Emelkedett, simogató, varázslatos, szívbemarkoló! Az előző is nagyon tetszett, ez egyenesen fenomenális! A vokálról, a gitárdallamokról, a fátyolos, éteri atmoszféráról ódákat lehetne zengeni. Csendes közegben, éjjel hallgatva káprázatos dolgok kerülnek elő.

Elsőre keveseltem, meg nem is tűnt annyira jónak, de ahogy többet hallgattam, egyre inkább ráéreztem. A hangzás kitűnő, magával ragadó, a dalok velősek, tömörek. Nem váltja meg a világot, de piszkosul jól működik, és engem egyszer csak nagyon eltalált... és ez már a "nincs menekvés" kategória. Így kell tűzzel, hévvel, elevenen játszani.

A 12 Years a Slave című film kontextusában euforikus érzés volt látni/hallgatni a feketék Roll Jordan Rollját, értettem, átéreztem, hogy mit jelent az nekik. De maga a gospel, a soul kontextusából kiragadva ostor a füleimnek, soha nem hallgatnám. Manuel Gagneux lemezének társadalmi és politikai üzenete, rávilágítása bizonyos helyzetekre lehet, hogy helyénvaló és dicséretes, számomra azonban semleges, engem a zenében ritkán érdekelnek ilyen szempontok. Tény, hogy különleges, megosztó, furcsa, amit Gagneux művel, éppen ezért sokan odafigyelnek rá, de amikor valaki véleménykutatás eredménye alapján kever két műfajt, az nálam már sokat ront az összképen, persze lehet, közben ráérzett a dologra. Egy szó, mint száz: ha szereted a gospel, soul, blues zenéket, és nem bánod, ha azokat extrém zenékkel fuzionálták, ess neki a lemeznek! Én továbbra is erőltetettnek gondolom, összeférhetetlenséget érzek, számomra ez hallgathatatlan.

Nagyon morcos angol crust/punk/grind kompánia tesz mindenre magasról és emeli középső ujját a világra. Ha torkig vagy valamivel és a dühödet ki szeretnéd élni, akár a Fukpig is lehet gyógyír a problémádra.

Egyáltalán nem elvetendő, nem egydimenziós sludge súlyosság. Annak ellenére, hogy a kiemelkedő dalok megírása még hátravan, eléggé változatos anyag ez a maga rövidségével, szúrósságával együtt. Ha lesz még mit hozzátenniük ehhez a szinthez a jövőben, oda kell majd figyelnünk a Lesser Glowra. A stílus rajongói azonban már ezen a korongon is találni fognak kapaszkodót.

Jó néhány meghallgatáson túl is kettős érzésem van az új Sear Bliss albumról. Amikor bizonyos dalok szólnak (A Mirror in the Forest, Abandoned Peaks), vagy amikor olyan dalbetéteket hallok, amilyen a The Main Divide-ban hallható 3.30-tól, nagyon tetszik, és nagy kedvvel hallgatom. Utóbbinak a refrénje is kellőképpen fogós, mondhatni slágeres, de jó értelemben. A Seven Springs slágeressége azonban nekem már sok (kivéve a szép középrészt). A többi dalban viszont már nem érzem azt a kiugró szintet. Véleményem szerint van, hogy leül a lemez és néhol megterhelővé válik. A Leaving Forever Land esetében például csak a dal második felétől kezdődnek az érdekes dolgok. Mindenképpen a jó felé billen a mérleg nyelve, igényes anyag, de továbbra is vegyesek az érzéseim a Letters from the Edge-dzsel kapcsolatban.

Sem teljesen szürke, sem kiemelkedő teljesítmény. Viszont elúszik az árral, az a plusz, ami ahhoz kell, hogy megmaradjon, még hiányzik.

Jó ötleteket felvonultató, ihletett black metal lemez, akiknek bőven van saját puskaporuk, nem állnak meg a bevett sémáknál. Erős anyag!

Bár az önálló hang keresése még folyamatban van, több kellemes percet okozott a lemez bő 50 perce. Vannak igazán szép szólók, hangulatos témák, tiszta vokállal kísérletező részek, amelyek a jól ismert gótikus death/doom hagyományok mentén andalítanak. Néha azért ki-kilépnek a példaképek árnyékából, viszont az ismerős stílusjegyekkel is képesek úgy bánni, hogy magukhoz csalogassák a hallgatót.

Zajos powerviolence hallható itt húsz percben, amelybe az agresszió mellé kevertek némi hangulatot is.

Eléggé nehezen fejtem meg.

Ez a black metal HP köre. Widigs számomra most minden korábbi elődjét veri. Életemben nem hallottam még ilyen embertelenül brutális dobolást. Azt tudtuk, hogy a gitár - basszus arányok tökéletesek lesznek, mindig is azok voltak. Mortuus pedig egy beteg állat, szokásához híven. A lassabb nótákat is nagyon tudják időzíteni. Szóval nincs itt gond, ez is hibátlan. A Marduk a tökéletes Craft.

Ugyan már Ensomhet! Annyira elképzelhetetlen számodra, hogy ez valakinek tényleg tetszik? :-D Nekem sokszor elindult rá a fejem. A Don't You Dare dallamos gitártémája pl. mekkora már! Vagy a Row Row úgy, ahogy van. A bajom csak annyi, hogy a végére elfáradok.

Agilis disznók ezek. Nyilván halálosan komolyan veszik az életet. Szép munka.

Rövid, de velős. Sok stílus összejön itt...

Annak idején az Eternal Recurrence-re 9 pontot adtam, csak azt nem értem, hogy miért, hiszen teljesen hibátlan mű. Ez más ahhoz képest, de ezt sem tudom kikezdeni. A korábban leleplezett dalnál úgy éreztem, hogy fáradnak az Andrásék, de az egészet hallva meg lettem győzve, hogy én tévedtem. Méltó dísze hazánknak ez a banda. Az év végi listára már be is úszott. Csak a második hallgatáskor tűnt fel, és ha pár embernek besípol a tüdeje, akkor is leírom: van itt egy jó pár post metal téma is.

1000 ilyen van. A dobhangzás rém rossz.

A Craftot furcsa black metalnak nevezni, mert a témáik játékosak, szórakoztatóak a többi BM bandáéihoz képest. De ha azt vesszük, a black metal egyik ismérve az is, hogy tesznek minden elvárásra, így a tömény zeneiség, ami belőlük árad egyfajta lázadásnak is tekinthető a saját színterük ellen... Amióta szegény Pistike66 megismertetett a zenéjükkel (a Void lemezről van szó), azóta mindent hozzájuk mérek a műfajban. Úgy érzem, ez nem fog változni. Mondhatjuk, hogy a Craft a kedvenc black metal bandám. Hatalmas, na! Van pár pontozó, akikkel rokonlelkek vagyunk, így pl. Perszepeta pontját és kommentjét nagyjából így kalkuláltam... :-D. A Craft a tökéletes Marduk.

Sokszor emlékeztetett az orosz Negative Voice-re, de annak a zsenialitásához nem ér fel. Mindenesetre remeg anyag. Egy-két helyen jöhetett volna több dallamos ének. Nem annyira súlyos zene ez, amit végig kell hörögni. Jól bánnak a hangnemekkel. A gitárra löktem volna még hangerőt, de legfőképpen rendesen behangoltam volna.

Ja, hatékony rombolda. A fákpigre szerintem nem nagyon hasonlít.

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

2018. július 7.					∑:
1.		Marduk Viktoria	9	10	9.5
2.		Urfaust The Constellatory Practice	10	8.5	9.3
3.		Craft White Noise and Black Metal	8.5	10	9.3
4.		Sear Bliss Letters From The Edge	7.5	10	8.8
5.		Despondent Chants The Eyes of Winter	7.5	9	8.3
6.		Lesser Glow Ruined	7	8.5	7.8
7.		Gaerea Unsettling Whispers	7	7	7
8.		Minaret XX	5	8	6.5
9.		Fukpig Bastards	4	8	6
10.		Zeal & Ardor Stranger Fruit	2	8.5	5.3
∑:			6.8	8.8	7.8