Álmomban sem mertem volna azt gondolni, hogy ez ilyen jól sikerült. Főleg, hogy az előző lemez is csak elment a fülem mellett. Semmi negatívumot nem tudok felhozni vele kapcsolatban, egyszerűen olyan amilyennek egy jó death metal lemeznek lennie kell: szakít, büntet, felmorzsol, elkárhoztat.
Úgy jó ez a lemez, ahogy van. Egyedüli hátrányként csak azt említeném, hogy hiba volt csak 2 trackre tagolni a lemezt, 5-6 mindenképpen szerencsésebb lett volna.
Oldieval teljesen egyetértek. Annyit azért hozzátennék, hogy nekem a két említett zenekar sosem volt nagy kedvencem, de a két zenei világ eme ötvözete egyszerűen hibátlan.
Számomra az utolsó két remekművük mellett eltörpül a munkásságuk többi darabja (persze csak akkor, ha a Ravishing Grimnesst kivesszük a kalapból). Ennél semmiféleképpen nem adnék rá kevesebbet, főleg hogy mostanság nagyon bejönnek ezek a punkos, blackes, beleszarós, nihilista nyers anyagok.
Színtelen, szagtalan, közepesnél valamivel erősebb dallamos death metal ez, amit ha egyszer meghallgattál, akkor nem érzed szükségét az újbóli lejátszásnak.
Bevallom őszintén, ez az első lemez a HP-s pályafutásom során, amit nem hallgattam végig. Nem azért, mert annyira nem tetszik a zene, hanem mert 1óra 13 perc nekem ebből a mélabús, andalító masszából rengeteg.
Ilyen eszement zenét is már rég halottam. Azt leszámítva, hogy az utolsó 2 nóta teljesen fölösleges nagyon jó kis hallgatni való ez.
1-2 emlékezetesebb nótát leszámítva abszolút szürke, érdektelen anyag. Ja és az énekes olyan, mintha Brian Johnson és Brian Adams hangszálait keresztezték volna.:)
Piszkos, mocskos partizán leszek, de nem adok rá annyit, mint amennyit a hallgatása alatt adnék, ugyanis ehhez nekem hangulat kell; viszont akkor egy kövér kilences (van pár fantáziátlan rész azért...). De normál állapotomban, szobahőmérsékleten, amikor a szélfútta ormok is visszaköszönnek az utca háromlábú kutyájának az életet dícsérvén, akkor csak gyökkilenc.
Kedves hallgatóim! Itt a Purgatórium Rádió Fm 61,6! Mai adásunkban hallható egy különleges felvétel, melyet pokolbéli tudósítónk küldött el hozzánk. A hanganyagon hallható, ahogyan Lucifer kiontja dühét a pokol logisztikai referensére amiatt, mert az azóta leváltott középvezető az apadó kénkészlet feltöltését - költségkímélés ürügyén - vaniliás pudingporral hajtotta végre. A rejtett mikrofonos felvétel meghallgatása epilepsziás roham előidézésével járhat! Jó szórakozást!
Van benne valami megfoghatatlan, lebegő, újnak ható, de összességében sok. Ha egyesével hallgatom a számokat egészen kitárulkoznak előttem, mint a sarki lányok szoknyája pénz láttán, de egybe erre koldusszegény esélye van.
Ha egy együttes neve leírva leginkább egy megrémült rőzsecsokorra, vagy egy disznóöletes vérfelfogó vájling oldalfalán látható vörös mintázatra emlékeztet, akkor kicsit megszeppenve nyomom meg a play gombot. Most a stop gomb lenyomásakor is megszeppent voltam. Mit akartak itt az énekkel kifejezni? A muzzika még csak-csak lenyelhető, mint a Maiden első lemezének demója, de a viccelődés az érzékeny membrán mögött elgondolkodtató. Csak haladóknak ajánlott!
Lassan olyan leszek, mint a skizofrén papagáj egy visszhangos teremben; de mit csináljak, ha olyan lemezekkel hoz össze a fémforgács-társulat, ahol számomra a zene elviselhető, sőt jó, a torokmuzsika viszont szánalmas. Megint csak ez van: a hangszeres munka tökéletes, az ének miatt meg nem veszem elő magamtól többet, annyira zavar.
Röviden: ez jó! Végre egy énekes, aki a mikrofont nem az emésztőrendszerének érkezési oldalához teszi, ezáltal valami James Blunt és Warrel Dane keverékként élvezetesen hallatja a hangját.
A tagok egészen biztos, hogy fiatalon hallották még Vangelistől a Heaven and Hell lemezt. Elraktározták, felnőttek, zenélni kezdtek, valami rendhagyót akartak oszt ez lett belőle. Most haragszok először a görög mesterre!
Nem tüzelt fel, de nem is hagy hideg. Olyan akáchasogatásos... ...ollóval.
Hangpróbázó kurta múltam alatt nem először érzem, hogy egy lemez túl merev; olyan értelemben, hogy minden dal túl egyformának hat, nem kísérleteznek semmivel. Ettől még hallgatható a lemez, sőt randomban több ezer számmal együtt még kiemelkedő is lehet.
Hogy miért csak ennyi? Mert hiába a jó zenészek, a dicső múlt, a kellemes death-torok, ha a dalok bő fele csupán rendben és pont. Na azért kiradírozni nem fogom az emlékkönyvemből.
Három év várakozás után egy hangzásilag és zeneileg profi munka!
Azok a macskanyavalygások a gitáron! Ezt a lemezt csak nyugtatószerekkel ajánlom meghallgatni!
Az elmondottak után mit is irhatnék. Újitó meg minden, de nekem ez már túl progressziv!
Nem értem miért kellett egy 1988 óta működő bandának egy ilyen lemezt kiadnia. Hangzásilag nagyon gyenge, zeneileg még elviselhető, de az már biztos, hogy nekem nem nyújtott maradandó élményt!
Ukrajnából egyre több banda készit minőségi lemezt! A Flying új lemeze is ezek közé tartozik!
Összeségében egy nagyon jó lemez!
Bár vannak rajta tetsző megoldások, mégsem hiszem azt, hogy ezt nekem még egyszer meg kell hallgatnom! Megpróbáltam végighallgatni, de nem ment! :-) (és ezzel nem voltam egyedül)
Jó lemez, de mégis olyan érzésem van, hogy hiányzik belőle valami!!!
Timo Kotipelto (Stratovarius) stúdiójában kellemes hangzást adtak a lemeznek! Hangulatos, érzésekkel teli, elszállós dark lemez!!!
Nem csalódtam, sőt jobb mint az előző lemez!!!
Régóta egy nagyon erős szintet képvisel az Immolation - a bandák által hangoztatott klisés PR-fogásokat félretéve, miszerint az új lemezünk a valahavolt legjobb, legtechnikásabb stb stb - , de bizisten hogy a nagy PR-szövegelés most igaz. Nagyon oda vannak pakolva ezek a számok a szólókkal együtt, na! A címadó pedig egyenesen király szerzemény...
Jó lemezt hoztak össze, de annyira nem örülök ennek az új, ipari-industrial csapásiránynak.
Több van ebben az anyagban mint amennyit kihoztak belőle! A normál énekes részek jók, és akár nevezhetjük innovatívnak is amit itt összezenélnek - az ismert komponensek ellenére is. De egyben végighallgatva tényleg sok.
20% Black Metal, 50% Pünk, 30% Motörhead... (A pont még simán mehet följebb!)
Standard melodic death közepes, valamint gyengébb dalokkal. Tessék haladni emberek, nincs itt semmi látnivaló....!
Azokban a pillanatokban, amikor nem az emészthetetlenül agyszaggató kakofóniát recsegtetik, kifejezetten jó. Igazából a tisztább és hallgathatóbb részletekből egy nagyon fasza fél órás lemezt lehetne rittyenteni.
Hát nagyon köllött mán ez!
Minden egyes dalban van legalább 1 olyan perc (a nyitányban 2 percnyi szimfonikus!) amikor az ég világon semmi nem történik! A tempó sem nagyon pörög fel...nem is tudok kiemelni érdekes momentumokat.
Nem tudtam sajnos megszeretni az ezévi DT dalcsokrot, pedig szerettem volna mert van 2-3 olyan lemezük amit alapműnek tekintek (Skydancer - The Gallery - Projector), de egyszerűen mocskosul eluralkodott ez a "kütyüzési mánia", ami főleg a Character óta mérgezi ezt az egészet.
A death metálokat hallgatva egyszerűen csak az jár az eszemben hogy hasonlót vagy majdnem ugyanilyet már sokszor hallottam csak más borítóval és címmel........... sajnos nekem nem jön le hogy mitől több az Immolation név a pályatársaihoz mérten.
Igaz hogy nem vagyok nyitott az itt hallható zenére de az Abigor sem tudott nyitni felém. Az álláspontok ígyhát nem közeledtek.
Ezek a technikás post-izémizé zenék kiknek is készülnek? :))) Az agytornát én ritkán (vagy egyáltalán nem) keresem a rockban/metálban.
Erőteljesen nosztalgiáztatós. 25-30 éve sokan nyomtak valami ilyesmit amiből aztán korszakalkotás is kisült néha. Kicsit mintha a metal gyökereinél járnánk.
Az aktuális hangpróbakör süllyesztőre ítélt lemezei közül a legjobb. Hm....komoly dicséret :)
A banda egy-két tagjának előéletéhez képest egész meglepő amit hallunk :))) Zenéjükkel ügyesen nyúlnak vissza a 90-es évekbe azzal együtt hogy nagyon mai és modern! A második CD-t abszolút lefelejthették volna viszont.
Ez nekem nagyon elvadult. Aztán lehet hogy nagyot változik a világ és elvonási tüneteim lesznek :)
Kellemes meglepetés, a Hammer magazinhoz hozzáfűzve pedig egyenes jó vétel!
Csemege! Elképesztően érett és szó szerint is komoly zenét rejt ez a szűk egy óra. Remélem a megfelelő elismertség sem várat magára.
Világmegváltásról nem beszélhetünk de van egy különösen sötét aurája ami miatt mégiscsak szívesen látott vendég. Na meg egészen fogyasztható lehet....a death metalt nem igazán kedvelőknek is.
Tíz pöttyös minőségi darálás, ám a produkció értékét nem kis mértékben csökkentik Ross bátyó monoton gyomorhangjai...:)
Még 10. meghallgatás után is csak barátkozom az anyaggal, és még mindíg az 1. megfogalmazódás érvényesül. Ámbár látszólag mély, de mégis sekély vizeken evez a banda. Nekem, mint tépett fülű hallgatónak ez már sok... Művileg csinált egyéniségteremtés. Nem több.
Kevés még ez a dicsőséghez... Ezen biza még dolgozni kellett volna...! Az alap ötletek kimondottan ízesek, de sajna sz@rtig hajszolt vezérfonal mentén követett -a style által meghatározott- alapmotívumokkal teli nóták sorakoznak a korongon, egymást követő semmibenyúlással, és egységes semmibevezetéssel.
Na nem rossz ez a garázs hangulatú, a Crowbaros, Kirk Windstein hangját kölcsönző szőnyegszélmetál hangulatban elkövetett Motörhedszerű izzítás...:) Viszont türelem, és kompromisszumra való hajlam keveréke szükséges az elfogadásához...:) Itt a nagyszerű alkalom. Hajrá!:)
Nem tehetek róla, ez a hp engem telibe talált, bár amúgy sincs kimondott szőrös lüktetőm...:) Jófajta Groove Metal ez, Death-be hajlított őstermészettel, az pedig hogy a mikrofon mögött 1 megszállott Death fan kapott helyet, ezesetben még elnézhető és emészthető, akár még első meghallgatásra is...:) (A dallamos ének pedig szerintem sajátos, és ezzel egyetemben ellentmondásos is. Még többet ebből (ha kérhetem))! Az Earthtone 9 aranytorkú vokalistáját megidéző szellemben, ahogy eddig....:) ...persze csak ha lesz folytatás...
A legnemesebb acélból kovácsoltl északi ízű fém. Az Amorphis Tuoneláját juttatja eszembe az összeállított dalcsokor, és ugyanaz a gond vele, ami az említett együttes, említett lemezével is. Kellemes, szórakoztató, de a CD közepe táján kezd kiszámíthatóvá és kissé unalmassá válni. (...Ám ezek, a jó öreg Ozzy dallamvilágára is utaló, Toschie mester által felvonultatott momentumok maradéktalanul lenyűgöznek...) Jöhet a meggyes pite...:)
Talán megműveletlen földön állok, ám ez nekemnek valóban bejön. Besorolni nem lehet, és éppen ez adja meg az aromáját a dolognak....A pontszám talán elhamarkodott, mert ugye az idő múlásával és az album beérésével mehet ez még feljebb is...!:) Szeretnivaló zúzda. (Utoljára a Leukémia búcsúbuliján éreztem hasonló lüktetést.)
Mintha Bon Józsival és Bryan Adamsszel kevert AC/DC költözne a hallójárataimba, nyakon öntve némi igazán fémes, de mégis Hard Rockba húzó megszólalással... Az énekescsere kimondottan jót tett a bandának (nem mintha Kalapáccsal bármi gondom is akadna). Érdekes és figyelemreméltó színfolttá nőtte ki magát a Hard a hazai palettán. Kimondottan jó hangulatom támadt az album hallatán, egy pokoli nap után. Tehát hatással vannak rám...:)
Kissé érdekesnek és furcsának találom, hogy a cucc hallatán eddig még senkiben sem ötlött fel a Fields Of The Nephilim neve... Pedig ezek a skacok mélyen az ősök kútjába merített vödörrel zúdítanak nyakon minket -szerencsétlen földi halandókat- kiforrott és a setétség mélyére húzó Szösszeneteikkel. Aki kicsit is vonzódik a Dark felé, annak kötelező a The Great Fleet Of Echoes szintúgy, mint a társulat ezt megelőző kiadványai...!
Bajban vagyok az új DT album hallatán. Van itt minden, amiről eleddig is szólt a Setét Nyugalom... Zúzás, ezerarcú gityódallamok, jófajta prüntyögéssel kevert Blackes szintiszőnyeg, zongorás színezések, visszautalás, jövőbetekintés, és nem uccsó sorban kísérletezős mozzanatok. A többek által már említett, zseniális Projector közelében sem jár a Void, ámbár kellemes pillanatokat is okoz az anyag, főleg az At the point of ignition-től tekintve... (külön pirospont a Her silent language-ben megvillantott tiszta énekért. A Projector óta hiányolom ez efféle megmozdulásokat) Profi munka egy vérprofi, stílusalapító bandától, ám teljes egészében tekintve a korongot, valahogy mégsem jön át az általuk ezúttal összeállított kép...
Egész héten gyalulták az idegeimet és ezzel nyugtatgattam magam. Gyereknevelgetésben is nagy segítség volt.
Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e. Kicsit tömény volt, néhol idegesítő és unalmas volt, aztán jött egy- két jobb pillanat. Rossz hangulatban nem érdemes hallgatni...
A szaggatott témák tényleg elég idegesítőek. A Shininghoz hasonlóan ebben is sok a fölösleg.
Gyenge!
Közepesnél egy picivel jobb, a normál énekhagra kereshetnének másvalakit, aki felnyomja.
Nem vagyok a stílus rajongója, de ez igen kellemes fülelni való. Hát még ha Killer Bob és Leland Palmer hörgicsélne benne egy picit...
Összességében tetszett, de túl sok benne a számomra emészthetetlen zajzás. Már rögtön az első szám harmadik percénél karistolják az ember idegeit, de utánna tele van remek témákkal. Az elborult a részek nélkül igen jó lenne.
Stílusán belül egészen korrektnek tűnik, csak nem az én világom.
A Tiamattól a Deeper...album az egyik kedvenc lemezem, azóta egyik munkájuk sem tetszett igazán. Talán valami ilyesmivel kellett volna folytatniuk nekik is. Tényleg nagyon hangulatos. Nekem nem hiányzik, hogy lendületesebb legyen.
Mindig tudnak valami kis plusszt adni amitől nem unalmasak. A Projector a kedvencem, de a mai napig hallgatom az összes lemezüket.
Tudva levő, hogy nem szeretem, ha egy lemezt végighörög a vokalista!Bár itt pontosan ez történik, mégis a zene letaglózó, fejletépő volta miatt egyszerűen nincs szívem kevesebb pontot adni! Jah, és a gitárszólók is frankók!
Előre szólok, hogy ez a lemez legalább annyira nehezen emészthető, mint a Shining opusza! Két, közel 20 perces dal, melyek tele vannak hangulat és témaváltásokkal, hajmeresztő hangszeres játékkal. Néha olyan csapatok neve is beugrott 1-1 pillanatra, mint a Dillinger, vagy a Mr. Bungle! Szóval nem egy azonnal ható, bármikor meghallgatható anyag, de sokkal érdekesebb, színesebb, mint a Sheol által (utóbbi időben) ajánlott énekesnős csapatok 90%-a! Welcome back Old Sheol!:)
Ezek a lengyel srácok valami eszméletlen jól mixelik össze a Meshuggah-féle matek metalt a Tool mélységével, lebegésével, megfűszerezve nagyszerű post-rockos zajokkal, effektekkel! És mindez így együtt valami újszerűt eredményez, nem csupán a "nagy nevek" utánérzetét kelti bennünk! És egyúttal bizonyítanak is valamit, azt, hogy márpedig kísérletezni igenis érdemes!
Ha az ember a sok agyas, depresszív, lélekemelő, odafigyelős zene közben/után valami merőben mást akar hallgatni, akkor ez a sallangmentes, fésületlen, primitív, belesz@rós lemez lehet a tökéletes választás! Agy ki, Darkthrone be! ZÚZÁSSSSS!!!!:)
Ez egy majdnem jó lemez...:) Mert a zene nagyjából rendben van, viszont a vokalizáláson még van mit javítani! Egyébként dícséretes, hogy próbálkoztak a dallamos énekkkel, igaz még nem teljesen frankó a végeredmény, de ígéretes! Amúgy szerintem, ha az utolsó nóta, a Reborn csapásirányán haladnának tovább a következő lemezzel, kellemes meglepetést is okozhatnának!
Már a Twin Peaks-ben is Audrey volt az egyik kedvenc karakterem, a róla elnevezett zenekar pedig egyszerűen zseniális! Szerintem ez eddig a legjobb, legérettebb lemezük, amit ajánlok a sajnos tavaly föloszlott Live zenekar kedvelőinek is! Hisz manapság olyan egyszerre tradicionális, mégis modern érzelmekkel, lélekkel teli hard rockot amilyet a Live játszott, csakis az Audrey Horne-tól várhatunk! Toschie hangja remek, benne van a torkában Ed Kowalczyk (Live), Michael Stipe (R.E.M.), Ozzy és a grunge énekesek krémje! Az enyhén Ozzy-s Sail Away pedig számomra az utóbbi évek legnagyszerűbb rock-balladája! Hatalmas album ez, kérem szépen!!!
Láncoljatok össze Emp kollégával, öntsétek a lábunkat betonba és lökjetek a Dunába, de ez nekem is tetszik! Ha meg szeretném határozni a stílust, azt mondanám, hogy: kakofóniával átitatott, free-jazzbe hajló ipari zúzalék. Röviden: zaj. De nem a random módon előállított, hanem a megkomponált fajtából. Tény, hogy a lemez befogadásához kell egy egészséges sznobizmus! Ami bennem ugye megvan.:) Mondjuk azt nem értem, hogy miért mindig a 21 st Century Schizoid Man-t dolgozzák föl különböző bandák a Karmazsin Királytól, de ez legyen az én gondom!:) Egyébként az tuti, hogy a zenekar tagjai a Crimsonon kívül jó sok Frank Zappát is hallgattak/hallgatnak!
Első hallásra bizony nem nagyon tudtam mit kezdeni az új énekes orgánumával, ami valahol Brian Johnson és egy normális hard-rock énekes hangja között van...Tehát karcos, de nem eléggé, dallamos, de nem eléggé...:) Bár most sem állítanám, hogy nagy durranásnak tartom az ürgét, de úgy tűnik meg lehet szokni a hangját. A hangszeres szekció rendben van, bár azért egy kicsivel több koszt, dögöt elviseltem volna. Néha nem érzem elég húzósnak a játékukat. Mindenesetre ha a Shine on Me Now funky-val kevert rockjához hasonló nótákkal pakolták volna tele az albumot, az én lelkesedésem is nagyobb lenne!
Nagyon hangulatos, sötét tónusú, mély zenét rejt a korong! Bár egyéni amit művelnek, azért itt-ott beugrottak olyan bandák, mint a Pink Floyd, a Tiamat (főleg a Slumber album) és a Tuonela/Am Universum-korszakos Amorphis. Aki szeret elmélyülni egy albumban annak hallgatása közben fokozottan ajánlott a lemez beszerzése! Egyébként bárki tehet vele egy próbát, aki szereti a hangulatos cuccokat!
Nálam DT=Projector! Az azt megelőző, és az azt követő lemezekért sem tudok igazán lelkesedni...Egyszerűen nem értem, ha valakinek a dallamos ének is megy, akkor miért kell végighörögnie a lemezt! Viszont az is tény, hogy a Projector óta ez a lemez működik nálam leginkább. De ez még kevés a dicsőséghez...
Gonosz, a pokol mélyéről jövő, acélkeretekbe öntött gyalulás, ami ugyanakkor egy idő után fárasztó és egyhangú is. Gyakorlatilag nem hallok külön álló dalokat, az egész egyben hömpölyög, amit a monoton hörgés méginkább lehúz. Nem rossz, de nem én vagyok a célközönség.
Huh srácok! Ti aztán nem kímélitek a gyanútlanul a HP-ra téved vándormadarakat. Ezzel a zenei kísérettel még talán az öngyilkosságtól is el lehetne tántorítani a végleg megkeseredetteket. Ha tudják hogy ez vár odaát inkább még 10 mély levegő. Elismerés illet egyébként, mert majdnem sikerült végig mennie a két opusznak. Aztán végül mégis győzött a fejfájás...
Érdekes koktélt kaptunk a matekos acsarkodás és a progresszív lebegés összemixelésével. Helyenként kimondottan áthat és varázsol, de 9 perces számok köntösében azért sokszor fárasztó, és idegesítő tud lenni. Rövidebb játékidő, több megfogható hangoszlop és egy csipetnyi logika igazán rendbe tudná szedni a káoszt.
A zene önmagában, jóindulattal 5 pont, de ehhez jön egy olyan hangzás, amihez képest még a hazai punk-rock élet is bivaly. Az 'énekes' pedig vagy súlyos prosztata gondokkal bajlódik, vagy egyszerűen ráült az aranyerére. És akkor még nem is beszéltünk a pocsék és ötlettelen borítóról...Soha többet...
Mindenképpen van potenciál ebben a bandában. Nem tudok sok újat hozzátenni a meglévő kommentekhez: Ígéretes zenei alapok, egysíkú vokalizálás, amin javítva sokat léphet előre a társaság. Viszont a dallamos vokálhoz másvalaki kellene, mert az itt hallható úriember fülsértő.
Nálam eddig 2010 zenei csúcspontja. Profi zenészek, rengeteg jó ötletet, stílust ötvöző szerzeménye, jeges, norvég levegővel hűtve. Kevésbé adja talán könnyen magát mint a Le Fol, de megéri neki időt szentelni. Egyébként pedig nem szokásom előre inni a...(mert ugyebár inni azt közben és utólag is köll), de szinte biztos a helye az év végi top 10-emben.
Marilyn Manson beszabadult egy techno partyra? Nem akarok senkit sem megbántani, de ez az album egy rossz vicc. Nálam ez a zaj kategória, egyébként is a hideg futkos a hátamon a gép-'zenéktől'.
El kellett volna dönteni, hogy heavy metalt, vagy hard rockot csinálnak, mert így ez egyiknek sem sikerült. A hangszerelés kimondottan tetszetős, de a vokál borzalmas. Összességében langyos víz.
Kicsit elszégyelltem magam, miután kiderült, hogy 1994 óta működik ez a formáció, és én csak most találkoztam velük először. Lesz mit bepótolni. Nagyszerű lemez ez kérem szépen, igazi csemege a melankólikus, elvontabb zenék kedvelőinek. További emésztéssel még a pontszám is könnyen emelkedhet.
Dacára annak, hogy lelkes, metál-szerető embertömegek esnek hasra az új DT lemezektől, nekem nagyon'nem jönnek át'. Az új korong sokkal jobb az előző Fiction-nél, de szerintem klasszissal elmarad a korábbi anyagok zsenialitásától.Nem találok igazán ellenállhatatlan, fogós témákat, számomra amit csinálnak, az megragad a gyenge önismétlés és a csili-vili soundos, ötlettelen tucat melodeath kategóriában. Nekem ez tőlük kevés. Lehet persze, hogy az én készülékemben van a hiba. Vagy csak öregszem...
Kevés zenekarok egyike akiknek van saját világuk! Gondolok itt az erősen keresztényellenes szövegekre,és a zene....ami semmihez sem hasonlítható Immolation!
A lassabb részeket leszámítva nem nagyon kapkodtam a fejem sógorék új anyagára,a végére meg úgy bebembultam hogy folyott a nyál a számból!
Mindenképpen dícséretes az egyediségre való törekvés,az ének jó, de a progos rockos szagatott témákba belecsömörlöttem a végére!
A tu-tá-tutu-tás dobon, a mocskos punk gitáron és az öklendezős éneken, még csak-csak túltettem magam,ám a lemezborító sokkal több érdekességgel kecsegtetett!
Pár hete akadtam erre a cirill zenekarra,ami maga alá gyűrt! Nem kecsegtetett semmi újjal,de végig lüktetett!!
Ezmiez??? Feltámadt a Sigue Sigue Sputnik!!
Isten bizony bejött ez a honi-hevi! Ha Bruce Dickinson énekelne nem mondanám meg hogy ez nem Maiden!
Vegyesek az érzéseim,mert nem kedvelem az ilyen szintis felvonultatásokat,összességében meg ennélkül nem sokat érne az egész!
Hát én aztán nem vagyok nagy rajongója a bandának, bár megjegyzem erősen próbálkozom.. és mivel rym-on is elég erősen áll pontszám tekintetében, nyilván bennem van a hiba, de azért leirom, hogy roppant unalmas, egyhangú, az "ének" idegesitő és sorolhatnám. Jó dalokat itt én nem találok... Túlértékelt. (megj.: Nálam pár Death lemez 10 pontos. Ahhoz képest helyén való az 5 pont felőlem.)
Az előző albumukra 8 pontot adtam volna, ez igy viszont elég sovány, unalmas, nincs meg benne a kellő energia, lendület.., a dalok csak úgy elmennek mellettem.
Teljesen korrekt, tipikus hard rock lemez. Nagy izgalmakat meg úgy vélem, nem ettől a stílustól kell várni.
5-ös mondjuk kevesebb de akkor is inkább csak azok pörögnek.
