E recsegő kása a síromat ássa, a mikrofon-strázsa benne a társa.
Még egy ilyen lemez és esküszöm felveszem ahogyan a fészerben hasogatom a fát, aztán kiadom cd-n, mint a progreccsmetál stílus megteremtője. Fogadjunk, arra is lenne, aki felfigyelne (és most nem csak a közelben lakó sekélyesre gondolok, aki a hangok hallatán csorgó nyállal jegyzi meg asszonyának: "Na, ennek aztán van mit a tűzre aprítania").
Tudták? Tudták??? TUDTÁK??? ...hogy a Firewind egy elképesztően jó zenekar? Mostmárlegalábbmegtudják!
Nagyadag vidámsággal, kimunkált hangzással, ötletes témákkal, jópofa szólófutamokkal, csilingelő női énekkel, nagyívű dallammenetekkel, hatalmas kórussal és nagyzenekari kísérettel egész pofás lehetett volna. Így csupán feleslegesen fogyasztottam Paks hozadékát.
Pályázatot hirdetek! Aki tud olyan black lemezt hozni hangpróbára, ami eléri nálam a hihetetlen hetes határt (csak hogy alliteráljon), az ihat egy tálca sört/5 üveg bort/1 üveg töményet/fél liter szénsavmentes vizet-gyümölcslét-teát/egy pohár koffeinmentes gépi kávét (extraként lehet bele kérni írót)! Hajrá, szomjas társaság, lehet próbálkozni!
Ott, ahol Division bell illatot árasztott (főleg a szólóknál), ott nagyon tetszett, a vontatottaknál mérsékelten. A maradék pedig úgy megtámadott, mint a Spem nevezetű ellenséges idegen lény az idióta leveleivel. Egyébként eddig Tiamat mentesen éltem...
Blacknek nem elég idegesítő, prognak nem elég kusza, symphonicnak meg nem elég tartalmas. Hmf..., modern művészkedés.
Többször ugrott be nekem a Leprous neve, mint a helyes válasz az államvizsgán, de messze nem azt a minőséget képviseli.
A közlekedési eszközök együtt söröznek!
Sokkal jobban is ülhetne a lemez. Ha...
Házi projektnek elmegy, komoly zenekarnak borzasztóan gyenge. A hangzás valami szörnyűséges, főleg a gitár, ennyi gain teljesen felesleges, csak értelmetlenné válik az egész. A dal- és riffírási készség sem valami kiemelkedő, ahogyan az egész lemez.
Ez az album művészi szinten tudta felidézni az elvesztegetett idő feletti bánat érzését. Ha ez volt a cél, javítom 10 pontosra.
Ez tényleg fasza. Bár elsőre jobban tetszett, második hallgatásra túl sok volt a klasszik power metal elem, ami annyira nem az én stílusom. Amellett, hogy rövid, és fogós dalok abszolút előnyére válnak a lemeznek, az itt-ott elejtett modern riffek, ritmusok nagyon felfelé húzzák a pontszámot. A Losing my mind konkrétan Alice in Chainses refrénje pedig úgy 10 pontos, ahogy van.
Sötét és gonosz, jujj de félelmetes, brrrrrrr. Ezzel minden pozitívumot el is mondtam.
Egy napja hallgattam, és már szinte el is felejtettem, hogy milyen. Ez sokat elárul. Talán a második dal jó volt, legalábbis az énektémája, meg volt még egy, ami úgy ahogy tetszett (jó kis groove-os riffel). De összességében elég koncepció nélküli, amatőr produkció, a német nyelv használatát pedig újfent büntetnem kell. Viszont azon kevés lemezek egyike, ahol azért volt jogosultsága a hosszú daloknak, mert egész jól fel voltak építve.
A dark rockos Sisters of Mercy dalok és a blúzos Messinian Letter iszonyatos vakvágány, de a többi dal (azaz a lemez 60 %-a) egész jóságos. Ezekben feltűnik a Wildhoney és a Deeper kind of Slumber albumok mélysége, kellően slágeresek és változatosak is. Jó lenne, hogyha elfelednék egy időre a kettőnégyet és nyomatnák a szendergős vonalat, úgy még lenne esélyük nagyot robbantani.
Először még tetszett, aztán csak untam, végül már idegesített is. Lehet, hogy csak rossz hangulatban kapott el, de ez egy gyenge Opeth utánérzés, jó sok vonóssal, amitől iszonyatosan művészi akar lenni. Mivel vannak értékei, ezért nem leszek kegyetlen.
Töredezettségét nehéz megszeretni, de nálam hangulatával nagyon betalált, akárcsak a Vidhjarta 2011-es lemeze (amellyel sztem elég sok hasonlóságot fedezhetünk fel). Irtózatosan jó témák vannak a legtöbb dalban, egyértelműen ez viszi előre az egész produkciót, és bár van egy-két felesleges váltás, többé-kevésbé egyenletes a színvonal. A hibái ellenére is több értéket, érdekességet hordoz, mint az agyonsztárolt, de valójában egysíkú és ötlettelen Tesseract, vagy Uneven Structure.
Ez a rockzenének az a válfaja, amiben nem sok élvezhetőt találok, de azért elmegy. Maga a lemez nagyon gyenge közepes. A feldolgozás nóta a végén viszont király (slappes gitárral még akár RHCP is lehetne) látszik, hogy nem ők írták, muhahahaha! Jár érte a plusz pont.
Én megértem, ha ez valakinek tetszik, mert jól megírt, hangulatos muzsika. Viszont engem valahogy nem tud lenyűgözni. A Here Come The Man zseniális viszont.
Sokkal kevésbé hatott meg, mint az Asphyx. Elég monoton lett, vagy csak nem kaptam el a fonalat.
Nem hatott meg a dolog, kifejezetten untam.
Nagyon jó, zsigeri heavy/power muzsika, én a Forged By Fire albumot kicsivel jobbnak tartom, de az előző Days Of Defiance lemeznél ez sikerült sokkal jobban.
Elsuhant mellettem, nem emlékszem különösebb momentumokra.
Nem tartalmaz semmi átütőt, de nálam nagyon betalált. Egyszerűen az elmúlt héten jó volt hallgatni, többször is. Bahon: úgy lehet neked black lemezt ajánlani, mint a szebbik felemnek (bnő) horrorfilmet, amikor egy Kojak részt sem bírnak az idegei...de azért biztosan lesz próbálkozás.
Én már hallgatom egy ideje, nem véletlenül...remek lemez.
A kezdéstől tényleg gyengül a vége felé, de kellemes perceket tartogatott számomra, még ha nem is eget rengető a cucc.
A Xanthochroiddal ellenkező hatást váltott ki: az elején nagyon átlagnak gondoltam, de aztán bemelegedett az album, változatos, jó kis hallgatnivaló. Az extrém rész ugyanúgy rendben van, mint a nyugisabb részek. Játékidő viszont kicsit hosszú.
Többször lefutott és semmi sem maradt meg belőle. Szépnek szép, meg igényes, de nem nekem való. Firewalking a favoritom, az legalább hosszú és kerek.
Érdekes, itt is pont a záró tétel tetszett leginkább, vissza is hallgattam rögtön legalább ötször. A többi majdnem ugyanaz (erőteljes túlzással), csak egy fokkal gyengébb.
A záró 'Hallucigenia III' című akármin kívül igazából egy másodpercig sem tetszett.
Elég jól össze lett rakva, pedig már azt hittem, hogy a powerkedés teljesen hidegen hagy... a hamuból új tűz éledt.
Nem érzem, hogy bármi kiemelné a középszerű feketeségből.
Néha elég randomnak tűnik az egész, de nem rossz. Az énekes hangja mondjuk engem baromira irritál.
Hát a fene tudja, a Wildhoney anno eléggé letaglózott, a többi album pedig olyan semmilyen volt. Aztán az Amanethes valahogy megint telibe talált... ebből következik, hogy most kell vagy 4-5 album, hogy hozzanak valami tetszetőset számomra.
Szerelmem, engem megvettél.
Voltak momentumok, amikor nem tudtam, hogy mit hallgatok. Meglepően kellemes néhol, máskor meg zúz, mint a fene, és igazából mindkét rész rendben van. Soha nem mennek el egyik irányba se túlzottan, egyensúly van, ahogy annak lennie kell.
Tényleg teljes mértékben háttér zene. Ez is olyan, hogy magamtól sosem raknám be, de ha valaki hallgatja mellettem nincs vele semmi bajom.
Nem tudok már semmit, csak azt, hogy ez a Leaving Eden albumuk után nekem nagyon kevés.
Hozzák az elvárható szintet, csak ez valahogy édeskevés lett mára!
Azért kap erős pontot, mert mindvégig hajtott a kiváncsiság hogy egy-egy adott dal hova is lyukad ki végül, merre halad az egész koncepció. Jól sikerült stílusmix ez... alapjában véve a vokál nagyon nem illene ide, mégis így lett a lehető legjobb.
Egy időben feltétlenül a legjobb europower csapatok közé tartoztak, mára viszont már nem tudnak túl érdekes dalokat írni, és mintha a technikai szintjükből is alább adtak volna. A The Premonition óta rossz az irány!
Fogalmas sincs hogy legutóbb ez a csapat mivel tudott meggyőzni, hogy 8.5 pontot adtam rájuk... Talán a stílus iránti elfogultságom miatt értékeltem túl azt, nem tudom.
Környertes...Hú, ezt még nagyon sokat kell majd ízlelgetni. Nem könnyű muzsika, de azonnal meggyőzött.
Hát, ez egy nagy nudli. Mikor is csinált utoljára hallgatható zenét a Tiamat? Nagyon gondolkodóba estem... és arra jutottam hogy a Skeleton Skeletronon. Jó rég volt...
Szerintem totál jellegtelen a cucc, és még a csapat sem tudja hogy milyen irányba szeretne menni!
A vokál borzalmasan lefárasztott, rövid időn belül. Az atmoszférikusabb, visszafogott részek sokkal jobbak, mint amikor bedurvít a gitár. Utóbbiban semmi eredetiséget nem találtam. Egyébként nem keveri ám rosszul a csapat az ambientet, az ipari zajokat és a post-rockot...
Mit lehet tenni, ha a reggelig tartó, sörhegyekkel tarkított buli helyett jobban kedveli az ember a nyugis, csendes, otthoni borozgatást? Nos, ebben az esetben az Antimatter lemezével már meg is van az alternatívája eme anyagnak. :)
Stílusában csúcs, de úgy érzem még lehetne ez jobb is...
Ez sem váltotta meg a világot. Elképzelhető, hogy csak én vagyok rossz passzban, de a "vokál" kifejezetten zavart.
Kellemesen meglepett az első két tétel, de muszáj volt elrontaniuk a fölösleges Inheritance félékkel a későbbiekben. Legalább két pont minusz emiatt.
Idáig jutottam, egy power metal, mint körelső. Eddig...Már nem, csak helyre állt a rend.
Az előzőre utólag túlzónak éreztem a hetest és ez sem jobb nála.
Az egyetlen lemez a fordulóban, amire rá tudom mondani, hogy jó és tetszik, de még így sem ér többet.
Két hónap elég volt arra, hogy elfelejtsem. Attól a bandától, amelyik megalkotta a Clouds, Wildhoney & Deeper...csodákat, bizony igen kevés.
Ez nálam az igazán közepes.
Inkább idegesített, mint tetszett.
Nem az én világom, bár bajom sincs vele.
Elég unalmas, de ebben a mezőnyben még így is az élen van.
Szerintem egy árnyalattal gyengébb, mint az Asphyx legutóbbi lemeze, ezért "csak" 9.
Párszor meg kell még hallgatni valóban, de ez nem fog gondot okozni, szerintem nagyon jól eltalált zene ez. Nem tudom, hogy valóban újdonság-e az ilyen fajta zene és ének fúziója, de nekem igen és bejön. Az elborult részek is jók.
Több olyan alkotás is van, amit szeretek ebben a műfajban (pl. új+azelőtti Bloodbound), de ez nem tartozik közéjük.
Zord hömpölygés.
Ez már nálam korábban megfordult és azt gondoltam, sajnos nem olyan jó, mint amilyennek elsőre látszik. Adtam neki még egy esélyt és nem változott a véleményem. Egyáltalán nem élvezhetetlen, inkább csak lélektelen, a szó nem jó értelmében.
Köszönet az ajánlónak, mert az előző lemezek fényében magamtól soha nem hallgattam volna meg az új Tiamatot, pedig erről kár lett volna lemaradni.
Nagyon hangulatos az indítás. Közepes, katyvaszos folytatás, de azért sok a jó rész. Inkább tetszik, mint nem. Amúgy black alapú zene. Lehet ez még jobb is, ha a metálos részeket kicsit gatyába rázzák. UPDATE: lehet, hogy a hó miatt van, de egyre jobban tetszik. 8
A zúzós részek nagyon nem az én izlésemnek készültek, a prüntyögősek elmennek, de összességében inkább nem tetszett, mint igen
Ártalmatlan, érdektelen, nem zavaró.
Nem igazán metálzene, de emellett valóban nagyon jól megírt dalok sorakoznak itt, többször jutott eszembe a Depeche Mode. Fogom még hallgatni.
Sajnos itt is azt érzem, hogy nincs dalírói fantázia. Tologatjuk a kvinteket fél hangokkal ide-oda, aztán ennyi.
Meg kell hallgassam még egyszer... :-o Aha... Hatott a dolog. Pedig ez egy kicsit stoner, amikor nem drone...
Unalmas, elcsépelt és még vérszegény is.
Mocskos, sötét és rejtélyes.
Időnként nagyobb volt a művészeti értéke, mint az élvezeti. Most meghallgatom mégegyszer, lássuk elmozdul-e valamerre...
A Tiamat az egyik kedvenc bandám. A Deeper...-rel bezárólag hibátlannak tartom az életművüket. Aztán jött három nehezen befogadható lemez. Az Amanethes viszont reményre adott okot, ez a mostani pedig számomra nagyon nagy megnyugvás. Amilyen hülye vagyok, pár napja kaptam észbe, hogy van új Tiamat lemez. Első hallgatással az év bronzérmese lett nálam, és azóta csak hallgatom, hallgatom...
Enyhén széjjel van variálva, de annyira nem rossz...
Vannak rajta valóban érdekes dolgok, de valahogy nem óhajt még teljesen működni. A vége erősebb, mint az eleje. Ez djent?
A felénél már úgy éreztem, mintha kétszer lement volna. Nulla számomra az értéke. 10 a kivitelezés, tehát 4. Nem érthető? Akkor 3. Sörözéshez meg nekem kiváló a Mayhem is.
Az alapok nem rosszak, de valami hiányzik. Újrahallgatom, mert a Depeche Mode nálam nagyon megy, és ennek a fazonnak a hangja a Gahanének és a Gore-ének a keresztezése. Aztán mégsem. Nem akar felívelni. Lehet, hogy a baromira fantáziátlan dobolás teszi, vagy a sík egyforma témák... Még inkább vesztett fél pontot.
A hangzás miatt nem tudom maradéktalanul élvezni, bár a zene sem az esetem. A 4. dal és a 6., instrumentális szösszenet a lassabb őrlések, doomos riffek miatt bejövősebb a többinél.
Ez most nem jött át... :P
Úgy tűnik jobban tetszik, mint az előző lemezük, mert arra csak egy ötöst adtam...
Kb. annyira jön be, mint az előző opuszuk...
A borító és a zene is hajaz a Secrets of the Moon egyes dolgaira. Még a német nyelv se zavart annyira ezúttal. A logójuk pedig űberfasza! Lásd metal archives!
Vannak rajta zseniális dalok (Radiant Star, The Sun Also Rises, vagy az azt követő jammelős, szólózós szösszenet),átlagosan jók (a legtöbb ilyen) és egy nagyon rossz/hozzájuk egy csöppet sem illő (Messinian Letter). De összességében mégis kedvelem ezt a lemezüket is!
Dalírás terén vannak hiányosságok. Egyébként zenélni tudnak, és hangulatteremtés tekintetében sem full amatőrök!
Régebben már kísérleteztem a lemezzel, de pár hallgatás után kikopott a lejátszómból. Most, a reaktiválást követően ugyanúgy érzek: jó-jó, de valamiért nem tud teljesen meggyőzni...
Van egy nevük, ez kétségtelen! :D Számomra is jól indult a lemez, az első 3 dal tetszett, aztán kezdett ellaposodni. Viszont a vége felé újra kicombosodott, a Silver Queen refrénje fajentos, a feldolgi meg cool!
Mick Moss hangja, dallamai több helyen is megidézik Eddie Vedder-t, ami számomra örömteli! Erős atmoszférával bír az album, de nem éltem át annyiszor katarzist hallgatása közben, mint a legutóbbi Anathema esetében.
Vegetáriánus vagyok a hentesboltban.
Ha 'úfajta fúzióként' szeretnénk definiálni ezt a dolgot, akkor az a helyzet, hogy, ha szürke zenei alapokra, még inkább monoton, torokszaggató kántálást szórunk, abból eleve nem sok jó sülhet ki. Azt pedig, hogy mi értelme van az 'Inheritance...' és a 'Hallucigenia széria' féle végeláthatatlan kukoricán térdeléseknek, azt a jó Ég tudja csak talán.
Sokszor végigpörgött megjelenése óta ez a lemez, és most is kellemes perceket szerzett. Egyetlen baja, hogy nem egységesen erősek a rajta található dallamok.
A borító és zenekarnév alapján fogadni mertem volna, hogy ez lesz a kör számomra legkevésbé befogadható muzsikája, de tévedtem. Időnként még tetszett is a mélysége, habár tény és való, hogy nem az én világom.
A vokál gyakorlatilag elviselhetetlen, még ha helyenként fel is bukkan élvezhető zeneiség (mint pl. 'Megalomaniac'-ban). Nagyon vártam a végét.
Sohasem voltam oda ezért a bandáért, és most is elég vegyesvágottat pakoltak az asztalra. Bíztató kezdést követően ('The Scarred People', 'Winter Dawn', 'Radiant star', 'Thunder and Lightning') a végére teljesen leül a lemez. Többszöri hallgatás után is nehéz egységes véleményt formálni, 9-6 között hullámzik a pontszám. 7,5. Jut is, marad is.
Egy muzikálisabb és befogadhatóbb oldalát halljuk a black metálnak, ahol sokszor az az érzése az embernek, hogy 'a nagy lendülettel történő nekirugaszkodás után' zenészeink átestek a ló túlsó oldalára. Sok az üresjárat, a felesleges cicoma, értelmetlennek hatnak az átvezetők. Az egyébként jó témák csak úgy folynak szét mindenfelé különösebb koncepció nélkül. Több van ebben a lemezben, különösen a második felében.
A záró párosnak köszöneti, hogy ilyen hosszúra nyúlhatott az ismerkedésünk. Messziről indultunk, de végül egész közel kerültünk egymáshoz. Nem rossz anyag, csak nehezen emészthető, kellő idő és odafigyelés kell hozzá. Nekem a The Ocean neve ugrott be a legtöbbször hallgatása közben, ami külön dícséretes.
Háttérzenének, kocsmázáshoz tökéletes régisulis rock zene, csakhát ebben a kategóriában naphosszat tudnám sorolni a Gypsyhawknál lényegesen jobb bandákat. A nóták sem elég kapósak, és a vokál is hagy kívánni valót maga után; de ha nem ilyen szigorú szemüvegen keresztül nézem, akkor helyenként kifejezetten szórakoztató volt.
Atmoszférateremtés felsőfokon. Egy ilyen kontsans mód melankólikus, sötét hangulatú bolyongás közben könnyen ellapulhat a történet persze. Murphy pedig nem alszik. Próbáltam külön kiemelni pár nótát, de egyszerűbb, ha azt mondom, hogy a záró kettő lett laposabb. Jó album.
Az elején még azt hittem, hogy nem lesz rossz, de aztán a dalok, mintha ugyanazok lettek volna. Túlságosan egydimenziós.
Hát én nem tudom. Vevő vagyok az újító, drone-os cuccokra, de ez nem jött át a szitán. Az egész album az elejétől a végéig sehova sem tart, a hangulata meg szimplán közepes, tehát ez sem vitte el az albumot. Az elején már sejtettem, hogy mi vár rám, de még reménykedtem, a lemez második fele viszont tömény unalom. Legalábbis számomra. Azonban viszont jár a pacsi, amiért nem lett egy igazán hosszú lemez, így annyira nem emészthetetlen.
Kezdem teljesen elveszíteni az érdeklődésemet a műfaj iránt, itt viszont konkrétan több kapaszkodót is találtam, de ez még mindig nem elég, hogy a sablonos hangzást, a kiismerhető dallamokat és az unalmas éneket felhúzzák egy jó szintre. Tisztességes Heavy/Power album ugyan, ami 2-3 éve sokkal több pontot kapott volna tőlem, de jelenleg egy 6-osnál nem érzek benne többet.
Lehet, hogy csak azért mert mostanában nem igazán hallgatok ilyen nehéz anyagokat, de abszolút nem jött át az egész. Semmi újat nem adott, de egyszer meg lehet hallgatni.
Ez nem volt rossz, egyes pillanata jobban is el tudott kapni, de nem tudok elmenni a tény mellett, hogy német nyelvű. Számomra ez az a nyelv, amivel sosem tudtam a zene terén megbarátkozni és most sem sikerült.
Nem azt mondom, hogy feltétlenül tetszett, de van benne valami, amit még nem tudok pontosan, hogy mi. Lehet, hogy csak kevés ilyen dolgot hallgatok, de ebben most nincs sok kifogásolnivalóm, igaz túlzottan nem is ragadt meg bennem.
Nem volt ez rossz, néhol igencsak emlékeztetett a Ne Obliviscaris-ra, de összességében elég sok az albumon az üresjárat. Ami még zavar az a túlzott emelkedett szimfonikus hangvétel, nálam ez már inkább giccses. Legközelebb ebből többet is ki lehet hozni.
Érdekes album, csak éppen többszöri hallgatás után is elég unalmasnak, szétszórnak hatott. Van is benne valami, meg nincs is.
Nem sok ilyet hallgatok (lehet nem véletlen), azonban az elején el kezdett érdekelni egyre inkább, de idővel egyre kiszámíthatóbb lett és már inkább fárasztottak a sablonos dallamok. Az utolsó 2-3 dalra már tényleg minden erőm elfogyott és alig vártam már, hogy vége legyen.
Hatalmas hangulata van! Minden számban találok valamit, ami tetszik. Igaz mostanában eléggé sok hasonló zenét hallgatok, de csak az Anathema fogott meg ennél jobban. A kedvenc a Here Come The Man, órákig tudnám hallgatni.
Ugyan már, mikor kopnak el végre ezek az idióta pózer metálosok, meg amúgy is, ezt hívják powernek!? nincs ebben semmi power.
2 Funeral doom között szoktam hallgatni ilyen hangulatú black anyagokat.Nagyon fasza az hogy végig tömény, de mégse érzem hogy agyonnyomna.
Egy darabig csak untatott aztán már idegesített is.Jah és ennek semmi köze a black metalhoz, ez valami avantgard ízé.
Már jó ideje folyamatos csalódás ez a zenekar.Kár értük mert valamikor sokkal jobbak voltak.
Lehet hogy a porta nigra meg a hypno5e meg a tiamat tehetnek róla hogy már ehhez se volt kedvem meg türelmem.De ebben is voltak teljesen felesleges baromkodások, a zongorával is pl.
Ez csak untatott, így kap +1 pontot.
Zeneileg se nyűgözött le de az énekes meg kifejezetten szar volt,megpróbáltam háttér zenének , de még annak se vált be.
Ezt még kár volt kiadni, több van szerintem ebben a zenekarban mint amit kihoztak most magukból.

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 224. 225. 226. 227. 228. 229. 230. 231. ... 502. Full screen Vertikális nézet
2013. január 26.
bahon bandeeraz boymester Grimmjowgod insomnium jpeter mike666 Nagaarum oldboy Otitis_Media Redrum Belial ∑:
1. Redrum
Antimatter
Fear of a Unique Identity
6.5 7 6 7 9 6 8.5 6.5 8 8.5 8.5 6 7.4
2. Nagaarum
Tiamat
The Scarred People
8 6.5 10 5 4 5.5 9 10 8 7.5 7 4 7.3
3. bandeeraz
Hypno5e
Acid Mist Tomorrow
7 8.5 8 8 8 5.5 4 7.5 7 7.5 7 3 7.1
4. bahon
Firewind
Few Against Many
9.5 7.5 9 8 6 6 5 3.5 7 8 6 2 6.9
5. Grimmjowgod
Xanthochroid
Blessed He With Boils
6 6 8 10 5 5 8 7 6.5 7 6.5 5 6.8
6. boymester
Porta Nigra
Fin De Siécle
4 5 9 6.5 9.5 7 6 8.5 7.5 3 6 2 6.5
7. mike666
Grand Supreme Blood ...
Bow Down Before the Blood Cour...
4.5 5 8 6.5 6 6 9 5 4 4 5   5.7
8. Pistike66
Gorath
The Chronicles of Khiliasmos
2 4.5 6 5 5 6 8 8.5 6 5 5 9 5.5
9. Belial
Horseback
Half Blood
2 3 5 4.5 9 5 8.5 9 4 5 5.5   5.5
10. viribusunitis
Gypsyhawk
Revelry & Resilience
8 5.5 4 3 5 5 5 3 6.5 7 4.5 3 5.1
∑:
5.8 5.9 7.3 6.4 6.7 5.7 7.1 6.9 6.5 6.3 6.1 4.3 6.4
bahon 2013. január 26., szombat, 14:50
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2837
Először is köszönöm! (yes)
A produkció hangszeres része valóban tetszetős, sőt, kifejezetten szórakoztat. Ugyanezt a vokális teljesítményről viszont nem tudom elmondani. (Amúgy nem ismertem a szerzeményt.)
Már majdnem meglett... :-)
Viszont a pályázati feltételnek nem felel meg, ugyanis csak a hangpróbán indított lemezekre szólt a felhívás. Szegény Bathory ezt meg már nem tudja teljesíteni. =]

Egy korty hűs víz viszont mindenképpen jár érte! (b)
Redrum 2013. január 26., szombat, 14:16
Redrum
Csatlakozott:
2012. március 5.
Hozzászólások: 453
Bahon, a kiírt pályázatodra:



Sokszor pörgött ez a szám az elmúlt napokban, úgyhogy nem bírtam ki, hogy valamilyen formába ne osszam meg. Mondjuk ez nem egészen vegytiszta blekk, az is igaz (whistle)
Pistike66 2013. január 23., szerda, 23:30
Pistike66
Csatlakozott:
2008. június 17.
Hozzászólások: 3408
Válasz bahon üzenetére:

Belial, Belial, elmondom, ha már egyszer ennyire érdekel a téma. :-@
Az idióta pózer(?) metálosok 2012 december 21-én halnak majd ki. Minden maja valószínűség szerint utána már csak gyertyaláng mellett búslakodó, vérszaggal szaporodó doomerek élnek majd a Földön.
:-D
(bag)

Jogos a 2 pont, még akkor is, ha én is inkább a doomerek mellett szavazok. :-)
bahon 2013. január 23., szerda, 19:29
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2837
Belial, Belial, elmondom, ha már egyszer ennyire érdekel a téma. :-@
Az idióta pózer(?) metálosok 2012 december 21-én halnak majd ki. Minden maja valószínűség szerint utána már csak gyertyaláng mellett búslakodó, vérszaggal szaporodó doomerek élnek majd a Földön.
:-D
(bag)
bahon 2013. január 19., szombat, 21:32
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2837
Válasz Nagaarum üzenetére:

Pistike nagy igazságot mondott ki a Firewind kommentjében a klisékkel kapcsolatban (hrhr)

Igaz, de annyival aktualizálnám a kommentjét, hogy sajnos Apollóval többet már nem is fognak. :'(
Nagaarum 2013. január 19., szombat, 20:50
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2379
Pistike nagy igazságot mondott ki a Firewind kommentjében a klisékkel kapcsolatban (hrhr)
--
Mi a black metal?
mike666 2013. január 17., csütörtök, 13:49
mike666
Csatlakozott:
2009. május 19.
Hozzászólások: 487
Jogos a kérdés, lehet, nem jó a szóhasználat. Szóval arra gondoltam jó értelemként, amikor egy lemez szándékoltan hideg, gonosz és "lélektelen", pl. Nortt vagy Xasthur, és ez jól is sikerül (ez persze izlés dolga is :-) ).
A Porta Nigra esetében a lélektelen szót úgy gondoltam, hogy (az eredmény alapján) elképzelem a zenekart, ahogy tanakodnak:
postosítani kéne az unalmas black metált, mert az most nagyon megy, rakjunk bele prüntyögi részeket, legyen minél untruebb a borító,
kár, hogy közünk nincs ahhoz, amit játszani akarunk, de majd lesz valami.
oldboy 2013. január 17., csütörtök, 13:00
oldboy
Csatlakozott:
2008. július 25.
Hozzászólások: 1898
Mike!
A lélektelen szónak van jó értelme is? (wtf)
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.061 seconds to render