Látom van aki figyel! Igen, dinamikus a játéka!
--
Aki homokba dugja a fejét, azt előbb-utóbb segbebasszák!

Ja, és a Burst dobosának játéka nekem különösen tetszik!
Azt hiszem nagy hatással lehetett rá Terry Bozzio, mert hihetetlen dinamikával üt!
Javíts ki emp ha tévednék, de azt hiszem a srác játéka valóban dinamikus, hisz a kemény, sűrű dobolást sokszor leheletfinom, jazzbe hajló megoldások váltják.
Szóval elég széles skálát jár be a játéka.
Ellentétben ugye Igoréval.

Egyébként erre a lemezre bátran használhatjuk a progresszív kifejezést, a szó eredeti értelmében, ugyanis egy igazán előremutató produkcióról van szó!
Szerintem ha a King Crimson, vagy Frank Zappa az utóbbi évtizedben kezdte volna a zenélést, valami ehhez hasonlót játszana!
Mondjuk a Nineteenhundred szaxofon betétje rendesen meg is idézi Zappa szellemét!
Aki hallotta már a Hot Rats lemezét, tudja miről beszélek...

Szerintem minden egyes dal telitalálat a lemezen, de ha ki kellene emelni egyet, én is a Cripple God-ot emelném ki.
Az utolsó másfél perc gitárpengetése tök olyan, mintha egy Badalamenti által komponált filmzene lenne, mondjuk egy David Lynch filmhez!
Heveny libabőr!

Kössz! Na hát akkor van valami az anyagban, mert számomra a Cripple God és a (we watched) The Silver Rain az a két szám, amitől minden alkalommal borsózik a hátam.
--
Aki homokba dugja a fejét, azt előbb-utóbb segbebasszák!

Jó lett a kritika, én az Origot és a Prey On Life-ot eddig jobbnak tartom, ez még nem ért be teljesen, csak az I hold Vertigo és a Nineteenhundred, a többihez valahogy hangulat kell