Nagyon hangulatos, jól kidolgozott epikus viking metal zenét rejt a korong. A Bathory nevét persze meg kell említenem, de azt hiszem, hogy maga Quorthon mester is az áldását adta volna rá. Az Our Failure c. dalban feltűnő durva éneket szívesen hallottam volna kicsit többször is, illetve egy női hangot is el tudtam volna viselni a változatosság kedvéért, de ezek csak apró dolgok, mert amúgy határozottan tetszett az itt hallható muzsika.
Rég hallottam ilyen tömény gonoszságot áradni egy zenéből. A szövegkönyvben található képek nagyban hozzájárultak az élmény fokozásához, csakúgy mint a tökéletes hangzás.
Nagyon különleges zene, ezt el kell ismerjem. Azok a kedvenc részeim, mikor történik is valami a zenében, netán a csajszi is hallatja a hangját. Mindenesetre odafigyelős, beleélös muzsika, amire nem mindig van lehetőség, vagy elég idő sajnos.
Középszerű lemez minden tekintetben. A Shadowman kivételével egyik nóta sem tudott megragadni a fülemben. Abban mintha még egy női hangot is felfedezni véltem volna. Vagy csak az énekesnek léptek jobban a golyóira? :D Na jó, tényleg egy csaj volt az, de sajnos csak pár másodpercig tartott az örömöm.
Unalmas ambient massza, ami elzöngicsélt a háttérben. Próbálkoztam nagy hangerőn is hallgatni, de azt meg az idegesítően szar hangzás hiúsította meg.
A lassú és monoton részeket leszámítva egészen hallgatható. Mondjuk sejtettem, hogy jobban fog tetszeni az előző albumtól, mivel pópa szóvá tette, hogy nem jó az új lemez. ;) Persze azért nem leszek a rajongójuk ezek után sem, és ezt sem hallgatom meg többé.
A hangulata és a hangzása nagyon rendben van a lemeznek, de csak addig hat amíg szól; semmi nem marad utána az ember emlékezetében. A szövegkönyv szerint az angol című dalok szövege is angol, ám ez az ének cseppet sem alkalmas a mondanivaló verbális közvetítésére.
Meg kellett hallgatnom a The Shadow Cabinet albumot újra, mert nem akartam elhinni, hogy az annyira bejött anno, ezt meg semmi kedvem hallgatni. Az eredmény: az egy tökös zene bika hangzással, ez meg egy langyos víz minden tekintetben. Csalódás, nem kicsi.
Ebben a brutal death stílusban sok újdonságot nem lehet elkövetni, de ezt nem is várja senki. A srácok megtették ami tőlük tellett; zúznak mint a gép, és egy jó hangzást is a zene alá pakoltak. A stílus elitjéhez még nem értek fel, de ki tudja mit hoz a jövő...
Sokszor neki kellett futnom, mire meghallgattam kb. háromszor, persze több kisebb adagban. Porcikám nem kívánta ezt a zenét, be kell valljam.
Nagyon nehezen jutnak egyről a kettőre. Fennkölt, monumentális a zene csodás dallamokkal, de a lassúsága a lemez közepére már idegesítő.
Igyekeznek a srácok, az hallatszik/látszik. Szép a borító, király a hangzás (a gitáré egyszerűen bivaly), a belbecs viszont leginkább átlagos.
Filmzenének vagy egy vikinges könyv olvasásához tökéletes, de szimplán zenehallgatáshoz kicsit bealvós.
Brilliáns lemez; Mark csodákat énekel rajta. Az pedig külön tetszik, hogy Andre ezúttal alázatosabban nyomkodja a billentyűket.
Ez nagyon nem zene. Jópárszor azért kaptam fel a fejem, hogy a hangszerekért (?) felelős blekker tényleg nem hallja, hogy mennyire hamis és szar egy-egy rész? Egyébként az ilyesfajta cuccoknak van a legnagyobb íve; a lejátszótól a kukáig. :)
Hallgatása után többször is színes gömbökkel álmodtam... réveteg, vizionálásra késztető cucc - inkább elképzelsz valamit, csak ne kelljen hallgatni.
Még egy belassulós banda... most már tényleg innom kell egy kávét.
Sztorimesélős metal. Itt a zene tényleg elrepít egy képzeletbeli világba, míg az Ufomammut esetében csak a geometria van a körökkel meg a gömbökkel. :)
Ez nem a bűnbánat órája, hanem maga a büntetés méghozzá 38 percben.
Az óceán nekem túl nagy víz, ja meg túl nedves is...
Van hangulat, meg Bathory érzések, meg pátosz, meg minden kutyafüle, csak éppen annyira köt le, mint vízvezetékszerelés a házipókot. De azért az ősfíling megvan! :D
Gondot én sem sokat látok, azon az egyen kívül, hogy erősen közepes a produkció. Egyetlen egy kiugró pillanat nélkül hömpölyög végig a fejemen. Stílusgyakorlat.
na igen... kiváló rúnajósláshoz, rétisas megfigyeléshez és életfa-metszéshez. Amennyiben viszont nem vagy sem testi, sem lelki germán-kelta leszármazott, kiváló szemöldökfonásra, seggvakarásra és meredt orrpiszkálásra. Szóval úgy tűnik, ez a meditatív merengés mindenkinek jó valamire.
Semmi gond sincs ezzel az anyaggal. Bár hogy ez saját stílusában mennyit ér, épp úgy nem tudom megmondani, mint ahogy Urduúl sem tudok... Ebből a körből én anno egyedül a Ten - Babylon c. anyagát hallgattam rongyá. Az tetszett.
a székrekedéses maja sámán és a sufniblack esete a bekapcsolva maradt Sokol rádióval.
Ömlik, hömpölyög, maga alá temet. Zajos, borult és beteg képződmény, ami a mocskosabbik felét tolja a csilli-villi világ mézes-mázas pofájába.
mert megérdemli
BAZZZ!!! :DDDD 3 és fél számot bírtam végigszenvedni ebből a fertelemből. Ez valami vicc, vagy paródia??? Annak egyébként nem lenne rossz. Naszóval inkább az erőspaprikás beöntés, mint ez a borzalom. Az énekesnek nevezett képződmény egyébként a legmókásabb az egész "produkcióban".
ratatata hörrhörr ratatat hörrhörr ásít ratatata hörrhörr ratatata ásít
A Precambriannal megkezdett ösvényen halad tovább a zenekar, azon a borzasztó nehéz csapáson, amiben minden egyes hang megalkotása külön kihívás. Érdekes módon nekem a friss anyag jobban bejön mint a néha végtelennek tűnő előző kiadvány. Én is kíváncsian várom a sztori második felét, amivel majd teljessé válik a friss mű. Ja és aki tudja, csípje el őket koncerten, mert amit csinálnak, az egyedülálló és letaglózó!
Igaz, hogy nem eredeti, igaz, hogy nem kicsit Bathory, de ettől még nagyon jó epikus viking muzsika ez.
Semmi okot nem látok arra, hogy leminősítsem azt, amit itt hallok, kitűnő death-doom hallható ezen a lemezen.
Érdekes, különleges, misztikus, nagyon jó hatása van. Várom a folytatást.
Mark Boals személye a hasonló stílusú lemezek átlaga fölé helyezi ezt az anyagot nálam. Azért nem ezt fogom ezentúl hallgatni éjjel-nappal, de nem rossz.
Nem tudom mostani hangulatomban élvezni, nem vagyok hozzá elég elkeseredett :-) Az ilyesmi abszolút hangulatfüggő. Viszont mindenképpen értékelem a belőle áradó atmoszférát.
Nagyon beteg, és olyan fajta betegségben szenved, amit nagyon nem szeretnék elkapni. :-) Vannak rajta érdekes pillanatok, de az ilyen beteges, monoton pszicho zajhalmazt nem nekem találták ki.
Szép is, jó is, egyetlen kifogásom, hogy a vokalista hangja olykor teljesen elvész a zenében, ez akadályozza meg a magasabb pontszámot.
Nem tudom úgy élvezni mint a régebbi lemezeiket, valószínűleg én is változtam, de nem működik úgy. Sokminden történik, még sincs túl sok emlékezetes dolog a lemezen. Hozzáteszem ez nem N. P. J.-n múlik, akit az egyik legjobbnak tartok power fronton.
Jól csinálják amit csinálnak, a hangzás is bombaerős, de legközelebb kérnék egy kicsivel több változatosságot, ne így egy tempóban szántsák végig az egész lemezt, legyen egy-két lelassulás, ilyesmi. :-)
Ez nekem csalódás, a Precambrian sokkal jobb volt.
Ha valaki azt mondja, hogy ez az új Isole, simán benyelem. Ugyanaz a minőség! Nem meglepő, de a korai Solitude Aeturnus neve is megjelent előttem a lemez hallgatása közben. Ilyen rokonsággal a jó pont nem is kétséges.
Ez a mostani hp a lassú/sötét/atmoszférikus/stb zenekarok párviadalát hozza. Ezek a belga fiúk sem vallanak szégyent, bár orosz, német és svéd komáik most valamivel jobb lemezzel jelentkeztek. A jó pont vitathatatlan.
Nem lesz gyakori vendég, de nem lehet szótlanul elmenni az erényei mellett. Igaz hangulatzene, aminek ott a helye minden gyűjteményben.
Mark Boals kétségtelenül óriási torok. A dalok azonnal hatnak, a sok és dús kórus, billentyűs hangszín kellően kommersszé teszi. Határozottan piacképes termék!
Számomra közel hallgathatatlan. Aztán ezzel a hangzással meg el is tudott üldözni a hangszórók elől....Atonális perverzió.
Ők sem nagy eladási mutatókban gondolkodnak! Az a 17 ember, aki ezt megveszi, az tudja mire számíthat. Más meg jobb, ha elkerüli. Messze!!!
"A szépség az arányból, az alkalmasságból és a harmóniából születő báj." P.B.
Nekem egyértelmű csalódás ez a munka. Semmi újdonság, csak innen - onnan ismerős dallamok, szép csomagolásban
A többek által is megnevezett problémán kívül (Lásd; egydimenziós) egyéb gond nincs itt. Felkészült zenészek, korrekt hangzás. Érdemes lenne egy kis funeral doom diétára fogni őket, hogy megismerhessék a világ másik oldalát is.
Rendkívül súlyos lemezzel jelentkezett újra a német banda, de most sikerült befogadható és megszerethető dalokkal meglepniük. Nem is számítottam erre!
Nem értem ezeket a negatív véleményeket. Nekem nincs túl sok ellenvetésem ezzel a zenével kapcsolatban. Korrektül összerakott album, csak épp a változatosság hiányzik.
Maradjunk a köztes értéknél. Megjelenésekor 9-est adtam volna, azóta sok mp3 lefolyt a hallójárataimba.
Háhá...zörög, csörömpöl, mint egy Wartburg.
Háromnegyed óra flesselés!!!
Identitászavaros énekes? A munkája inkább illene egy funeral doom albumra, mint ide. A többibe nem kötök bele, az jó.
Mesemetál \m/
Elit death metál muzsika ez itten, de remélem, hogy a kövi. albummal felfelé lépnek majd tovább, s nem lefelé, ugyanis az előző sokkal inkább elnyerte a tetszésem.
Az új énekessel csúnyán lesre futottak. És nem csak önmagukhoz képest visszaesés ez, a post-metál színtér is lehagyta őket.