A nyitó Kirisute Gomen lendületes stílusában robban be, majd a következő Torn Between Scylla And Charybdis varázsol kiváló kezdő gitártémáival és a fejből kitörölhetetlen refrénnel. A hármas klipes Down From The Sky-t már bizonyára sokan ismerik, a lemez legjobb nótája, igaz talán a legpopulárisabb is, ha lehet a Trivium kapcsán ezt a szót emlegetni. A négyes masszív Insurrection amolyan régisulis Metallicás trash zúzda, dallamos-üvöltős refrénnel. A következő Into The Mouth Of Hell We March a maga hörgős verzéi és Iron Maiden rokon gitártémái után megint megadallamos refrént produkál. Ez után a lemez talán legmegjegyezhetőbb dala a Throes Of Perdition következik, mert ezt a refrént elég nehéz a fejből kitörölni, bár a nóta közel sem a legkiemelkedőbb a lemezen. Ezt a vontatottabb He Who Spawned The Furies követi, mely a dal második felére iszonyat mészárlásba megy át. Az Of Prometheus And The Crucifix talán dallamosabb éneket vonultat fel, mint az összes többi dal együttvéve. Heafy szinte végig énekli az amúgy is sodró ívű darabot. A kilences The Calamity pattogó témái megint dallamos refrénbe torkollanak. Az ezt követő Like Callisto To A Star In Heaven pedig újból régisulisan betonoz és a fő gitármotívum visz mindent: kiváló nóta. A lemezt a címadó nóta zárja a maga tizenkét percével. A nagyívű darab - kiváló vezető riffel - több részből áll, amolyan metál mix..
Aki még ennél is többet akar az beszerezheti a lemezt bónuszolt kiadásban, ahol megtalálhat még három nótát (Upon The Shores; Poison, Knife, The Noose; Iron Maiden /Iron Maiden Cover/), valamint dvd-n egy Making Shogun című filmet, amolyan hogyan is csináltuk jelleggel, illetve gitárleckéket vehet a fiúktól.