Rövid idő alatt 2 csúcskategóriás death metal album Lengyelországból. Kijelenthetjük, hogy el vannak kényeztetve a stílus hívei. ;)
Az első két hallgatáskor még kissé értetlenül hallgattam a produkciót, aztán egyszerre csak megvilágosodtam. :D A zene szerintem gyengus, de Agnete M. Kirkevaag amit művel az félelmetes (néhol szó szerint) és simán Ő viszi a hátán az egész produkciót. Azt hiszem lehet a csajoknak felkötni az alsóneműt ha ilyen szintre szeretnének jutni. ;)
Én ezeket az orosz bandákat nem annyira szeretem ha ilyen zenei stílusról van szó. Most is ha választanom kellene simán az Ensiferum - From Afar mellett tenném le a voksomat.
Nagyon egyedit akart csinálni a banda, de sajnos én csak a magyar népdalok megerőszakolásának érzem ezt a produkciót. Az énekes csajnak viszont nagyon jó hangja van a folk zenéhez, remélem halljuk még egy "komoly" lemezen is énekelni. Én maradok Sebestyén Márta - Nyitva látám mennyeknek kapuját c. lemezénél, az "kissé" autentikusabb ennél. ;)
Sötét tónusú muzsika, ami ha nem is rejt különösebb újdonságokat, tucatnak nem mondanám. Hallatszik, hogy nem az északi népek szülöttei a fiúk és a lány, van benne egyéni íz. Egyébiránt elég nehéz hallgatnivaló, nem igazán köti le a figyelmem hosszú távon.
Odafigyelve hallgatva tényleg elég változatos muzsika ez, de a vokalizálás nekem sem jön be.
Az énekhang gazdájának személyi száma tuti másféllel kezdődik. Na, ne kínozzuk egymást tovább! o/
El lehet hallgatni, de nem egy nagy durranás a stílusában szerintem. A fő bajom, hogy hiányoznak az emlékezetes részek és az igazán jó dalok. Az egyébként igen szép borító meg illene egy doom albumhoz, de ehhez a zenéhez semmiképpen nem.
Nem fog meg túlzottan, de a részéről aki rá van kattanva a stílusra, simán érthető a magas pontszám.
Nem vagyunk igazságosak, mert a black/death stb. kliséket nem szoktuk sűrűn emlegetni, de tény, hogy ezek amik a power metalt övezik sokkal irritálóbbak; legalábbis nekem. Na meg valahogy a német humorra sem vagyok vevő. ;)
Death metal-ban maximális. Nincs idegtépő mindent beborító zajmassza, viszont van erőteljes hangzás és rombolás ezerrel.
Inkább a Vader háromszor... brrr ez nagyon nem az én zeném.
Fárasztó az orosz vikingek műsora. Ezen a lemezen is ugyanaz a gitársound, mint a többi hasonlón. Maradtak volna a balalajkánál.
Az a helyzet, hogy a magyar népdalokkal engem meg lehet fogni. Itt is ez történt. A tuc-tuc meg a dzsi-dzsi részek összeillesztése még nagyon durva; a koncepció elsőrangú, a női énekhang meg egyszerűen álomszép.
Biztos tök művészi a feszültség fokozására alkalmazni a disszonáns vonós hangzást - művészi, de idegtépő. Ráadásul eggyel többen vannak a kelleténél (a hörgő/morgó/károgira gondolok). A Pain Collector című szerzeményük tetszik, a többi lecsó.
Az ötlettelen "ének" csak ront az egyébként tök átlagos, semmitmondó témákon.
Sajnos nekem nem sikerült felfedeznem Arjen dalközpontúságra törekvését. Inkább csak álmosító lebegésszerűt a "vasárnapi ebéd" hosszúságú számokban. Hát ez gyengus.
Kiváló, könnyed modern zene. A csaj hangja alapján nekem Amy Lee ugrott be, a zene is hasonló mezsgyén mozog. Tetszik.
Ki mondta ezeknek a srácoknak, hogy mindenképpen kell vmi vokalizálás erre a lemezre? A zenei része egész jó, na de ez a hörgés...
A sok helyen megmosolyogtató szövegek ellenére jó kis lemezt raktak össze a farkasok. Az egy baja, hogy néha már túlzottan is teátrális.
Atomgyilok. Sajna nekem a két feldolgozásszám lefele vitte a pontot, nem azért mert rossz, hanem mert tökéletesen felesleges.
Baromi jó agyrohasztó művészbuzulás. Egy bajom van csak vele, hogy a zene sokszor nem olyan elborult, mint az énekesnő és ilyenkor egy kicsit oktalannak érzem a nagy hőbörgést, vinnyogást. Ha időnként a zenészek is megkergülnének (lásd: Diablo Swing Orchestra vagy Stolen Babies) akkor simán menne a max pont. Azért kíváncsi vagyok a csaj hányszor hallgatta meg a Skunk Anansie albumokat...
Lakodalmas viking, metálkolbász és mézsörös csűrdöngölés.
Sírjak, vagy nevessek? Még gondolkodom. Bár azt hiszem a gyors felejtés mellett döntök.
Tecccik. Ennyi.
Ez most vagy valami, vagy megy valahova
Van aki sörrel, borral, van aki töménnyel, az is előfordul, hogy szintetikus szerekkel én pedig Lucassennel utazok.
átment rajtam, mint amikor dinnyére sört ittam egyszer.
Faja cucmák. Rágcsálom.
semmivel sem komolyabb, vagy komolytalanabb, mint a Rhapszóda, vagy a Manóháború. A helyén kell kezelni és akkor lehet rajta mókázni. Nekem egyedül a hossza nem gyere be.
Semmi meglepetés, egy újabb nagyszerű Vader lemez született. Nem egy De Profundis vagy Litany, de nincs messze ezektől.
Ez egyszerűen zseniális, nem tudok rá jobb szót hirtelen. :-) Ilyen egyedi, tartalmas, ötletes, hangulatos és mély csajos lemezt nagyon rég nem hallottam! A női hang tökéletes kifejező eszközként működik ebben a közegben.
Ez jól esett. :-) Vérpezsdítő, jó nótákkal teli, szórakoztató folk metal. Lehet mondani, hogy nincs benne semmi olyan, amit ne hallottunk volna már, és ez igaz is, de én azt gondolom, egy ilyen zenében nem kell újdonságot keresni, csak hagyni kell hogy elszórakoztasson. Ez itt maradéktalanul sikerült.
Díjazom az újítás szándékát, de számomra nem meggyőző az összkép; a zene színvonala túlnyomórészt bántóan az ének és szövegek alatt marad, sok helyen pedig mintha egyáltalán nem illenének össze az alkotóelemek.
Nem váltják meg a világot, de csinálnak érdekes dolgokat; a sok rövid instrumentális átvezetésből párat lehagyhattak volna, összességében jól elvoltam vele, szerintem a legjobb a Lunar Silhouette című dal. :-)
Sok jó zenei téma van benne, de sajnos az ordítós éneken nálam itt is bukik a mutatvány.
Mindíg vonzott Lucassen mester igényes, elmélyült világa. A pontszám mehet még feljebb is idővel. (külön köszönet a mesternek a Perfection című szám elejéért! :-D)
Kellemes, könnyed, de nem igazán jelentős, könnyen feledhető zene. Amíg szól kellemes, de utána többet nem nagyon vágyom rá, hogy hallgassam.
Tehetséges banda, jól zenélnek, de a kevesebb kicsit több lett volna, ilyen hosszú számokat az Opethet leszámítva sosem tudtam végig élvezni ebben a műfajban. Ezenkívül a gyenge vokalizálás sem segíti elő a maradéktalan élvezetet. Mindenképp érdemes lesz odafigyelni rájuk a jövőben.
Borzasztóan túljátszott, klisés, hatásvadász, álpátosszal teli valami ez. Ha paródiának készült, akkor rendben van, de félek tőle, hogy nem...
A Vader életművet tekintve nálam ez a lemez csak valahol középtájon/hátul kullog.
A lemez hangulata és az énektémák ott vannak a szeren - megérdemlik az elismerést.
Rá kellett döbbenjek, hogy szinte teljesen "kiszerettem" ezekből a viking / folkmetálokból. A jóból is megártott a sok az elmúlt években....Pedig amit hallunk az kifejezetten jó, és talán tényleg az utóbbi idők legjobbja.
Szerintem egész ígéretes, de azért a korrektség kedvéért inkább nevezném ezt egy jól sikerült demónak...
Ha egy kicsit lankad a figyelem, a számok rögtön egybeolvadnak. (Odafigyelve legalább még rosszabb.) Egyes bandák miért elégednek meg az arctalan tucatprodukcióval?
Szimpatikus külsőségek (lásd még Akerkocke), témaválasztás, nameg a zene sem rossz....de az összképen inkább az atmoszféra dob sokat.
Lucassen Ayreon-on kívüli munkásságát tekintve egyértelműen ez viszi nálam a prímet.
Abszolút jellegtelen, sokszor egykaptafa groove-okra kapunk viszonylag kellemes, de nem kiemelkedő női vokált. Az meg külön érdekes hogy melodic death címkével promótálják. ;)
Nem állítom hogy leesett az állam, de egy ismeretlen bandától szerintem elég komoly meglepetéslemez! Már most méltó helye van a Death, Opeth, Augury, Neuraxis, Decrepit Birth. stb mellett.
A sallangok nélkül ez egy fasza lemez lehetne - na meg ha lenne egy vállalható énekes. És akkor ott vannak még a Halleluja, Hu-Há szintű dalszövegek...
Maga a deathmetál! Minden lemezüket szeretem és bár van jobb is - szerintem - ez sem kerül ki a lejátszóból a következő hetekben.
Stílusokat bátran mixelő, újító szándékú lemez lett. Rosszat nem mondhatok, de nem nekem szól.
Ha viking/ folkmetál, akkor Oroszország. De tényleg..... Az év lemeze ebben a stílusban. Kiforrott produkció minden tekintetben, óriási dalokkal. (A pontszám felfelé változhat!)
Ezúton szeretnék gratulálni az énekesnőnek. Az ő csodás hangja miatt voltam képes végighallgatni az albumot. Köszönöm.
Tucat gothic, talán egy kissé vastagabb szósszal. Azt a billentyű-szőnyeget sürgősen felejteni kéne...az inkább ciki.
Bizony, az az ének tényleg gyenge. Nem is tudtam egyszerre végighallgatni. Kár érte, ebben az anyagban több van!
Arjen mesteren elhatalmasodott a Floyd-mánia. ..Bár a minőségre törekvés ott lebeg minden pillanatban, én inkább az eredetit hallgatom.
Első hallásra jobban tetszett, aztán odafigyelve azért kibújt a szög....Eladhatóvá kerekített kissé sekélyes dalgyűjtemény, sokszor ugrott be az - általam nem szeretett - Evanesence neve is. Azért ha ilyen lenne a popzene, akkor többet hallgatnám a rádiót is.
a nyílvánvaló hibák (túl hosszú, elfolyó dalok, gyenge ének) ellénére megszerettem őket. Várom a következőt. Akár kedvenceim is lehetnek!
A heavy-metal Dschinghis-Khanjai. Mulatságos! Nem tudom, sírjak vagy nevessek...
Számomra a legállatabb Vader-album. Áttörést értek el nálam, eddig nem csipáztam komolyabban őket. A két bónusz feldolgozásnóta pedig csak hab a tortán \m/
Végre megint egy frankón sikerült viking mötál korong.
Az utóbbi 2 hétben oly' sokszor hallgattam végig, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül hajítom rá a 10 pontot. Mestermunka a javából.
COF, COB, DB-mix. Külön-külön sem bírom őket, hát még így egyben...
Nem szeretem a popzenét ):
