Kocsikázáshoz ideális. :)
Kétségtelen, hogy a zenekar rengeteget fejlődött a korai anyagaihoz képest, de bármennyire is sikerült eposzi hosszúságú dalokon keresztül megfesteni az általuk képzelt világot valahogy az eufória mégis elmaradt. Egyben, egy albumnyi nótával kevésbé hat. Inkább szemezgetni a dalokkal, és a háttérben megbújva hallgatni való ez. Profi munka a saját módján, de leginkább túltolták a koncepciót. - A fene egye már meg, hogy semmi se jó. :D - Eszméletlen hangulata van a daloknak, de szerintem egyben hallgatva irgalmatlanul soknak tűnik. - Hagyok azért még rá időt, de még véletlenül sem egyben végig hallgatva. (Nagy valószínűség szerint a blekkereknek egyből működni fog a varázslat.) - Valószínűleg elérték a céljukat az alkotók, mert nekem ez egy LOVE/HATE album... (Furcsa, mert ritkán szoktam így járni... ) UPDATE: Inkább "Love", csak hagyjátok érni. :)
Falra mászok ettől gitárhangzástól... Ráadásul olyan "lélektelen" az egész prodoktum, hogy attól feláll a hátamon a szőr. A srácok elérték, amit pedig kevesen ebben a stílusban, hogy teljesen szétessen a figyelmem. Zenélni tudnak, csak épp' dalokat írni nem. (Maradok inkább a Death-nél és a Necrophagist-nál.) - Biztos valami tendencia, de észrevettem, hogy a nagy ámerikában nagyon félrementek ezek a dolgok... Sikerül mindent túltolni, főleg ezzel a "jazzdeath"-al. Technikás lófing!!! - Egyszerűen irritál, na.
Pontosan 44 perc 22 másodperc mély fájdalom. Csak fanatikusoknak!
Teljesen irreleváns zene közel 55 percben. - Az olyan jelzők, mint a drone vagy atmospheric funeral doom metal talán sejtetik, hogy nem egy hétvégi kiruccanás lesz ez a zenei utazás. - Csak hívőknek!!!
Az album nagy előnye a hosszúsága... Ezt az amerikai post "blekk" valamit csak a stílus nagyjai után szabad hallgatni, de utána meg már minek? :D - Valahol a harmadik nóta után nálam kibukott az unalomfaktor.
"Chernobyl Death Metal" :D, s ezzel azt hiszem mindent elmondtam. - Akik ugyanakkor még csak most ismerkednek ezzel a Technical/Brutal Death Metal iránnyal azoknak garantálhatom, hogy ez jó kis lecke lesz. A stílus híveinek meg kellemes fejbólogatást. :D
Ez a zenekar iskolapéldája annak, hogy néha a vokált is túl lehet tolni. A Pestilence-t sejtető "gurgulázás" nem biztos, hogy mindenki számára rejteget olyan önfeledt rajongást, hogy az kellő eufóriát okozzon. Nem több ez kéremszépen, mint egy jól elkészített iparosmunka.
Újabb lélek nélküli tech-death felvonás a tengeren túlról, amely viszont a helyén kezeli az arányokat. Kb. ennyi. Lapozzunk, vagy inkább kulturáltan üssük el vele az időt? - Szintén amolyan Love/Hate album. :) - Viszont a stílus abszolút rajongói most végre valahára jól lakhatnak...
Ez funeral... Hol?! A "The Joy Of All Who Sorrow" végi begyorsulás nem annak tűnik. :) Ráadásul a "All Grows On Tears"-ban is nem kevés post hatás van. :) S ami felteszi az i-re a pontot, az a nem kicsit depresszívre sikeredett "Naugh". :) - Ráadásul egy olyan zenekar amelyik a végére jól a pofánkba rittyenti a "When Death Is All" dalocskát, annak szinte már egyenesen létjogosultságának kellene lennie, hogy megy a maximális pontszámot kapja. - Persze, nem így van, de ne legyünk telhetetlenek. Sajnos mondjuk ki: Hiányzik egy tökéletes férfi hang. Ezt a kivehetetlen, (néhol sipákolós) vokált lecserélve érdemelné ki nálam a zenekar a maximális pontszámot. :) - No, aki a stílus híve... vagy csak olyan eltévedt fiú/lány, stb. mint én az próbálkozzon vele. - A többieknek valami könnyeben emészhetőt ajánlok. :)
Általában szeretem a postrockot, de ez nem talált be nálam. Olyan mint az ember aki mindent kétszer mond, kétszer mond. Azt a kevés jó ötletet annyiszor ismételgetik, hogy azonnal unalmassá válik. Halkan háttérben jól elvan.
Eddig nem ismertem őket, valószínűleg ezután sem fogom várni az új megjelenéseket ettől függetlenül voltak érdekes harmóniák amikre felkaptam a fejemet, néhány számot szivesen meghallgattam többször is de egybe sok volt.
Egy időben próbáltam megbarátkozni ezzel a műfajjal, de nem sikerült. Baromira hiányzik egy rendes basszus. Tudom, hogy így jobban kijönnek a technikai finomságok de így ez nekem üres.
Már első hallásra is olyan volt, mintha legalább 20* hallottam volna eléggé untam.
Szinte az első hangnál torkon ragad és ez a szorító érzés végig megmarad. Szomorú, méltóságteljes mestermű. Szerintem egy etalon született ebben a műfajban. Annak külön örültem, hogy a dallamos tiszta ének ezúttal elmaradt.
Egynek elment, de semmi kedvem újra hallgatni. Nem sok emléket hagyott, talán annyit, hogy a tiszta ének elég gagyi volt.
Nálam a konda ténykedése minden lehetséges értéket lerombol. Helyenként még tetszett volna de a visítás röfögés tönkrevágja az egészet. A kopogó száraz dobhangzás meg kimondottan irritál.
Korrekt anyag, de nem érzem különösebben kiemelkedőnek.
Semmi újat nem mutatnak a korábbi lemezekhez képest. Ugyanazokat a sablonokat kevergetik egyre érdektelenebbé, ez a vékonyka erőtlen megszólalás meg csak az utolsó szög a koporsóba. Vártam ezt a lemezt, de nagy csalódás. Még próbálkozok vele azért, lehet ,hogy csak sz@r passzban voltam.
helyenként el tudott varázsolni, de a "tiszta" ének vagy a parodisztikus mélységű hörgés folyton kizökkentett. A számok közötti átvezető zajongás teljesen felesleges és indokolatlanul hosszú.
A 3as track kozepen jart a lemez amikor megneztem hogy mennyi van meg hatra belole.Unalmas volt.Sokadik nekifutasra sikerult vegighallgatni.Vannak benne kellemes hangok meg egy egy szam tartalmaz erdekes reszeket, de osszesegeben, koszonom nem kerem.
Elegge kozepmezony, hatterben eldudorasztak a sracok, de semmi meglepetes vagy semmi olyan momentum nem volt benne ami miatt ujra kellene hallgatnom.Valamint indokolatlanul hosszu.
Valahol a Cytotoxinnal egy szinten van, nem voltak benne az idegesito reszek, talan annyival jobb.
Egyetertek azzal hogy csak fanatikusoknak, masok sok oromot nem fognak lelni benne, lassu,sulyos, bejovos.
Orok klasszikus nem lesz belole de mindenkepp a jobak kozott van, hallgatasra ajanlott.
Nem rossz az anyag, csak nincs enne ujrahallgatasi potencial.
Hat nem igazan tudtam vele mit kezdeni a malackodas meg a szolo gitar hangzasa hazavagta az egeszet, ha volt is benne jo resz ezek tonkretettek.
Ugygondolom hogy Weide es Mcfrost egesz jol megfogalmaztak ennek a lemeznek a 2017ben varhato megiteleset.
KB insomniummal ertek egyet, semmi ertek nincs benne, a hangszeres tudas ma mar nem az ,mert olyan szintu tulkinalat van hogy , csak ezzel mar nem lehet lenyugozni.
Engem ez untatott, es nem azert mert nem szeretem a stilust, hanem mert nem ereztem oszintenek.
Túl hosszú ahhoz, hogy a néhány kreatív ötlet elvigye a hátán, a többi hang nagy részét pedig már lefogták mások, nem is egyszer. Sok megoldás a 70-es évek jazz-rock törekvéseit idézi számomra, ott érdemes remekművek után kutatni a mai napig. Fura után kb. öt perc és már a Gilgamesh - Another Fine Tune You've Got Me Into c. lemeze meszelte le az eddig ismeretlenből...Persze más stílus, de instrumentális zenéből, főleg gitárzenéből számomra ezek léteznek, a moderneket többnyire félkésznek érzem.
Ez az év lassan tényleg csak a jobbnál jobb death próbálkozásokról fog szólni, itt is megjelent pár remek lemez, ebben az erős mezőnyben pedig ez ennyit ér. Műfajának ígéretes tucatlemeze, ahonnan lehet két irányba is elmozdulni.
Tök jó ez az új Celtic lemez, 10 pontos...ja, hogy ez Totengott? Akkor 8.
Lassú, önálló fejlődés eredménye az Oceans egy olyan embertől (Déhá), aki emellett számtalan black/doom projektben tevékenykedik és csak idén 3-4 lemez jelent meg eddig a közreműködésével. Azért pár név vele kapcsolatban, hogy milyen melómániás: Clouds, God Eat God, Imber Luminis (szintén egymaga, ajánlom figyelmetekbe), Cult Of Erinyes és a többi.
Erről már minden lényegeset leírtatok, olyan átlag produkció.
Nemrég adtam magamnak egy nagy adag retró death fröccsöt, a legtöbb lemez gyorsan kikopott, viszont ez szívósan tartja magát:) Egyenlőre 9, de ha marad a szerelem, akkor még igazítok rajt.
Számomra az év borítója ez, gyönyörűséges és pont olyan súlyos, mint a zene. Nem egy világmegváltó kiadvány, de ott a helye a stílust kedvelők polcán.
A lemez kreatív hobbikhoz társítását McFrost részéről helytállónak találom a korong legnagyobb részében. Bizonyos részek viszont eljutnak akár az irritáló szintig is, olyankor inkább kikapcsolnám.
Sorozatgyártott black metal alig pár percnyi figyelemre méltó zenével benne. Nem érdemes ezzel az anyaggal különösebben foglalkozni.
Az állandó és kényszerű gitárnyúzás az agyamra megy. Én annyit hallok, hogy szólnak a hangszerek, semmi többet. Olyan, mint egy hangjegyekből felépített robot. Iszonyú fárasztó.
Számomra nem a Celtic Frost éra jelentette a metal zenével való ismerkedést (nem az a generáció vagyok), ezért nosztalgiát nem vált ki ez a korong. Ennek ellenére egyáltalán nem rossz, amit a fiúk összehoztak, bizonyos lassú részeket kimondottan erősnek érzek.
A stílus korlátait távolról sem feszegető, ám hangulatos funeral doom lemez. A műfaj megszokott elemeiből építkezik, azokat viszont jól használja fel, hogy a végére komoly alkotás szülessen.
Hol vaskos, hol hangulatos, remekül összerakott (főleg) black metal alapokon nyugvó erőteljes anyag. Nem világmegváltás, de szívesen hallgatom.
Nagyon megijedtem a nyitó hangoktól, azt hittem, hogy olyan fárasztó lesz, mint a Virulent Depravity, de ahogy halad a lemez a maga útján előre, egyre több jó téma bukkan fel. Szikárnak, száraznak indul, aztán útközben megjön az anyag ereje és felbukkannak a fogós témák is. A Chernopolist külön kiemelném. Ugye, hogy lehet a szólókba lelket fújni brutális death metalban is? Az alkalmanként feltűnő malacvisítást és békabrekegős eresztéseket viszont továbbra sem díjazom semmilyen bandánál.
Csúcspontok nélküli, de egységes, lelkes, korrekt old-school death metal lemez. Ha nem lennék a stílus híve, kevesebbet adnék rá, mert semmit nem tesz hozzá az eddigiekhez, a témák sem rendkívüliek, de így kellemesen elringatott az ismerős közeg, még ha nem is ezt várom el egy death metal zenekartól.
Az Origin esetében sejteni lehet, hogy a végeredmény sosem megy bizonyos sztenderdek alá, bár tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom a lemez megismerésével. Az idei masszívum burkát alig lehet áttörni, koncentráltabb a brutalitás, mint valaha. Szerintem ezúttal nem sikerült mesterművet letenniük az asztalra, a témák ezúttal nem érik el azt a szintű zsenialitást, mint a mindent elsöprő előző két lemezen. Egy másik észrevétel az, hogy halk a lemez. Többféle formátumban is meghallgattam, és mindegyik esetében ugyanaz volt a megállapítás. Ezt nem tudom, mire vélni. Mindent egybe véve, ötletek terén a nívó továbbra is magasan van, ezt jelzi a pontszám. Kedvenc dalok: Unequivocal, Dajjal.
Nem csak a gyönyörű borító miatt mondom, de a lemez igazán festmény-szerűnek tűnik, a hangokból színek és formák keletkeznek, és úgy jelennek meg, illetve tűnnek el a vászonról. Szép és hangulatos lemez.
Ötletes, közhelyektől mentes,kreatív anyag, amit élmény hallgatni. A Valborg című szám az idén mindent visz eddig nálam...
Avitt, idejétmúlt zene. Nem is tudom nagyon hova tenni ezt így 2017-ben. Mondjuk régen sem emlékszem a Nargaroth-ra úgy, mint a black metal zászlóshajója...
Nagyjából úgy tudnám érzékeltetni a helyzetet, hogy olyan a Virulent Depravity, mintha a színtéren azonos műfajban mozgó ezer és ezer zenekar klónja lenne. Teljesen arctalan, tucat cucc.
Mestermű. Megkockáztatom, hogy ott van a legjobbak között, amit valaha hallottam funeral doom-ban.
Egész erős lemezeket nyom ki magából a csapat, most szinte gyilkos ez a black/sludge párosítás...
Az album második fele határozottan erősebb mint az első fele, ott már hallok kerek dalokat, viszont a már említett skálázós megoldások súlyosan lerontják nálam az összképet.
Hát, azt hiszem ez attól sokkal-sokkal több, hogy rutinszerű old school death stílusgyakorlatnak nevezzem. Azt a ziccert rúgta most be az Incinerator, amit az Evocation és az Entrails méterekkel kihagyott...
Gyenge hangzás, közepes témák, példás hangszeres felkészültség. Ilyesmitől már ritkán dobom el az agyam, talán a Decrepit Birth ideije kivétel...
Na ne... Ez most komoly? Mintha valami gitároktató cd-t hallgattam volna. Percekig egyazon ritmus, skálázás-szerű játék, instrumentális anyag. Ó hogy ebből mennyi lehet, mint égen a csillag. Oktató cd-nek kiváló, le is szedek egy-két akkordot, mert annyira szájbarágósan nyomják. Meg háttérzenének abszolút jó, de ennyi. Oktató és háttérzene semmi különös nincs itt.
Ez a végtelen unalom zenei manifesztációja. Plusz vagy inkább mínusz végtelenül ósdi, olyan, mint valami régészeti lelet. Rémes! És szerencsére tényleg nem hasonlít a Dimmu-ra és a Cradle-re, azoktól fényévezredekre van..., csak az a baj, hogy mögöttük, jobban mondva nem baj. :D
Jóféle tech-death csapat! Ahhoz képest hogy debüt lemez nagyon magas színvonal teljesedik itt ki. A hangszeres tudás perfekt, virtuóz, a számok is faszán fel vannak építve, a vokál is remek. Nekem a korai Morbid Angel ugrott be itt-ott. Mindent összevetve ez egy remek album és úgy gondolom e stílust csak így érdemes játszani. Upgrade és ez nekem a kör legjobbja most!
unalom...végtelen unalom...
Hát mintavételnek jó volt! Amennyire meg tudom ítélni a funeral doom stíluson belül ez nagyon takaros munka! Déhá ahogy utánanéztem a stílus egyik élharcosa, maga a testet öltött funeral doom, ami már önmagában elég embert próbáló feladat lehet szerintem. A pontszámom is inkább az embernek szól, aki eddigi munkásságával szerintem is kiérdemelte az első helyet, letett annyit az asztalra.
Átlagos, olyan töltelékjellegű, nem rossz, de nem is jó.
Erősen túl van tolva, még annál is túl, ezért meg sok idegesítő megoldásért (effektért) nem tudok ezzel a lemezzel mit kezdeni, a hangszeres tudásért adok 3 pontot, de ez nem az az ágytál amire vártál/tam... :D
Meghallgattam rendesen is (nem fej, vagy fülhallgatóval) és hát... nem tudom mi tetszett nekem ebben annyira. Nem azt mondom, hogy rossz, de nem is azt, hogy annyira jó. Ráadásul a vokál kifejezetten idegesített most így az éteren keresztül. Érdekes, hogy fejhallgatón hallgatva ez fel sem tűnt. E miatt újra kellett értékelnem és arra a következtetésre jutottam, hogy én inkább az Origin, Virulent D. féle death-t kedvelem mostanság.
Tetszett! Izgalmas, pörgős egy zene és itt még a basszus is erőteljesen szól! Nekem a Virulent Depravity jobban tetszik!
Nem rossz lemez ez, de nekem ez a funeral doom stílus nem nagyon fekszik, azért ez az 5 pont is részemről elismerésre méltó!!!
Valószínűleg csak most hallgattam meg egyszer, de egyből megadom rá azt a pontszámot amit kigondoltam és nem rágódok rajta, mert tutira kevesebb lenne.......baromi jó volt most ezt meghallgatni.
Sokszor próbálkoztam már vele, hogy megragadjon a lejátszómban, de sose sikerült...háttérzenének kiváló és kb. ennyi.
Eléggé egysíkú ez nekem, a vokál alatt döngetnek a srácok rendesen ami bejövős, de az album 70%-t jellemző gitár virtuózkodás az agyamra ment.
A zenei megoldások tetszenek, de a vokál itt se nyeri el a tetszésemet, ahogy a Celtic Frostnál se.
Sokkal sötétebb a Loss-nál és szerintem egyhangúbb is, de nagyon letudja húzni az embert a pokol bugyraiba.
Az eleje baromi jól indul ott még megvan a dalokban a sludgeos mocsokság, aztán az utolsó dalokban a vokállal tönkre vágtak nálam mindent amit addig felépítettek.
A koncepció ami köré épül az album lett építve, szinte tökéletesen passzol ehhez a zenéhez. A techikai tudáshoz kellő brutalitás társul szerencsére, a pig squeal-eket én már lehet nem erőltettem volna, de jószívű vagyok és emiatt nem vonok le pontot.
Annyi a gond, hogy nagyon kevés régi sulis death metal lemez áll közel a hallójárataimhoz, de nálam ez nem lesz maradandó, nem mondom vannak számok amikre lehet bólogatni de összességében nem fogott meg.
Valóban nem egyszerű Origin-t hallgatni, de aki egyszer megtalálja a kapaszkodót az remek technikás death metalra talál...kár hogy nem fér bele nekik egy közös turné a Dying Fetus-al.
A borító valóban gyönyörű, a zene is változatosabb, mint a Slownál, de a belga úr projektje valahogy jobban lélekre ható.
A borító alapján mocskos mocsár metalra számítottam, de pont az ellenkezője. Kreatív hobbik mellé ideális háttérzene.
A fejlődés a 1998 óta vitathatatlan, Ash levetkőzte a korai feltűnési viszketegségét és a zenére kezdett koncentrálni. Nem is csinálja rosszul, mert igen hangulatos, dallamos black metalt kapunk, csak sok az üresjárat, sok a feleselges és sablonos megoldás. Hallgatható.
Tetszik benne az, hogy hiába van 30 téma 10 másodpercenként, akkor is végig lüktető és lendületes a lemez. A sok vendégzenész bizonyíték arra: cél volt a technikai villongás. A hangzást sem érzem zavarónak, egyszerűen műtét előttien steril az egész, mindent hallani így.
Nincsen azzal semmi gond, ha valaki tiszteleg a példaképe előtt.
A srácnak csúnyán össze lehet firkálva a feje, belülről.....
Az idén megjelent hasonlóan dallamos, black szerű Black Anvil lemezéhez tudom hasonlítani őket. A BA végig fent tudta tartani a figyelmem, itt ez nincs meg, a Way of the Storm c. nótábók kellett volna több hasonló. Érdekes, mert mintha az egész a korai Irreligious korszakos Moonspellre hajazna.
A trillázós gitár tépésért, a disznó röfögésért & vonyításért le kell vonjak 1 pontot, aztán az 1. nótáért még -1 pont, az valami rém gyenge és egyben idegesítő szerzemény. Az Originnél mindenképpen jobb a lemez, de az említett negatívumokat én nem tudom tolerálni, mikor ennyire tehetséges egy zenekar. Tudni kell egyensúlyt tartani, minimum úgy mint az új Decrepit Birth lemezen.
Ez egy olyan death metal lemez, ami az elejétől a végéig arra késztet, hogy valamelyik testrészem mozgassam az ütemekre! Holland iskola, 91-92-es Pestilence-Gorefest-Asphyx összeturmixolva, duplafalú edényben párolva, és kellő hozzáértéssel a legjobb eszenciák egy 2017-es palackba kitöltve.
Nem vagyok a banda ismerője, de nagyon profi az album, hangszeres tudás nem vitás. Egy kis plussz kellene a sorok közé, valami váratlan húzás, amire felkapnám a fejem, de ez itt nincs meg. A megszólalás olyan halk, vagy nem is tudom, hogyan fogalmazzak, nem tépi le az arcom.
Egy borultabb Sólstafir ugrott be állandóan, ne kérdezd miért.
Szaggatós dallamokkal tűzdelt instrumentális püttyögés. Az album első részén szerintem csak simán elővettek Mesuggah dalokat és lassabbra vették a tempót és gyérebbre a hangzást. Sajnos ennek az eredménye eléggé vérszegény lett. Az album közepétől pedig post rockba hajló közhelyes andalgásra váltunk át. Ezen a zenén egy jó énekes sem segített volna.
Nem is vártam többet Nargarothtól. Egy egész albumon keresztül soha nem tudott lekötni, igaz néhány érdekes szám mindig felbukkan nála. Én sem tudok elmenni azon tény mellett, hogy az évek alatt elég sokat fejlődött.
Ha a Cytotoxinnál a gitárost ujjait megnyestem volna, akkor itt legalább pillanatragasztót kapna tőlem. A többi hangszeren is többnyire csak az észjátszás történik, ennek ellenére egészen összeszedett dalokat komponáltak. Hosszútávon nagyon lefáraszt.
Milyen amikor a thrash és a doom metál keveredik? Valami hasonló, mint amit a Totengott művel ezen az albumon. A banda saját bevallása szerint is a Celtic Frost és Triptycon zenekar megszállottja. Ez nagyban vissza is köszön a számokban, azonban ők főként a lassabb témákra esküsznek. Valamiért nagyon megragadt az énekesben, amikor Fischer gonoszsággal telítve fröcsögi a "Flesh" szót, ugyanis itt nagyon sokszor visszaköszön a mester bömbölő vokalizálása. Megértem, hogy ez sokaknak nem jön be, de engem nagyon magával ragadott (talán azért, mert én is nagy rajongója vagyok Thomas Gabriel Fischer munkásságának). Az egész abum egy monumentális gőzmozdony lassú menetelésére hasonlít...
A sírásáshoz mindig egy sajátos hangulat szükséges, így nálam erősen kedv függő az ilyen lemezek megítélése. Most inkább a minőséget pontoztam, mint a szórakoztató értéket. Valahogy a katartikus élmény csak nem akart előbújni...
Olyan érzésem volt ettől a zenétől, mintha arra késztetne, hogy másnaposan jóga gyakorlatokat végezzek, miközben azt szőnyeg porolásnak álcázom...
Amikor megszólalt az album kezdőszáma, akkor egyből elfintorodtam, és meg voltam győződve, hogy ezt szét fogom gyalázni. Szerencsére türelmesen hallgattam, mert beszippantott a világa. Itt kérem, dalok vannak, nem csak a géppuska ütemére végzett önkielégítés. A dalok szerkezete és jellege a Bloodbath legjobb pillanataira emlékeztet, azonban amit képtelen vagyok megszokni, az a hányigerkeltő, skálázgatós gitárfutamok. A szólógitáros ujjait legszívesebben egy diótörőbe fogattam volna be, mert amit itt szólók címén művel, attól vesegörccsel egybekötött agyfaszt kapok. Legfőképp a szólógitár hangszínével van bajom, ugyanis nem illik ebbe a közegbe, a másik pedig az állandó skálázatás. Néha a visítások vagy béka kínzás imitálása terén is elszállnak, de szerencsére ez ritkább. A neutroncsillag sűrűségű riffek és az ezekből kifejlődő dallamok mindezek ellenére kárpótólnak. Szerencsére már az albumborító sem egy technikás disznóherélő hordát sejtet, és végül nem is azt kapunk....
Engem kifejezetten szórakoztatott, még a véres torkú énekes ellenére is. A death és thrash metálnak így szól a kiváló arányú keveréke. A kifejezetten lendületes, bár nem túl ötletes dalok megállják a helyüket, de mégsem hinném, hogy hosszú távú lesz a kapcsolatom az Incineratorral.
Váltakozva sorakoztattak fel dögunalmas és figyelemreméltó számokat. A techinkás játékkal főleg a gyengébbre sikerült darabok vannak teletűzdelve. Eddig még egy albumukkal sem sikerült az Originnek meggyőznie. Ha elhagynák ezt a techikás majomkodást, akkor egy igazán ikonikus bandává válhatnának.
A régi Katatonia albumok hangulatának ösvényén tapos a Loss. A lassú, befordulós hangulat azonban nálunk nem tudott magával ragadni. Túl középszerű, amit csinálnak. Nincs tetőpontja a daloknak, mindig akkor érnek véget, amikor kezd kialakulni valami érdekes atomoszféra.
A lemezboltból ezt nem vinném haza, na nem azért mert rossz hanem azért mert ha megvenném akkor csak porosodna.
Nekem tőle az egyetlen tízpontos dal a The day burzum killed mayhem. Az bármikor jöhet. Ez se rossz, kellemes a fülnek. De nagy beszarás nem ért. De több mint korrekt. De még mindig itt van és nem készít rossz lemezeket.
Ami eszembe jutott, steril, lélektelen. De aki szereti az effélét annak biztos élvezetes. Számomra ez nem is death metal. Mondjuk mindegy mi, lehet jó más stílus is. De ezt csak akkor tudom elviselni (nem élvezni), ha legurult pár ital.Lehet megtanultak zenélni, de én azt nagy ívbe letojom. Nálam jobban bejön a primitív dolog az ilyen zenébe. Pl.Acheron-Rites Of the Black Mass. Ez kuka.
Rég hallottam ekkora Celtic Frost kópiát. Ami nem baj, csak az eredeti se nagy kedvencem. Persze mikor felvettem kazettára a heavy metal kedvelőinekből az into the pandemoniumot az tetszett néhány számot kivéve. Manapság a Morbid Tales-t hallgatom meg ha ilyet akarok hallani. Itt nincs meg az a zeneírói képesség mint az eredetiben, de hallgatható.
Az utóbbi időben nem nagyon voltam funeral doom hangulatba, de ez a lemez kedvet csinált hozzá. A hangzást is eltalálták a zenéhez, kissé visszhangos kihozza a gyötrelmet és a hang is megfelelő. Fasza vagy faxa vagy faksza, kinek hogy tetszik. Régen sokat faxoltam. De rájöttem lejárt hírközlési módszer.
Tetszik, hogy régi elemekből építkezik, de nem egy kihagyhatatlan cucc.
Ez egy bolhafingnyival jobb mint a Virulent, a mélyebb hangzás miatt. Nade kéremszépen ez is idegpróbálónak jött létre?
Én nem találtam olyan jónak mint a többiek. Sokat nem lehet írni róla, faszagányos old school death, de meglehet lenni nélküle.
Lépdelünk felfelé a lépcsőn. Ez megint bolhafinggal jobb mint az előző kettő. Most találtam a Contrarian nevű együttes új lemezét. Az is technikás (igaz Death klón zsengébb kivitelbe) de az jobban tetszik sokkal. Ezt a lemezt youtube-n hallgatom 14 percnél egy kis terrorizer world downfall gitártéma nyúlás is volt. De ez se mentette meg a középszerűségtől.
Hiányolom a jó számokat. Szerény funeral-szerű zene. És nem elég letaglózó ha már ilyen.
Fura zene. :D Amúgy kellemes, hangulatos és nehezen találok benne hibát, de talán picit sok már a végére.
Teljesen jó lett az új Nargaroth. Mondjuk a Herbstleyd, Rasluka, Jahreszeiten szintet nem éri el. Picit mintha dallamosabb lenne a korábbi albumoknál, de szerintem ez még jót is tesz neki. Egyedül az album hosszúsága zavaró.
Borzasztóan idegesítenek ezek a gitárszólók és ráadásul az az érzésem végig, hogy nem halad semerre az egész album. Ja és magasról letojom mennyire technikásak, számomra az nem szempont egy zene értékelésénél.
Súlyos és nyomasztó.
A többiek már elmondták amit gondolok. Így kell funeral doom metalt készíteni.
Zeneileg teljesen rendben van, de ezzel a vokállal nem bírtam megbarátkozni.
Jobb, mint a Virulent Depravity, de több pozitív dolgot sajnos nem tudok erről írni.
Jóféle régisulis death metal. Nem találok benne hibát.
Közepes zene gyenge hangzással. Unalmas.
Kissé repetitív, de szerencsére ez engem általában nem szokott zavarni zenében. Teljesen rendben van az anyag, abszolút élvezhető, ha könnyen rááll az ember az füle az ilyesmire.
Meglepően dallamos lett ez az új LP. Az irány nekem kifejezetten tetszik, de nem született elég karakteres dal, nem fogott meg mélyebben semmi az albumban. Néha még elő fog kerülni, úgy érzem, mert összességében nem lett ez egy gyenge album, csak túl egyhangú. Nekem ebben a kategóriában már jóval többre van igényem. Update: Zoli jól beszélt, kellett neki még egy kis idő, de 8 pontnál nekem ez nem ér többet.
Van egy viszonylag érdekes, aktuális koncepció az albumhoz. Remek technikás megoldások és hangszeres tudás. Mondhatni jól felépített struktúra a számokon belül, még ha néhol azért lehetett volna csípni belőle... (A szólók annyira túl voltak tolva!) És ehhez a jól kinéző/hangzó egyveleghez jön valami olyan oda nem illő hangzás, hogy arra nincsenek szavak. Amikor megszólalt az első szám, azt hittem lefordulok a kanapéról. Sokszor ráadásul olyan érzésem volt, mintha a gitár mindig az adott ritmus után kullogna, mintha nem tudná beérni a szám sodrását. Aztán gondolom megszoktam, mert a 3-4. szám környékén már nem idegesített, viszont ennek az egész műfajnak a kvintesszenciája kimaradt ebből a produktumból. Ebből egyszerűen hiányzott a keménység, az elfojtott agresszió kitörése, a fröcsögés, a gonosz brutalitás. Egyszerűen túlságosan letisztult, túlpolírozott az egész. Véleményem szerint ezt a műfajt nem szabadna így, ebben a formában játszani. Mármint szabad, persze, csak szerintem annyira nem áll neki jól. Ez nekem most nem fér meg a sok királyság mellett idén. Ínségesebb időszakban talán jobban haraptam volna rá.
Súlyos, mázsás szörnyeteg, minimális mennyiségben megjelenő érdekes részekkel. Nekem ez a 44 perc 22 másodperc felért egy eternal suffering-gel. Egyszerűen irritál ez a fajta ének. A (megnyerő) borító alapján amúgy valami teljesen másra számítottam. Papírforma alapján amúgy tetszhetett is volna az album, de a műfaji összetevőket rossz mértékben adagolták az én szájízemnek.
Na igen, ilyennek kell lennie egy funeral doom lemeznek. Monumentális és lenyűgöző. Pillanatok alatt képes rá, hogy lehúzzon a saját feneketlen mélységeibe. Gyakori vendég lesz nálam ez az album.
Az Entrails és a Below új anyaga mellett ez az első olyan kiadványa idén a Metal Blade-nek, amire rögtön elismerően tudtam csettinteni. Kb. három hete kattantam rá, azóta szinte napi rendszerességgel pörög a cucc. Én a post hatást annyira nem érzem dominánsnak az albumon, bár igazából nagyon bekategorizálni sem tudom a műfaját, annyi különböző stílust vegyítenek. Ettől függetlenül nagyon megkapott ez a tradicionális alapokon nyugvó sludge-os black egyveleg, amolyan egyszerű de nagyszerű anyag ez.
Számomra ugyan nem lesz dobogós ez a lemez az idei kifejezetten erős versenyben, de bőven az élmezőnybe sorolom a német srácok harmadik nagylemezét. A koncepció tetszik, a számok változatosak, a plusz effektek, a történetmesélős hozzáállás mind jól állnak az albumnak, szóval egy rendesen összeszedett anyagról beszélhetünk, amiről süt a rengeteg belefektetett energia. A technikai tudás sem vitatható, szóval nem igazán tudok mibe belekötni, szőrszálhasogatni meg nem akarok, szimplán csak nem érzem tökéletesnek a Gammageddont. Ettől függetlenül nem tartom kizártnak, hogy sok-sok hallgatás után erősödni fog a lemez iránt érzett lelkesedésem.
Ejj... minden bizonnyal a koromnál fogva mondom ezt, de engem az oldschool/retro aspektusa a lemeznek teljesen hidegen hagy, én nem a meghatározó, egyedi stílusteremtő zenekarokon nőttem fel, nem velük mélyedtem bele egyre jobban a metalvilág mocsaras mélységeibe, így számomra ez az album sem idéz meg semmi ilyesmit, mint a pontozók többségénél. A riffek persze jók, bár a gitrányúzásos részeket simán tudtam volna nélkülözni. A vokál kifejezetten idegesített már az elejétől fogva, és az "épületes" szövegek sem dobtak a lemez amúgy is egysíkú hangulatán. Ez a lemez egyszerűen nem nekem szól, nem azokat szólítja meg, akik már a metal egy új érájában szerették meg és ismerkedtek meg a fémzenével.
A hangzás tényleg kissé olyan, mintha egybe lenne mosva jó pár layer, talán a Hour of Penance idei albumánál éreztem hasonlót, bár egyáltalán nem zavart. Szerintem így is arcletépősre sikerült az anyag, remekül egyensúlyozva az ultratechnikás, a brutális, a visszafogottabb és bólogatós riff-orientált részek között. Az egész album megközelítése és tálalása pont olyan, amit én lényegében elvárok egy ilyen zenétől. Tök jó, hogy egy körben szerepel a Virulent Depravity-vel a lemez, mert így könnyebben tudok rámutatni azokra az eltérésekre, amit ebben az anyagban értékelni tudok, a nashville-i bandánál pedig nem. Egyrészt ez a hangzás koszos, gonosz, mételyes és mély, míg a másik lemeznél túl tiszta, "túlművelt", egyszerűen túl jó ehhez a stílushoz. Másrészt míg ott lényegében egy teljes órán keresztül az agyontolt technikázást lehetett hallgatni, ezt az anyagot változatosabbnak, de visszafogottabbnak, földhözragadtabbnak érzem. A gitárok jobban horzsolnak, keményebben csapnak az arcba és a hallójáratokba, az ének pedig ádázabb és alattomosabb. Én ezt a stílust így, ebben a prezentálásban szeretem.
Elég nehezen csúszott le, többszöri nekifutásra. Nincs amúgy baj a zenével, egyszerűen számomra egy specifikus hangulat kell hozzá, különben nem tud működni. Ha viszont megvan a kellő mood, akkor kifejezetten hatásos tud lenni az album, kezdve a sötét tónusú atmoszféráján keresztül a megkapó borítóig. Változatos is a maga nemében, ami díjazandó. Az átvezető számok is jó helyen és mennyiségben voltak jelen.
Teljesen jól el lehet hallgatni, jó kis instrumetális gitárzene a háttérbe, de igazán különlegességek nincsenek benne, leszámítva talán a nagyon hangulatosra sikerült borítót. Nekem az album címadó nótája (Mutandis) és a Vallborg tetszett legjobban, ezekre valahogy felkaptam a fejem.
Abszolút nem rossz ez a teátrális dallamos blekkülés, tök jól elbólogattam rá, ám sajnos eléggé beleuntam kb. az album közepénél.
Nekem semmi bajom nem volt a vegytisztára kevert hangzással, a túltolt neoklasszikus szólókat is csípem, plusz bejött az anyag koncepciója és a hörgés hangszíne is, tehát nálam erősen "tetszett" kategóriás az anyag. Nem újítja meg a tech-death műfajt, de iszonyú profi és alaposan kimunkált produkció, amit igen sokszor meg lehet hallgatni. A stíluson belül szétnézve az új Archspire biztos elhomályosítja majd ezt a korongot, de annak megjelenéséig nagyszerű fülelnivaló lesz.
Celtic Frost-rajongóknak biztos tutijó, de én csak nagy nehézségek árán tudtam végighallgatni ezt a be-belassuló anyagot. Nem ez az én műfajom... csak egyes részeit, és csak kis adagokban tudom élvezni ennek a fajta metálnak.
Bár nem kenyerem a funeral doom műfaj, ez bizony egy magasztos és hatásos anyag lett!
Több negatívuma is volt számomra: gyengus borító, faék dobolás, túlnyújtott hossz, néhol fura vokál... ezektől eltekintve "elviselhető" blackszerű metálféleseg.
Már most megmondom, hogy ez az anyag szinte biztosan rajta lesz az év végi toplistámon! Tökéletesen keveredik benne a technikás és a brutál death metal, kiváló a hangzása, nagyszerű szólók (nekem semmi bajom a skálázással) szegélyezik az egyes dalokat, pici slammelgetés teszi változatossá a betonozást a megfelelő helyeken, és az imázs is telitalálat. Erre mondom azt hogy ATOM :)
Én is ahhoz az oldalhoz csatlakozok, akiknek kissé vegyesek az érzéseik ezzel az anyaggal kapcsolatban. Lehet, hogy az a baj, hogy sosem volt a kedvencem a Pestilence-féle vonal, lehet, hogy csak a Virulent Depravity-szerű ultratechnikás zenék torzították az értékítéletemet, mindenesetre annak ellenére, hogy a riffek nekem is bejöttek, (plusz nálam a Slayeres szólók is ültek) a vokál és az egyéb összetevők vonatkozásában nem aratott nálam egyértelmű sikert ez a " pure raw fucking thrashdeathmetal" korong.
Az Origin technikás death zenéje nem az a könnyen megkedvelhető történet, de sok hallgatással azért be tud érni. Ezt az anyagot már gyűröm vagy két hete, és teljesen kedvelhető cucc, bár nagy újdonságokra idén sem lehet számítani a csapattól. Tolják a fénysebességű témákat, iszonyat tempóval kalapál a dobos, megy a karakteres hörgés, minden profi, bár számomra picit hiányzik az egészből valami különlegesség, valami "truváj" (mint pl. a Nile-nál a keleties körítés) ami miatt tényleg tudnék lelkesedni e nagy múltú bandáért.
A borító elképesztően jó, és a zene se rossz. Számomra picit lassú, picit hosszú, de alapvetően élvezetes anyag.
Hát elég fura ez a post-rock instrumentális zene.Azt vártam hogy esetleg valaki énekel benne.Elég hallgatható zene,sőt lehetne belől egy rádiós rock zene is.Vagy esetleg utazás közben hallgathatni mivel arra elég jó.Szóval nem rossz azért.
Először azt hittem hogy ez a Black metál csak csépelésről szól,de amikor elkezdtem hallgatni nagyott csalódtam elég dallamos zene.Olyan középtempós zene.Ritkán hallgatok Black metált,de ez azért nem rossz és ők nem az a banda aki követné a divatot.Szóval megéri az hogy az ember végig hallgassa ezt a Black metált.Nem egy Dimmu Borgir vagy egy Cradle of Filth utánzat.
Először is az ilyen Technikás Death metál csapatok nem nagyon felül törekedni hogy világ híresek legyenek mindig egy rétek szerette.Én szerettem a death metált,de ami már annyira technikás meg nyomja a disznó hörgést az nem igen jó számomra.Ez a csapat normális technikás zenéjét hozza ahogy többi ilyen csapat nem sok mindent adot hozzá.Szóval azért megéri hallgatni,de tuti ezt senki nem fogja szarrá hallgatni ezt az albumot.
Elég jó nyomják ezt a Stoner/Doom metalt,de úgy látszik minden ilyen csapatnak az alapja Black Sabbath.Csak egy a baj a csapattal nagyon hosszúak a számaik,talán rövidre vették volna és több szám lenne akkor jobban megtudnák magukat mutatni .Bár úgy nem rosszak.De a csapattól nem esik még messze a thrash metal sem.Azért érdekes ez a sok műfaj ami van a zenéjükben.
Őszintén szólva nem vagyok elragatatva az ilyen technikás Death metáltól.De azért a csapat egyszer elmegy egynek.Talán a következő jobb lesz,de azért vannak benne jó részek.Talán még lehet belőlük jó Death metál.Engem csak a disznó hörgés zavar,de úgy nem rossz a banda.
Az album erőssége a rendkívül fogós riffek, amik mintha enyvvel lennének bekenve, úgy tapadnak. A szólókat erőtlennek érzem, és gyakran a korai Slayert idézik. Az énekkel sem vagyok kibékülve, nem is beszélve az unalmas dobolásról. Szóval az egyik szemem sír, a másik nevet.
Jó elegye a szélvészgyors technikás játéknak és a középtempós döngölésnek. Erős albumot sikerült összehozniuk, de nem kiemelkedőt. Az Unequivocal szám második fele pedig igazi meglepetés, csemege.
Én szeretem a Nargarothot. Az eddigi összes lemezüknek volt arca, hangulata. De ennek nem találom. Elcsordogál, tényleg baromi unalmas. Hiába tudnak jobban zenélni, ha közben meg eltűnik a feeling.
?
