NGC Prod.
1 hozzászólás - 1. oldal
Hozzászólok Lemezkritika - Ad Astra-Crust of Ego
Hozzászólás (BBCode):



:-] (a) :-@ (bag) (b) O.o (@) =D (c) (cool) :'( :'S (6) -.- (G) (gpig) |-D (gun) ^^ x| 8-S (hrhr) :-* (knifed) :-D (L) (pl) (~) (8) (N) 8-| :-$ (T) X. =| :-( :-O :-S =] :-) :-# =|: :-p (ufo) :-x (w00t) (weird) (whistle) ;-) (wtf) (yes) (zzz) \m/
 

emp 2008. március 14., péntek, 09:16
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2497
Na ha nem gond iderondítok kicsit maniac kolléga írása alá, mert a lemez hallgatása olyan gondolatokat hozott elõ amiket mindenképp le szeretnék írni és a hangpróbás villámvéleménybe nem fér bele.

Úgy érzem az Ad Astra belenyúlt a darázsfészekbe. Nálam legalábbis biztosan és nem is konkrétan a zenekarral kapcsolatban jött elõ a megmondóember belõlem, hanem inkább úgy általában a hazai bandákra vonatkozóan. Szinte mindenki megemlíti, hogy az ének azért annyira nem oké. Ezzel én is így vagyok és sajnos ez általános probléma. Nem éreztem ezt másként a Solar Scream albumánál, a Moon Of Soulnál, de még a Wall Of Sleepnél sem. Sajnos talán a hazai zeneoktatás, vagy inkább nemoktatás eredménye ez, de nem csak hogy nincsenek jo de még elviselhetõ énekesek sem a magyar undergroundban, hanem még az énekhez mint mondjuk ötödik hangszerhez való hozzálás is a béka feneke alatt van. Mondom nyilván ez a neveltetésre vezethetõ vissza. Nincs meg egyszerûen az igény, vagy egyszerûen nem hiszik el a magyar zenekarok, hogy maga az ének és az énektémák ugyan olyan, ha nem fontosabb részét képezik a zenének, mint esetleg az "árpádzsók" begyakorlása és villogtatása. Az okok pedig szerintem nagyon mélyen gyökereznek. Mint például a népdalok (mint elsõ lépés az énekkultúra beivódására kisgyerekként) kiirtásával és degradálásával, a zeneórák nevetséges voltával csak oda jutottunk, hogy nincs meg egyszerûen az ének és dallamkultúra a magyar fiatal zenészekben... De nyilván millió más oka is van ennek.

Pedig sajnos mondjuk ki, hogy maximálisan lerontja a zene élvezeti értékét a felületes, nem átgondolt, kidolgozatlan és igazán jó témák nélküli ének. Egyszerûen összemossa a számokat. Hallom, hogy hangok jönnek ki az énekes szájából, de egy sem áll össze a zenét megtámogató, vagy éppen magasabb élvezeti szintre emelõ dallammá, urambocsá' refrénné. Tessék elhinni, hogy ez kardinális probléma, és bizony a "kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mi narancsunk" hozzáállás nem vezethet sehova.

Nagyon szemléletes nyugati fiatal underground zenéket összevetni, ahol szinte minden második, de legyen inkább harmadik bandában az énekes leénekli a csillagokat is.
Visszatérve az Ad Astrára, azt kell mondjam, hogy kilenc év létezés (azt nem tudom, hogy mennyire aktív volt ez a kilenc év) az kilenc év. Elsõ album ide vagy oda, ki kellett volna alakulnia ennek az önkontrollnak és annyira kellett volna kritikusnak lenniük magukkal szemben, hogy kimondják ez az ének nem igazán tesz hozzá az egészhez... Egyébként e téren a U2 feldolgozással éppenéggel a saját kardjukba dõltek bele, mert véleményemet maximálisan megerõsítette, amikor az utolsó szám elindult. Nagyot csettintettem, hogy na végre! Hol voltak eddig ezek az énektémák, ebbe az irányba kellene menni, aztán teljesen lelombozott mikor megnéztem, hogy ez bizony csak egy feldolgozás.

Igazából ezen a témán napokon keresztül lehetne vitatkozni pro és kontra. Bocsánat, ha megbántottam a zenekart és talán keményebb voltam a kelleténél, de úgy éreztem ki kell mondani, azt amit a sok kritikus kolléga csak úgy félig nyitott szájjal odasúgott, mert ennél nagyobb a probléma és mondom az egész magyar undergroundban, nem csak az Ad Astránál.

(emp)
1 hozzászólás - 1. oldal
_KONCERTEK_
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.071 seconds to render