Ó, alvó csillagok, miért vagytok olyan szomorúak ma éjjel?
Ó, alvó csillagok, fogtok ma még rám ragyogni?
Ó, alvó csillagok,
Láttad már oket az éjszakai égen úszni?
Hallottad már az édes sírásuk dallamának visszhangját?
Láttad már oket nagyon fényesen ragyogni?
Érezted már,ahogy a magányuk megérint a hideg fényükön át?
A szemeim elnehezülnek, mikor a csillagok hívnak
- Legyél velünk örökké -
Mély extázisba esek, és az erom gyengül
Az álmok és a valóság közötti világba zuhanok
Most egyedül vagyok a néma fényben
Nincs semmi, csak a sötétség körülöttem
Mélyebben az ismeretlenben a furcsa fény vezet engem
Ébressz fel, mielott túl késo lenne
Egyszercsak melegség fut végig a tesstemen
De úgy érzem, egy részem meghalt, érzem a változást magamban
Muszály sokáig távol maradnom
Ezért kérlek maradj velem egy idore
… Elhajózok a felfedezetlen tengerekre
Látok egy aranyló fényt messze innét
Nem tudom elmondani, de megcsinálom néhanap
Kinyújtom a kezem, de senki nincs az utamban
Nem tudok aludni, mert a testem lángol
A hideg édes, nem szeles, elvesztem az eszem
A tükörképem egy más ember az éjszakában
És az órák és másodpercek elmúlnak
Az összes érzésem érzem az ekmúlás és a halál iránt
Tényleg érezhetem ezt a fájdalmat
Mert néha nem tudom elmondani, hogy ébren vagyok
Az éjszakába nézek, a remény elszált
Oly sok terhet cipelek a szívemben
Az éjszakába nézek fáradt szemekkel
Semmire nem várok egész életemben
Harc az idovel
Én… harcolok az idovel
Hideg jég vett körbe, repülök a sötét fellegekben
Minden nap harcolok, de úgy látszik, mégis
Ó, ido… kivágtad a szívem és a lelkem
Szétvágtad az akaraterom és az életkedvem
Mert az üresség napjai nyilakként szúrnak át
Nem érzek semmit, csak gyulöletet és szerelmet
Oly sok tüzet belül, oly sok elveszett
Gyulölet&Szerelem
… Elhajózok, és semmi nem változik…
Egy szélvihar füldre csapott egy madarat
Leesett a földre, a szárnyai eltörtek és meghalt
Ha az ido eljön, újra az égen repül
Mert a szárnyak idovel meggyógyulnak, és a madár én voltam
Az ido a halál és a gyógyulás
Vegyél utolsó lélegzetet, mert a halál csalóka
Az ido a múlt, most és holnap
A napook nagyon gyorsan repülnek, és üresen hagynak
Hóvihar csap egy farkas szemébe
És a fagyott könnyek beborítják a hegyoldalakat
De az ido eljön, és a farkas meghal
És néhanap ez a farkas én vagyok
(1. rész – Az ido vándora)
Olyan titokzatos a világod
Elrejtve a csillagokon túl
Távol a Földtol
Egybefolyik az ido és a sötétség, mint az éjszaka
Millió forma és szín
Viharzik az agyadban
Végtelen dimenziókat nyit
Univerzumokat formál falak nélkül
Indulj a csillagokkal, a csillagokkal, amik a tengerbe zuhannak
Indulj az eszméiddel és álmaiddal
Amit most látsz
Nem láthatod oket többé
- Ido vándora -
Már túl késo
- Dimenziók alkotója -
Rombold le az ido korlátait
Vak kezek tartják a sorsodat
Az ido folyama fog elvinni, el fog vinni
Csillaggyerek!
A látomások ismeretlen ero szüleményei
Irányítja az ido útját
Az álmok csak akkor érnek véget, ha a világok megszunnek
Csillaggyerek!
Nem szabadulhatsz a tenger sötét örvényébol
Hogy elfojtsd az álmaid
Semmi nem zárhatja ki az alkotói vágyat
Mert az utad szabad…
(2. rész - lángoló csillag)
Magamben tartom a tüzet
Évek óta megyek a leghidegebb szelekben
Át a homok és hó sivatagain
Az ido múlik, és tudom
Hogy tönkretettem az életem, elpusztítottam az álmaim
Alámerülök a feneketlen tóba
A bánatban és magányban találom meg az erom
Több fájdalmat érzek, a többit látom
Most látom az életem szétfolyva a sötétben
Mintha a félelem hullámai futnának át a szívemen
És kifáraszt, mielott meghalnék
Hamarosan csatlakozok a csillagok végtelen örvényéhez
És mélyebbre zuhanok az ismeretlen ürességbe
Valami meghalt, most valami születik
És belezuhanok a végtelenségbe, mint egy lángoló csillag
És mikor megtalálom a csendes hajnalom
Lezuhanok, mint egy lángoló csillag
(3. rész – A teremtés)
A ködfügggöny felszakad
És a csillagfelhok elotunnek
Új energia viharai
Áramlanak az elmém mélységeibe
Új csillagképek születnek
A tökéletesség teljes harmóniájában
És a hamis egyensúlytalanság megtörik
Mikor a színek elotörnek egyenesen a fénybol
(4. rész – A csillagok tengere)
A csillagok tengerében úszom
Elsodródok a partoktól
Elveszek az álomban, ha a sötét nap jön
De visszaforgatom az idot
És újra ragyogni fognak a csillagok
Kivilágítom az eget egy karmazsinvörös éjjelen
… És együtt fognak ragyogni mindörökké
Briliáns ezüst színekben ragyognak örökké
(5. rész – Finálé)
A csillagok örvénye visz most messze
Távol a hideg lidércektol
Indulj az eszméiddel és álmaiddal
És még egyszer érzed a melegséget
Csillaggyerek! A bánat tengerébe zuhanszl
Lezuhansz, mint egy lángoló csillag
Csillaggyerek! A csillagok tengerébe zuhanszl
… De nincs vége a teremtésnek
Az arcom elhalványul a halál hideg szemei elott
A testem megfagy a sötétség merev tekintetétol
Nem akarok semmire sem gondolni, de gondolatok vihara van a fejemben
Nem készültem fel erre, mert nem vagyok kész a halálra
Semmi nem készíthet fel erre
Semmi, csak a vér, vörös és haldokló
Semmi, csak a fájdalom, térdre esek
Gyötrodo démonok, szenvedek és vérzek
Az egyetelen kiút át az álmok ablakán
Eso veri a magányos és megtört lelket
A sötét fellegek gyorsan közelednek, a szél elfújja az élet színeit
A növekvo árnyék elsötétíti az álmaim, és a belso tüzembol táplálkozik
A csillagokba üvöltök, mikor ennek vége
Viharok tombolnak a hazavezeto úton, egyszercsak csendes és nyugodt lesz
A sötét fény reménytelen ragyogása borul az elbukottra
És mikor az illúziók sóhaja nincs többé, az új álmok útja felkarol
Mert az élet csak egy gyönyöru halál
Az élet egy új és különös részhez ér
Megpróbálnak mindent elvenni tolem
Soha nem fogod ismerni a jövot
Ments meg az esotol
Mondd el, mi történik az életben, vagy bármit
Betegséggel küzdök
Megpróbálnak mindent elvenni tolem
Megpróbálsz elbújni a vég elol
Ments meg az esotol
Ments meg a végtol
Mert az élet mindig elsorvad elottünk
Szeretnék egyedül lenni veled
És neked adom a szívem mielott indulok
Mert az élet csak egy gyönyöru, gyönyöru halál
Bús éjszaka, az éhezo égbolt siratója
Vigyél oda, ahol a pislákoló fények kihunynak
Túl a gyulölet árnyékain és túl a kegyelem lángjain
Követtem a hangot az éjszakában, gyönyöru volt, mint a sötét égbolt,
De nem találtam rá
A gondolataim rabul ejtette a szellemek varázslatos
éneke, de nem láttam oket ezekkel a halott szemekkel
Elvesztem ebben a komor folyamban
Örökké elvesztem az életemben
A hó hull a fonnyadó falevelekre, én kint maradtam a hidegben
Az árnyak sírnak a Holdfényben
Ez az éjszaka lesz az utolsó az életemben
Visszaértünk az utunkról, meg kell, hogy kérdezzem
Amit utoljára el tudok sírni, 'Ezek a szomorú szavak hívtak engem ma éjjel
A szemeim véreznek érted, csillagom, a büszkeségem és a szívszerelmem
De miért akarsz olyan messze szállni, örjöngés és sírás szaggat
Megigérem neked bánattal és dühvel
Ahova menni akarok, tudni fogod…
Nekiadom az életem a fonnyadó leveleknek
A vérzo Holdfénynek
A síró árnyaknak
NEKED ADOM AZ ÉLETEM