Előre kijelentem, ez a lemezismertető nem lesz objektív, sőt! Az ok pedig egyszerű olyan stílusban zenél az öttagú fővárosi banda, ami igencsak közel áll a szívemhez.
A Flop zenekart nyugodt szívvel nevezhetjük a Seattle-i grunge honi helytartóinak. Elhivatottságuk dícséretes, hisz a '90-es évek egyik fő zenei irányzatának mai korhoz illő, akár a nemzetközi színtéren is helytálló magas színvonalú albumot tettek le az asztalra. Az más kérdés, (és sokat elmond a zeneipari viszonyokról) hogy a lemezt, amit még a néhai HSB stúdióban vettek fel a srácok, jónéhány év fiókban pihenés után sikerült csak megjelentetni. (Erről olvashattok a zenekarral készített interjúban.)
Viszont ez azt is bizonyítja, hogy a lemezre felvett nóták kiállták az idő próbáját, sőt, ha annak idején jó időben, jó helyen (mondjuk a már említett USA-beli város környékén) vannak, ma véleményem szerint többszörös lemezmilliomosok lehetnének.

Azt le sem tagadhatják, nem is akarják persze, hogy a Pearl Jam hatott rájuk. Mondjuk ez számomra elsősorban a gitárok hangzásában jelentkezik, bár azért egyes dalszerkezetekről is beugorhat a PJ neve. No, de senki ne higgye, hogy egy kópiabandával van dolgunk! Sőt, talán a Torso lemez dalait még Eddie Wedder-ék is szívesen jegyeznék saját nevük alatt.

Mindenesetre ez egyáltalán nem az úgynevezett "cipőbámulós"-nak titulált dalok gyűjteménye, függetlenül attól, hogy bár rengeteg érzelem fedezhető fel Kövi Lóri hangjában, meg a szövegekben is. Főként a lemezt záró két magyar nyelvű dal tehet nagy hatást a hallgatóra (rám tett is). Ezekről majd később külön is megemlékezek.


Szóval a lemez tíz nótájából igazából nekem valamennyi tetszik, vannak a nagyon grunge ízű Pearl Jam rokon nóták (a nyitó Hand, a klipes Sidenote, a Welcome morning, a Tenfold deep), aztán van amire leginkább a rock jelzőt tudnám használni (a Shame). Meg ott a két magyar nyelvű nóta, amelyeket egyértelműen telitalálatnak érzek és véleményem szerint (ez valamelyest egyezik a csapat törkvéseivel is a hírek szerint) ez lehet a továbblépés egyik útja. Ugyan mindkettőben érezni a Seattle-i irányvonalat, a magyar nyelvű szöveg számomra egyénivé teszi.
A Saras kezeddel szövegileg is elgondolkodtató, amellett, hogy a zene a szöveggel ilyen sámánisztikus révületet hoz elő a szinte önmagába tekergő gitártémáknak köszönhetően.


A Jó lesz, amire klipet is készítettek (a honlapjukon megtaláljátok) meg egy ilyen laza, kissé blues hatású szerzemény. Elég súlyos szöveggel. Az meg, hogy ennek zongorás változata bónuszként felkerült, bátor és egyben dícséretes húzás volt a srácok részéről. Tekintve, hogy ott vendégként az egykori A Kert nevű csapat (a gitáros Horváth Attila korábbi zenekara) énekesét ,Bob Zolit (RIP) hallhatjuk. Ez a dalt teljesen más dimenzióba helyezi, rossz pillanatban szerintem simán be is fordítja a gyanútlan hallgatót.

A hangzásról sok szót nem kell ejteni, az, hogy a HSB stúdióban készült Hidasi Barnával garancia a remek soundra. Olyan ez, mint manapság a Bakery, etalon.
Ugyan a borítót az interjúban Tool hatásúnak tituláltam, most pontosítok, ezt a frontkép mondatja velem, a belső gorító illetve a bookletre ez már korántsem igaz. viszont ez is minőségi munka.

Számomra a Flop lemeze ugyanazt jelenti, mint tavaly a Nomad album. Lehet, hogy messze van az aktuális trendektől, lehet, hogy sokak számára lejárt lemez a stílus, nekem mindenesetre sokat adott és kíváncsian várom a friss dalokat, valamint remélem, hogy sokat hallok még a csapatról.
Én egy új kedvencet avattam.