A
Grindethic Records-nak köszönhetően alkalmunk nyílik megismerni egy újabb death metal förmedvényt, a dachsbachi
Defeated Sanity-t. A német srácok 94-ben hívták életre a hulla kaszabolást és gyilkolás már megszokott gore fertőzte harcigépét. Igencsak lassan indult meg a csata, hiszen csak 2004-ben jött ki az első nagylemez, amit számtalan demó előzött meg. A
Prelude to the Tragedy után sem jöttek egyenesbe, hiszen egy évvel rá kiadtak egy promót, s végül megszületett a cikkünk tárgya, amit ez évben egy újabb promó követett, remélhetőleg egy újabb nagylemez lesz a végeredmény. Na de lássuk, mitől is reped meg a lép, mitől szakadnak ki a bordák, s hogyan csikorog a gerincen a lassan metélő boncszike…
A
Defeated Sanity műfajilag technical brutal death metal, s azt kell, hogy mondjam/írjam, minden egyes szó találó és helyén van, hiszen; a kitekert témák és szétszabdalt riffek, a komplex dob témák és irdatlan pergő csépelés mind a technikás, mind a brutális jellemzőit maximálisan kielégíti. Jaa, s hogy death metal mellesleg? Lehetne más? Csak rá kell nézni a borítóra (ami amúgy booklet és korong terén a legeltaláltabb
Grindethic Records termék eddig), vagy a szövegekre, s akkor még egy szót sem ejtettem a mély hörgésről és kesze-kusza szóló reprodukciókról. A hangzás jó, igazán mélyen szól, olyan mélyről, mint a hányás, vagy a belek tartalma… s valahol a háttérben dolgozik is egy apokaliptikus WC öblítő tartály. A német srácok valószínűleg szerették a korai
Deicide anyagokat, hiszen rengeteg hatást lehet felfedezni, s persze túl is szárnyalják a nagy elődöt, nem csak a témákban, hanem brutalitásban is (direkt nem akarom őket a kortárs komplexebb death csapatjaihoz hasonlítani). A basszerokon és néhol a riffeken is érezni a korai
Cannibal Corpse beteges bélyegeit, mégsem ragadunk oda az első postai küldeményhez, hiszen kezünkben a szike…
Hogy mégse legyek adósa senkinek, s mégis csak be lehessen határolni ezt a tavalyi mészárlást a jelenbe, így olyan nevek merülnek fel, mint
Disavowed, a méltán nagy
Gorgasm vagy éppen a texasi
Insidious Decrepancy. A német srácok súlyos és alapos munkát végeztek, a kitekert és ultra brutális témák ellenére sem tűnik csépelő semmibe darálásnak, akadnak középtempós fetrengések, szaggatások és itt-ott egy-egy elvétett progresszív építkezés is. Nagy újítást nem hoztak létre, korszakot sem írnak és a világot sem taszítják a rothadásba, sem a megváltásba, de tudásuk komplex és iszonyatos. Minden a helyén, én pedig megkockáztatok – némi jóindulattal igaz – maximális pontszámot, tehát ez bizony csontrágó halál fém éhség-népség egy gyengécske de azért műfajának mentalitása ellenére életképes
10-es.
http://www.myspace.com/defeatedsanity