Alice Cooper – akkor még Vincent Furnier néven – 1964-ben alapította meg első együttesét, a The Earwigs nevű zenekart. A banda csak helyi ismertségre tett szert, Beatles-számokat adott elő és fellépett néhány tehetségkutató versenyen. A zenekar 1965-ben The Spiders-re változtatta a nevét, és ezt követően elsősorban Rolling Stones- és Yardbirds-dalokkal lépett fel. 1967-ben és 1968-ban két újabb névváltoztatás következett: előbb The Nazz, majd The Alice Cooper Group lett az együttes neve.
A zenekar 1968-ban találkozott Frank Zappaval, akinek lemezcégénél 1969-ben és 1970-ben két kevéssé sikeres albumot is megjelentetett. Mára klasszikussá vált hangzását az ezt követő években Bob Ezrin producerrel együtt dolgozta ki.
1970-től kezdve fejlesztették ki legendássá vált színpadi show-műsoraikat, amelyek középpontjában minden esetben Cooper állt. A horror különböző elemeit felvonultató koncerteken nagy szerepet kaptak a lézerhatások, a kosztümök, a maszkok, és a kínzókamra különböző kellékei. Cooper a műsorok alatt kígyóval játszadozott, rengeteg művért ontott, kényszerzubbonyt öltött, majd az est fénypontjaként eljátszotta saját – akasztás vagy lefejezés általi – kivégzését. A fellépések helyszínén a városvezetők a fiatalok veszélyeztetésére hivatkozva rendre csak 18 év fölött engedélyezték a Cooper-koncertek látogatását. Ez persze kapóra jött az együttesnek: legsikeresebb éveiben folyamatosan teltházas koncerteket adott.
Ugyan már az 1971-es Love It To Death és Killer című albumok is elértek bizonyos sikereket, az igazi áttörés az 1972-ben megjelent School's Out című lemezzel és az azonos című számmal sikerült. Ezt egy évvel később a Billion Dollar Babies című albummal még sikerült megfejelni, ám a szintén 1973-ban megjelent Muscle of Love már nem ért el akkora sikert, mint elődei.
1974-ben Alice Cooper kilépett az együttesből, és a továbbiakban szólózenészként folytatta pályafutását, folyamatosan változó zenésztársakkal. 1975-ben jelent meg nagysikerű Welcome To My Nightmare című lemeze, ám az ezt követő időszakban súlyos alkoholproblémával küzdött, amelyet terápia segítségével 1978-ban sikerült ideiglenesen leküzdenie. Érzéseit és élményeit a From The Inside (1978) című, máig legszemélyesebb lemezén dolgozta fel, amelyet Elton John szövegírójával, Bernie Taupinnal együtt készített.
A hetvenes évek végén visszaesett, és a következő négy lemeze – az alkohol hatására írt bizarr dalszövegeivel – kevéssé volt sikeres. Coopernek csak a nyolcvanas évek közepén sikerült végleg szabadulnia az alkohol rabságából.
A következő két albuma a modern hard-rock vonásait hordozza, hangzásában az Aerosmith és a Bon Jovi korabeli lemezeit idézi. Az újbóli áttörés 1989-ben sikerült a Desmond Child producerrel együtt készített Trash című nagylemezzel, és elsősorban a Poison című dallal. A nagysikerű visszatérést tükrözi a Wayne világa (Wayne's World) című mozifilmben való szereplés is.
Az 1994-ben megjelent The Last Temptation elődeinél komorabb hangvételű, inkább Cooper hetvenes években megjelent munkáira hasonlít.
A 2000-es Brutal Planet és a 2001-es Dragontown albumok szövegüket tekintve a világunkban tapasztalható visszás állapotokkal foglalkoznak, zeneileg pedig érezhetően keményebbre sikerültek elődeiknél.
A The Eyes Of Alice Cooper (2003) ismét a hetvenes évekhez való visszanyúlást hozta, míg a Dirty Diamonds (2005) lemezzel zeneileg és technikailag is kiforrottabb eredményt tudott felmutatni Cooper.