Keresztényellenes keresztes hadjárat… kissé talán túlzó az a szélsőséges propaganda, amit a svéd In Aeternum képvisel. Bár kétségtelen tény, hogy III. Ince pápa rendeletei és a katarok tömeges lemészárlása, s mindezt keresztény hadjáratnak titulálni, s felruházni Jézus és Isten testével és gondolataival, a kegyetlen öldöklést, nos az is túlzás volt… A sandvikeni srácok 94 óta űzik a vallásellenességüket és gondolom minden tervük az, hogy saját hitükkel váltsák fel, az eddigi 1000 sebből vérző és hibákat hibákra halmozó – korrupció, homoszexualitás, pedofilia, s még sorolhatnám – keresztény egyházat. Én minderre nem sok esélyt látok, ám ennek ellenére mégsem egy öncélú és megint csak több hibába is esett Deicide distanciával van dolgunk. Négy nagy lemez jelent meg eddig, és amiről, most olvasol, ez az ötödik kislemezük, a radikális ideológiájuk, pedig mintsem enyhült az évek alatt, sem külsőségekben, sem zenei dallamokban…


A borító egy Chris Moyen meló, s bár valóban jól sikerült, ettől még klisésnek, és komolytalanak tűnik az összkép, holott ők kitartóak, nem csak egy kis fellángoló lázadás és propaganda mindez, a 99-es Demon Possession EP-jük óta ez a lógójuk, és ezeket az utakat járják körre minden egyes alkalommal.
Ha a korábbi lemezborítókat nézzük, mind igényes félig-meddig old school hatást keltenek, s egyértelműen régies thrash-blackre engednek következtetni, ez egy picit így is van, de inkább a death metal érvényesül. Az EP három új dalt és a Reaper In Black egy újra átdolgozott 2006-os verzióját tartalmazza. Zeneileg masszív és profi muzsika, rengeteg gyors résszel, belassult dallamokkal itt-ott, s mint említettem sok témában visszatér az old school thrash-death keverve egy kis igazán mai black metal hatással, a végeredmény természetesen a régi időket idézi. Változatos és ötletes, adnak a szólókra is, pl. a Consume közepén keserű és egyben gyönyörű dallamok bontakoznak ki, ahogy a Reaper In Black egész végig szóló alapú váltásokkal kápráztat el. Engem sok helyen emlékeztetett egy számomra etalon lemezre, a szintén svéd Necrophobic, 97-es Darkside-jára, mely egy 100% album, s a Curse Of Devastation se éppen a leggyengébbek közül való, az old school témák, pedig a megint csak svéd (s nem régiben feloszlott) Bestial Mockery dolgaira emlékeztet. Kell ennél több?


Zeneileg semmiképpen sem, azonban a mára komolytalanná vált 30 kg-os fordított keresztekkel, kecskefejjel még a faszuk hegyén is dolgokkal nem nagyon tudok mit kezdeni. Keresztény ellenes háborújuk – részben - értékelendő, a teljesítményük pedig lehengerlő!

http://www.myspace.com/foreverblasphemy