Nem maximális pont, mert a lemez közepe kissé leül, de azon kívül nagyon rendben van. Az év egyik nem várt kellemes meglepetése.
Korrekt death csűrdöngölés, de az izgalom az hiányzik belőle. Vagy ez a lemez lett rosszabb, mint az előző, vagy én öregszem rohamosan, de ezek már nem szórakoztatnak túlzottan.
"Naon" jó ez mondhatnám, ha tizenéves, msn-es retardált lennék, ja meg ha nagyon jó lenne; de inkább csak simán jó.
Már-már émelyítően színes-szagos zene/booklet. Én odavagyok a fantasy dolgokért, de nem ilyen zenei tolmácsolásban. (Majd hozok a hp-ra olyat, ahogyan én szeretem.)
Ez a szimfónikus köntösbe bújtatott, mézesmázos vikingizé most nem esett jól.
Megmondom őszintén, hogy végig sem bírtam hallgatni annyira kibaszottul unalmas ez így ebben a formában. Fogalmam sincs, hogy milyen szintet képviselhet a kategóriáján belül, de ha magasat, akkor pláne nem akarom a többit hallani.
Brutálisan megszólaló, nagyon érett thrash muzsika. A műfaj hivei meg lehetnek vele elégedve az biztos. Bár tudnám szeretni ezt az énekstílust, menne is fel a pont rendesen.
Zeneileg tetszetős lenne, de nem értem miért kellett elcseszni a hangzást. Egy death metal robbantsa szilánkokra a hangfalakat, ne ilyen erőtlen, suta valami legyen.
Sívitson a gumi, visítson a turbófeltöltő, égett gumi facsarja az orrunkat, Mooootoooorjéééééézuuuuuus! \m/ Ja meg ráááák een róóóóóóll! \o/
Áldassék az Úr neve, végre találtam egy prog lemezt ami tetszik! Érthető okokból fogalmam sincs, hogy mit alkotott a csapat eddig, és ez lehet, hogy jobb is így. Az énekes hangja különösen tetszik, végre nem az a kasztrált nyarvogás.
Egyáltalán nem tetszik. A zene jellegtelen, értékeit nagyon nem fedeztem fel, inkább csak apropóul szolgál, hogy a csaj énekelhessen; viszont különösebben nem énekel jól, semmi karakterét nem érzem az egésznek, pedig nagyon hiányzik az egészből valami, amivel fel lehetne dobni: a hangulat. Úgyhogy ég veled, Nera.
Jobban szeretem, ha a zene, ha nem is építi, de nem rombolja az agyam. Ettől meg határozottan ősembernek éreztem magam. Más bajom nincs.
Ismerkedünk már egy ideje, eleinte nagyon tartottam tőle, hogy ez amolyan igényesen megzenésített, de mélység nélküli dolog lesz, amit összeerőltetnek jazz-el, hogy attól legyen különleges.. de már nem látom így. Valószínűleg az In Heavennel fogtak meg, (ez a változat talán a Pixies-esnél is jobban tetszik), de az egész lemezt nagyon szívesen fogyasztom.
Úgy tetszik nekem az olasz nyelv használata.. és megvan az az előnye is, hogy nem értem, ha pegazusokról, sárkányokról és egyéb fantasys marhaságokról van szó. Jó zene, azt hiszem, ők a kedvenceim ebben az engem nem túlzottan érdeklő műfajban.
Nem éppen az én világom az ilyen harcolós, palloslóbálós folk metal, de ez a lemez olyan tökéletesen illeszkedik ebbe a koncepcióba, hogy az embert szinte elrepíti egy másik világba és korba; zeneileg is olyan jól esik a füleimnek, hogy nem tudok kevesebbet adni neki. A kedvencem a csatahangulatú Take the day!, ami a lemez megjelenése óta állandó vendég nálam.
Az ilyen hangulatzenékkel egyedül abban az esetben tudok kibékülni, ha azok valami konkrét témát járnak körül, és azt sikerül megragadniuk, ahogy a kedvenc Nox Arcanam teszi ezt a Poe témákkal. Az Arditi a nevével elárulja, mire vállalkozik, és azt kell, hogy mondjam, ez tökéletesen sikerül is neki. El se tudok képzelni ideálisabb alapzajt a múlt havi Rubicon olvasásához (mindamellett megint csak nem ide való zene..).
Ha a vokál nem volna pont ugyanolyan változatos, mint Steven Seagal arcjátéka, talán jobban tetszene.
Ohh, ha minden death metal lemez ilyen lenne, akkor ha nem is szeretném, de legalább néha előkerülne egy-egy.
Tökéletes zene lenne valami autós játék alá, és még a borítón sem kellene változtatni. És valahogy nagyon amerikainak éreztem, erre persze, hogy nem azok. Mindenesetre jó kis zene, különösebb újítások és világmegváltó szándék nélkül; egy nyárra pont jó.
A régebbi dolgaik sem hagytak maradandó emléket bennem maguk után, úgyhogy csak erről tudok szólani: szépen elmegy a háttérben, csak nem hinném, hogy erre szánták, mert érezhetően sok energia van benne. Viszont "dal"-t egyetlen egyet sem sikerült rajta felfedeznem, csak céltalan zenélést, témákat, amik nem vezetnek sehová. De legalább hosszú..
Nem sikerült magával ragadnia. Pedig úgy próbált szegényke felvidítani! :)
Vagy sokkal rosszabb lett, mint az előző rágcsálókorong, vagy az első hangpróbámon még én voltam nagyon bátortalan. Mindegy, mert ez most ennyi. Egyszer tűrhető volt, de nem kell többet.
Kezdő urológus rendelőjéből kiszűrődő hangok mellé cséplés zaja felkeverve. Ami megmenthetné a lemezt, az a pár emészthető szóló. De nem teszi...
A hosszú narrációs részt egyszerűen nem tudom megszokni. Így "csak" ennyire jó! Várom a következőt, de el sem tudom képzelni, hogy milyen lesz sárkányok, törpék nélkül. A Rhapsodyt én így szeretem.
Nem várok tőlük új lemezt, ezt nem tudják túlszárnyalni. Tele van érzéssel, gondolattal, szívvel és lélekkel. (Kifogyott az idei tizes-keret. Most mi lesz?)
Én a lövöldözős játékokról is mindig lekevertem a zenét...
Kis túlzással mondhatnám, hogy már az ovis fegyveres erők napján az Agent Orang-ot énekeltem, így hasonlót kellene most írnom, mint a Symphony X-re. Nem életműcsúcs, de korrekt. A thrasht nem akarják megújítani, de nem is várom tőlük.
Ha már annyira emlegetik a beteges hajlamú, szárnyas, trombitás csajt, kapjon is annyit.
Ez a fajta zene nem hígítható, mert már eleve tartalmaz szódát. Nem rossz, még ha nem is izgalmas. Viszont ha a teljes cd-t pontoznám: nevestül, címestül, borítóstul, akkor biza alig kapna féltucatnál többet.
Ha a munkásságukat is nézem, akkor ez most nem ennyi; kevesebb. De a hangpróba nem zenekarpróba, életműpróba, műfajpróba. Én pedig szívesen hallgatom az új tizedik szimfóniát is! (A borító viszont borzasztó.)
Az első alkalommal még nem tetszett, de a többszöri meghallgatás után már annyira magával ragadott, hogy ennél kevesebbet nem adhatok. :-)
Új kiadó, új lemez. Sok sikert!!!
Annyira azért nem fogott meg.
A minőség megmaradt és nem is rossz lemez!
Nagyon profin megcsinált lemez, de valami hiányzik ahhoz, hogy magasabb pontszámot adjak. :-)
A filmzene, amihez nekem kép is kellene! :-)
A thrash királyai? Akinek a kedvence az tuti nem csalódott!
Az év lemeze ebben a műfajban? Hát nekem nem! :-)
Az igazi bulizós lemez!
Profi munka és nem is csalódtam bennük csak nem biztos, hogy sokat fogom hallgatni! (de ez az én bajom)
Tartottam hogy túlzásba esik az atmoszféria (ami szerintem nem más, mint álmosító unalom), de Nera csak érzéssel cseppentett belőle. Kellemes, kicsit szomorkás hangvételű zene. Tetszetős.
Megbízható, minőségi oldszkúl halál-metal. Annyira nem ragadott el mint az előző hápén felbukkanó chile-i csapat.
Csak átlapoztam. Két HP után arra sem emlékszem majd, hogy hallgattam ezt a bandát.
Kicsit elvesztem ebben a sárkányos történetben (a zenében nem különben). Jól sikerült lezárása ez ennek a süppedős, töttyedős sztorinak. Kíváncsi vagyok mi lesz ez után a Rhapsody-val.
Érdekes lett ez a filmzenés, nagyzenekarozós harci metal (ezt már nem nevezném vikingnek vagy folknak). Alattomosan beült a fülembe. Múlt hét végén főleg ez a lemez szólt oda-vissza.
Érdekes, de nem annyira, hogy több figyelmet fordítsak rá 1-2 hallgatásnál. Néha pedig mintha megakadt volna a tű a leme... a tű a leme...
Nem egy Agent Orange, de az újabb Sodom lemezek legjobbja. Onkel Tom, ha lehet méginkább leredukálta az énekhangok számát, erősen tart az 1 felé.
Egy festő által rendezett death metal lemez... hogy mi?
Az MJ azt a fajta zsigeri, zsíros riffelésű hard rock-ot játsza, amire hangulattól, időjárástól, sör hőmérséklettől függetlenül mindig vevő vagyok. Hangerő, széles terpesz, rákendróó!
A hangszeres szekció mintha nem is létezne...nem győzött meg! De ezek a szólólemezek már csak ilyenek...
Örök hét pontos csapat a Jungle Rot. Biztos pont a színtéren.
Elsőre valahogy jobban tetszett, aztán ahogy vissza-visszatétértem a lemezre a pontadás konkretizálása miatt, úgy halványult a pont is. De 7 pontot még így is megérdemel, mert ilyen különlegesebb zenékből viszonylag kevés van.
7-8 éve valahogy még nem éreztem annyira gáznak a Rhapsody-féle giccszenéket. Ma, 2011-ben már a minősíthetetlen szintet súrolja. Pedig a zenészek kvalitásaival nincsenek problémák...
Na velük pont úgy vagyok mint Tyr-ékkel, tudom hogy nem kispályások sem ők sem a zenéjük, mégis soha nem jutottam velük egyről a kettőre akármelyik lemezüket is nézem.
Akinek a zenehallgatás egyet jelent a szórakozással, az jobb ha messze elkerüli az Arditit...
Van abban valami, hogy ilyen jó formát még sosem mutatott a Sodom, pedig nem 3 napja vannak a köztudatban!
Gáz borító, gáz zenekarnév, kevésbé gáz zene. Tömören ennyi. :)
Egy ilyen terjedelmű monstre albumnál természetesen lehetetlen is lenne telezsúfolni a dalokat emlékezetes pillanatokkal, de hogy minden fél órára csak egy nyúlfarknyi jusson ebből, az elég problémás.
Vannak egész jó pillanatok is benne. De azok a pillanatok erősen Lacuna Coil csippentések. Egyébként a szokásos gótik cicás nyenyere. Egye akinek ez ízlik.
Dzsángöl Rottyék és a személyes kapcsolatom pont a velőn csúszik el. Ők puritánkodnak, én meg folyamatosan egy kis technikát várok.
korrekt debüt
Számomra (ciki vagy sem) az első lemezük és a Dawn of Victory megmarad kedvencnek. Időnként elő is szoktam venni őket, jót szórakozva nosztalgiázva. Meglepően erős lett a friss lemez is, de már sosem lesz kedvenc, mert maga a stílus fulladt ki. Ettől függetlenül a csapat hívei tuti nem fognak csalódni.
Elsőre sokkal lötyibbnek tűnt, mint elődje, ami a mai napig nagyon nagy kedvenc. Aztán szép lassan megszerettem ezt a lemezt is.
Ebből a fajta halmazból nekem tartós szórakozást eddig kizárólag a Kreuzweg Ost - Edelrost lemeze nyújtott, amit bátran ajánlok azoknak is, akik kacsintgatnak erre fele és akiknek egy Arditi még nagy falat. Nekem is az egyelőre.
ejj, de nem nekem találták ki a thrash-t.
Feltehetnénk a kérdést, hogy egy mérföldkő csapat, minek készítsen el egy olyan lemezt, amit már más is össze tud hozni? Gondolok itt a Morbid Angyalra. Ők továbbléptek. A Nader Sadek is el tudja játszani azt amit eddig ők képviseltek...
Általában szeretem ezeket a zenéket, azonban most felőlem lehet Motor, én akkor sem hiszek a Jézuskában.
Lásd kritika! Egyébként meg úgy érzem, hogy e magas pontszámban benne van a csapat iránti maximális elkötelezettségem is. Eddigi munkásságuk hibátlan ékkő, ez most nem sikerült annyira jól...
Egy fokkal jobban tetszett, mint a Jézus, de ezt még a szép női vokál sem mentette meg. De legalább volt rám valamiféle hatása, még ha nem is mindig pozitív.
Rossz pont, hogy többször elfelejtettem hallani is a zenét, mert nem különösebben kötött le. Kiemelni egy számot se tudnék, mert egyáltalán nem emlékszem semmire belőlük, pedig nem egyszer, nem kétszer hallgattam őket végig. Ennek ellenére rossznak semmiképp nem nevezném, ez számomra átlagos.
Első hallgatásra még húztam a számat, de minél jobban megismertem, annál inkább megtetszett. A nagy egyveleg miatt néha félresiklik, de összességében egyben van, jó kísérletezős anyag, amin a jazz-es elemek hatalmasat dobnak.
Nem tudom, hogy meddig lesznek képesek tartani ezt a minőséget. Fel lehet róni a számlájukra, hogy tucat power-t játszanak, mégis szinte ők az egyetlenek a stíluson belül, akiktől még a sz*rt is élvezettel hallgatom.
A lemez többszöri hallgatása alatt is elkapott a vágy, hogy harcba vonuljak Finn testvéreink oldalán, átkelve tehéntrágyán és mocsarakon. Ilyet ritkán tapasztalok, ezért ez egy piros pontot ér, de amúgy annyira nem fogott meg, mint amennyire szerettem volna, hogy megfogjon. Viszont esélyes egy későbbi újrapontozásra.
Ez egy jó zene. Jó, de nem nekem szánták, így nem tudok mást csinálni, mint végighallgatni párszor és ítélkezni a lehető legjobb szándékkal. Ami már meg is történt.
Az M16 óta az egyetlen Sodom lemez, amit képes voltam végighallgatni... De összességében inkább hallgatom a Victimizer tavalyi, vagy a Havok idei lemezét.
Nem tűnik többnek egy átlagos zúzásnál, viszont debütálásnak tökéletes.
Ahhoz, hogy haverokkal hallgassuk piálgatás közben, egy esetleges házibuli keretében, tökéletes. De én ezt be nem raknám a saját szórakoztatásomra... Kíváncsian várom, hogy mikor jön egy Carjudas nevű zenekar.
Ez már tényleg olyan érzéseket kelt bennem, hogy "csináljunk egy új albumot, mert már sokan hiányolják az új nótákat tőlünk". Egyébként jó, meg minden rendben van, de annyira nem hoz újat, hogy inkább az előző két (csak hogy ne menjek annyira messzire) mesterművüket hallgatná az ember.
Nem értem a nagy fanyalgást, nem olyan rossz ez. Csak nekem tűnik effektezettnek az ének mellesleg?
A pofonegyszerű dolgok a leghatásosabbak legtöbbször, és ez nagyon igaz a Jungle Rotra is.
Nekem ez csak zagyvalék, de megértem ha valakinek nagyon bejön. Volt olyan időszak amikor én is faltam az ilyesmit.
vitathatatlan érdemei vannak a Rhapsodynak, de azok a boldog nosztalgikus idők már biztos nem jönnek vissza, amiáltal újra európa "csúcsán" lehetnének.
Kellemetlen meglepetés volt pont itt találkozni egy ilyen lemezzel.
Egy alapcsapat könnyen lehet hogy alaplemeze?
Az előitéleteim ritkán hagynak cserben. Nem nekem szól a Motordzsízüsz.
Nem túlzok ha azt mondom, végig tíz pontos az életmű. Az Iconoclast egy fokkal pont lemarad, de az év egyik legkedvesebb kiadványa így is számomra.
Nem találtam benne semmi rendkívülit vagy maradandót, ami nem is lenne baj, csak hát unatkoztam.
A borító jobban tetszik (bár semmi különleges nincs benne), mint maga a zene.
Holtversenyben az első helyen végzett ebben a körben. Sokat hallgatós muzsika lett.
Szeretem a fantasy-s marhaságokat, sárkányostul-mindenestül...és még mindig jól esik meghallgatni egy-egy Rhapsody lemezt.
Mondhatni vérprofi.
Kiváló háttérzene pl. egy Warhammer 40000 könyvhöz. Viszont csak úgy a "hallgatás" kedvéért nem nyomnám végig többet, így a zenei értéke számomra nem túl sok.
Nem mondanám, hogy szemét, de megy a "kukába".
Már a Mechanic Idolatry kezdetén kiderült, hogy miért emlegetik a Morbid Angelt ezen lemez kapcsán. Az MA-t meg szeretem, így ez sem hagy hidegen.
Rosszabbra számítottam, már a borító miatt is, mert nem rajongok a kocsikért meg a velejárókért, bulizni meg utálok. Szerencsére nem haltam bele.
Két lemezük van meg: The Odyssey és a Twilight in Olympus. Mindkettő elő szokott kerülni a polcról, de a többi munkájukkal csak nagyon felületesen találkoztam, így az Iconoclast sem okozott csalódást.
"Az élet csupa meglepetés..." Kellemes csalódás, féltem is, hogy női ének meg egyebek... :S Tetszett ugyan, de lepasszolom a család férfi tagjának.
Unalmas és primitív (..őskori lelet..) :) Hamar feledésbe merülnek nálam.
Bolondokháza kategória... :S
Épp most hallgattam újra, de semmire nem emlékszem, egy hangfoszlányra se. Vajon miért? :S
Alapjában véve szeretem a szimfónikus zenét, nagyon is, de nem metál zenében.
"Sokmindent kipróbáltam, de nem enyhítette tüneteim..." Monoton, és szürke, mint a borítója. Bevallom: végig se tudtam hallgatni, annyira kész voltam tőle. Olyan mint valami filmhez készült zene, de akkor inkább nézek némafilmet. Vagy megnézem a Ben Hurt, és élvezettel hallgatom Rózsa Miklós zenéjét.
Nem ismerem őket, viszonyitani nem tudok, így nekem most ennyit ér.
Nem fogom sokat hallgatni, mert azért annyira nem fogott meg, de a magas pontszámot megérdemli, mert különleges, és nálam ez nyerő.
Még autókázni sem hallgatnám. Túlontúl nem az én zeném!
Jó annak, aki szereti a prog.muzsikát; én soha nem hallgatok ilyet (egy zenekar kivételével: Disperse) Viszont az uriember hangja nagyon tetszett, picit emlékeztetett Ronnie J. Dio-ra.
Lásd kritika!
Ez a zsigeri crossover, dzsungelharcos zene már megint rohadt hatásos lett! Ezúttal mintha több lenne a gyors tempó, mint az előző lemezen és a szólók száma is magasabb... Bár az "agyasabb" zenéket általában jobban csipázom, a Rot ismét meggyőzött! Gyúrunk, vazze?!:D
Sajnos minden egyes hallgatással egyre kevésbé tetszik, pedig azt szeretem, ha ez pont fordítva történik. Bár ennél lejjebb már nem megy, de a kezdeti lelkesedésem azért alábbhagyott, Radírfej ide, vagy oda...
Ezúttal még többször szólal meg anyanyelvén Fabio, és az extrém vokalizálással is újra próbálkoznak. Alapjában véve egy korrekt album ez is, de szerintem nem ártana lassítani a tempón, hisz az előző lemez bő egy éve jelent csak meg.
Úgy látszik én már csak turista maradok, ami a viking zenéket illeti... Pedig nem rosszak a dalok, bár hozzáteszem, hogy nekem leginkább a két feldolgozás jött be, azok közül is a Sabbath Supernautja lett egész zseniális, a "lájlálálájjlájlájjláájjj" kórus más esetekben kiverné nálam a biztosítékot, de ide nagyon illik!
Önmagában ez valóban kevés. Viszont egy-egy II. világháborús dokumentumfilm, vagy némelyik szigorúan fekete-fehér művészfilm aláfestésére alkalmas lenne. Pl. Chaplin Diktátorának egyes jeleneteihez kifejezetten illene, csakúgy, mint Welles Aranypolgárába, de hogy egy kortárs alkotót is megemlítsek, a mi Tarr Bélánk Werckmeister Harmóniák című remekművébe is el tudtam volna képzelni...
Ez az első Sodom lemez amit hallottam, de nem érzek késztetést a korábbi albumok begyűjtésére...
A Soulless középtájt elhelyezett szólói és a köztük lévő rafináltabb gitártéma fajin és az utolsó 3 dal is rendben van, ennek ellenére nekem összességében az Illud jobban tetszik.
Amennyire gagyi a borító, annyira faszentos a zene! Mondjuk inkább nem is fikázom a borítót, hisz érzékletesen fejezi ki a címet és ezt a mocskos, dögös, tökös muzsikát, bár azért meg lehetett volna bolondítani ezt a "szép ótót" (by Sanyiiii :D) valami hasonló módon, mint a Tarantino-féle Halálbiztos posztereken feszítő Dodge-ot... A zenére viszont egy szavam se lehet, főleg hogy mostanában igencsak kijut a tisztítótűz(őnapsütés)ből mindannyiunknak!
Szerintem nyugodtan kijelenthetjük, hogy Sir Russelék is túl vannak már a "leg-leg" albumaikon. Az észrevehető volt mindig, hogy folyamatosan kísérleteztek a hangzással, a gitárhangzás pl. minden lemezen más, és az is nyilvánvaló, hogy lemezről lemezre keményedett, karcosodott a zenéjük. Az előző, Paradise Lost című lemezükkel eljutottak egy olyan szintre, ahonnan már nem igazán lehetett tovább lépni. Ennek ellenére számomra nem csalódás az Iconoclast, hisz akadnak itt is bőven ügyes megoldások, sőt a szintitémák, zajok, effektek terén újításokat is felfedeztem. A tempón viszont én is variáltam volna a helyükben, mert az első jó pár dalban nem igazán hagyják az embert lélegzethez jutni.
Néhány pillanattól eltekintve jellegtelen, szürke lemez, és ez igaz a női énekre is.
Jó ez, le is köti az embert, csak továbbra is az a baj, hogy ebben a dömpingben ennél több kell. Átszaladt rajtam, mint az úthenger, lapos maradtam, mint a lemez kiemelkedő, emlékezetes témák tekintetében.
A kiadó nevét látván és olvasva Sick Úr kritikáját, picit többre számítottam... Kicsit valóban lehettek volna merészebbek, ötletesebbek, ettől függetlenül erős cucc!
Na én meg minek álljak velük csatába, ha még a sárkány is a Korábbi Lemezek Szigetére evezett? A sárkányokkal amúgy sem vagyok teljesen kibékülve. Cimborámat, Zebát is eltalálta egy lángcsóva, azóta sem nőtt vissza a haja szegénynek... Amúgy a zene háttérben nagyszerűen elment, de a fantasy világ ebben a közegben most nekem nem jött át.
Érdekes párosítás folk metal + szimfonikus zene, már már egy epikus filmzene! Szerintem kicsit túl van cifrázva, finoman fogalmazva. Jobb szeretem ezeknél a folk bandáknál én is, ha a csata előkészületeit, csata hevét stb zenésítik meg, kicsit komorabb, agresszívebb formában. Ettől függetlenül jó lemez, élvezet hallgatni, apróbb hibái ellenére.
Abszolút egyetértek Zeba kollégámmal! Igaz az Arditivel, Triarii-vel 1-2 hónapja ismerkedtem csak meg, de van bennük valami, ami igen különleges, még ha önmagában hallgatva néha kevésnek is tűnik. (Ajánlom a youtube-ot, ott van bőven videóanyag - pontszámok is feljebb kúsznak majd). Indusztriál, ill. neoclassic újdonságokkal nem vagyok mostanában eleresztve, addig is a hiányt nagyszerűen pótolják a fenti munkásságok. Ui: külön plusz fél pont az archív felvételek remekül zenébe ültetése miatt. Nagyon-nagyon hangulatfüggő, sok hallgatást igénylő zene, és "utánaolvasós", szerintem azért megállja a helyét a forgácson, függetlenül hogy nem metál...!
Régebben gyakran hallgattam trash-t, most már gyakorlatilag semmit. Sodom nem hozta vissza a régi "szerelmet", hiányoznak az átütő témák, tipikus trash, sokkal-sokkal jobbakat is hallottam már. Amúgy nagy bajok nincsenek, maximum Velem :)
Na ez lehetett volna a Heretic egyenes folytatása! (Sokaknak meg biztosan most az "egyenessel" lenne problémája, ha ez a M.A. lenne. De NEM az!). Mindenesetre kiváló munka, az egyszer biztos! Dara, jó témák, elborult szólók, átvezető gitárfoszlányok, DALOK, itt minden van ami jó, ebben a szűk fél órában. Hangzás először picit fura volt, de nincs vele gond.
Ha egy gyenge poént akarnék ellőné azt írnám: JESUS MOTOR CHRIST!, de nem teszem. De motorozni sem fogok velük, jah hogy nem is tudok?! Baromira nem az én világom a zenéjük.
Nem ismerem a korábbi munkásságukat, de azt elhiszem, hogy nem ez a legerősebb munkájuk. Profi zenészek az biztos, engem viszont nem kötött le az Iconoclast, bevallom alig vártam a végét. 6 pontot azért megérdemlik, de legszívesebben én sem pontoznék, mert illene ismernem a korábbi lemezeket is.
Kellemes, de nem túl emlékezetes. Túl sok egyénit, izgalmasat nem véltem felfedezni benne. Megjegyzem, a lemez második fele jóval jobban tetszett, mint az első. Az első fele 6 pont, a második 8, így a végeredmény 7. :-)
Engem viszont abszolút meggyőzött. Egyszerű mint a százas szög, technikázás semmi, de pont ezért brutálisan húzos, egyszerűen letarol. Kiszámítható? Az, és pont ez a feladata. :-)
Nyerő kombináció.
Kb. ugyanaz érvényes itt is, mint a Sodomnál. Már egy jó ideje nem tud lekötni az ilyesmi.
A dalok jók, nekem is a túlzásba vitt szimfonikus körítéssel van gondom, egy csupaszabb, direktebb formában igen jó lehetett volna.
Filmzene film nélkül... Sajnos nekem ez így nagyon unalmas, pedig megvan a maga mélysége. Egy háborús film zenéjeként tökéletesen funkcionálna.
Stílusában egy igen korrekt lemez, engem azonban hidegen hagy. A pontszám a közömbösséget jelzi.
Bizony én is egyetértek viri véleményével, ez egy igencsak minőségi anyag, ha a Morbid Angel ilyet csinált volna, most erősen örvendeznék... (fél pontot utólag levonok a hangzás miatt.)
Alapjában véve nem rossz zene ez, valójában egy nagy gondom van vele és a hasonlókkal (ritka kivételektől eltekintve): egy lemeznyi nekem sok belőle. Pár szám kellemes tud lenni, de a lemez végére menthetetlenül megunom.
Kedvenceim közé tartozik a Symphony X, ezért kénytelen vagyok szigorúan bánni vele, ugyanis ez a lemez nem igazán tetszik. Túljátszott, rutinszerű, most érzem először náluk, hogy némi szemfényvesztéssel akarják elfedni az ötletek hiányát. Valahogy a sok téma a befejező szám kivételével nem áll össze igazi dalokká. Kár érte.
A hölgy énekeseket sosem kedvelem metal fronton,és ez sem változtatott az álláspontomon ! De ettől persze még nem vagyok buzi!
A sok sallang ellenére párszor azért végig pusztított,de nem okozott nagy kárt!
Én a hagyományok embere vagyok és jobb benyomással van rám ha zenét összekapcsolhatom a külsőségekkel!Ez most itt nem vág össze,de a zene önmagában tetszett!
A borító miatt krónikus sárkánytalanságban szenvedek! A tavalyi lemezhez képest ez komplexebb,sok a tempóváltás,és szimfonikus részek is erősebben színezik az anyagot,.... de hol a sááárkáááány?!!!!
Amikor katona voltam és levetítették nekünk Oliver Stone Szakasz című filmjét,na azután tudtam volna pusztítani annyira beindított! Ettől most csak vízi pisztolyomat töltöttem csőre!
Sok irányú zenei képzettséggel a tarsolyomban sem tudom sokra értékelni!Túl komor ez nekem!
Az általam hallott utolsó Sodom lemezen Boszorkányvadász Krisz,Feketetűz Feri és Angyalszaggató Tomi felállás a mai napig örök érvényű! Most hogy Tom átmentette zenekarát az új évezredbe már eleve dicséretes!
Pont egy ilyen lemezre vártam!Telitalálat! A hangzás kristálytiszta, brutálisak a témák,és valahogy nem válik sűrű unalmas masszává!A soundot Morbid A-esnek érzem!
Nem sok jóra számítottam a külsőségek alapján,de meg kell mondjam nem sült el olyan rosszul mint vártam!
Én szimfonikszes vagyok! Az egyszerű zeneszerető embernek csak cseppekben adagolja a progresszív témákat! A kis pufi gityós Rómeó meg pönget rendesen!
Inkább mondanám ezt egy női énekes darkrock lemeznek, mint bármi olyannak aminek a gótikus dolgokhoz köze lenne. És mint olyan jól sikerült, a Brokenig kifejezetten hibátlan.
Ez a grooveos hardcore-ba oltott death metal valahogy nem akaródzik tetszeni.
A Code666 azért szépen összetömöríti az ígéretes bandákat, akik nem éppen sablonzenét játszanak, de azért még ez messze van a kimagaslótól.
Ahogy a Stratovarius az elmúlt jópár lemezével, úgy a Rhapsody sem vált már ki belőlem többet a közömbösségnél.
Az a baj, hogy érzem én hogy 10x annyi munka bele van fektetve a Turisas zenéjébe mint bármely más anyagba itt ebben a körben, de ez valahogy nem garancia semmire, lásd Therion utolsó lemeze pl.
Nem hiszem hogy az Arditit hallgatva valaha martial-fan válik belőlem.
Lehet hogy speciel azért tetszik a Sodom, mert idén ez volt az első és utolsó thrash lemez amit meghallgattam. :} Kis dózisokban adagolva meg bármire rámondható hogy jó...
Én speciel olyan túl boldog nem lettem volna akkor sem, ha a MA ezt az anyagot adja ki a kezei közül.
Teljesen rendben van ez, német létükre jól tolják ezt az amcsi életérzést árasztó zenét.
A The Divine Wings és a Paradise Lost örök kedvenc, a friss lemezzel egyelőre nem tudok mit kezdeni. Főleg a Paradise Lost lényegretörőbb dalai után kurva nagy a K.O.!
Death metal rajongoknak itt nincs mire panaszkodni.
Jo film zene lenne belole, de onmagaban unalmas meg vontatott.
13 album es 29 ev utan is meg mindig egyre erosebb formaban van a Sodom. Keves (egyre kevesebb) olyan zenekar van akinek jot tesz az ido, de a Sodom az egyik.
10, mert igy kell zenet irni, a jatszasrol nem is beszelve.
Egy langyos próbálkozás, ami nem erősíti a lengyel metál-scenéről szőtt sztereotípiámat. Remélem szólnak neki, hogy a szólókarrier ebben a formában zsákutca.
Küszöb alatt becsúszik és levesz a lábamról. Na, ők több megbecsülést érdemelnének....
Teljesen agya-hagyott anyaggal jelentkezett a görög banda. Nem a kedvenc zenémet tolják, de nem bánom a beletemetett perceket. Érdekes volt!
Az első lemez barokkos/rokokós világa még újdonságként hatott, - bár Malmsteen neve a gitárjátékot hallgatva sokszor beugrott - de így sokadszorra már nem érint meg. Eljött az ideje újítani.
Ezek a nóták egészen más hangszerelésért kiáltanak. Ez a műanyag trutyi kiverte nálam a biztosítékot. Pedig ígéretes dalokat rejt....
Nagyon vártam, hogy vége legyen az intronak.....hát nem lett.
Végre egy rendes Sodom lemez! Most sem a virtuóz megközelítés jellemzi őket, de a korai anyagok ismeretében ez egy igen húzós, precízen odarakott album. Elsőre is hatásos.
Kb. hasonlót vártam a MA-tól. Feszes, intenzív, technikás death hiteles zenészektől. Soha rosszabbat...
Pedig megesküdtem volna, hogy ízig - vérig amerikai csapat ez....A fíling ott van és mindent tudnak a stoner/heavy műfajról. Autóba vele!
Rutinmunkának érzem én is, még ha ez sok-sok zenekar számára elérhetetlen szintet jelent.
Volt időszakom, mikor csak bizonyos stílusú zenéket hallgattam (neofolk, neoclassical, idm, ebm, industrial, martial industrial, blablabla..., dark/gothic rock, stb.) Utóbbihoz áll legközelebb ez a lemez, aminek vannak nagyon jó pillanatai, de sajnos nem túl sok. Mindenesetre elvoltam vele, de hiányzik egy kis plusz, az a bizonyos szikra. Nem rossz amúgy...
Ha már ilyen core-os cucc, akkor inkább várom az All Shall Perish új lemezét. Koncerten, jó hangosítással biztosan zúznék rá az első sorban 3-4 sör után, de maga a lemez nem igazán győzött meg. Úgy érzem, kispórolta a producer a dögöt belőle. A riffek is nagyon kiszámíthatóak... Talán legközelebb. Drukkolok!
Nem rossz, nem rossz! De valami plusz itt is hiányzik. Van itt core, groove, death, black és mindenféle jóság, de nekem valahogy nem áll össze a kép. Üvöltson az énekes, de legyen meg a miértje is (ezt ugyan nem fejtettem még meg), persze lehet, bennem van a hiba...
Gyönyörűen megkomponált lemez. Igényes mind megszólalásban, mind koncepcióban. Csupa jó dolgokat lehet róla mondani, a problémám csupán annyi, hogy totál nem tudok azonosulni vele.
A debüt lemezük MHH-s kritikáját olvasva vérszemet kaptam. Be is szereztem a lemezt, de életem egyik legnagyobb csalódása volt, pedig mindig adtam a kritikus véleméyére. Hiába, nem vagyunk egyformák. Azóta nem követtem a zenekar munkásságát, viszont ez a lemez meglepett. Nagyon jól illeszkednek a szimfónikus sávok a zenébe, egyedül az nem tetszik bennük, hogy inkább a győzelem önfeledt örömét közvetítik a kemény, embertpróbáló harci küzdelem helyett.
Mi is ez? Neoclassical/martial industrial. Gitárokat ne keressetek benne, nem keverték alul... Igazából soha nem voltam Arditi rajongó (a 2002-es Unity In Blood lemez viszont visszatérő vendég a lejátszómban), stílusában többre tartom a Sophia-t (RIP), a Triarii-t, a The Protagonist-ot vagy éppen a Karjalan Sissit-et (igaz, utóbbit nem a mentalitása miatt) - a teljesség igénye nélkül. Mindenesetre a Leading The Iron Resistance a csoport eddigi legkiválóbb lemeze. Igaz, erősen emlékeztet a legendás Der Blutharsch korai munkásságára - hogy finoman fogalmazzak -, de kétségtelen, hogy ők voltak a stílus űttörői... Szóval: végre megtalálta az Arditi a legjobb módszert arra, hogyan lehet szépen kikeverni az ősrégi bakelitekről bedigitalizált bejátszásokat és a speecheket. A csoport egyik tagja, Henry Möller a Puissance (szintén egy kultikus mizantróp neoclassical csoport) oszlopos tagja. Kíváncsian várom, mit vált ki a lemez a HP-s stábból! :)
Ez az első Sodom lemez, amit hallottam. :D Valahogy sohasem mutattam érdeklődést a banda iránt, fene tudja miért. Olyasmi, mint amikor ránézésre megmondod egy kajáról, hogy nem szereted. Olyan, mint a tökfőzelék: ha nincs más, megeszem, de ha van miből válogatni, akkor nem nyúlok hozzá.
Az Of This Flesh harmadik harmada fogott meg először. Mechanic Idolatry-ban pedig akkora Morbid Angel nyúlás van, hogy csak na! :D Szeretem a death metalt, de a Nader Sadek ezen lemeze nem nagyon mutatott fel olyasmit, amitől bólogatni támadt volna kedvem. Több furfangos ötletekkel teli folytatást várok tőlük.
Száguldunk az autópályán mindegy hogy hová, nem érdekel semmi. A sörös üvegeket útközben kidobáljuk a kocsiból, nagyon lazán. Vannak jó pillanatai, tényleg nem rossz lemez, de ha már "ilyenem" van, akkor inkább BLS vagy éppen a Volbeat.
Az Electric Messiah nyitóriffje volt a csúcspont. Annyira nem hallgatok efféle zenéket, hogy szívem szerint nem is pontoznám. Nem azért, mert nem méltó a pontomra :D, hanem mert semmi rálátásom nincs a zenekar munkásságára, meg amúgy erre a stílusra. Túléltem végül, ez már egy jó pont.

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 185. 186. 187. 188. 189. 190. 191. 192. ... 502. Full screen Vertikális nézet
2011. július 30.
Sheol baathory bahon bush Caayn chipmonkey emp Grimmjowgod insomnium jpeter Linci oldboy Perszepeta ∑:
1. Caayn
Symphony X
Iconoclast
8 5.5 8.5 8 8 5 7.5 7 9.5 7 7.5 8 6 7.3
2. bahon
Turisas
Stand up and fight
6 9 10 8 8 5 9 7.5 6 8 7 6.5 8 7.2
3. Sodominator
Sodom
In War & Pieces
6 6 8.5 7 7 8.5 6 6.5 9.5 6 8 6 6.5 7.1
4. viribusunitis
Nader Sadek
In the Flesh
7 7 5 6 3 8.5 8 8 5 8.5 8.5 6 9 7
5. emp
Aenaon
Cendres Et Sang
7 9.5 4 6 4 7 9 8.5 5 8.5 6.5 7 8.5 7
6. Pistike66
Jungle Rot
Kill on Command
6 6 6 8 5 7 7 6 9 6.5 6.5 8 7 6.9
7. Enysmon
Motorjesus
Wheels of Purgatory
5 7.5 7.5 8 9 6 6 5 5 6.5 6.5 9 5 6.8
8. Grimmjowgod
Rhapsody Of Fire
From Chaos To Eternity
5 7.5 9 7 7.5 3 7.5 9 6 8 6 6.5 7 6.7
9. Sheol
NeraNature
Foresting Wounds
9 3 6 8 8 5.5 5 6 7.5 5 8 8.5 5.5 6.3
10. Perszepeta
Arditi
Leading The Iron Resistance
2 10 3 6 4 4 6 5 2 5 2 5 8.5 4.9
∑:
6.1 7.1 6.8 7.2 6.4 6 7.1 6.9 6.5 6.9 6.7 7.1 7.1 6.7
zeba 2011. július 31., vasárnap, 13:24
zeba
Csatlakozott:
2010. május 9.
Hozzászólások: 1704
Válasz Perszepeta üzenetére:

Én meg ennyire lent sosem végeztem, de annyira nem lepődtem meg. Zebával kíváncsiak voltunk, mi lesz a lemez sorsa... hát ez lett. Azért Baathory 10 pontja kellemes meglepetés volt, nem gondoltam volna, lesz akinek ennyire tetszik :-)


Fordított sorrendben nézem a végeredményt, nekem nagyjából úgy reálisabb. (hrhr)
--

Perszepeta 2011. július 31., vasárnap, 13:13
Perszepeta
Csatlakozott:
2010. szeptember 28.
Hozzászólások: 1308
Válasz bahon üzenetére:

Mióta lemezeket ajánlok hangpróbára még nem végzett ennyire elöl egyik sem. És ekkora átlagot sem ért még el soha. (yes)
Ráadásul idén először elsőre bekerült a felsőházba. O.o

Szerencsés köröm volt! :-]
(És örömöm gyorsan meg is osztom veletek.)

Azt mondják a csúcson kell abbahagyni, ez remélem nem egy búcsúcédula volt hozzánk :-D
Éne meg ennyire lent sosem végeztem, de annyira nem lepődtem meg. Zebával kíváncsiak voltunk, mi lesz a lemez sorsa... hát ez lett. Azért Baathory 10 pontja kellemes meglepetés volt, nem gondoltam volna, lesz akinek ennyire tetszik :-)
bahon 2011. július 30., szombat, 23:53
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2837
Mióta lemezeket ajánlok hangpróbára még nem végzett ennyire elöl egyik sem. És ekkora átlagot sem ért még el soha. (yes)
Ráadásul idén először elsőre bekerült a felsőházba. O.o

Szerencsés köröm volt! :-]
(És örömöm gyorsan meg is osztom veletek.)
Perszepeta 2011. július 30., szombat, 16:03
Perszepeta
Csatlakozott:
2010. szeptember 28.
Hozzászólások: 1308
Válasz jpeter üzenetére:


A jó kis közmunka elcsábított, mi ? :-)

Nem, most egy biztosítónál dolgozom... a kedves ügyfelektől nem tudok elszakadni :-)
csokiice 2011. július 30., szombat, 14:11
csokiice
Csatlakozott:
2010. október 7.
Hozzászólások: 154
Bocs srácok,felőlem mehet!Vakáció miatt egy körből kimaradtam.
--
A medve nem játék!
bahon 2011. július 30., szombat, 12:51
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2837
Válasz Perszepeta üzenetére:


Hehe, keressenek csak ott nyugodtan! Már nem ott dolgozom :-D

A világ folyton változik, vele együtt mi is.

Ugye, Linci? :-)
jpeter 2011. július 30., szombat, 11:39
jpeter
Csatlakozott:
2006. szeptember 12.
Hozzászólások: 1044
Válasz Perszepeta üzenetére:


Hehe, keressenek csak ott nyugodtan! Már nem ott dolgozom :-D

A jó kis közmunka elcsábított, mi ? :-)
Sheol 2011. július 30., szombat, 11:28
Sheol
Csatlakozott:
2004. január 11.
Hozzászólások: 1188
:'S
--

© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.077 seconds to render