A halott fiú verse
Csendből születtem, csenddel telve
Egy tökéletes koncert a legjobb barátom
Oly sok minden van, amiért érdemes élni, oly sok, amiért meghalni
Ha csak a szívemnek van otthona
Énekeld, amit nem tudsz mondani
Felejtsd el amit nem játszhatsz
Sietve megfulladni a gyönyörű szemekben
Sétálni a költeményeimmel, ezzel a halott zenével
-A szerelmeslevelem a sekihez
Soha nem vágytam a jobb világot
Már nyugodt, eljátszott és elmondott
Mindenre gondoltam a zenében, mit írtam
Minden egy vágy az éjszaka után
Írtam az elnyomásért, írtam a szűzért
Meghaltam a szépségért, az egyetlenért a kertben
Csináltam egy királyságot, hogy elérjem a bölcsességet
Megbukott, mikor istent kapott
”Ha ezeket a sorokat olvasot, ne a kézre emlékezz, ami írta.
Emlékezz csak a versre, a dalszerző sírására, az egyetlenre könnyek nélkül
Amit az erőért adtam, és az egyetlen erőmmé vált.
Kényelmes otthon, az aanyai öl, lehetőség a halhatatlanságra
ahol szerettem volna egy kis izgalmat kapni, amit soha nem ismertem
Az édes zongora írja le az én életem”
”Taníts szenvedélyre, hogy a félelmem elszálljon
Mutasd meg a szerelmet, hagyd a tudományt
Oly sok mindent szerettem volna adni azoknak, akik szerettek
Sajnálom
Az idő majd elmondja (ezt a keserű búcsút)
Nem többért éltem, mint hogy ne szégyenülj meg se te, se én
És te… kívánom, hogy soha ne érezzelek többé…”
Egy magányos lélek
Egy óceánlélek