Ez az idei év kétségtelenül nagyon erős. Rengeteg jó album jelenik meg. Nagyon sűrű a felhozatal. Azonban, szerény véleményem szerint, igazán korrekt munkát eddig a pár albumos, felvirágzóban lévő, újabb csapatok produkáltak (Pl Shylmagoghnar; Sojourner). Az ikonikusnak számító zenekarok, mint pl. a Dimmu Borgir, vagy az Immortal aki hosszú-hosszú évek hallgatása után új albummal jelentkeztek. Tisztességes, de lélektelen, üres rutinmunkát tettek le az asztalra. Semmi emlékezeteset nem produkáltak.

A "nagyok" közül egyedül az Amorhpist tudnám kiemelni. Itt még érzek lelkesedést és szívből jövő zenélést. Jók a számok, izgalmasak, profi hangzás, kivitelezés. "Megdörrennek" a nóták és nem csak azért, mert jól lekeverték a cuccot, hanem azt a plusz dinamikát tartalmazza, mit a fent említett öregektől nagyon hiányoltam. Látszik , hogy szerették azt, amit létrehoztak. Ezt mondom úgy, hogy alapjáraton nem vagyok egy Amorphis rajongó. Remek album. Idén eddig az egyik legjobb lemez. (Persze, nehéz rangsorolni, a stílus eltérések miatt.)

Válasz srppk üzenetére:

A Hoth Vengeance számának kezdete nagyon hasonlít az Emperor I am the Black Wizards riffjére.

Hellyel-közzel, mondhatjuk. De egyértelmű nyúlásnak semmiképp sem mondanám, maximum csak emlékeztet az Emperor említett dalára.
--
"Ha már nincs benne 3 mp alatt 4 riff oda-vissza, nem is jó?" - McFrost

A Hoth Vengeance számának kezdete nagyon hasonlít az Emperor I am the Black Wizards riffjére.