Retro hard rock/heavy metal. Vannak jó dalok a lemezen, a végére egészen megszereti az ember.
Agymenés, ami hol kibírhatatlan, hol az az érzésem, mintha lenne benne valami. Értelmetlen zajongásnak nem nevezném, de azt sem érzem, hogy megérné a szenvedést az az egy-két pont, amivel esetleg többet érne. Az utolsó dalért azért járna valamilyen büntetés.
Nagyon megtetszett, ahogy egyre többet hallgattam. Elsőre a pozitív üzenete talált el hozzám éppen jókor mintegy emlékeztetőként, utána a zene is sok kellemes percet okozott. Hangulatos darab, érzékeny pillanatokban bele tud kapaszkodni az ember.
Jinjer és farrrkas távolság: Makó - Jeruzsálem. Apropó, Makóra a következő körben még visszatérünk.
Erős progresszív metal anyag, nagyokhoz méltó csúcsminőségben előadva. Érdemeit maradéktalanul el kell ismerni, még ha hanyatt nem is vágja magát tőle az ember döbbenetében.
Szürke lemez, negyedik hallgatásnál is elkalandoztam, egyszerűen nincs mibe kapaszkodni.
Festéshez, rajzoláshoz, elmélkedéshez ideális háttérzene lehet sokak számára. Nem az én hullámhosszom.
Különösebben nem rossz, de azt hiszem, megint a hullámhosszal van a baj. A HC/black nem igazán lesz az én műfajom. A Confinement pofás darab, de a lemezért nem tudok lelkesedni. Lehet, más igen, tenni kell egy próbát, 20 perc nem sok, annyit mindenképpen megér.
Izmos, karcos death metal lánctalpak dübörögnek. Több mint kellemes.