A svéd Draconian két év után újra megkísért minket legújabb szerzeményével, a Turning Season Within-nel. Kilenc önmegvalósításként értelmezhető tétel az életről való lemondásról, bánatról, a vissza nem fordítható végetérésről és a depresszív önmarcangolásról, azaz csupa olyan korántsem vidám téma, amiről ennek a műfajnak kis túlzással szólnia kell...






A svéd zenekart jelenleg nem kevesebb mint hét zenész alkotja, ebből igazából Lisa Johansson énekesnő az igazi aduász, mint ahogy ez a legtöbb gótikus bandánál lenni szokott,őt fogja mintegy komplementereként kiegészíteni a dialógusokra épülő vokáltémáknál Andres Jacobsson, aki - talán már kitalálható módon - a mély hörgéseket fogja szolgáltatni az elkövetkezendőkben. A zenekar egyébiránt 1994-ben alakult, ám az első nagylemez eszement sokat váratott magára a háromnegyed évtizednyi demózgatás után, de így visszagondolva nem is baj, ugyanis amit a fanok a Where Lovers Mourn (2003) és az Arcane Rain Fell (2005) képében kaptak, az egy végletekig kiérlelt és mélyreható lélekamortizáció, ám ami még ennél is fontosabb, a kezdetektől fogva kitartottak emellett a mostohagyermekként kezelt stílus mellett. Aki ismeri úgy nagyjából a Draconian tevékenykedését, az tisztában van azzal hogy a hölgy énekessel felálló zenekar ezt a nem könnyen kiismerhető műfajt egy egész más aspektusból közelítette meg a zeneileg tökéletesen strukturált számokkal, sok dallammal és tempóváltással, ahol az üresjárat esélye szinte kizárt. A keményebb és vaskosabb részek a Novembers Doom zenéjét juttatják eszembe, míg a női énekhang talán távolról a Chalice-os pacsirta hangjához hasonlítható, de ezesetben jóval alacsonyabb hangtartományban, és kevésbé modorosan. Az igazi kiéhezett doom-fanatikusok remélem már szorgosan dörzsölik a tenyerüket, és felkészítik magukat egy olyan önkívületi állapotban végbemenő élményutazásra, ahonnan nem garantált a visszatérés....
És hogy mindez emlékezetes lesz-e számukra? Azt gondolom mindenképpen.


Indításként rögtön a Seasons Apart varázsol el minket, elhozva a tragédia és letargia szelét.. Szinte a hideg kiráz hogy gitáron hogy lehet ennyire jó dolgokat eljátszani! Az énektéma pedig ebben a dalban lazán veri az utóbbi évek izzadsággal körülbástyázott próbálkozásait. Ezután jön szerény véleményem szerint az album legerősebb és egyben legsúlyosabb dala, a Not Breathing, melyben sűrű folyamként kapunk képet az utolsó végórák jelentette számadásról. Hogy egy kicsit átlássuk a dalok mondanivalóját és és lelki mélységét, álljon itt egy rövid szövegrészlet az egyik dialógusból:
"Tudom hogy élek, de nem lélegzem....Látsz engem? Tudod hogy próbálom, kérlek higyj nekem... Hallasz engem?"
A Failure Epiphany-ban a lassan kibontakozó melankólia veszi át a főszerepet, gyönyörű dallamokat hallhatunk melyet remekül kiegészít mind a szavalás, mind a hörgés, mind a tiszta és érzéki női ének. Ezután a tempó kifejezetten begyorsul, már-már a Burning Halo néhány tempósabb dalát eszembe juttatva. A Bloodflower egy gyönyörű és fájdalomteljes kezdéssel indít, itt igazából túl sok szerepe nincs is Lisának, nagyrészt ugyanis a hörgés dominál, ám a végefelé újra felcsendülnek a reményt jelentő hangok..A tétel végén egy kis zongorázgatást is hallhatunk levezetésként. A lemezt záró September Ashes egy rövidke szavalós tétel melyet zongora kísér végig aféle búcsúzó hangvétellel és mélyreható hegedűvel. A lelki gyötrelmeink végetértek..






Konklúzióként tehát azt tudnám mondani,hogy muszáj adni ennek a lemeznek mind több és több esélyt hogy megmutathassa összes szépségét, amikor pedig kitárulkozott, észrevesszük magunkon hogy bizony hatása alá kerülünk, és gondolotataink csak ekörül a depresszív és szuicid valóság körül kavarognak...
A Turning Season Within maga a Doom műfaj legletisztultabb kvintesszenciája, egyfajta kivonatolt verziója a legértékesebb ismérveknek, melyek eszünkbe jutnak e stílus kapcsán, így csak azt tudom mondani, hogy mint ahogyan a zenekar előző kiadványai is a stílus egy-egy csiszolatlan gyémántjaiként számon tartott lemezek, úgy a Turning Season Within is egy gyémánt, ám immár tökéletesen fényesre csiszolva.... Ezzel az albummal ugyanúgy kedvére tesz a zenekar a doom-rajongóknak, mint ahogyan a gótikus zenék kedvelőit sem hagyja majd hidegen, ugyanakkor merem remélni hogy egyben új dimenziókat is megnyit a csapat előtt, és talán fordul majd a kocka is,ami az ismertségüket illeti. Ha nem riadsz vissza ettől a műfaji egyvelegtől, és egy minden tekintetben igényes zenére vágysz, akkor a Draconian-ban megleled a számításodat. Alapvetés született? Van rá esély..


Hivatalos Honlap