A Belzebong egy zöld füstben úszó, saját bevallásuk szerint stoned doom formáció. Ez a zöld füst pedig olyannyira körbeveszi a srácokat, hogy jóformán a zenéjükön és a zenekar nevén kívül más információ nem is nagyon lát napvilágot 2008-as alakulásuk óta.
A Belzebongon érezhető a korai Black Sabbath, sejtelmes gitárkiállásokkal és a lassan hömpölygő, torzított basszusfutamokkal megspékelve, amit az okosan felépített dob tart kordában. Erre szükség is van a monoton, tonnás riffek mellett. Ének pedig nincs, de ez nem is hátrány, mert ezzel még nagyobb a homály a zenekar körül, ami így válik sejtelmesebbé.
A dalszövegek hiányában nagyon leegyszerűsödik a mondanivaló, ami a - "Tépjünk be és kapcsoljuk be a torzítót!" - tevékenységi körben ki is merül(ne)!
De ennek ellenére itt is igaz az, ami a zenére általában, hogy keményebb mondanivaló nélkül is képes megérinteni az embert és érzelmeket kiváltani belőle.