A népzene sokkal markánsabban jelenik meg most, köszönhetően a Fajkusz Bandának, és ez nagyon jót tett a zenének. A hangzás is csodás lett szerintem. Azt viszont még szoknom kell, hogy az egész lemezen egy önálló gondolat sincs a szövegek terén. OK, hogy pont ez volt a koncepció, de akkor is...
Egyik kedvenc black/death bandám, de azért lehet, hogy nem kellene évente új albumot kiadni, mert az senkinek nem válik a hasznára.
Szeretem én a szardíniát olajban, és tényleg nem gond nekik a hely, jól elvannak egymáson a konzervesdobozban. Ennyit tudtam elmondani az album kapcsán. :|
Hörgicsélős doom/death metal női énekkel megfűszerezve. A recept szerint akár jó is lehetne, de nem az; sokkal inkább középszerű és unalmas. Igaz, hogy bemutatkozó lemez; na hátha majd a második próbálkozás jobban sikerül.
Nem sok jó magyar bandát ismerek, de ők feltétlenül közéjük tartoznak.
Az e stílusban megjelenő albumok igencsak egykaptafának tűnnek. Nincs vele semmi baj, de nem nekem való zene.
Egyelőre nem ragadott magával a zene azt kell mondjam. Először is 1:15 perc a játékidő; na ne vicceljünk már kérem! Más bandánál ez két tisztességes hosszúságú nagylemez. Aztán nagyon túlzásba van víve ez a szimfónikus megközelítés az én ízlésemnek. A legnagyobb baj viszont, hogy elment mellettem az egész. 1 db jó dalra nem emlékszem vissza, csak szól, csak szól és ennyi...
Egyszerű de nagyszerű. :) Legutóbb a Torture Killer - Swarm albuma szórakoztatott el ilyen jól a hasonló stílusból. Ja, és sokkal jobb, mint a nagy név Six Feet Under.
A tavalyi lemezzel hasonlítottam össze, és bizony két új énekes ide vagy oda, az előző egymagában jobb volt mint az újak együtt. Ezen kívül a Holographic Universe éles, tiszta hangzása is jobban illett ehhez a fajta zenéhez.
Jól tudva (és annak megfelelően értékelve), hogy a Dalriada sorban hova tartozik ez a mostre EP - maximális és hibátlan. A már ismert számok új köntösben csodásan ragyognak, az újabb szerzemények pedig idővel felnőnek hozzájuk.
A kecskezombis lemeznél jobb hangzással felvértezett fekete fém. Ezért egy egységgel többet is kap, mint az előző remekmű.
Zsondítóan unalmas. Rengeteg dolgot menekítettek át - valószínűleg űrhajón - a 70-es évekből, azonban a világ azóta már más egy kicsit.
Az AIC által művelt melankólikus hard rock még OK lenne de ott vannak azok a fránya pszichedelikus, nyakatekert, helyenként disszonáns részek. Na azok nem kellenének. Persze, az az AIC sajátja, tudom én, de mégis. A cucc egyébként kőprofi, Cantrell-imádók napi betevője lesz ez a lemez.
Heuréka! Találtam néhány érdekes pillanatot a 72 percben...
Erőteljes és pusztító... és ez nem csak a kiváló soundnak köszönhető. A témákat ügyesen váltogatják a srácok, még a magamfajta dallampártit is le tudnak kötni.
Kellemes hallgatnivaló. Ugyan nincs rajta semmi olyasmi amitől alsót kéne váltanom, de egyenlőre marad a rotációban.
Monumentális, fenséges és hátborzongatóan gyönyörű! A Resign To Surrender bevezetője mondjuk jöhetett volna az újabb kori Dimmu műhelyből, amit aztán Simone hangja rendbe vág. Hihetetlen ez a csaj. A turnéhoz remélem felbérelnek egy nagyzenekart meg egy kórust; úgy lenne az igazi.
Jobban esik, mint a Belphegor, de ez most csak sovány vigasz.
Nem sok hörgős éneket (is) felvonultató banda zenéje tetszik, ez egyike a keveseknek. Húzós, zúzós cucc kis szépséghibával. A sound témában tökéletesen egyetértek Sheol véleményével.
Ha nem lenne az utolsó két újravett tétel, akkor ez nekem egy 10-est megérne, de véleményem szerint elcseszték az említett Szondi két apródja I-II-t. Ettől függetlenül izmos alkotást raktak le ismét az asztalra. Bár tetszik a végeredmény, azért a tempón kicsit lassítani nem lenne ostobaság, mert így könnyen elfáradhatnak, az meg senkinek nem lenne jó.
A néhány album óta tartó dallamosodás igazán jót tett a zenéjüknek. Az még a jövő és néhány meghallgatás kérdése, hogy az előző opusz vagy ez a jobb, egyenlőre holtverseny.
A maga kis pszichedelikus, elvont világában ez az album kiemelkedő.
Sajna nincs összehasonlítási alapom. Tetszett.
Unalmas, vontatott, nyögvenyelős, nem jó.
A várakozásoknak megfelelően egy újabb felsőligás pogány alkotást szolgáltattak nekünk a srácok. Hail Bornholm! Hail Long!
Sokáig agyaltam, hogy vajh mi alapján ítélkezzek eme csodás alkotás felett. Ha az alapján, hogy milyen zenei élményt adtak, akkor bizony csak 4, azonban ha objektíven, saját műfajában tekintek rá, akkor kb. 6 pont lenne. Tehát maradt az arany középút :)
Kellemes meglepetés az anyag, lévén nem lételemem ez a fajta muzsika. Annyi már bizonyos, hogy műfajában az egyik legjobb banda :)
Jóféle, csontegyszerű groovy death metál. Végigpörgeted, lezúz.
Ezt még nehezebb volt végighallgatnom, mint a Thunderstone-t, mert ugye billentyűs póvermetáltól nem várok sokat, na de egy svéd dallamos "death" bandától azért valamivel többet. Szóval ez iszonyat gyenge.
Tény és való, hogy elég súlyosan megerőszakolták ezen a lemezen a magyar nyelv kiejtési szabályait, én azonban nem vonok le most ezért, mégpedig 2 okból: egyrészt mert szinte minden dalszöveg esetén ez a helyzet, csak szépirodalmi művek megzenésítésénél jobban feltűnik, másrészt pedig a zene és ének olyan csodálatos, hogy nagyrészt képes az említett tényt ellensúlyozni számomra (na jó, egy fél pontot mégis levonok:-))
Gonosz atmoszférájú, sötét black/death metal jó dalokkal, erősen ajánlott a stílus híveinek.
Elég vegyes az összkép, egy része igen jó, másik része unalmas és egy harmadik része idegesítő. :-)
Mekkora lemez lehetett volna ez Layne Staleyvel... Dalok jók, és az új fiú sem énekel rosszul, csak nincs olyan karizmatikusan egyedi orgánuma mint Staley-nek. Továbbra is a Facelift marad a favorit.
A Nights in Solitude nóta nagyon tetszett, a többi nagyrészt unalmas. Én nagy rajongója vagyok ennek a stílusnak, de ez egy meglehetősen közepes alotás, a sok beszélő rész meg még idegesített is időnként.
Hangzás lehetne jobb is de nem vészes, ezen kívül nem találtam benne hibát, roppant hangulatos pogány black.
El kell ismernem, hogy ez marha jó képviselője műfajának. Ez kérem nem billentyűs nyálmetál :-) ez egy dögös, harapós power metál lemez kiváló énekkel és épp annyi billentyűvel ami még nem rontja el. Kellemes meglepetés.
Az Epica eddig is az élmezőnyben volt a műfajban, most pedig tovább szilárdította helyét. Simone Simons csodálatosan énekel, a nagyszerű szimfónikus betétek pedig még tovább fokozzák a monumentalitást. A 75 perc alapesetben tényleg sok, de ezt történetesen boldogan hallgattam volna még tovább is. :-) A Madder Mortem és az Ava Inferi mellett az év harmadik kiemelkedő csajos lemeze számomra!
Na ez egy igazi gyilkológép, elkezded hallgatni, rövid idő alatt kitapossa a beledet. :-) Nagyon állat!
Ebből a fajta zenéből aztán végképp fölösleges évente új adagot kiadni, még az előzőt se lehetett ennyi idő alatt megemészteni. :-) Eléggé műanyag ízű a dolog, igazán jó dalok sincsenek, az előző lemezük sokkal jobb volt. A zenei tudás viszont megkérdőjelezhetetlen.
Továbbra is bántja a fülem a rossz hangsúly. Zeneileg pedig nagyon rendben van. Még mindig lehetne kicsit több tisztán népzenei elem.
A daloknak alárendelt művészi alázat iskolapéldája. Na, ettől más,mint a többi hasonszőrű banda. Óriási!
A nagy lelkesedés hamar átváltott unalomba. Kevés ma ez, sokkal jobbak is vannak....!
Ez a "nem szép része" a munkánknak. Végighallgattam egyszer. Nem idegesített, de nem is kötött le.
Kifejtős és lassan építkezik. Nagy baj nincs vele, alkalmanként előkerülhet.
Egy újabb pannon csoda. Az év egyik leghangulatosabb pagan/black lemeze. Óvni, vigyázni rá! Közkincs!
Míves fémmunka. Pechére elég komoly manapság a konkurencia. (Brainstorm) Ebben az összehasonlításban azért alul marad.
Rendben van. Nem áll közel hozzám, de nem is érzek feltétlen kényszert a cinkelésére.
Lemezről lemezre hozzák a várt, magas szinvonalat. A megbízhatóság mintaképei. Ők sem ma kezdték, és ez hallatszik is.
A zenészi kvalitásokon mindig elcsodálkozom. Mi lenne, ha megtanulnának dalokat is írni?!
Kár értük.
