Hat o, ize.. akarom mondani.. khmmm -----------.....na neee.
A vegere unalomba fulladt, na jo kicsit elobb, de egesz kellemes hallgatnivalo.
Konnyen feledheto alkotas, a noi enek itt is zavart, mindig azt hiszik a bandak hogy az majd jol feldobja es kulonlegesse teszi a zenet, hat nem 100-bol 99-szer csak ront az osszkepen.Amugy is egy eroltetett csapongas az egesz, borzaszto gagyi.
Eleg osszetett volt es sokretu, tul sok, a kevesebb neha tobb dolgon elkellene gondolkoznia az alkotonak, mert olyan erzesem volt hogy isszonyatosan sok munkat oltek ebbe az albumba, de egyiket sem lehet igazan elvezni, az mar csak tovabbi negativum szamomra hogy amugy sem az en vilagom.
chipmonkey velemenyen vagyok, csak nalam ez kevesebbet er, mivel en nagyon szeretem a klasszikus death metalt, nekem ez egy kicsit olyan mintha valaki Mozartot akarna diszkositani.
Eleg semmitmondo okkultosrockoskodos nemtommi ez, a lany hangja meg kifejezetten zavart.
Ezt a lemezt halllgattam elsonek vagy masodiknak, de akkor felreraktam, mert ereztem hogy jobb ez annal mint amilyennek akkorereztem. Hangulat zene, kell hozza a sotet imadata, valamint az hogy ne a legboldogabb napodon hallgasd.
Ez egy "hamis mestermu". Zsenialisan van osszealliva, a szamok dalok szovegek annyira vannak megirva hogy ne monthasd hogy szar, sot ok mondhassak mi ilyenre akartuk.Ettol fuggetlen nagyon elveztem a lemezt es ajanlott hallgatnivalo.Egyertelmuen a Pelikanos nota a best az albumon.
Nem gondolom kulonosen kiemelkedonek, sot igazabol inkabb volt unalmas mint izgalmas.
Fasza, Gut, Awesome, csalodas kizarva, csak azert nem kap maximumot mert nem multa felul a korabbi produkciokat.
Nem szeretnék senkit megbántani, inkább adok egy teljesen semleges értéket. Számomra ez alig több, mint némi fehér zaj. Képtelen vagyok értékelni, ehhez nagyon-nagyon, de nagyon nem értek.
Számomra a kör meglepetése. 2018-ban szerintem kb így szabad művelni ezt. Igaz, hogy olykor kicsit belefáradtam, de aztán jött egy váltás, egy tiszta dallam és elmosolyodtam, megnyugodtam.
Eva dallamait és acsarkodását is szeretem. A zene pedig egy rájuk jellemző, könnyen felismerhető, sok elemből felépülő és táplálkozó mix, ami az évek alatt nagyon szépen kiforrotta magát egyedi stílusjeggyé. Az előző anyagaik jobb ívet jártak be, változatosabbak voltak, de ettől még mindig nagyon szeretem amit csinálnak. Várom a koncertet, hogy élőben mit tudnak nyújtani.
Ez egy baromi kellemes hallgatni való. Nincs lúdbőr, nincs WOW-effect, egyszerűen csak kerek egész és hallgattatja magát. A károgást mondjuk el is lehetne felejteni, mert szerintem ront az összképen. A tiszta énekes, elszállós részek nagyon finomak.
A vokál sem a barátom és ezek a virgák sem. Néhol vannak használható ötletek, csak aztán jön a tökéletesen felesleges és izzadságszagú úthenger és hazavág minden értékes megmozdulást.
Szép borító, középszerűség a korongon. A lány hangja nekem kevés. A zene rendben van, még ha kevés is a felvillanás.
Szándékosan és tudatosan keresték a legsötétebb vermet, amibe a gyanútlan lelkeket taszíthatják. Az ennyire szélsőséges alkotások természetüknél fogva megosztóak. Viszont miért hallgat az ember metál zenét, ha nem azért, hogy olyat kapjon, amit máshol nem lel? Ez a megközelítése a Végítélet lelki állapotának bemutatására számomra működőképesebb, mint az Amenra dolgozata. Hasonló az eszköztár, csak mások az arányok és a súlypontok.
Lement és nem hagyott maga után semmit. Szerintem az sokat elmond, hogy az Interlude volt a kedvencem.
Az ilyen vegytiszta doom busongást nem annyira komálom. Ha keverve van egy kis death hörgéssel, durvulással időnként, akkor máris megvan a kontraszt és nem fejelem le az asztalt az unalomtól. Nekem nagyon hiányoztak a csúcspontok. Vagy voltak, csak olyan lapos görbék formájában, hogy nem vettem észre?
A Secrets of the Moon több helyen beugrott. Ez már önmagában is garancia a minőségre. Viszont szerintem azért hibáztak itt-ott, avagy nem teljesen az én ízlésem szerint alakították a hangokat, harmóniákat. Ezzel együtt nem is rengett meg bennem a 2017-es év lemeze.
Végtelen lassan becsukódó pinceajtó három felvonásban, se több, se kevesebb. Sajnos.
Nagyon kemény elegye a számomra fejfájást előidőző cséphadarásnak és a remek dalszerzésnek. Néha nagyon elegem volt belőle, máskor nagyon tetszett, nem egyszerű értékelni. Úgy érzem, több időre van szükség az ismerkedéshez, mert míg a lemez első felét untam, a második fele nagyon bejött! Egyenlőre egy erős 8-as.
Sajnálom, én a női énekre továbbra is allergiás vagyok. Nem tudom átérezni és ez hiányzik, akármilyen "szép". Viszont a zene egészen kellemes időnként és ötletes.
Vannak fogós, izgalmas megoldások, de a számomra legaggasztóbb dolgot itt már megfogalmaztátok: teljes mértékben lélektelen és hamar unalmassá válik.
Meglehetősen középszerű anyag néhány jobban sikerült riffel és unalmas énekkel.
Nekem is beugrott róla az Amenra, de az mellett, hogy befogadhatóbb ennél, még sokkal zeneibb, kidolgozottabb, ötletesebb is. Itt sok az öncélúság, ami kifejezetten idegesítő. Ha hasonló verembe kívánkozok, akkor inkább az, vagy a még betegebb Wormphlegm.
Egyértelműen törekszenek egy saját hang kifejlesztésére, ami jó dolog, de a dalíráson van mit polírozni. A lemez közepén elterülő monstrum például merő unalom.
Lásd: kritika. Bruhaha
Érdekes és néha nagyon izgalmas, mint az Imperator. Ugyanakkor a végére már bőven sok, pedig jóval rövidebb, mint az Imperator. Végeredményképp annyi pontot kap, mint az Imperator. Most pedig meghallgatom az előző lemezt, ami az Imperator.
Művészileg ez a zene nem üti meg még a minimumszintet se... "Rögzítve 2010 telén" -> Meg is maeradhattak volna a fájlok véglegesen az alkotó winchesterén, és csakis ott...
Lement kétszer, rossznak ugyan nem találtam, de sok emlékem nem maradt róla hogy mit is hallottam.
Úgy emlékeztem, hogy ők valami kaotikusabb cuccot nyomnak, ehhez képest emészthető a lemez teljesen... csakhát nem igazán jó.
Mindenképpen igényes zene. Más kérdés hogy nekem kópiaszagú, meg egy idő után lapos is, de amúgy rendben van.
Modern tech. death annak nagyon kevés előnyével és majdnem minden hátulütőjével...
Eleve idegenkedek a doom-tól, ám ha valami jóféle jön velem szembe, akkor félre tudom tenni a műfaj irántii averzióm. Itt most nagyon nem kellett megerőszakolnom magam, ugyanis nem jó a lemez...
Nem kérdés a 10 pont...
Nem vagyok egy nagy ambient tudós, maximum alá festő zenének tudom elképzelni, olvasáshoz vagy heartstone-ozáshoz. Ez számomra ahhoz is kevés volt, szó szerint semmit nem váltott ki belőlem. Inkább felcsapom a Cryo Chamber badncamp oldalát, ott egymás hegyén-hátán vannak, ennél izgalmasabb lemezek.
Szintén egy kiváló prog lemez. Ebben a váltások voltak azok, amik nagyon tetszettek. Mikor már éppen kezdtem volna unni, vagy belefáradni, tekertek egyet a dolgokon és ismét minden a helyére került. A dallamos ének még kiváltképp betalált nekem, rengeteget hozzá tesz az összképhez.
Én kifejezetten szeretem az ilyen core-ságokat és örülök ,hogy néha napján, a hangpróbán is képviselteti magát, ilyen muzsika. A zenekart látásból ismertem, így az első dal alatt sűrű fejvakargatás közepette, azon gondolkodtam most akkor milyen előadáson is vagyok? Szerencsére utána belecsaptak a lecsóba úgy, hogy a konyhafal nem maradt szárazon. Kellemes kis coreság, inkább ez mint az influenza, nekem a végére kicsit elfáradt és a langyulás se jött be nagyon.
Nagyon kellemes, dallamos progresszív zene, abból a fajtából, amit igazán szeretek. Még ha, számomra sok újdonságot nem is tudott felvonultatni,mégis egy kifejezetten igényes lemez, ami vissza-vissza kívánkozik a lejátszómba.
Rideg,steril tech death, amiből hiányzik az a plusz, ami miatt vissza kívánkozna a lejátszómba.
Középszerű cammogás, unalmas énekkel, ami ezen a rövid játékidőn se tudta fenntartani a figyelmemet.
Egy nagyon jó kis post metal cucc lenne ez de a vokál egy idő után olyan idegesítő és fárasztó, hogy el rontja az egészet. Az előzmény zenekar, az Omega Massif instrumentális volt, jobban jártunk volna ha marad az a hozzáállás.
A hatásikból próbálnak, egy egyedi mixet alkotni, ami nem igazán sikerült nekik. Helyette lett belőle, egy néhány kellemes pillanattal megáldott. korrekt iparos munka. Pár hét múlva, valószínűleg a nevükre se fogok emlékezni.
A hangulata, már az első hallgatás során magával ragadott. Az volt az, ami megmentette nekem a lemezt, az unalomba fulladástól.
Jobbnál jobb számok sorakoznak a lemezen. Opaque akkora dal, hogy vizes borogatás kell utána. Igazából mondhattam volna az Emerald Earth-öt vagy az Iillusions-t is, vagy akármelyiket a 11 dal közül. Az ilyen beteges, dallamos vokálért meg élek halok, nem tudok betelni vele. Akkora kövér tízes, mint a ház.
Nem én vagyok az ambient zenék első számú rajongója, az biztos, de ami jó, annak átadom magam. Itt minden azon múlik, hogy megjelennek-e képek, érzések, hangulatok az emberben, vagy sem. Az első tételben semmit nem éreztem, nem látok benne semmi zeneit, a másodikban azonban, úgy érzem, sikerült kapaszkodót találnom, volt némi X-akták érzésem közben, egyfajta jóleső félelem is segítette a befogadást, az utolsó pedig valahol a kettő között ingadozott. A zeneibb megközelítés sokat javítana az egészen.
Fenn van a nívó, nagyon is rendben van a lemez, 8-asnál nem érdemel kisebbet, ugyanakkor marad némi hiányérzete is az embernek. Várnám azokat a VALÓBAN kiemelkedő zseniális ötleteket, amelyek potenciálisan benne vannak a zenében, de sajnos azok a pillanatok nem jönnek el. Ellenben egységesen erős cucc.
Az a helyzet, hogy a core-os részek számomra többször is átcsaptak idegesítőbe, bár igaz, nem minden eleme, és messze nem annyira, mint az egyértelműen metalcore vagy deathcore alakulatok esetében. A lemezt összekötő fonalat én többször elvesztettem, és összességében én ezt nem hallgatnám, de ez a kísérletezgetés simán a megfelelő arány lehet valakinek ahhoz, hogy megszeresse.
Nekem is az útkeresés és Ihsahn jutott eszembe a lemez hallatán, akárcsak McFrostnak, ahogy a kritikában írja. Ez egyelőre az a lemez, amelybe jobban bele kell merülnöm. Nem gondolom azt, hogy mestermű született, de a felettébb igényes előadásmód és dalok hosszabb elmélyedést kívánnak egy határozottabb véleményhez.
Zeneileg változatos anyagról beszélhetünk, de ez csak annyit jelent, hogy van itt a death metalon kívül sok egyéb is, még punk is. Ettől persze még nem lesz kiemelkedő valami, de azt sem mondanám, hogy rossz a lemez, legalábbis zeneileg. Inkább azt érzem, hogy egymás mellé ragasztgattak mindenfélét, csak épp lélektelen maradt a végeredmény. A vokál viszont teljes mértékben idegesítő, sosem bírtam ezt a rikácsolást.
Igazán megkapó klasszikus doom alapokon nyugszik ez az anyag, többször is örömmel bólogattam a lemezt hallgatva. A női énekben reménykedtem, hogy felteszi a pontot az i-re, de itt alábbhagyott a lelkesedésem. Ide egy Sharie Neyland (The Wounded Kings), vagy egy Occultation-féle, esetleg a Luciferian Light Orchestrából ismert énekstílus passzolt volna. Amikor ordít, kimondottan közönséges az itt hallható hang, de a dalok sem mind hozzák az egységesen magas szintet. Nem rossz anyag, de ebben sokkal több potenciál volt.
Mértékkel, de kedvelem az ilyen iszonyúan súlyos zenéket, ez azonban már közel kibírhatatlanul nagy tortúrának bizonyult. Főleg az első fele akadt meg a torkomon. Nem érzem úgy, hogy nyernék a következő három meghallgatással annyit, mint ammennyit el kellene szenvednem közben. Csak akkor próbálkozzatok ezzel a fertelmesen rusnya, tüskés iszonyattal, ha telítődött bennetek az undor, és legszívesebben a világra okádnátok azt. Engem betemetett ez a szuroktenger, és nincs mibe fogódzkodnom, hogy igazán élvezzem.
A változatosság vagy az arra való törekvés hiányát nem lehet nekik felróni, de a mutató megakad a 7-esen, mint amikor nem gyorsul tovább az autó, ennyi van benne. Hallottam már jobbat is, de nem rossz lemez.
Ez tényleg váratlan meglepetés volt, ahogy boymester írta a kritikában. Vaskos doom riffek, szép, erős, magabiztos énekkel felerősítve. Markáns dalok és hangulat, öröm hallgatni!
Szerintem King Diamond és az Arcturus egyértelműen megemlíthetők, mint hatások, ami nekem már indulásból roppant szimpatikus. A black metal-közeli zenének jót tesz az ilyesfajta őrület. Az Emerald Earth és a Rubedohoz hasonló dalokból többet is elviseltem volna, azok zseniálisak! De a Gloria in Excelsis Deo is kimondottan hangulatos darab.
Uram irgalmazz! Mi ez? Te jó isten...
Profi zene meg minden, de valahogy mégsem nyert meg magának.
Huncut banda ez, ahogy az első két számmal megtévesztik a gyanútlan hallgatót, aztán a harmadiknál meg elszabadul a pokol. Nem volt rossz zene, de nem lettem a rajongójuk.
Húúú... hát nem gondoltam volna, hogy ilyen remek ZENÉT rejt ez a lemez. Nagyon köszönöm az ajánlónak! Valószínűleg ez a lemez lesz nálam a kör legjobbja, a lemezen sorakozó számok mindegyike izgalmas és különleges élményt nyújtott számomra. Egyszemélyes projektről van szó, de a Gage Love művésznévre hallgató zenei zseni olyan kiváló munkát végzett, hogy ez fel sem tűnt. Sokat fogom hallgatni ezt a zseniális lemezt, hogy aztán csatlakozzon hozzá Ihsahn mester várva várt új albuma. Nem véletlenül vontam párhuzamot a két zenész között!
Én szeretem a death metalt, így nekem tetszett. Azonban a harmadik szám után már kezdett idegesítő lenni a vokál, ezért az rontott az összképen, de szerintem rendben van a lemez.
Ó még ugyan jó ez! Hogy miért? A nascence által leírtak miatt. Én sem tudnám jobban megfogalmazni, hogy miért is jó.
Hát igen, az a fránya vokál, az tehet mindenről...
Intro, középszerű szokásos unalomig ismételt death, outro. Ennyi oxt jónapot. Hát ez nem sok...
A stílust annyira nem szeretem, de a lemez rendben van, tetszett.
Eddig nem találkoztam a zenéjükkel. Magas színvonalú black metalt nyomnak a durvább fajtából. Az én ízlésemnek túl durva is, ezért annyira nem tetszett, de ezt a szubjektív körülményt próbáltam ésszerű keretek közé szorítani és nem elrontani mások örömét és lelkesedését.
Nekem ha ilyesmi akkor a raison d'etre. Tökéletesen elég ha ilyet akarok hallgatni. Mivel igen ritka a pillanat. Régen még belibbent a Jaaportit-Uumenissa lemeze, de az is inkább relaxáció volt mint zenehallgatás. Elég ingerszegény a stílusában is a cucc. Majd' húsz percig hallgatni egy hangulatfoszlányt nekem nem jön be. De eltudom képzelni, hogy van akinek ez nagyon tetszik. Nekem nem.
Belehallgattam a born of slejm-be (minnyá fölszívom én is egy jó kis töltött cigi után), mert 95 százalékon áll, igaz egy kritika után. De megnyugtatok mindenkit ez a 65 százalékos lemez sokkal jobb. De azért ne dobja ki senki a Dismember - Hate Campaign cd-jét, mert hasonló csak kissé itt-ott nyálasabb meg nem is annyira jó. Lehet ez a hasonlítás nem volt jó, majd megkapom a dilettáns azonosítást. De néha eszembe jutott említett lemez.
Nálam ingerküszöb alatti. Nem barátkoztam soha efféle zenékkel. Eleve az ének idegesített. Biztos megvan a tábora.
Nem töltöm le, azért mert nem igazán tetszett. Sokszor túl van ez énekelve, egy nem túl jó énekhanggal. Igazából ez semennyire nem tetszett.
A borítón kívül pozitívumot nem tudok említeni. Ekkora gagyi béla lemezt ebben a stílusban is rég hallottam. Ez a minden "vastagságot" nélkülöző hangzás még ront is rajta. Szerintem ez a death metal viccé degradálása. Az énekhang meg...
Weide tökéletesen megfogalmazta. Köszönöm, hogy nem kell újra leírni. A borító kapcsán is egyetértek.
Nekem nem az énekkel van bajom, hanem azzal a jó számok nélküli idegesítő zajmasszával ami az egész lemezt jellemzi.Számomra nem ilyen a jó zene oxt jónapot.
Néha felidézte a Crown Of Thorns - The Burning dallamait ami örök kedvenc nekem. Remélem a következő lemez telitalálat lesz, mert itt azért még lehet javítani. Jobb számokat írni úgyértem. De így is korrekt, főleg a The Martyr's Ascension szólója. Na ebbe az irányba kéne haladni.
Doom-nak tökéletes. Nekem a kedvencem a dissolving of prodigy, az mekkora zene volt. Vagy a cemetery of scream első két lemeze. Na a lengyelek másik arca a black-en kívül. Néha egy kis hörgés nem ártott volna. Meg az énekből is kicsit sok. Már úgyértem egy kis agresszív él nem ártott volna. Akkor jobban tetszene.
Annyira én nem aléltam el mint egyesek, sőt szerintem az átlagosnál nem jobb. Most nem értem mit kellene itt hallani, hogy mindenkinél jól szerepelt. Egy korrekt black lemez.
Nagyon sok sikert és örömöt kívánok Nagának a kiadóhoz, hogy minél több minőségi lemezt tudjon kiadni, segítvén az előadókat és a hallgatókat! Ismerjünk meg általa sok sok földalatti kincset! Kozmikus időkalauzt olvasóknak szól a M.E., vagy Vin Dieselnek, aki éppen átvág egy pusztulatos bolygón a nekrók elől bujkálva. Pontom semleges, nem számít......
Nem találták fel a spanyol viaszt, viszont az arányokat nagyon! Mesterien adagolt sci-fi tech. death metal keverve elektronikával, narrációval, markánsan dallamos énekkel és pöpec szólókkal, azonnal megjegyezhető témákkal! Kitűnő elegy, nagyon tetszik!
Ez egy átb@sz@s! Anathema szerű dallamos gitárduruzsolós számmal indít, szépséges női hanggal megspékelve, már dörzsöltem is a tenyerem, hogy frankó kis makettes lemez lehet ebből. Ám a 3. Rituals-tól kezdve üvöltés ész nélkül, csapkolódás, dühkitörés, meg még a tököm tudja milyen core-os elváltozások. Ezt is csak erős idegzetűeknek ajánlom! Csalódott vagyok.....
Lásd: kritika! Készül az új album!
Nagyon örültem, hogy nem a technikai villogásról szól az album, meg arról,hogy ki mekkora májer saját hangszerén! Sokkal inkább dalokban gondolkodtak, fogós és húzós témákban, némi kis szintis fűszerrel, hc-os üvöltésekkel, ízes szólókkal. A vokált szerintem is erősen túltolták, fárasztó, ezen rövid idő alatt is. A Dissection feldolgozás világít rá számomra a lényegre: hiányzik ebből a fajta zenéből a hit és a lélek, csakis igazi droid death metal marad.
Lágyan, lagymatagul gördülő, tűréshatáromon kívüli doom szerű hangfutamok, a lány hangja sem ment meg az elalvástól.
Kevés ennél sokkolóbb és extrémebb zenét hallottam idáig! Hatalmasat ront rajta ez az elmebeteg rikácsolás, kiakasztó és idegesítő. A mélyebb tónusú vokálok is maximálisan adják a poszt apokaliptikus pusztulás érzését, minden erényét hazavágja a visítás.
Skandináv behatást éreztem végig, olyan korai Opeth/Dissection elegyet. A Pelikán vére egyértelműen az album legjobb 15 perces pillanata! Még egy ilyen nótát kellett volna gyúrni, hasonló hosszban és már lenne is egy patent lemezük. Semmi pluszt nem ad a Voices és az Interlude sem, ezek feleslegesek, ezek energiáját még több szólóba és tiszta énekbe fektethették volna.
Minőségi epikus doom-ot hallottam, a Ván neve erre garanciát jelent nekem. Szerencsére az éneket nem tolták túl, tűréshatáromon belül van. Talán a hegedű miatt, de egy szellősebb és kevésbé komor My Dying Bride villant be legtöbbször. A templomi férfikórus például segített túllendülni a holtponton, és a vonós is mindig jókor szólalt meg.
Nem ismertem őket, borító és név alapján hagyományos norvég black metalra számítottam. Tulajdonképpen meg is kaptam, egy hátborzongató sikolyos fura elegyben. Szokni kell még, nem tudom kap-e több esélyt és időt, érzem én, hogy jó, és bírom is, csak .....
Mivel már nem vagyok szerkesztő, azt hiszem, megengedhetek magamnak egy kis személyes részt a kommentben... Z Emp barátom metalbandájának a gitárosa, és megemlítette, hogy van neki 2009-ből egy kiadatlan ambient cucca. Ambient anyagokkal Dunát lehetne torlaszolni, viszont a metalos felvételei alapján kíváncsian vártam, hogy miről van szó. Hát elsőre hatott, így adta magát a kiadás. Köszönöm az ajánlónak, hogy itt van!
Kedvencem, a "nálunk a dobgép kizárt", "csak élő dobokkal dolgozunk". A vicc csak az, hogy egy stúdióban editált és triggerezett, kompresszorozott dob már nem élő. Innentől kezdve teljesen mindegy, hogy a dobos egérrel rajzolja be, vagy a dobos munkáját húzzák helyre, mivel ugyan úgy szól. Itt gondolom, programozott a dob... És hallod? Nem hát. Vagy de? Akkor az élő, de producelt dobokat is gépnek hallod. No mindegy. Fasza zene ez. Külön tetszik, hogy a nyolc húros gitárt ésszel kezelik. Azért csak nyócfél, mert a felénél dunsztosüveg lettem.
Amikor nem idegesítő, akkor egész kellemes. Az Anathema nekem is beugrott róla.
Jól össze van rakva, vannak rajta jó hangulatok, és szimpatikus, hogy egy ember csinál valamit, mégsem köt le. A dob meg bazi hangos rajta.
A szavanként felordibált szöveg a halálom. Rémesen természetellenes. Miért szégyelli valaki a természetes hangerejét, és a légzése megjelenését a szövegben??? A jellegtelen tech gitározás a másik halálom. A dinamikátlan széttriggerezett dobolás a harmadik halálom. Egyszóval nagyon kellemetlen élmények értek a hallgatása közben. A hangszert baromira vágják, csakhogy ez így egymagában nekem kevés. A Vile Skin Possession tetszett egy kicsit, mert zenei elemek is feltűntek a töménytelen dara és a bélhányás mellett. Ugyanez a következő dalnál...
Ahogy Nascence mondja.
Engem a visítozás annyira nem zavar, sok szakadék punk bandában vokalizálnak így, amiket nagyon bírok. A hangzás nagyon bejön. A témáktól vártam volna többet kicsit. Ezt leszámítva korrekt borzadálykodás ez. A gitár néha olyan, mintha Tom Morello kezelné.
Ja, tényleg hallani, hogy a saját hangot keresik, de puszta összeollózásokkal ez nem érhető el. Elemeit tekintve ez teljesen klasszikus rock-metal zene. Nem rossz, de számomra izgalommentes. Az unalomfaktor is megvan már a végefelé, ezért - 0,5 pont.
Hasonlít egy kicsit a Hela-hoz, de annál kevesebb.
Az két és fél órás (!) Imperator lemezt annak idején én ajánlottam, az életem egyik meghatározó sarokköve is lett, de úgy érzem, ez is az lesz. Nagyon illik a banda a Debemur Mortihoz. Egyszerűen lenyűgöző. Rubedoban az ének!!!!!!!!!! Egyébként nem tudom, mit Secrets of the Moons-oztok itt. Pár énektéma hasonlít egy kicsit sG énekére, azon kívül semmi más.
Érdekes, hogy mennyire közel tud állni ez az anyag a Sunn O))) világához. A gitár ilyen szintű kihasználása már-már átértékeli a hangszer célját. A zene nagyon lassú folyamú, ritkán van kedvem ilyen anyaghoz. A Sunn O))) esetében mindig azokat az albumokat kedveltem, ahol mernek pár pillanatra kilépni a drone-konfortból. Sajnos itt ez nem történik meg, a három szám hasonló tónussal csepeg. Meditatív hangulat generáláshoz egész jó anyag, igaz sok hasonlót lehet találni. Amúgy szerintem kellenek néha ilyen zenék is ide, hogy oldják a sok black-death anyag fullasztó és hevesen izzó füstködjének a térnyerését.
Nagyon átverve érzem magamat. A borító alapján már az undor kerülgetett, de ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Kiváló modern death metál, csodálatos hangzással megtámogatva. Arra pedig végképp nem számítottam, hogy a tiszita ének ilyen mértékben színesíti a dalokat. Igen, itt bizony dalok vannak és nem csak vágóhídi malackodás meg csigák taposása. A pont még lehet, megy majd felfelé.
Kellemes, dallamos okkult rock elemekkel színesített doom muzsika. Jex Thothra jellemző hangulati elemekkel dolgoznak, sőt a női ének is hasonló, bár kevésbé karakteres. Néhol még az Avatarium-os motívumok is felsejlettek. Az album hossza kifejezetten előnyére válik, soha nem szerettem, ha az effél zenéket túlnyújták. Összességében nem egy világmegváltó darab, de visszakívánkozik a lejátszóba.
A szegény ember Secrets of the Moon-ja...
Nekem semmi problémám nincs a dark ambienttel, plusz a Cryo Chamberes pöpecre polírozott anyagokat már unom ebben a műfajban, szóval ez a három tételes szösszenet most még jól is esett. Nem mondom, hogy megújítja a műfajt (nem is lehet egykönnyen), de korrekt cucc (főleg a Lefejtő Akt). Mondjuk ebbben a metálos közegben borítékolható a korong számára a kör utolsó helye, de ne legyen igazam.
Lsd. a lemezről írt kritikámat.
Az az érdekes helyzet állt elő, hogy akárhová tekerek bele az albumba, tetszik, amit hallok, minden részlet jó, de egészében mégsem vonzott be a korong. Élvezetes a hölgy hangja, ahol gyilkolni kell, ott gyilkolnak, meg minden... Ám egyben hallgatva valahogy túl kerek és hmmm... snassz az egész, nem ragadja meg a fantáziám.
Ez egy kifejezetten mívesen összerakott progresszív/melodikus death metal album. Gage Love - jó lesz megjegyezni ezt a nevet, mert ezen anyag alapján iszonyú ügyes a faszi. Elégedettségem nem teljesen maximális, mivel számomra igazán átütő erejű dalok nincsenek a korongon, viszont nagyon szívesen hallgattam az albumot, többszöri nekifutásra is élvezetesnek bizonyult. Köszönet az ajánlónak!
Teljesen jó anyag, már ha szereted, ha a technikás death metált megfűszerezik - a többiek által már részletesebben taglalt - finom agyamentségekkel. Régebben már próbálkoztam az albummal, akkor nem annyira jött be, de most már kellemes ismerősként üdvözöltem. Fura, hogy anno az első hallgatásokkor engem is zavart picit a vokál, de már nem... hozzátörődtem, szinte megkedveltem. Ilyen igénytelen vagyok :)
A zene és az ének masszívan középszerű, néhány pillanattól eltekintve (üdítő kivétel pl. a Dark Passenger eleje) ásításra ingerlően unalmas, ráadásul nekem még a borító sem tetszik. Ha ránagyítotok a a cover artra bandcampen, látszik, hogy milyen igénytelenül lett rámontírozva az ernyedt testre a koponya, plusz a tükrözött szarvasagancsok is megérnek egy misét. Üdvözlöm a kör - szerény véleményem szerint - legrosszabb versenyzőjét!
Néha kell az ilyen sikoltozós-földbetaposós-ittavilágvilágvége nyomasztás is. Az a tök jó az anyagban, hogy a döngölés és az üveghangok, meg a bömbölés és a rikács kb. úgy vannak összemixelve benne, mintha csilingelő, pengeéles szilánkok kíséretében záporoznának a szöges baseballütővel mért csapások a hallgató fejére. A maga nemében nagyszerű anyag, se a vokállal, se semmivel nem volt bajom, egy rosszabb munkanap végén ideális aláfestés a frusztráció levezetéséhez.
Hű ez betalált, kíváncsi leszek, ki ajánlotta. Jóféle black/death kellőképpen húzósan és változatosan előadva, némi progos-pszichedelikus elborultsággal. Érdekes módon nekem a több mint 15 perces "monstrum" Blood Of The Pelican lett a kedvencem a korongról (azok a csavart riffek 5:35 és 12:40 körül, atyaég!), ami azért különösen meglepő, mert általában nem bírom az ilyen hosszú metál tételeket. Minden lelkesedésem ellenére a borító nem nyerte el a tetszésemet (bizony elég furi lett szegény), és az is biztos, hogy a dalszövegek is elég sulykolósra sikerültek. Na mindegy, semmi sem lehet tökéletes.
Kb. annyit tudok a doomról, hogy egy nagy múltú számítógépes lövöldözés ( ;) ), ez a zene mégis magával ragadott. Tényleg tömény, tényleg hosszú, tényleg nem túl változatos, de ott van benne az a bizonyos mágia, ami arra késztet, hogy újra nekifogjak, és újra lejátsszam az albumot. Bár szerintem a stílussal kapcsolatos viszonyomra tekintettel a korong soha nem lesz a kedvencem, mégis tök jó élmény volt, köszi az ajánlást és a kritikát!
Hátőőőő... biztos vagyok benne, hogy profi zene, minőségi benne a feketeség, és nagyszerű az ének, de ez összességében nagyon nem az én műfajom. A vokalizálást nehezen viseltem, és erősen meg is csömörlöttem az anyagtól a végére. Biztos velem van a baj, mert egyelőre a kör bajnoka nálam a csigametál... :S (de persze ez még változhat)
Imádom a dark ambient zenéket, így alapvetően pozitívan állok minden ebben a műfajban fogant lemezhez. Persze kissé máshogy is kell megközelíteni ezeket a műveket, hiszen nem feltétlen beszélhetünk normál értelemben vett zenéről. Én például csak úgy nem szoktam ilyeneket hallgatni, vagy maximum nagyon ritkán, viszont háttérzeneként olvasáshoz, valami elvont PS-es játékhoz, vagy egy monotonabb irodai munkához egyszerűen számomra tökéletesen működnek. Az Ophitae többszöri hallgatás után ugyan nem egy kiemelkedő, de mindenképpen erős és elismerése méltó album a műfajon belül, így a pontomat abszolút reálisnak érzem. Sok sikert a kiadáshoz és terjesztéshez, remélem minél több ambient-kedvelő emberhez eljut a Mare Erythraeum albuma!
Imádom, hogy az első két tétellel lépre csalnak, elandalítanak, majd a Rituals-szal jól arcon csapnak, és onnantól kezdve nincs megállás. Egy baromi érdekes íven indult el a lemez, sorra értek a meglepetések, a The Hollow Hour alatti dobjátéktól eldobtam az agyam, ahogy a Balancing The Dark hirtelen irányváltásai is kedvemre valóak voltak... viszont utána csúnyán egybefolyt az egész. Az album végére kissé ráuntam a britek képletére, ami azért könnyen ellaposodik a 10. szám végére. Egyszóval kellemes, de attól félek, hogy feledhető meglepetés volt ez most számomra.
Elmondom én, hogy mitől 9 pontos lemez ez! Alapvetően a stílus felé támasztott igényeimet maximálisan kielégíti. Sokakat zavar a dobok triggerelése, szerintem pedig ehhez a műfajhoz simán illeszkedik a kissé gépiesebb, természetellenesebb dobhangzás, én dinamikusabbnak érzem tőle a zenét. A hangszeres játék kellően technikás, az összhatás kellően brutális, ugyanakkor számomra nem egyhangú, mert ügyesen dobták fel a kisebb effektekkel, szaggatásokkal, szólókkal, apróbb "kiegészítésekkel" és betétekkel a számokat. El tudom fogadni, hogy sokaknak egy túlságosan széthúzó, szerteágazó és inkonzisztens album benyomását kelti a Feast, de én az egyediséget látom benne. Ezért a 9 pont, basszameg. :D
Ezt az unalmas, jellegtelen, színtelen-szagtalan szenvedést, te jó ég. Egyetlen pozitívum jutott eszembe az album kapcsán, az, hogy metal. De ennyi. A csaj hangja, az egysíkú, vontatott gitárjáték, az elnyújtott, sehová sem tartó számok... egyszerűen minden idegesített ezen a lemezen. A rock vibrálását sem leltem meg a hallgatás közben, szörnyen elnyomta a vaskos doom-cammogás végtelen hulláma. A borító viszont ott van a szeren, kár, hogy egy ilyen semmitmondó album tudhatja magáénak.
Lendületes, dallamos kis muzsika. A hollandoktól alapvetően valami megtekert, elvont, kifacsart szörnyszülöttre számítok általában, ha metalról van szó, de ez itt egy letisztult, egyszerű, szimpla black/death móka. A szövegek bárgyúságától eltekintve szerintem rendben van itt minden, ha nem keres valami beteg újdonságot az ember, akkor könnyen meglelheti számításait a Morvigor lemezében. A cover viszont nekem abszolút nem passzol a banda zenei világához.
A címadó szerzemény egyértelműen egy nagybetűs doom sláger, ahogy az album többi dala sem szégyenkezhet, viszont sajnos iszonyat tömény és nem igazán változatos a teljes összkép. A hangulat egyedül az, ami ment a helyzeten, viszont nagyobb részben ez is boymester kritikájának és utánjárásának köszönhető, már ami a lemez koncepcióját illeti. A borítóért jár a képzeletbeli plusz pont. Doom hívőknek bizonyosan mennyei manna, nálam ez csak ennyi.
Kezdő vagyok a műfajban, kb. egy éve hallgatok napi szinten ilyesmit, szóval én még nem untam rá a cryo féle anyagokra. Nem rossz ez, de két meghallgatás után egyelőre nem érzem azt a lelkesedést, amit Naga érezhetett, amikor a kiadás melett döntött, valahogy nem talált meg a hangulata, csak elmorajlott a háttérben. Az a borítófotó meg egy kicsit izé... különleges :)
...
Weide tuti roszz hangultában vette elő a lemezt, ez teljesen rendben van.
"A Black Metal Encyclopedia" 1. kötete után ez a 2... Mehet erre is a 10 pont? MEHET! (Lassan egy éves a lemez és teljesen elkerülte a figyelmem eddig.)
Érdeklődve várom az érveket és indokokat hogy ez miért is 9-10 pontos zene. :)))

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 360. 361. 362. 363. 364. 365. 366. 367. ... 509. Full screen Vertikális nézet
2018. március 31.
Belial BlackZone boymester chipmonkey Eroen farrrkas Husky Honaljmankos_F McFrost1977 Nagaarum nascence Werewolfrulez Weide ∑:
1. Eroen
Dodsengel
Interequinox
9.5 9 9 10 10 8.5 8 7 8.5 10 7 6.5   8.6
2. Werewolfrulez
Slugdge
Esoteric Malacology
7 8.5 8 6 8.5 8 8 7 10 8.5 9 9   8.1
3. McFrost1977
Naeramarth
The Innumerable Stars
3 8 8 7.5 8 8.5 10 5 10 7.5 8 8   7.6
4. Honaljmankos_F
Morvigor
Tyrant
8 7 7 8.5 7 7 5 9 7.5 6.5 7.5 8.5 8 7.4
5. boymester
Dautha
Brethren Of The Black Soil
5 6.5 9 4 7 9 7 6.5 7.5 7 6 7.5 7 6.8
6. BlackZone
Phantom Winter
Into Dark Science
9 8.5 7 7 6 6 4 3 5 8.5 9 9   6.8
7. Freyja
Hela
Death May Die
3 7 7 4 6 7 8.5 3 5 8.5 8.5 5 3 6
8. ladislove
Rolo Tomassi
Time Will Die And Love Will Bu...
2 8 6.5 5 7 6.5 6.5 4 4 7 6 7.5 7 5.8
9. Weide
Alterbeast
Feast
3 5 6 5.5 6.5 5 7 2 7.5 4 3 7.5 9 5.2
10. nascence
Mare Erythraeum
Ophitae
1 5 1 2 4 6.5 1 4 5 10 7.5 7 8 4.5
∑:
5.1 7.3 6.9 6 7 7.2 6.5 5.1 7 7.8 7.2 7.6 7 6.7
boymester 2018. március 31., szombat, 19:26
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3983
Válasz McFrost1977 üzenetére:



Ez egy gyermek mondóka ehhez képest! :-D


Érzed a különbséget? Sok-sok évezredes riff, ezzel szemben egy téma évekig nyújtva :-D


Nincs különbség. Maga műfajában mindkettő 10 pontos és egyformán súlyos!
--
Youtube csatorna
McFrost1977 2018. március 31., szombat, 19:18
McFrost1977
Csatlakozott:
2015. augusztus 28.
Hozzászólások: 1846
Válasz boymester üzenetére:



De mekkora szívás már egy szélsőségeket és különlegességeket összeszedő oldal peremvidékén élni? :-) Amúgy kérdem én, ez nem tiszta mocsok és fertő?




Ez egy gyermek mondóka ehhez képest! :-D


Érzed a különbséget? Sok-sok évezredes riff, ezzel szemben egy téma évekig nyújtva :-D
--
Én gyönyörű életem,
szarvas, vidd tovább.
Én csodaszép életem,
róka, vidd tovább.
Husky 2018. március 31., szombat, 19:09
Husky
Csatlakozott:
2017. január 26.
Hozzászólások: 23
Válasz boymester üzenetére:

Ha egy black metal lemez úgy hangzik, mint egy standard black kiadvány, akkor kap egy kerek 8-ast és azt mondjátok, tisztes iparosmunka. Ha ugyanezt teszi egy közel tökéletes tradicionális doom lemez, megrekedtek az 5-6 pont környékén. Kérem, ez vegytiszta rasszizmus! |-D

Ezért bizony kicsinyes és pökhendi bosszú jár majd! :-)


Kerek 8-ast csak tőlem kapott. Remélem nem rám céloztál. (hrhr)
Weide 2018. március 31., szombat, 19:09
Weide
Csatlakozott:
2016. március 24.
Hozzászólások: 1162
Válasz boymester üzenetére:

Ezért bizony kicsinyes és pökhendi bosszú jár majd! :-)


A lassú, cammogó végzet úttörője vagy a fekete halál fémes birodalmában, tessék hozzászokni. Amúgy McFrost jól mondja. :-D
--
"Ez itt a keleti blokk. Itt tömény orosz black-re van szükség"
boymester 2018. március 31., szombat, 19:06
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3983
Válasz McFrost1977 üzenetére:


Mert nekünk szurok és kátrány folyik az ereinkben, Neked pedig líra és pátosz! Kisebbség vagy, így kerek a rasszizmus! :-D


De mekkora szívás már egy szélsőségeket és különlegességeket összeszedő oldal peremvidékén élni? :-) Amúgy kérdem én, ez nem tiszta mocsok és fertő?


--
Youtube csatorna
McFrost1977 2018. március 31., szombat, 19:01
McFrost1977
Csatlakozott:
2015. augusztus 28.
Hozzászólások: 1846
Válasz boymester üzenetére:

Ha egy black metal lemez úgy hangzik, mint egy standard black kiadvány, akkor kap egy kerek 8-ast és azt mondjátok, tisztes iparosmunka. Ha ugyanezt teszi egy közel tökéletes tradicionális doom lemez, megrekedtek az 5-6 pont környékén. Kérem, ez vegytiszta rasszizmus! |-D

Ezért bizony kicsinyes és pökhendi bosszú jár majd! :-)

Mert nekünk szurok és kátrány folyik az ereinkben, Neked pedig líra és pátosz! Kisebbség vagy, így kerek a rasszizmus! :-D
--
Én gyönyörű életem,
szarvas, vidd tovább.
Én csodaszép életem,
róka, vidd tovább.
boymester 2018. március 31., szombat, 18:54
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3983
Ha egy black metal lemez úgy hangzik, mint egy standard black kiadvány, akkor kap egy kerek 8-ast és azt mondjátok, tisztes iparosmunka. Ha ugyanezt teszi egy közel tökéletes tradicionális doom lemez, megrekedtek az 5-6 pont környékén. Kérem, ez vegytiszta rasszizmus! |-D

Ezért bizony kicsinyes és pökhendi bosszú jár majd! :-)
--
Youtube csatorna
Weide 2018. március 31., szombat, 16:08
Weide
Csatlakozott:
2016. március 24.
Hozzászólások: 1162
Husky eltiltása lejárt, újra ajánlhat a következő körben.
--
"Ez itt a keleti blokk. Itt tömény orosz black-re van szükség"
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.019 seconds to render