Elég vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban; remek ötlet dolgokat ötvözni, de itt mintha azok nem mindig passzolnának össze.
Ha megmaradt volna folk metalnak, jobban tetszett volna; valahogy a begyorsulós, üvöltözős részek megtörték a dolog hangulatát; tiszta énekkel több pontot adnék.
Némiképp laposnak találtam.
Minőségi alkotás, ugyanakkor én itt érzem úgy, hogy vannak olyan üresjáratok, amik leginkább arra kellettek, hogy valahogy sikerüljön egységet csinálni abból, ami valójában nem lenne az. Szóval itt nem egyes számok nem igazán tetszenek, hanem egyes percek. Meg a vokál se.
Továbbra is kellemesnek, ötletesnek és hangulatosnak tartom.
Nagyon jó, kicsit még kevesebb doomos rész, kicsit több tiszta és kevesebb hasfájós vokál, és tízes lenne.
Nagyon hangulatos lemez, de azt hiszem, black metal vokál terén nem vagyok az emancipáció híve; de az ebből fakadó negatívumok ellenére is szívesen hallgattam.
A 6 évvel ezelőtti Il Était une Forêt életem egyik meghatározó lemezévé vált majdnem minden mélypontom kísérőzenéjeként, úgyhogy elég elfogult vagyok most. Ráadásul még kidolgozottabb meg érettebb is lett, amit csinálnak, kevésbé van az az érzése az embernek, hogy az egyik kanadai favágó felvette, ahogy a másikra rádőlt a fa, szóval nem kérdés az értékelés, és bárki ajánlotta, köszi.
Nem vagyok az a fajta (azt hiszem), aki lendületből elutasítja a power metalt, de ez legfeljebb néhány pofás refrén erejéig működött.
insomnium kommentje Ctrl C + Ctrl V. Az ének olyan, mint Steven Seagal mimikája, 40 percig azt figyeltem, lesz-e érdemi változás, szóval azt éppen nem lehet mondani, hogy untatott volna a lemez.
Díjazom az egyedi hangvételt, az pedig itt meg van, szerintem egy igencsak átgondolt zene ez, elég jó témákkal, de kevésbé jó dalokkal (bármennyire ellentmondásnak is tűnik ez a két állítás). A dob pontatlansága csak 10 percig zavart, miután elolvastam, hogy a kritikában ez szóvá lett téve. Egyébként pedig még az én zenészi hibákra oly érzékeny fülem is elsiklott felette legtöbbször. Ezt mindenképp írjuk a lemez javára.
Örültem, hogy vége lett. Emiatt igazán kár volt azt a sok byte-ot felemészteni a hangmérnök-prodjúszer laptopján. 10 percnél hosszabb dalokkal szerintem továbbra is csak gyilkolni lehet (feltéve, hogy ilyen kevés témát kívánunk ellőni a játékidő alatt), de örömöt varázsolni a zenehallgatók arcára nem.
A bevezető után valami nagyszerűre számítottam, de sajnos csak szabvány black lett belőle. Méltányolandó, hogy hangzásban nem a sokol rádió soundot tartották szem előtt, na de többet a dobost ne engedjék a keverő közelébe. A puffogó dobtesteivel, tolakodó cinjeivel, előre kevert lábdobjával, és mindezek mellé a nagyon technikásnak hitt, de inkább szétesettség érzetét keltő játékával sikerült még a közepest is tönkretennie.
Érdekes látni, hogy mennyire más benyomások érik az embert. Nekem pont, hogy nagyon tetszett, hogy a legtöbb helyen a hangszereké a főszerep, amelyek elég változatos témákat játszanak ahhoz, hogy ne nagyon lehessen unatkozni. Hangulatos nagyon jó zene ez, amely megérdemli a jó pontokat, nem hiába dicsérték a legtöbb külföldi oldalon is.
A legjobb okkult rock, amit ez idáig hallottam. Bár túl sok egyedi téma nincsen, de valahogy az egész mégis izgalmas.
Nem egy megkerülhetetlen mestermű, még csak nem is egy kiemelkedő lemez, de nagyon kellemes zene. Nekem nagyon tetszik, ahogyan az alapvetően gótikus/doomos zenét a mai kor szellemének megfelelő elemekkel turbózzák fel (főleg dalfelépítéseknél érezni a mai progresszív zenék hatását), ezáltal meglehetősen frissnek hat az egész produkció. Egyetlen hibája, hogy kiemelkedő, emlékezetes pillanatokban bizony igencsak szűkölködik, a legtöbb helyen biztonsági játék folyik. Az utolsó tételt lezáró szóló(?) jelent némi kivételt.
Hallottam már rosszabb lemezt, de ez minden pozitívum, amit el tudok mondani. A fő gond szerintem abban van, hogy a mai hihetetlen dömpingben, és a HP egysíkú felhozatalában csak az abszolút 10 pontos lemezek képesek izgalmat okozni. Ez a sokadik blekkes izé azonban nem.
Én nem érzem annyira át a mágiát, csak azt, hogy azért tehetség szorult a srácokba. Nagyon jól összerakott lemez, irtózatos munka lehet benne, de az ének az nekem sokat ront az élvezeti értéken. Emellett nem is tudom értékelni ezeket az "olyan szomik vagyunk, hogy mindjá' öngyik leszünk, vagy feláldozunk egy kecskét" zenéket. Persze, ha éppen tegnap dobott volna a csajom, vagy rossz jegyet kaptam volna az isiben, lehet, hogy nálam is 10 pontos lenne.
Hát, nem gondoltam volna, hogy fogok még jobban szenvedni zenén, mint a 623 ezredik atmospheric-depressive-poszt-death/doom/funeral/black csodán, akik szerint a zene művészi szintje egyenes arányban áll a dalok hosszával és fordítottan a témaváltások számával, na de ez most megtörtént. Ha nem lenne a Shiver című dal a lemezen egy egész elviselhető refrénnel, akkor még annak ellenére is tudnék gyenge pontot (értsd 4, vagy az alatt) adni rá, hogy elvből nem pontozok le kiváló zenészeket.
Én inkább Testament és Slayer hívő voltam mindig is, a germán thrash vonal (mint általában minden ami germán The Oceant leszámítva) távol áll tőlem. Hogy miért, azt nem tudom, mert ez itt egész pofás kis zene, valami azonban hiányzik. Pont emiatt magamtól soha fog még egyszer eszembe jutni, hogy Sodomot hallgassak.
Hát, nem írtam le ezt a bandát mert látok benne fantáziát, de ez az album nem igazán győzött meg.
Nagyvonalakban egyetértek Redrummal, a különbség annyi hogy a végére már untam a folkos részeket.Így a kezdeti 9 pont egészen 7ig csökkent, aztán újra hallgatva is maradt ennyinél.
Black, semmi eget rengető, de kifejezetten szívesen hallgattam/tom.
Az a fajta lemez amit megtartok mert kellemes háttér muzsika , de az ilyenekkel már tele a padlás, és ezért ritkán kerülnek újra elő.
Ha ez lenne az első albumuk 10 pontot kapna, de mivel ez már a 3-dik és semmi változást nem érzek ezért csak 8 pont.Mindenesetre a női ének és a fuvola nagyon jól passzol a zenéhez,profin összerakott dalok vannak az albumon.
Nem teljesen értem ennek e lemeznek a túllihegését.Lehet hogy én nem hallok valamit amit sokan igen de nekem ez egy átlagos lemez.
Elsőre fasza volt, aztán minél többet ment egyre inkább untam, most meg már nem érdekel.
Ehhez nem kell írni semmit, kötelező hallgatni való.
Pont olyan a hangulata mint amilyenek a manga meg az ehhez hasonló mesék, mű és édes, semmi metál nincs benne ha csak nem attól metál hogy tekernek benne rendesen, de mivel határozottan jót röhögtem rajta így kap pontot. :)Amúgy meg pont olyan komolytalan mint az a réteg amibe tartozni akar.
Ez egy jó banda, nem ez a legjobb lemezük, de ez is tetszik nagyon, volt jobb felállásuk is, de ahogy hallom most is elég erősek, ők viszont határozottan koncert hasítanak igazán, szerencsére volt már lehetőségem őket töbször is élőben hallani.
Debütáláshoz képest nem rossz lemez ez, de van még hova fejlődni. Sok az unalmas pillanat.
Erős bemutatkozás, de a sok helyen masszává alakuló zene helyett el tudtam volna képzelni több kemény részt.
Ennél jóval erősebb lemezek is pörögtek az utóbbi HP körökben, ez elég amatőrnek tűnik. A tiszta ének is idegesítő volt benne.
Nagyon megköveteli a szabadidőt, de hallgatom már egy ideje. Akárcsak az Ea, nem vesztegeti a brigád az idejét számokra bontással...
Szerintem ebben a stílusban az év lemeze lesz. A vége felé laposodik, de nagyon hangulatos.
Összefolytak a dalok a fülemben, de van olyan jó, mint a Solitude kiadványok, sőt, próbál egyedi lenni. Erősebb dalokkal érdemes lesz figyelni rájuk.
9 a kevés, de létező üresjáratokért, amúgy nagyon egyedi és izgalmas hallgatni valót hoztak össze, azt hiszem fel kell túrnom a korábbi anyagokat is, mert még nem találkoztam velük.
Hangszereik mesterei a srácok, időnként a billentyűs van olyan bátor, hogy egy kis hangulatot csempész a témákba, azon kívül egyetlen dalt sem tudnék felsorolni, amely ne lenne ugyanolyan, mint akármelyik.
Azt nyújtja, amit egy thrash lemeznek kell, se többet, se kevesebbet. Műfajában ez az első osztály. Érdemes meghallgatni a bónusz Waterboardingot, mert nagy kár, hogy nem szerepel az alap lemezen, nagyon jó szám!
Talán ezt nevezik black'n'roll-nak? Fene tudja, de egészen működőképes...
2-3 számon keresztül kifejezetten lenyűgöző, aztán halványodik a hatás.
Nagyon csalogató a borító, és úgy kb. negyed óráig azt is gondoltam hogy ez nagyon be fog ütni... azért nem laposodott csak el a végére, mert az egész album konstansan ugyanannyira lapos, csak ez még az elején nem tűnt fel.
Nem rossz, csak a mai dömpingben totál felesleges...szinte minden nap kijön egy ilyen cucc, ennek szól a relatíve alacsony pont. Mondjuk nem csokiztam be tőle.
Ez is egy jó lemez, de játszott már jóval unikálisabb zenét egykor a Darkestrah.
Ez könyörtelenül 10-es. Már az első hangjegyeknél eldőlt...
Neoklasszikus power vonalon szerintem nem rossz a Galneryus, amennyire rémlik, éppen aktuális lemezeikkel mindig szívesen ismerkedtem. Kicsit esetlen is, gyermeteg is, de belefér.
Akinek a zsánere, az keblére öleli a veterán csapat új lemezét, akinek meg nem szívügye a thrash, az a kötelező "csörte" után azonnal megszabadul tőle. Most mondhatnám, hogy 1988 óta semennyit nem ment előre a stílus, de nem mondom. A legendás Slayer, Exodus, Annihilator stb. lemezekért sem vagyok oda, szóval vállalom hogy bennem van a hiba.
Nem jött be, csak elporoszkált.
Túlzottan változatosnak nem találtam, de ettől függetlenül ez egy erős nyolcas, mert a hangulata nagyon megkapott.
A tetszetős első tétel miatt nem négy.
A torta igen finom, az egyetlen pici hibája, hogy csak kizárólag egészben lehet befalni.
Most nem sok hangulatom volt hozzá, pedig az előző lemezük tetszett.
Súrolja a nagyon jó kategóriát.
Az előző remekműhöz képest ez egy cseppnyi csalódás.
Ha korábban nem olvastam volna el Pistike értékelését, akkor kb. ugyanazt írtam volna most le.
Nem az én zeném, nem nekem szól, de már annak is örülök, hogy nem démonihűdekomolyfeketefémtucatblack.
Egyedül a Katjuscha miatt tudom majd megkülönböztetni a többi Sodom korongtól.
Izgalmas, ötletes, fordulatokban gazdag.
Gyönyörű
Nem egy átlagos blekk az biztos. Minden dal egyedi és különleges. Ínyenceknek való muzsika :)
Unalmas. A legvégén már idegesítő.
Szörnyű
Lenyűgöző
A harmadik dalban volt egy kis Twin Peaks-es hangulat ami tetszett.
Élvezhetetlen zajhalmaz; túl van művészkedve, bonyolítva. Van itt minden... meg semmi.
Kellemes
Friss, üde és fiatalos :)
Valahogy nem passzol össze az ének és a zene. De változatós és jó témák vannak benne.
Jobb lett volna ketté vagy háromfelé vágni. És egy kis változatosság sem ártott volna neki.
Nekem nem volt kiszámítható mivel egy zajhalmazt nem lehet kiszámítani. Szörnyű.
A hangzás nagyon jó, de csak ennyi.
A borítót nézve én teljesen mást vártam. Azt hittem ez egy kemény black lesz, ehelyett ez csak egy tingli-tangli zene. Nekem nem jön be, mondjuk a black se lett volna jobb.
Tényleg remekmű, de egy kicsit távol áll tőlem.
Teljesen egyetértek Banderazzal, csak én még ennyit sem adok.
Azt vettem észre, hogy egyszer csak vége. Lehet hogy nem koncentráltam rendesen?
Ez nagyon gyenge. Ha vastagabban szólnának a gitárok és egy másik énekes lenne, talán jobban tetszene. A szólók viszont jók.
Ez egy jó Sodom album. Nem a legjobb (M16) de azért Sodom.
Nekem sem esett jól. Engem az ének zavart valamiért, nem tudom kifejezni, megfoghatatlan okokból. Igazából a zene is unalmas volt. Lehetne ebből még valami, két albummal később.
Több helyen lehetett volna színezni, de (majdnem) minden perce kincs.
Kellemes black lemez, semmi több. 15 éves bandáról van szó, tehát nem ez az első találkozásom velük, hasonló zenét toltak eddig is. Mondjuk szerintem egyáltalán nem zajhalmaz, minden hangszert tökéletesen kiveszek. Sajnos nem túl izgalmas.
Zordabb, mint az Enshine és az ének valóban nem hangsúlyos, de ez számomra semmit nem von le az értékéből.
Mostanság menő lett az okkult hippizene? Igazából nincs bajom vele, de nem mozgat meg egyáltalán.
Amikor a borítót először megláttam, egész másra számítottam.
Nem tudnám eldönteni, hogy a Monolithe, vagy ez tetszik-e jobban.
Valóban csinált már érdekesebb lemezt is a Darkestrah, de azért semmiképpen nem nevezném ezt tucat blekkes izének :) Szeretem, hogy nagyrészt lassú, kifejtős, vonulós, a folkos elemek is eltaláltak. Viszont benevezhet a ronda borítók versenyére.
Nem tudom, miért ne adjak rá tizest. Ez és a kör két doom lemeze tökéletes, 3 órás soundtracket szolgáltat pihenéshez, munkához egyaránt.
Pontosan olyan zene, amilyet a borító sugall. Nem is ez a baj vele, de nekem már túlcsordul benne a cukor, nem lesz visszatérő vendég.
Megjelenése óta időként berakom, de nincs sokszor hangulatom a műfajhoz. Nem rossz.
Ötletes, fordulatos, bátor... Érdekesen, és üdítően ötvözi a stonert a black metallal meg a pszichedeliával. A lemez a végefelé egyre jobb és jobb, a befejezés pedig 11 pontos.
Haha! Mondom nézzünk egy kicsit utána ennek a bandának. Skótok? Tényleg! Hasonlít is a Fallochra. Csak nem... És de. A Fallochból kilépett Andy Marshall munkája ez a lemez. Egyébként a project nevet váltott. Egy hónapja: SAOR
Lásd a démon kommentjét!
Erőltetett és fárasztó néha. Az ötletet díjazom, hogy egy nagyon hosszú dal legyen a lemez, de a hosszú dalokat meg is kell tudni írni. Az átlag feletti pontot a pár jó téma miatt adom rá.
A hangzása valami fenomenális. Puritán, mégis erős, a 70-es éveket idézi. Metál egy csipetnyi sincs benne. Ez egy jófajta elszállósabb hard rock / blues zene egy késhegynyi country ízzel. Az énekek nagyon tetszettek. És tényleg hippis egy kicsit, ami nálam általában rontja az összképet... Most nem rontotta. Sokat fogom még hallgatni.
Odatették rendesen. Van atmoszféra!
Nagy hangulati dolgok vannak itt. Beette magát a lejátszóba.
Eléggé varázslatos, bár a black metal részek egy kicsit laposak. Helyesbítek... Nagyon laposak. Helyesbítek... A végére totál elegem lett az egysíkú nyekergésből, meg a fantáziátlan dobolásból.
Én tudok olyan dalt, ami nem olyan, mint a többi: Fate Of The Sadness. Ez még tetszett is. Ezt leszámítva borzalmas...
Annak azért örülök, hogy a thrash nagyágyúi között van olyan, aki nem ment le szentimentális ömlengésbe, vagyis nem teátrális musicalokat készít. A Cannibal-ban meg hallok kornos hatásokat. Nem mondom, hogy ez direkt van, szal béke van thrasherek! :-D
Egyelőre nem tudott közelebb férkőzni hozzám. Nagyon barátságtalan zene, most egyszerűen nincs hozzá hangulatom. És kissé egysíkúnak is találom.
Nagyon jó a zene tényleg, de az ordibálos részek némiképp itt is rontják az élvezetet.
Teljesen átlagos, semmi olyan nincs benne, amit black bandák tömegei ne játszottak volna el ennél sokkal érdekesebben.
Kicsit nehéz ezzel így megbirkózni, nehéz kihagyni az érdektelen részeket. :) Jobb lett volna szétszedni, így nehezen bírom cérnával, pedig alapvetően jó zene.
Tényleg nincs különösebb változás, de szeretem a zenei világukat, és jó dalokat készítettek. És a fuvola továbbra is nagyon tetszik.
Nem örök érvényű, de kellemes.
Nem az eddigi legjobb lemezük, de így is elég jó.
Jó ez, hangulatos, de a magasabb ponthoz egy kissé rövidebbnek kéne lenni, az éneknek meg némileg változatosabbnak.
A zene az még csak súrolná (alulról) az átlagot, na de az ének az egyszerűen borzalmas... talán annyira nem, mint első nekifutásra megítéltem. Az előző lemez amit hallottam tőlük, sokkolóbb volt. :-)
Sokkal jobb, mint amire számítottam tőlük, ha nem thrash lenne, nagyon tudnám szeretni. :)
Katyvaszos nekem ez az egész és nem tudom, hogy miért, de egyszerűen nem esett jól hallgatni sem. A zene és az ének szerintem abszolút nem illenek össze, így meg valami béna avant-garde íze volt az albumnak, amit nem tudtam így komolyan venni.
Nemrég írtam is, hogy mostanra már mennyire elcsépeltek lettek ezek a post-black/atmospheric black albumok. És itt is van rá a megoldás, hogyan lehet életben tartani: plusz elemek. Nagyon jól működnek itt a folkos motívumok, pont annyi van benne, amitől nem csak, hogy jobb lesz az album, de egyenesen ki is emeli azt a tömegből. Kicsit a Gallowbraid-re hajaz ezzel az epikus hangulattal és dallamokkal, de az amerikai formáció egy EP után vissza is vonult, itt viszont nem erről van szó. Már javában készül állítólag az új album, immáron Saor néven, aminek én nagyon örülök, mert ez a bemutatkozás igencsak emlékezetesre sikeredett!
Finom megfogalmazás, hogy nem túl izgalmas. Mondjuk fogadni mernék rá, hogy ezzel a lemezzel nem az a célja a zenekarnak, hogy új rajongókat szerezzenek, hanem, hogy a régieket kielégítsék, ilyen szempontból nincs is vele gond, csak hát...
A zene nagyon minőségi, de a vokál hozzá súlytalan, emiatt nem adok neki többet, na meg azért, mert nem nagyon lelkesedek, ha egy dalba sűrítenek egy egész albumot, persze hallgatás közben nem zavar, de így nem lehet csak úgy akármikor elővenni egy-egy pillanatát.
Nem egyedi ez a zenei vonal, amit csinálnak, de ezzel a női vokállal megerősítve kiemelkednek a tömegből. Szeretem az előző lemezeket is, és határozottan tetszik ez is. Az alapstílusukon ők sem változtattak az évek során, de amíg ilyen élvezetes dalokat tudnak írni, addig nem is kell.
Lehet így is Death Doom-ot játszani! Na jó, ez igazából nem annyira Death Doom, de épp úgy felfedezhetőek benne annak a stílusnak is az elemei, mint például a Gothiéc, a Melodeathé, a Post-Metalé, de még egy kis progresszív íz is van benne. Színes tehát a paletta, és jól is vannak keverve az árnyalatok. Hallgatom már egy ideje.
Néha elég kellemes a zene, de ezzel párhuzamban több helyen elég unalmas és vontatott. Ezt a halandzsázást, mint például az első dal végén, igazán elhagyhatnék. Egyébként időben megfelelő volt és nem is egy elcsépelt zene ez, de sokszor éreztem erőtlennek.
Kétség kívül nagyon minőségi, de egy kicsit hosszabb, mint kéne, az ének sem túl érdekes és valójában tartogat néhány üresjáratot. Hiába tetszett nagyon pár pillanata, ennél többet nem ér számomra így egyben hallgatva mind a 80 percet.
A maga kategóriájában ez nem egy rossz kiadvány. Vannak benne hullámvölgyek, hol jobb a minőség, hol gyengébb, de összességében végig tart egy bizonyos szintet. Az énekes elsőre tök gyengének tűnt, de aztán megbarátkoztam vele és volt néhány egészen jól elkapott dallama, mint például a Quiet Wish-ben. Ennél jobban zavart a játékidő, az utolsó két számot nyugodtan lekaphatták volna szerintem. Egyébként oké, hogy ez egy Power Metal lemez, de attól még véleményem szerint a hangszerek hangzása azért lehetett volna egy kicsit koszosabb is, ezáltal élettel telibb, ami a hangulatnak sem ártott volna.
Engem ez a produkció már nem fog meghatni 2013-ban, tehát ugyanaz a véleményem, mint a többi, legendás thrash zenekarok többségéről: lehet, hogy ha korábban megszeretem a zenekart, akkor jobban tudnám értékelni, így viszont csak egy a sok közül, és semmi érdekeset nem hallok bele. Egyébként is talán e Thrash az a metál műfaj, ami a leginkább távol áll tőlem.
Megpróbáltam végignyomni újra egy hangpróbát, de feladtam. Valószínűleg előbb tanulom meg a lépcsőnkerékpározás közbeni orrturkálás finom művészetét, mint hogy elviselhetőnek tartsak egy efféle értelmetlen, agresszív, kiszámítható, üres műbalhét.
Toplista gyanús tájfunt kaptam Japánból. Felkapott, megpörgetett, elrabolt, mint az idegeneket az USA kormánya és olyan ismeretlen területen pottyantott le, aminek létezéséről nem szólnak a kalendáriumok. Most kövér mosollyal az arcomon legelem a mannát. A maradékot meg kiforralom és lefőzöm majd télire - torokfertőtlenítőnek.
Kill, kill, kill! Hail Sodom!