Nekem új árnyalatot hozott a power metal amúgy is ezerszínben pompázó vásznára. Ez a tett pedig elismerésre méltó! (És nem feledem a koncerten előadottakat sem.)
Nem rossz ez, nem rossz ez... ...hm... ...na, valamit kellene csinálniuk... ...még mindig ez megy?
Az új lemezt hosszabban emésztettem, mint óriáskígyó a gumiabroncsot, mégsem tudtam teljesen használhatóvá morzsolnom. Azért nem végzi a kukában ám!
Na jó, van benne érték, de ettől még nálam nem lesz belőle főétel. De még csak nasi sem...
Annyira "átjött" a gonosz, hogy a cinkéknek, meggyvágóknak nem szalonnát tettem az etetőbe, hanem egy komplett disznót.
Kedvelem a komolyzenét. Szeretem a prog irányzatot. Ezt a lemezt viszont kiakasztom a szárítókötélre, hátha nyakkendőnek nézi majd egy erre járó robotkobold.
Szeretem a disznószívet, például a disznósajtban. Így nem. Igaz, nem is zavart, hallgatok ennél kórosabb lemezeket is.
Hiába próbálták meg rizsescsoki papírba csomagolni a pálpusztait, hamar kiszagoltam a turpisságot! És külön pontlevonás jár, hogy mindezt több, mint egy órán át erőltették. Viszont plusz pontot kapnak az ötlettelen, de legalább élvezhető fémmentes részekre.
A zenei rész komolyan tetszett, de a kasztrált tenor, ahogyan fél óra alatt elintéztette velem a Kojak-ké válást frizurailag, az valami borzasztó. Pedig a dalok...
A borítója fenomenális, a zene is teljesen hallgatható, csak éppen ha el kellene játszanom a dalok közti különbséget, akkor hangszernek az egylapos xilofont választanám.
A vége felé jobban tetszett, de az összhatás még így is elég vegyes, sok a lapos pillanat. Én pl. egy megjegyezhető refrént sem hallottam (ellentétben a múltheti "sablonos" Firewinddel). Önmagában nem rossz koncepció a mélyrehangolt riffek vegyítése a power metallal (még ha csak kevés helyen fordul is elő), csak ez a himnikus kórusos stílus nem az én világom.
Azon gondolkoztam, miközben ezt a nem is olyan rossz lemezt hallgattam, hogy vajon van-e még egy olyan stílus, amelyiknek ennyire egysíkú lenne az eszköztára, mint a death metal. És arra jutottam, hogy igen van: a Dubstep.
Uncsi és fantáziátlan, és elég hosszú ahhoz, hogy az ember elsőre megbizonyosodjon: ezeknek a zenészeknek egy eredeti ötletük sincsen. Nem vesztegettem rá a drága időmet, elsőre végigszenvedtem, nem fogott meg, megy rá a gyenge közepes.
Ebben valóban nincsen túl sok eredeti momentum, viszont kiemelkedő minőséget képvisel a black metalon belül. Jó hangzás, jó és profi hangszeres játék. És szerencsére pont azokból az elemekből használnak sokat, amit a stílusból mindig is szerettem, sok a melodikus téma és a témaváltás a blastbeatek mellett. Viszont kétségtelen, hogy a végére elfárad, egysíkú lesz, pedig 15 éve mit nem adtam volna ezért az albumért...
Valami hiányzik, hogy maradandó legyen, így csak elsuhan az ember mellett. A dalok meglehetősen egysíkúak, néhol villan valami, aztán elnyeli az unalom. De legalább nem szenvedés végighallgatni. Az utolsó tétel tetszett a legjobban.
Én, mint a hosszú és instrumentális zenék nagy elensége elmondom, hogy ez egy nagyon jó lemez, egészen kiváló zenészi teljésítménnyel. Néha egy olasz filmben, néha pedig a Magnumban, vagy a Shaftben éreztem magam, szóval full 70-es évek filmzene hangulat az egész, nem is értem miért tetszik...
Csak annyi baj van vele, hogy rövid. Kétszer ennyi játékidővel, és némileg tudatosabb dalfelépítéssel még értelme is lenne. A témák nem rosszak, még néhány emlékezetesebb téma kellene, hogy feldobják, de tényleg jófajta koszos punk-hc ez. Mondjuk a filmidézetek kurvára idegesítenek, utálom őket a zenékbe vágva. Rájöttem, hogy a 6 pont sok, úgyhogy maradjunk 5-ben.
Csak azért jár fél pont mínusz a német nyelvért, mert a legtöbb helyen nem érteni. Viszont a zene amellett, hogy nem túl izgalmas, eredeti, vagy érdekes, meglehetősen kellemes perceket képes okozni a hallgatónak. Minden sablon szerint kivágva, beillesztve, aki a stílus barátja, biztosan szereti.
Nagyon mérges tudok lenni, amikor egy ilyen kiváló zenei anyagot egy ilyen minősíthetetlen énekkel tönkretesz valaki. Ez a vokál nem művészet, meg önkifejezés. Bezzeg a gitáros tanuljon meg rendesen hangszerén játszani, gyakoroljon mint az állat, aztán jön a művész úr "énekes(?)" aki pedig ráhány negyven percen keresztül a zenei alapra. Pf...
Tiszteletem a nagy öregeknek, de ez vérszegény, és borzalmas produkció. Néha nevetséges is. Pedig az indítás még sokat ígérő volt. Dehogy mit akarnak ezzel a stíluskavalkáddal kezdeni, azt maguk sem tudják.
Sok ez a kórusban előadott metálkodás nekem... igényes, vannak jól eltalált dalok, de egyszerűen hamburger a népnek...jobban szeretem a parasztkolbászt és a házi pálinkát.
Erős, de szintén untam pár dal után. A borító nagyon jó, a hangulat is adott, aztán a zene elhal, akár a sikoly az éjszakában...
Magam is meglepődtem, mert tetszett. A női ének irtó egysíkú végig, de a zenei ötletek tetszettek.
Bizony van benne érték, méghozzá az, hogy stílusán belül egy remekül összetett lemez, ráadásul kásamentesen, ötletesen szólal meg. Nem vagyok nagy blekker, de a minőséget díjazom.
Jó kis anyag, de jobban untam, mint a Bornholm lemezt. Ez egy puritánabb, amolyan black'n'roll lemez lett, abból pedig vannak jobbak is. Olyan Satyricon utánérzésem van... A néha már-már hard rockos, bluesos gitárszólók azonban nálam nagyon bejöttek ebben a környezetben. Sok az üresjárat, unalmasabb rész tehát, de tisztességes lemez. Olyan, mint egy pohár forró víz, amivel pofán öntenek, azonban félúton valami megmagyarázhatatlan okból elveszti az erejét.
Fuvola + prog nálam nyert ügy lenne, de egyszerűen kellene egy markáns, ötletes ének is a teljességhez. Olyan, mint egy tökéletesre képes brigád, ami még énekesét keresi...
Soha nem éltem meg ennyire pozitívként egy lemez rövidségét! Jobb gyorsan túlesni rajta, akárcsak a foghúzáson. 1 pont azért, mert léteznek, 2 a rövidségért, 3 a bátorságért, hogy ezt nyilvánosságra is hozzák.
Van bennük valami, ami lenőve ezt az amatőr hülyéskedést, értékessé tehetné őket.
Nagy kedvem lett volna valami hangulatos cuccot hallgatni, ezért a borító közreműködésével ezzel a lemezzel töltöttem az estét. Bevallom, engem nem izgat, milyen nyelven szólal meg egy lemez, sőt, kifejezetten díjazom, ha nem a nagy világnyelv és az általa terjesztett kultúra az uralkodó...egyedül a francia nyelvezet tud veszélyes lenni számomra...no a lényeg: roppant igényes, változatos és kellemes albummal ismerkedtem meg. Nálam kétszeri hallgatásra 9. Na és a debütnek is utánajárok...
Valamiért a régi Summoningot idézte fel bennem, persze kevésbé epikus a cucc, de kellemes hallgatni való.
Soha nem hallottam róluk, de nem mondhatnám, hogy űrt hagyott bennem ez a felismerés. Sehova nem tart ez a lemez, középszerűnek is alig nevezhető.
Inkább a Firewind... akarom vissza. :(
Tényleg középkategóriás a cucc, de egy dolog kiemeli ebből (nem, nem a borító, bár az is nagyszerű szerintem). Ez pedig a hangulat!
Na őket valamelyest ismerem, hallgattam néhány lemezüket régebben, de igazából kimaradtak. És hát nem több egy gyenge közepesnél eme lemez sem, ahogy a The Lustrate Project sem volt már több anno... az előtte lévő kettő még azért tetszett is kicsit. Habár még egyszer lehet átrágom magam rajta, mert valami lenyomatszerűt azért csak hagytak bennem.
Nekem a hangulat hiányzott belőle, hiába hallgattam végig kétszer is, nem ragadott magával. Ha pedig nem ragad magával alapból rosszul indul az egész. És igen, sablonos...
Esküszöm szóról szóra megegyezik a véleményem azzal, amit a Bornholm alá firkáltam.
Többet nem merek neki adni, annyira nem volt maradandó, viszont amíg hallgattam addig nagyszerű hatást ért el nálam.
Köszönöm, hogy nem volt hosszabb, megmentette a negatív pontozástól.
Nem akarok gonosz lenni, de a vonós cuccosok nélkül jóval kevesebbet érne. Számomra legalábbis nagyon megdobták az értékét, baromira kellemes volt a fülemnek nagyrészt.
Először csak youtube-on hallgattam bele. Gondoltam megnézem mire számítsak, és ráhangolódok, amíg meghozza a postás... aztán végül én rohantam a postára a csomagért :D
Én is úgy voltam vele, hogy az első szám még oké, de minél többet hallgattam annál mélyebbre süllyedtem a nem létező fotelemben.
Szinte ömlik ki a fülemből a negédes szirup. Profi ez, csak túlzottan akarja magát kelletni a hallgatónak. Nekem sajnos közel hallgathatatlan.
A borító a legkirályabb része a mutatványnak. Viszont igen erős aurája van az anyagnak, csak normális zenei tartalommal nem lett az megtöltve!
Talán a valaha volt legerősebb lemezük. És a tragédia az, hogy pont ez az opusz jött ki szerzői kiadásban, kizárólag digitálisan. :(
Bornholméktól én csak egy anyagot kedvelek igazán, és az a 2001-es Awakening of the Ancient Ones demójuk!
Erős lemez black metál fronton, bár eléggé biztonsági játékra törekvő muzsikát rejt! Igaz, azt azért magas szinvonalon művelve.
Valószínű, ha lenne is ének a lemezen, az nagy valószínűséggel svéd nyelven szólna, az meg annyira nem hiányozna nekem...
Én nem vagyok a mocsok zenék ellensége, sőt, de itt semmi olyat nem találtam ami csak egy kicsit is fejbiccentésre késztetett volna.
Nem nagyon értem hogyan maradhatott ki ez a lemez az elmúlt 1 év hangpróbáiról... én már régóta gyűröm, nagyonis időtálló zene.
2012-es év lemeze gyanús..
Hipergyenge és unalmas album. Amúgy annyit tudok róluk, hogy egykor voltak ők sokkal magasabban jegyzett banda is, de gondolom nem is ilyen szintű lemezeket csináltak akkoriban!
Két hetente egyet el lehet viselni az ilyesmiből is. Persze nem egymás után tízszer.
Szeretem a HP-t, főleg ha Lovecraft. Az utóbbi próbák talán legjobb death lemeze.
Nem csalódtam.
Kis elfogultsággal. Sajnálom a régi logót, jobban tetszett, persze ennek a dolognak semmi köze a zenei részhez.
Megvolt. Többször is. Viszlát.
Eltelt egy kis idő mire leesett, hogy hiába várom az éneket, pedig kíváncsi voltam, hogy milyen vokál passzolhat ehhez a zenéhez. Régebben lehet, hogy jobban bírtam volna az ilyesmit, de most kifejezetten idegesített. Még háttérzenének sem volt jó. Biztos, hogy fektettek bele jó sok energiát és időt, biztos van hangszeres tudás is, de ha kicsit sem tud kikapcsolni, szórakoztatni vagy elgondolkodtatni esetleg közvetíteni valami magvas gondolatot, de nem. Ez így elég öncélúnak tűnik, ez pedig engem nem érdekel.
Igazi undorgrund csoda. Gondolom ez a csapat nem akar feltörni a mainstreambe és ennek a célkitűzésüknek egyenlőre eleget is tesznek, tehát a művészi termék eléri célját. Akár vulgáris kifejezéseket is használhatnak, úgysem érteni egy kukkot sem a vokálból és ha nem is magyar, akkor nem is csúnya, ugyebár. Pozitívum a hossza vagy inkább a rövidsége illetve az ára, amiért annyit fizettem, amennyit ér. Pozitívum még, hogy a felejtésbe nem sok energiát kell fektetnem, mert hamarabb meg történik, mint amennyit a hallgatásába öltem...hoppá, miről is akartam írni?
Szinte hibátlan.
Néhol kissé fura a vokál a zenéhez, mint a tejbegrízre reszelt sajt. Viszont a gríz azért finom.
Húú, de vártam a végét. Talán az első szám volt, ami tetszett, aztán ahogy ment előre, úgy nőtt a vágyam a csendre.
Nagyon jól esett a sok black után. Az intró és a 3. szám 10 pont, a többinél a zene is nagyon jó, csak a sok kórus zavar.
Hatalmas erő és energia van benne.
Színesés változatos zene csak ezek az elektronikus megoldások ne lennének. A csajnak a magas hangok már nem igen mennek.
Jó témák vannak benne, de hát nekem túl sötét.
Négy
Hát nekem éppen elég volt egyszer meghallgatni. Köszönöm, de ebből én nem kérek.
Nagyon vicces gyerekek. A bátorságér jár a 3 pont.
Ez megint csak egy black ráadásul német. Még az a szerencse hogy van benne egypár tetszetős riff és dallam.
Egyszerűen nem tudok mit kezdeni a blackel. Csak meghallgatom és utána már nem emlékezem semmire. Meg sem tudom különböztetni őket.
Ez tényleg nagyon erőtlen és erőltetett. Pedig a témák egész jók, csak olyan mintha kiégtek volna.
Túlcukrozott, de hangulatos és igényes, felkerül az általam többszöri hallgatásra itélt
power cuccok nem túl hosszú listájára. A Dragonforce olyan, mintha geil-power generátorral
készülnének a dalaik, szerintem ez sokkal jobb és élettel telibb.
Ia! Ia! Cthulhu Fhtagn!
Féltem tőle, erősen dolgoztak bennem az indusztriállal kapcsolatos
ellenérzések, de kellemesen csalódtam.
Hallgatni többet nem fogom, viszont nincs szívem kevesebbet adni,
mert hallani, hogy műfaján belül nagyon jó, meg vannak benne nagyon jó részek, de nekem
túl sok a vunnyogás + a steril hangzás. Szóval jóindulatú 6.5
Mindig szerettem a Bornholmot, és ez a lemez sem okozott csalódást. Szerintem sokkal több figyelmet érdemelnének.
Jobban szerettem a true korszakukat, kicsit meg is ijedtem a Satyriconos hasonlat miatt (nagyon nem bírom az új anyagaikat), de azért a Koldbrann még mindig sokkal jobb.
Semleges, nem fogom többet elővenni.
Kár, hogy nem a Ghettoblaster mintáját követik a dalok (én amúgy szeretem a NOFX-et :)),
ugyanakkor jó, hogy nem követnek mintákat. Szerintem egyértelműen punk zene, aztán, hogy kinek mi a punk,
az egy teljesen meddő vita (pl. én a Mayhem Deathcrush ill. Live in Leipzig lemezét is annak tekintem).
Túl rövid, de jó.
Én nem szeretem a rizsescsokit, viszont a pálpusztait nagyon, egyszóval jó muzsika ez, a dobot viszont sajnálom, nem tetszősen szól. Különlegesnek nem érzem, de hát ez is izlés dolga.
Kiemelkedő alkotás egy műfajban, amely manapság tonnaszám termeli ki a középszerű és/vagy igénytelen
alkotásokat. Persze akadnak jók is, a Harakiri ilyen.
Power/thrash metalként van aposztrofálva a zenekar,
de ez az anyag mentes mindennemű erőtől, és kb. annyira thrash, mint az Edda.
Néha felcsillan valami reménysugár, de azt is tönkrevágja a töketlen hangzás.
Átlagos hossza ellenére kétórás lemeznek éltem meg. Zsírszegény és cukormentes.
Megdőlt az eddigi negatív rekordom... Benyögnék egy szóviccet, de nem akarok megsérteni senkit :-D
Egy idő után kicsit egysíkú és unalmas lesz, de ettől még rém hátborzongató. A pontszám még változhat.
Kegyetlenül jó, annak ellenére is, hogy a csaj szinte végig hamis :-D Egy pontot azért vonok le, mert néha túl tömény. De JÓ ötletben nincs hiány.
Helyesbítek, mivel a fórumban a legfőbb illetékes megosztotta az infót. Tehát nagyon szépen, élően szólal meg a dob, mivel tisztán az akusztika szól, nem volt triggerelés. Dávidnak mondjuk a játékával sincs baj, Magyarhon egyik legjobb dobosa. Viszont a zenétől sokkal többet vártam. Főleg ötletek terén. Rengeteg sablont hallok. A hangzás sem az én fülem barátja. Elejétől végéig zöng az orkesztra-szinti. Már a negyedik dalnál elfáradt az agyam tőle. Olyan, mint a kóla megcukrozva. Ugyanannyi pontot adtunk Bahonnal egy black metal lemezre. Ezek szerint ez a világ legrosszabb black metal lemeze??? :-D
Szép munka! A black metalt én így (is) szeretem. Melodikusan nem. Itt punkos görénykedés is befigyelt időnként.
Van ebben a zenében egy nagy adag sznobság... Kapaszkodó annál kevesebb...
Na kérem, ez punk. Nem az Alvin :-D Az Alvin MÁR nem punk.
Ez nemcsak hegedű, hanem cselló is, és szerintem a hegedű is inkább brácsa. Lehet, hogy a német srácok nem tudják a különbséget a violin és a viola szó között... :-) Vagy effektelt a hangszer.
Petával ellentétben én pont azt éreztem, hogy sok helyen kikínlódott vonóstémák mennek. Ide vajon mit játsszunk? Ha ez a kérdés merül fel, akkor nem kell semmit.
A kő ostoba melodic részeket leszámítva tetszett. Vagy én vagyok hozzájuk kő ostoba.
Az anyanyelv használata nekem is tetszik. Bármilyen nációnál.
A második akár egy Nachtmystium dal is lehetne. A kezdés nem tetszett, de aztán ráhangolódtam. A végére meg lehangolódtam sajnos...
Néhol nevetségesen gyenge megoldásokat hallottam. Máshol csak szimplán unalmas volt, vagy nevetséges.
Van, hogy egy zene túl metálkóros. Ez meg túl metálkórus... Amúgy itt-ott sikerült elcsípniük némi Blind Guardian hangulatot, persze nem a Nightfall-on hallható minőségben.
Számomra semmivel sem több ez egy átlagos death lemeznél...
Előbb-utóbb kritika fog születni erről az opuszról!
A stílusán belül nemzetközi viszonylatban is megállná a helyét. Legalábbis szerintem. Igaz nem vagyok a műfaj nagy szakértője, szóval tévedhetek is...
Az ötös nóta nagy király, de a többi nem hatott meg... A szólók viszont valóban fajinak!
Olyan, mintha a King Crimson és a magyar After Crying hangszereseinek jammeléséből született volna ez a lemez. A zene szép, és minőségi, de valljuk be, így, ének nélkül egy idő után elég unalmas tud lenni!
Zeneileg szerintem ez nem punk, attitűd szempontjából viszont maximálisan! Az a durva, hogy ezek a csókák felvillantják egy "normális" muzsika készítésének lehetőségét, de azt is nyilvánvalóvá teszik, hogy a büdös életben nem fog kikerülni a kezeik közül más, csak ilyen kattant zene. Így az ultragáz vokált is képes vagyok poénként felfogni.
A vonósok némileg földobják az amúgy elég középszerű, egy kaptafára épülő dalokat.
Nem elviselhetetlenebb az ének, mint sok másik black bandában! Ha többször meg tudtam volna hallgatni, talán még jobban tetszene a lemez...
Nem olyan rossz lemez ám ez! A tompa, vékony hangzás valóban nem válik előnyére, és akadnak gyengébb nóták, meg félkésznek tűnő megoldások, de erős dalokat is pakoltak a korongra! És van egy érdekes, sötét, melankolikus atmoszférája az egésznek...
Nem olyan borzasztó ez, csak dögunalmas és szirupos :P
Imádom a Lovecraft-i világot, de a Swallowed-on nem sikerült maradéktalanul átadni a hangulatot, vagy legalábbis nem túl izgalmasan.
Nagyon nehezen adta magát, és még mindig folyamatban van az emésztése. Jelenlegi állás: zeneileg bőven megérdemli a 9-est, de az énekek nem túl erősek, az legyen 7-es.
Profi munka meglepetésektől mentesen. (Ok, a hangzásbeli hibákat Naga szépen kifejtette, de engem mondjuk egyik sem zavart különösebben, a "tipikus" magyar-betegségek messziről elkerülték a zenekart, itt már bőven arról van szó, hogy a Nagyvilág többi élvonalbeli black metal bandájához viszonyítva mi kell a tökéleteshez, és ez óriási dolog!
A korai korszakukban egy magyarországi(!) koncertjükön ismertem meg őket, de lemezen is lenyűgöztek a nyerseségükkel, izgalmas játékukkal. A Vertigo-val sincs baj, csak hasonló hatásokat is beengedtek a zenéjükbe, mint az újkori Darkthrone, vagy akár Satyricon, még sincs szó másolásról, vagy eltávolodástól a true blacktől.
Nagyon szép, "meseszerű", ábrándozós zene, ami néhol kissé túl lett szellőztetve. Ettől függetlenül igényes, általánosságban véve érdekes cucc!
Értelmetlen, és pofátlan lemez (10 percben?! - bár ennek kivételesen nagyon örülök.) Az átvezető szövegek előtt be kellett volna tépni, hogy rájöjjek mi akart lenni?! DE HÁT ERRE SINCS IDŐ!!! :D
Hetek óta nem tudom kirobbantani a lejátszómból. Lenyűgözött, mennyire ízlésesen, izgalmasan vannak tálalva a hegedű -és cselló témák (kösz Naga :) ), és mindig pont annyi, amennyi kell! Persze a többi momentum is igényes. (Ha már kötelezően mindenki megemlíti a német nyelvet: sok zenekarban én sem szeretem, de itt egy pillanatig sem volt zavaró.)
Nem rossz, nem rossz, de a magasabb pontszámhoz még érnie kell nekem is. :) Már ha tud, majd kiderül...
Mike666 mondta meg jól a frankót! Csak én pontszámilag elnézőbb vagyok. :)
A műfaj szerelmeseinek sok öröme telhet benne, én nem vagyok az.
Azt tudom mondani, amit a többség: egysíkú, de hangulatos.
Mindig is szerettem ezt a csapatot, azon ritka bandák közé tartoznak, akik szinte bármilyen hosszúságot ki tudnak tölteni tartalommal. Na nem forradalmi újdonságokról van szó, meglevő elemekből építkeznek ők is, de azt jól csinálják.
Jól kidolgozott, szinvonalas muzsika, különösebb meglepetések nélkül.
Semmi újat nem hoz, de jó cucc.
Nem könnyű hallgatnivaló, kissé el is fáradok a végére, ettől függetlenül nem adhatok rá ennél kevesebbet, mert igényes, szinvonalas zene. Mindenképpen túléli a HP fordulót és néha élvezettel fogom hallgatni. Ja, és szerintem ehhez semmiféle vokál nem passzol, ezt bármiféle énekkel csakis elrontani lehetne, ez pont így jó, instrumentálisan.
Túl sok értelmét nem látom, de legalább rövid. :-)
Szerintem vonósok nélkül sem lenne rossz, de velük kétségkívül érdekesebb.
A furcsa nevű zenekar nekem tetsző zenét hozott össze. Aki bírja a post-blackre jellemző vokált, az jól el lehet vele... minthogy valami már sokadszor kényszerít a hallgatására, meg kell emelnem a pontszámot.
Nem rossz, csak éppen nem is jó. Olyan semmilyen leginkább.
Ja, hogy ez nem Dagonforce? Pedig teljesen úgy hallatszik és mivel őket sem szeretem... de inkább ez, mint PFA.
Szerencsére nem a szokásos monoton darálós Death Metalt kaptam, úgyhogy már pozitív csalódásként élem meg, de még mindig elég unalmas tud lenni, ezért ennél nem kaphat többet.
Hát nem tudom mi ebben olyan ötletes, ami ki tud tölteni ennyi időt, a harmadik hosszú számnál már tökre kiszámítható lett az egész, a csaj énekes pedig tényleg nagyon monoton. Pedig nem indult rosszul...
Egész jó lett, csak a vége felé már kezdett az az érzésem támadni, hogy ezek a dalok mind egy kaptafára készültek, de ez lehet, hogy csak azért van, mert az énekbe nem sikerült elég izgalmat vinni.
Hát nekem ez a zene minden szempontból gyenge volt. A zene unalmas és amúgy sem illik ehhez a stílushoz, a vokál meg csak szimplán erőtlen volt. Ja, és még csak nem is 10 percben kell elviselni.
Nem könnyű zene, barátkozni kell vele, de megéri. Legalábbis nálam az olyan 3. hallgatásra érett be igazán. Mostanra pedig már teljesen összeállt; a dallamok, a hangulat, a fúvósok, a felépítettség... minden. Mondjuk van rajta néhány üresjárat, de nem igazán tud zavarni. Nálam ez a valódi progresszív zene!
Én látok benne fantáziát, de a kivitelezés mondhatni borzalmas. Kezdve azzal, hogy ennek tényleg semmi értelme 10 percben, kellet volna legalább 20-25. A másik ami abszolút nem jött be, az a vokál, maximum poén-szinten tudom kezelni az ilyeneket. Most például magyarul "énekelnek" vagy angolul? Mivel a szám címei angolok, ezért gondolom az utóbbi a megfejtés, viszont akkor nem értem a magyar átvezetőket. Mondjuk ezeket a hébe-hóba bevágott dumákat amúgy is nagyon erőltetettnek érzem, itt ez semmit nem ad, nem úgy mint az After Crying, vagy a TC esetében. Hihetetlen nagy katyvasz az egész. Ha jobban át lenne gondolva az egész, akkor lehet még belőlük valami.
Igazából nekem csak a vonósok tetszenek igazán, de az mindig tetszik, úgyhogy ez önmagában nem nagy szó. Egyébként közepes, a harmadik harmadára pedig már rá is untam. Az összhatás mégis kellemes, de (talán szerencsétlenségükre is) volt tavaly hasonló stílusban egy klasszisokkal jobb lemez, úgyhogy erre nem tudnék több pontot adni.
Közepes post-black/blackgaze cucc. Ennél jobbak is születnek ebben a témában (Deafheaven, Lantlos, stb...). Egyébként vannak benne szép dallamok, de nem elég változatos.
Az érdektelenség netovábbja. Nem is vonzódom hozzájuk és a zene is nagyon gyenge.
Kár volt a RW egyik legjobb dalát arcon köpni, ezért pontot vonok. A saját dalok jellegtelenek, a kórusoktól kiütésem van, az énekeljünk több szólamban zongorával meg....halál.
Szimplán jó kis death lemez. Egyszer már töröltem a klub vendégei közül, most a hp kedvéért visszakerült, ha csak rövid időre is...Vannak már idén is jobbak.
Nem könnyű hallgatni való, az tény. Viszont tele van olyan megoldásokkal, amelyek folyamatosan fenntartják a hallgató figyelmét. Az elektronikát is okosan adagolják és a női ének is rendben van.
Továbbra is úgy gondolom, saját közegében az utóbbi időszak legjobbjai közé tartozik. Mind a dalok, mind a produkció végtelenül kidolgozott és profi. Óriási gratuláció!
Tényleg nincs semmi különös itt, teljesen átlagos munka. Hallgatható, de ebben a nagy dömpingben nem kap több esélyt.
A hazai Solaris jutott eszembe többször is. Ez sokkal gyengébb...
Jól szórakoztam vele amíg meló után elkortyolgattam a kávémat, persze a család azonnal menekülőre fogta...
Inkább csak jó lemez, amihez a vonósok nagyon keveset tesznek hozzá...Szerintem hamar megunom...
Nálam egyértelműen az éneken és a hangzáson hasal el a mutatvány, kár mert sok-sok kellemes momentum is hallható itt. A 3-as és 5-ös track tetszenek a legjobban a lemezről.
Az új évezredben már csak vegetálnak. Lapos és kiszámítható lemezeket hoznak. Ez is gyenge lett. A koncertfelvételeket érdemes még meghallgatni, pláne, ha korai dalok vannak rajta...
Biztos nekem is botfülem van, bár én csak hegedűt hallottam, néhol effektezve valóban. Amúgy én szeretem ezeket a gyönyörű szép kikínlódott(?) VONÓStémákat, de hát ízlések és pofonok... Bárcsak több ilyen minőségi lemez kínlódna világra!
