Minél többet hallgatom, annál jobban tetszik. Nagyot néztem, amikor először hallottam meg, hogy az utolsó tételben visszaköszönt a Remedy Lane-féle "ending theme"-téma. Onnantól jobban figyeltem a szövegre is, és most már ott tartok, hogy mindegyik dalt tökéletesen odaillőnek tartom.
Ritmikailag mindig is zsenik voltak, főleg Danielnek köszönhetően, és most is lenyűgöztek a nem öncélú, mégis komplex ritmikai eszközeikkel. A 7 a 4, illetve 7 a 8 ellen - poliritmiák átszövik az egész albumot, és sztem végig iszonyú izgalmassá teszik az albumot, pláne mert azt a fajta őrületet tökéletesen jól érzékeltetik, amin keresztülment Dani.

Úgy ahogy van egy nagy ömlengés az egész lemez. Szörnyű. Hú, pedig a Remedy Lane-t meg a Perfect Element lemezeket de imádtam...

Csak engem zavar ennek az embernek az émelyítően nárcisztikus magatartása?
--
>>> Kövess a Facebookon! <<<

Válasz emp üzenetére:

A Leprous (és Tesseract!!!) hatás szembetűnően erős, néha már zavaró.

Nekem nem tűnt fel. Talán mert a Leprous sosem tudott megfogni, a Tesseract-ot meg még hallottam...

--
9000Sanyi

Nagyot ugrottak előre a cikitől a hallgathatóra. Sajnos a prog metalnak leáldozott egy ideje. A kétezres évek elejétől kezdve szép lassan kifogytak minden frissből, jóból... A rajonbókban is már csak a nosztalgia tartja a lelket, meg hogy az alapvető követelménynek számító hangszeres finomságokban tetszelegjenek.
--
Youtube csatorna

Nálam sem működik, bár nagyon örülök, hogy visszatértek, remélem sok folytatása lesz ennek a lemeznek. A Leprous (és Tesseract!!!) hatás szembetűnően erős, néha már zavaró. Danieltől az útmutatást szoktam meg, nem a trendkövetést. Ez a lemez egy nagy kihagyás utáni visszarázódás, talán öngyógyítás, újraéledés. Annak kiváló és nagy öröm a jelenlétük számomra. Szerintem hamar elérik majd a félbeszakadt eddigi útjuk színvonalát is, azonban ez a lemez ezek ellenére, vagy épp ezek miatt nem lesz nálam az életművük ékköve.
--
Tiszta hülye, aki nem normális!

Élőben tavaly lenyűgöztek, de ez a lemez nálam nem nagyon akar működni...

Üdv megint az elit ligában Daniel!(Ha beszélsz Mikaellel,mondd meg neki,hogy visszavárjuk őt is...)

Nagyon szembe/fülbeötlő újítások valóban nincsenek, de érzésem szerint egyes témák alapján rájuk is hatással volt a Leprous.

Amúgy akadnak olyan hangszerelési megoldások, zenei részletek, amik szolgálnak érdekességgel.

Az is tudatos húzás lehetett a részükről, hogy gyakorlatilag gitárszólók nélkül megy végig a lemez. Kivéve az Angels of Broken Things-et, amibe egy frenetikus, iszonyat feelinges, majd 2 perces ujjgyakorlatot mutat be Daniel. Zseniális!
Abban aztán kiszakad belőle és a hallgatókból is a feszkó! Ha létezik "terápiás gitárszóló", akkor ez a mintapéldánya!

A záró címadó monstrum se akármi, a refrénje az album legfogósabb, legmegindítóbb momentuma számomra. És az a slide-gitározás! Nyami!

Közel tökéletes korong ez az én olvasatomban!