Jellemző egyfajta dallamos monotonitás az anyagra, ám mindez pozitívan hat, már-már hipnotikusan. Hamar az ember bőre alá férkőzik... Nem tudom, hosszú távon meddig nyújt majd élvezetet a hallgatása, minimalizmusa révén, jelenleg azonban nagy meglepődéssel hallgatom. Izgalmas időnként rátévedni az underground zene kósza elágazásaira.
Nem ők lesznek azok, akik egyedi ötletekkel fognak egérutat fúrni a csatametál zsákutcájára. Az émelygést keltő klisé-szövegeknél valamivel jobb a zene, de ez is csak a növekvő kupacra dob egy lapáttal a szokásos maszlagból.
Még kezet mosni sem érdemes kimenni a mosdóba, míg a szobában ez a "lemez" szól, mert mire az ember visszajön, az anyag feléről lemaradt. Pár pillanatnyi dühroham ez, alig van értékelnivaló.
Ezt a hangzást én sem igazán tudom hová tenni. Tényleg kísérletezős akart ez lenni, de az összetapasztása ennek a sok rétegnek nem igazán működik. A szimfo-dolgok pedig nagyon ritkán hatnak meg.
Talán ?gémereknek? minimal háttérzajként megfelelhet, vagy azoknak, akiket a teljes csend megőrjít, de azért nem akarják, hogy szóljon valami - mert ez éppen a kettő között van. Néhány kütyü azért serceg, pityeg ebben a nagy csendben, de jobban járt volna a művész, ha az áramot értelmesebben használja fel, mondjuk pirít két szelet kenyeret.
Jó sok minden van itt egybeforrasztva mesteri módon. Meglepődtem, hogy milyen modern hangzású lemez. Ilyen lemezeket szívesen hallgatok, ennek látom értelmét. A zenekar nálam kimaradt, így most már én is megismertem őket, ezért is köszönet az ajánlónak!
Azt hittem hogy valami sci-fi rock és a borító bal oldalán Darth Vader, jobb oldalán Artoo-Detoo látható a Tatuin-on, mondjuk a középen lévő dobszerkót nem tudtam hova tenni. Ja igen a zene, hát az olyan mint az összes többi relaxációs, a számok egyformák, dehát a relaxációs zenéknek ez a lényege. Mondjuk ha a Bain de Sang valakinél agyérgörcsöt okoz arra ez a zene gyógyír lehet.
Belefülelve itt egy-két lemezbe, ahol nem akármilyen zene szól, s utána e produktumot meghallgatva az az érzésem támadt, mintha valaki szakócával akar tankok ellen harcolni (megmosolyogtató). Tudom, hogy ez fixa ideálom, de 2020-ban egy ilyen eocén korabeli hangzással és végletekig lebutított "zenével" nálam nem rúgnak labdába. És még mielőtt valaki azt mondaná, hogy ilyen a punk, nem, nemcsak ilyen, lehetne ezt egy magasabb színvonalon is művelni.
A kör legjobb death metal lemeze, de többször nem fog előkerülni, mert túl van ez tolva szerintem és a hallgatása már egy idő után idegesítővé vált. Jó lemez ez, de nem kiváló!
Egy letűnt kor zenéje ez. Azt hallom hogy tudnak zenélni a srácok, de nulla a kreativitás és a már milliószor eljátszott sablonok. De legalább nem valami alternatív szar. Elmegy.
Ez a heatsynch és a yawning man között helyezkedik el nálam. Én nem igazán találtam benne értékelhetőt. Szavaló monoton "ének" énekhang nélkül, dobgép... De legalább ezzel letudtam a kör számomra nem sok értéket jelentő lemezit (volt bőven).
Nem a kedvenc stílusom és mégis ennyi az annyi, tehát valamit nagyon jól csinálnak. A remek szólókat kiemelném, de az egész lemez egy mestermunka.
Egy újabb "eposz" a diliházból, de most úgy tűnik, hogy a gyógyszereket sikerült jól beállítani a zenészeknél, kivéve az énekest, őnála nagyon elcsúszott (gurult) valami.
Mindenképp kuriózum ez a lemez. Egyszerre nehéz és könnyű a befogadása. Próbáltam bandcamp-en kívül is meghallgatni nem sok sikerrel, mert úgy érzem, hogy a bandcamp nem mindig olyan minőségben adja vissza a zenét, mint az valójában.
Ulver a jövőből? Az adott pontszámom is bőven több annál, mint amennyit ér...
Kíváncsian vártam rá, hogy hány másodperc kell hozzá, hogy Daniel Nyáldenlöw meztelen felsőtestét megszemlélhessük. Pontosan 14, és a lottón bezzeg nincsenek ilyen jó megérzéseim. A zene jó természetesen, de lehetséges, hogy ezt a visszataszító hímringyóságot már be kéne fejezni, még akkor is ha az illető levágott egy közel tim lambesises átalakulást.. Ja, és lehetne saját zenét is írni, nem Leproust nyúlni. Meg kell még jegyezzem, hogy itt a HP-n pár arc köztudottan utálja az elektronikus kütyüket, akik most teljesen érthetetlenül (vagy érthetően) felpontozzák a lemezt, gondolom a bandát körüllengő hájp miatt háááááááháháháháháhááááááááá... jp...
A post rocknak is elkötelezett híve vagyok, ahogy minden post izének, éppen ezért fokozottan kritikus is. Ez itt 100% bullshitelés, semmi több. Sem dalszerzési képesség nincs, sem ötletek, ami az első hiányát elfedné. Ez egy baromi hosszú langyos lötyögés kijelölt irány vagy koncepció nélkül. Az első két perc hatalmas volt, aztán az első ötnél éreztem, hogy változhatna valami, negyed óra után kezdtem átlátni a szitán, a harmadik dalt meg végig sem hallgattam. Az öt pont a nagyszerű hangzásra és a jól megválasztott hangszínekre jár, amely kettőt tejlesen felesleges ilyen nulla teljesítményre belőni. Könyörgöm!!! Egyetlen dobtéma megy ötven percen át!!!
Üde.
Van belőle egy adag az In Mourningből, az Ulsectből, csak káoszosabb. Viszont egész jól egyben vannak a dalok (néha egy kicsit nem). Az eklektika viszont picit túl lett húzva, és a Stranger Thingsből ismert szintetizátor is túlzás kicsit. A Sranger Things zenéjét nekem írták, de itt egy kicsit kizökkent. De ezek csak kukacoskodások. Baromi jó extrém - prog death metal ez. Kár, hogy a dob ennyire be van szinterezve. Az ének viszont nagyon ütős. Trendeknek, nyegléskedésnek, vidámságnak semmi nyoma.
Az ilyenfajta lemezeket utálom a legjobban pontozni. Ugyanis időpazarlás. Már megint a sokat sejtető nagy ívű intro (ami lényegében a lemez legjobb tétele - de legalább is mindig valami kozmikus - atmoszférikus izé - ez még a címében is, és még az Intro szó is bele van írva). Miközben a borítót látva úgyis tudom, hogy a szokásos death / thrash vagy heavy metal jön, mindenféle izgalom nélkül. A harmadik dalnál a pontszám bebetonozva, ugyanannyi marad, akár végighallgatom, akár nem. Ez sztereotíp hozzáállás, igen. Vállalom. Nem rossz zene, de egy cseppet sem érdekel. Ugyanis ezer ilyen van. Mindent tudnak a műfajról, és semmit, ami izgalmas lenne számomra. Az intrót kivéve.
A lemez első fele csak szimplán jó, a második meg nagyon. Döng a basszusgitár, faszák a ritmusok, a gitár meg varázslatos. A monoton részekre elindul az ember feje. Állati nagy!
Az elmúlt pár évben kényszer hatására egész tűrhetően megtanultam angolul, így sajnos már én is át kell éljem azt, amit Nascence. A justice pedig dzsásztisz, nem pedig dzsásztiááász. A zenével elvoltam.
Kibaszott jó punk - powerviolence cucc! Majdnem sírtam, mikor vége lett. Túl rövid.
Érthetetlen. Beszabadult a stúdióba a hangmérnök kisfia, széttekergette a hangerőket, majd gyorsan elküldte az anyagot a kiadóhoz, akiknél pont a süket portásbácsi kapta meg, aki véletlen elküldte a gyárba az anyagot, és így jelent meg ez a hangzásában teljesen kiakasztó fércmű? Szeretem a formabontó vagy koszlott hangzást, de ez kábé értelmezhetetlen időnként, meg pláne fárasztó. És a zene sem hatott meg.
Ambient és noise házasítása már nem új találmány, viszont a drum and bass ilyen finom beúsztatása komolyan meglepett. A női hang, a hangszínek megkeverése, a kivitel profizmusa, és az a hatás, amit tud kelteni vele a szerző egészen lenyűgözött. Egy negatívum jut eszembe: a végére kicsit elfáradtam. Ezt leszámítva zseniális.
Nagaruum jol latja a lenyeget :D. Az album elso fele eros, de mintha mar majdnem ugyanilyen kontosben, egy jobb enekessel ezt hallottuk volna tavaly (Leprous). Az album masodik fele pedig muanyag. Nem erzem az intimitast, inkabb csak a magamutogatas szandekot, mint legtobb pop zene eseteben. A zene itt mar nem a hallgatonak szol, hanem az eloadnak inkabb.
Pedig már direkt predesztináltam a neve alapján, hogy az ásitáson kivul itt másra úgysem számithatok. Az első hallgatás után még ezen a véleményen voltam, viszton másodjára megfeledkezve hallgattam, és úgy már müködött. Ennek bizony van ive, tart valahova, nemcsak cirolgatjak a hangszereiket.
A punk zenéknél kifejezetten előny, ha a szöveg érthető. Sajnos itt az ótvaros hangzás meglehetősen a háttérbe kényszeritette a számomra élvezetes és egyben otromba, arcbamászós gondolatokat.. A zene meglehetősen lendületesre sikeredett. 10%-kal kevesebb kásás hangzással ez egy fasza album lenne. Minden esetre az én figyelmemet felkeltették, hogy később még kiváncsi legyek rájuk.
Akárcsak a Hecate albumánál, itt is a giccses tör utat magának; igaz, itt egy teljesen más formában manifesztálódik. Túl sok mindeből akartak maguknak egy szeletet. Van itt Gojira, izlandi (unalmasan a tengert bámuló, közben süvit a fagyosz szél) black betétek, igedennek ható effektek...Minden esetre profik a srácok, ahogy Dimmurtal mondja, de ez már jó ideje nem tud meghatni. Minden rendelkezésükre áll, ami lehetőséget biztositana nekik a kiváló számok megirásához, azonban az ihletet nekik csupán 20-30 másodperces időtartamra sikerült kompresszálni. Jó ötletek vannak elszórva, viszont igazi számokra már nem futotta. Koncepcio hiányában a reveláció elmarad.
Az album első két száma jó, de utána ami történik, az már varázslat. A modern elektronika és a sámánvilág kéz a kézben lép be a 21. századba. Nem is értem, hogy ez nekem miért tetszik. Aki hagy neki időt, és kicsit nyitott, azt zsigeri szinten ragadhatja magával a lüktetés.
A zene nem rossz, de sajnos ertem a dalszovegeket....ettol pedig szekunder szegyenerzet kerulget. Ertelmes szoveggel (es egy jobb enekessel) ez egy kifejezetten eros album lenne.
Végre egy igazi grind-crust album. Sajna, manapság ritka az ilyen a HP-n. Nincs túlgondolva, nem akar másnak látszódni (hallatszani), mint ami. Tiszta, belátható a közlésmód, és nem utololsó sorban nagyon jó a dinamikája. Igy kell valakit gyomorszájon rúgni. (Az ajánlónak ajnánlom, hogy ajánljon még bátran ilyen ajánlatot. Nem, nem Thomaslord vagyok, nyugi.)
A szinti betétek borzalmasan giccsesek. Sikerült megfejelniük a Dimmu Borgir izléstelenségét, bár ezt akár a keleti mivoltuknak is betudható. A metál részek szimplán korrektek, amik magukban sokkal jobban megállnák a helyüket. Biztosan meglesz ennek a zenének a közönsége is, ha már az előző körben szerplő Zmey Gorynich akkora sikert aratott. A Hecate fényévekkel szofisztikáltabb és élvezhetőbb annál a borzalomnál.
Jó mintapéldánya annak, amikor nem öncélú az elektronika. Soha nem voltam az ambient-noise zene hive, de itt pont ezek a részek teszik izgalmassá az albumot. A D&B néhol nekem is túl sok. A dobok elektronikus sterilitása, ami nálam tönkreteszi a hangulatot, nem tud szerves része lennie a morajló háttér zajnak.
Az egyik legjobb kortárs death metal banda.
A banda két albumának borítója első ránézésre annyira hasonló, hogy első körben az előző anyagot hallgattam meg. De nem bántam meg, jó az is, jóleső harcos heavy-power metal. Mondjuk valami egyedi íz nem ártana még a dologba, nem nagy cuccokra gondolok itt, csak valami olyasmire, hogy egyből felismerjem, hogy a Warkings megy.
Beindulós

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 425. 426. 427. 428. 429. 430. 431. 432. ... 502. Full screen Vertikális nézet
2020. szeptember 26.
69Nostromo79 BlackZone boymester dimmurtal Eroen farrrkas Husky Nagaarum nascence mike666 ∑:
1. farrrkas
Pain of Salvation
Panther
8 9 8.5 8 7.5 7 10 9 8.5 7   8.3
2. Lew
Cult of Lilith
Mara
6.5 7 7 8 9 6 6.5 8 9 6.5   7.4
3. dimmurtal
Skeletal Remains
The Entombment of Chaos
6 9 7 8 9 6.5 7 6 6.5 6.5 10 7.2
4. nascence
Morwan
Zola?-?Zemlya
4 9 9 6 5.5 8.5 7 2 9 9   6.9
5.
Warkings
Revenge
9 8 5 5 9 5 4 9 6 6.5 8 6.7
6. 69Nostromo79
Bain De Sang
Sacrificed for a Load of Filth...
3 10 7 5 6.5 7 5 3.5 10 8 8 6.5
7. Husky
Hecate
In Nomine Artem Blackium
7 6 7 4 6.5 5.5 5 8 4 6   5.9
8. Armand
Yawning Man
Live At Giant Rock
1 9 6 3 5.5 5.5 6 3.5 5 8   5.3
9. Eroen
Haramia
s/t
1 7 5 4 2.5 8 5 1 7 7   4.8
10. Nagaarum
Heatsync
Heatsync
1 5 8.5 3 1 7.5 1 1 9.5 6.5   4.4
∑:
4.7 7.9 7 5.4 6.2 6.7 5.7 5.1 7.5 7.1 8.7 6.3
Avandra - Descender (2019)
Kritika, boymester @ 2019. május 24., péntek, 19:10
Pain of Salvation - In the Passing Light Of Day (2017)
Kritika, 9000Sanyi @ 2017. január 24., kedd, 11:31
ARTmania 2016 - 2016. július 29.-30.
Koncertbeszámoló, Lew @ 2016. augusztus 7., vasárnap, 18:25
Pain Of Salvation - Falling Home (2014)
Kritika, 9000Sanyi @ 2015. január 10., szombat, 13:40
Pain Of Salvation - Acoustic Tour 2013 - Club202, Bp. - 2013. április 7.
Koncertbeszámoló, 9000Sanyi @ 2013. április 11., csütörtök, 08:56
Pain Of Salvation - Road Salt Two (2011)
Kritika, 9000Sanyi @ 2011. szeptember 21., szerda, 00:11
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.026 seconds to render