Nem csűröm-csavarom a szót, az év egyik legjobb albuma számomra. Megtestesíti mindazt, amiért metal zenét hallgatok.
Elég különleges zene, nem sok hasonlóval találkozunk manapság. Amit én kicsit hiányoltam belőle, azok a fogós dalok, amik beköltöznek az ember fülébe. Nem igazán tudtam megjegyezni semmi ilyesmit, pedig maga a zenei stílus alkalmas lenne rá. Éppen ezért ha csaj énekes doom, akkor maradok a Rituals of the Oaknál.
Na itt egy újabb magyar gyöngyszem. Ilyenkor de irigylem pl. a Svédeket. Persze amíg erre van igény, addig nem is változik a helyzet.
Átlagos death darálás hallható a lemezen, amiről holnap már azt sem fogom tudni, hogy létezik.
Nem semmi, hogy hová jutott ez a banda; és sajnos ezt nem pozitív értelemben mondom. Ez a modern metal zene nekem semmit nem jelent, egyszerűen hidegen hagy. A régi lemezeik mind itt vannak a polcon, de ez akkor sem kellene, ha nekem fizetnének érte.
Most hallgattam életemben először Foo Fighterst, és utoljára is. (Hacsak a következő album nem lesz hp-n.) Elmondhatom, hogy ritka idegesítő macskazene volt ez; amerikaiaknak pont jó.
Minőségi muzsika, csak éppen egy szemernyi eredetiség sincs benne. Persze maga a stílus is olyan, hogy nem nagyon van mozgásterük ezeknek a bandáknak. Ettől függetlenül én már nem nagyon kérek az ilyen zenékből az utóbbi időben.
Vagy vették volna szigorúbbra a figurát, vagy lettek volna sokkal dallamosabbak, mert ez a középút nem működött nálam megfelelően. Én a jellegtelen tiszta éneket is száműztem volna egyébként, a Leonorban hallható csajnak meg sokkal nagyobb teret adtam volna, de ezt úgyis tudjátok. ;) Nem okos dolog még az 1 órás játékidő sem, mert ahhoz nincs elég ötlet a dalokban. Összességében azért nem rossz lemez, és a Diva nekem is megvan CD-n. :)
"Hey, St. Anger and Unspoken King, you've got a little brother now! " by Kenos from metalstorm
Sokáig tartott mire kiigazodtam a zenén, de megérte a ráfordítást. Változatos, eleinte kissé kusza zene, de már a vendégénekesnők ténykedése miatt is érdemes időt adni neki.
Fiúklányok! A nevetekből kimaradt a "Times". Gondolom ez a titulus dolog már nagyon pofátlan lett volna, ha már egyszer a komplett riffkészletet elcsórtátok. Ja, hogy egyéniség képpen betoltatok egy csodás éteri hangot... különleges ötlet. Még sosem csinált senki ilyet előttetek.
Időutazók lemeze. Nem vagyok oda a 70-es évek zenéjéért (a trapézgatyát sem csípem), de ez akadás nélkül végigcsusszant a lejátszón.
Bevallom, a lemez közepétől igyekeztem nem a szövegekre figyelni, mert a sűrű, "túlkacifántozott" sorok lejjebb húzták volna a pontszámot. Tetszik viszont maga a zene és a megszólalás.
... és megint sikerült. Egy zeneileg kiváló lemezt ismét tönkretett egy fantáziátlan és minden karakter nélküli (h)orkoló. Tényleg olyan, mint aki előző este a kocsmában hagyta a hangját fizetségül, másnap meg hörögni próbál. Kár.
Valahogy sokkal jobban tudok lelkesedni Dave Grohl ilyen-olyan projekteiért, vendégszerepléseiért, mint a FF lemezekért. Ez a WL hallatán sem fog változni.
Zajmassza.
Jó, szép, zúz, a 4. szám táján viszont már eltévedtem és csak folyt és ömlött a tömény fém.
Egész jó 40 perces lemezt össze lehet ebből állítani. A Too Extreme meg a 2 utolsó nélkül erre is ment volna egy hetes, mint a chilei halálbrigádra.
Az epica-s kapcsolódások miatt roppant kíváncsi voltam a Mayan lemezre... hát felemásak az érzések. Ezt még hallgatni kell.
Szép, élvezetes, mély, öröm hallgatni.
Remek múltidézés olyan alkotórészekből, hatásokból összerakva, amiket nagyon szeretek. Mind a hammondot mind a fuvolát külön is nagyon élvezem. Megválogatva hallgatom az ilyeneket de ez most nagyon bejön.
Kicsit kevésbé borított ki mint a Foo Fighters, de ebből se kérek soha többet.
Hibái és kiforratlansága ellenére jobban élveztem, mint a kör másik death metal versenyzőjét. Debütnek megfelel.
Kb. ugyanaz érvényes itt is, amit a Morbid Angelnél írtam, csak sokkal régebben és még nagyobb mértékben. :-)
Kap 2 pontot, mert mégiscsak zenének lehet nevezni, de amúgy az élvezeti értéke nullával egyenlő számomra.
Roppant intenzív, de nagyon különlegesnek nem találom. A múltkori Beyond Creation sokkal jobban bejött ebből a fajtából.
Amilyen hosszú, olyan unalmas. Nem sok minden ragadt meg belőle, talán tényleg a Leonor című dal az egyetlen figyelemre méltó.
"Sajnos" én a konzervatívok táborába tartozom, akik általában nehezen emésztik meg, ha valaki egy számukra jó zenével bejáratott nevet egy más irányba visz el. Itt ez történt. Tisztelem a merészségüket, de élvezni nem tudom ezt az új irányt.
Semmiképpen nem hibátlan, de érdekes és változatos hallgatnivaló. Ebben a mezőnyben mindenképp felüdülés.
Korábban azt írtam, hogy megbízható minőséget képviselnek. Ezt továbbra is tartom és adok fél ponttal többet, mint a múltkor.
Meglepetés. Kimondottan kellemes muzsika. Igaz, a Jethro Tull-ért is rajongtam....
Más vizeken hajózunk...asszem ez nyilvánvaló.
Szeretem azokat a zenéket, ahol már az introban zúznak a gitárok és dübörög a lábgép.
A lemez többi része sem okoz csalódást. Korai deathmetál lemezekre jellemző megoldások,
korhű szólók, súlyos középtempók, némi "dallamosság" a refrének mentén,
kissé poros, de szivet melengető hangzás. Borús nyári napokra.....
A régi fanok mindig újabb Whoracle, Jester, Colony-t várnak tőlük. Hiába... Az a világ elmúlt, ez a zene meg már egy másik korosztálynak szól.
Azt gondoltam, csak találok egy jó dalt....tévedtem.
Az intro rendben itt is. Nincs hangmontázs, prüntyögés, zajok egyéb lacafaca. A folytatás feszesen brutális, hangsúlyos ritmusokkal, embertelen vokállal érkezik. A hangzás is tetszik, a dalok is kellően változatosak. Kedvencem a Parasitic Leech és a Pieces.
A Diva lemez, - mint tökéletes Paradise Lost kópia - megbecsült darabja volt kazettagyűjteményemnek, ahogy a Swallow is. Ma már nem találom azt a buja szépséget az új dalokban, de én is, ők is idősebbek lettünk 15 évvel.
Valami olyasmi zenét vártam, mint a Nader Sadek lemeze. Vannak is közös pontok. (Remélem előbb - utóbb a hp-n is szerepelni fog.) Ezzel az anyaggal viszont nem csak a rajongók egy jelentős része esett pofára, de a banda is. (Szigorú vagyok, mert bosszant a dolog!)
Én a konzervatívabb, azt ne mondjam autentikusabb death zenéket szeretem. Jól el voltam ezzel a technikás megközelítésű, modern albummal is, de nem érzem kiugrónak. Inkább csak jó ötletekkel találkoztam, mint egységesen magas színvonalú dalokkal.
Nem sokon múlott. Nem akartam kimaradni semmi jóból, kijőve a Balatonból 
