Ez a lemez már viszonylag rég került hozzám, ám kissé nehezen készült el ez az ismertető.
A négytagú finn zenekar bemutatkozó lemeze az In Darkness Comes Beauty, ami tavaly év végén jelent meg a Firebox-nál.

Nos, első benyomásom - a név, lemezcím és borító alapján - szerint itt valami gótikusnak, darkosnak kellett következni és nem is tévedtem. A banda ugyan a saját stílusát a következőképp definiálja: "melodikus metal gyönyörű zongoratémákkal és sötét énekkel". Igazság mondjuk ebben is van...
A gondom ott van ezzel az egésszel, hogy bár jól szól a cucc, meg a nóták is egész rendben vannak valahogy mégis utánérzés szaga van az egésznek. Ezt leginkább a "gyönyörű zongoratémák" és a "sötét ének" okozza szerintem. A vokáltémákat semmi esetre sem a lemez erényeiként nevezném meg, mivel ezt leginkább visszafogott morgásnak és hörgésnek a keverékét színesítésként még csak-csak befogadom, de tíz dalon és majd' negyven percen keresztül azért enyhén szólva is monoton. Még az sem segít, amikor vendég vokalistát szerepeltetnek a Ghost Bridges-ben. Kellene valami eltérő karakterű hang is és akkr talán igazi arcot kapnának a szerzemények.
A zenével egyébként nagy problémák nincsenek. A stílus követelményeit betartva sikerült tíz korrekt dalt összehozni, amik között azért még egy-két emlékezetesebb (Alone, a nyitó Reflections vagy a tempósabb The Sleeping Beauty, Ghost Bridges) is található.
A zene ilyen riffelős cucc, amihez a billetyűs témák tényleg sokat hozzátesznek, de igazából úgy látom, hogy itt is elég klisés az egész. Pár banda, akik beugrottak a lemezt hallgatva, ilyen-olyan ok miatt (sokszor szerintem csak a hangulat vagy valami apróság okán): Paradise Lost, Tiamat, talán Opeth esetleg a Within Temptation, bár ez mind elég szubjektív.
A borítón egy kicsit még dolgoztam volna, mert ugyan hangulatos és illik is az anyahoz ez a sötét tónusú téma, de kivenni aztán alig lehet belőle valamit is.
Mindensetre a hangzással nicsenek problémák, a zenészek biztosan játszák el, amit szeretnének. A szövegek elemzésébe nem mennék bele, bár a nótacímek alapján nem hiszem, hogy nagy megfejtésekre kellene számítanunk.

Azért azt mindenképp le kell szögezni, hogy bemutatkozásnak és belépőként a másodosztályba megteszi az album, bár a finnektől ennél azért általában több telik. Arról ne is beszéljünk, hogy ilyet (vagy akár jobbat is) nem egy hazai csapat is lazán összehoz, csak esetleg Ők a kiadásig sem jutnak el.
A pontszám egyelőre biztatásként hetes.