Én szeretem ezt a műfajt, és bár a Nortt és az Until Death Overtakes Me a kedvenceim közülük, ennek a lemeznek is megvan a sajátos hangulata, és a hallgatón múlik, mennyire tolerálja... Eszembe jutott, mikor még a nuskullnál voltál, és páran már a death-thrash dolgokat is "betegnek" minősítették... kíváncsi lennék, azok az "egészséges" arcok mit reagálnának erre:D
--
.:+h0m@$:.

Önmagad lelki eredetű valóságát nem tudod szubjektíven megítélni, mert önmagadat determinálása a természettel áll szemben, viszont a környezeted önkéntelenül is megteszi. A kijelentésem tartom, hiszen az ilyen mélységű és depresszivítású zenére nem is kíváncsi a boldog és kiegyensúlyozott ember, ő nem jut olyan fázisba, ahol ez a fajta atmoszférájú produkció hatásként hiányozna az életéből. Ám a gyengék, elesettek, önmarcangolók, vagy csak lelkileg instabillok vágynak az ilyesmikre. Természetesen az egésszéges szó fiktív és szinte bármi belemagyarzható, a lényeg számomra az amit le is írtam. A többivel maradéltalanul egyetértek veled, de ezekre utaltam is a cikkre, a másik pedig hogy ebből egy adott szétesett este után könnyen lehet 10 pont is, de így és ebben a formában a zenét értékelve nehezen érhet többet 7-nél, még akkor is, ha megvan egy speciális és egyéni varázsa...

Ez egy nagyon nehéz, embert próbáló, de kifejezetten érdekes lemez szerintem, pedig egészséges lelkületű embernek tartom magam:-)Depressziósok minden éles és szúrós tárgyat tegyenek el hallgatása előtt:-)